Három huncut története

Sanyi 4 éves

2012-01-26T23:16:00.004+01:00

Lóránt nagyon magának követelte ezt a születésnapot. Ő akart gyertyát fújni, ő akart az ajándékkal játszani (játszani akalok a Sanyi születésnapjával!).
Sanyi pedig arra a kérdésre, hogy hány éves vagy, előszeretettel válaszolta, hogy száz. Egyébként mostanában kezdi érteni a számokat. Eddig valami nagyon absztrakt dolog volt neki, most meg már szívesen megszámol mindenfélét. 5-6-ig számol biztonsággal, utána esetleges.

Jancsika már szépen emeli a fejét, kicsit tartja is. Még egyáltalán nem forgolódik, de nagyon sokat mosolyog és gügyörészik.

Januári hétvégék

2012-01-17T21:14:00.007+01:00

Minden hétvégén elmegyünk valahová a közelbe egy rövid sétára. (Igaz, néha hosszúra sikeredik.) Lóránt végig sír, mert nagyon nehéz nekem menni! Hisztis. Kétszer kiderült, hogy volt oka szegénynek hisztizni, mert nyakig pisilte magát, illetve fázott a lába. Most már hótaposóban megyünk, nem fázik a lába, de továbbra sem hajlandó szépen jönni. Már ahogy kiszállunk a kocsiból, elkezd vonítani. Sanyi viszont nagyon szépen jön. Az Árpád-kilátónál egészen elcsodálkoztam, hogy jobban bírta mint én. A végén megkérdeztem, hogy nem fáradt-e el egy kicsit, azt mondta: Hát, azért de.

A kirándulásokon Sanyi szenvedélyesen gyűjti a botokat. Ezek vagy tisztítóbotok, amivel az utat takarítja, vagy horgászbotok, amivel horgásznak. Bárhol képesek horgászni. Ez persze nagyon lelassítja a tempót. Én hátul ösztökélem a gyerekeket, hogy haladjunk, míg apa és Klári nagyi valahol messze elöl sétálnak. Néha elpattan a húr, és elkezdem rángatni a gyerekeket. A múltkor a csepeli Duna-parton is ez történt, és ahogy lódítottam egy nagyot Sanyin, eltört a botja (csak egy nád volt). Végzetes hiba. Sanyi nem bírt napirendre térni a dolog felett, szidott, fenyegetett, méltatlankodott.
Nagyon lossz voltál! Ne mondd még egyszer, hogy haladjunk!.. most nem vagyok büszke rád!... Majd ha én leszek anya, azt mondom: Ne haladj fiam, melt tönklemegy a holgászbot!

Sanyival elkezdtünk Zeneoviba járni. Még nem derült ki a tanítónéninek, hogy Sanyinak különleges hallása van, de hamarosan... Csak hát még félénk Sanyi, és nem énekli el a dalait. Szereti Sanyi ezt a 45 percet, játékos gyakorlatok vannak a helyes légzésre, ritmusérzék fejlesztésre, és természetesen énekelnek, körtáncokat járnak.

Lóránt lassan leszokik a pelenkáról. Reggel, mielőtt bepelenkáznám, egy ideig meztelenül rohangál. Ilyenkor már szól, hogy Anya, ki akal jönni a popsimból valami! Mostanában a nagy hidegek miatt nem rohangál meztelenül. Ha csak nadrágot adok rá pelenka nélkül... hát egyszer már volt, hogy szólt, hogy menjünk a bilire, de még nem egyértelmű.

Lóránt és Sanyi a mesékben élnek. Amikor együtt játszanak, szinte mindig valamilyen mesét játszanak el, vagy abból vett részeket próbálgatnak. Lóránt mondóka-részleteket és dalokat is mondogat már magában. Legutóbb a Barlangi pókos meséből adták elő gyermekeim, ahogy a csigafiú egy bottal elijeszti a pókot.
Lóránt: - Menj innen rusnya pók!!!!
Sanyi: - Nem vagyok lusnya pók.
Lóránt: - Akkol anya a lusnya pók!

Érzelmi zsarolás

2012-01-09T10:27:00.006+01:00

Lóránt érzelmi intelligenciája az egekben van. Reggel úgy ébred, hogy az első szava, mikor meglát: Anya, szeletlek! Tegnap pedig: Köszönöm, hogy szeletlek!
Ez már költészet. Altatáskor ő simogat engem, puszit ad (odahajol az arcomhoz, és azt mondja suttogva puszi), megszeletget. Egyszóval, tudja mi kell egy anyának.
(Ez is volt már: Anya, te alanyos vagy, senki nem bánthat téged! Ennek egy másik verziója:
-Anya, figyelj!
-Igen?
-Nem verlek meg!)

És tudja akkor is, ha hisztivel szeretne elérni valamit. Lóránt már megtanulta, hogy ha egyszerűen csak áll hátravetett fejjel, és bömböl, nem tudok segíteni. Mindig meg kell mondani, hogy mi a baj, miért sír. Így aztán, ha rá merészelek ütni a fejére/kezére/fenekére: Azélt sílok, melt valaki megvelt!
Reggel, mikor apa elmegy dolgozni, azt mondja nekem Lóránt: Azélt sílok, melt elment az apukám!

Egyik alkalommal valami olyasmin kezdett hisztizni, hogy nem a sárga pohárba töltöttem, hanem a kékbe. Kitettem Lórántot a nagyszobába, hogy ott üvöltsön, mert már nem volt kedvem hallgatni. Egyszercsak hallom, hogy azt zokogja:
Azélt sílok, melt elveszett az egyik gyelekem!
Persze ezt így nem lehet visszaadni, hallani kellene hozzá azt az igazi Lóránt ordítást...

Lóránt eltanulta Sanyitól a miértezést. Sanyi már abbahagyta, most Lóránt kérdez folyamatosan. Apa igyekszik megfelelni a kérdésekre, egyszer hallom, hogy a világegyetem keletkezéséről próbál valamit előadni. Mi is mindig ide lyukadunk ki, én csak annyit szoktam mondani, hogy mert így teremtette a Jóisten, de erre is megkérdezi, hogy miért. Mert így látta jónak. Miért? Nincs vége a miérteknek, így néha azt mondom, hogy: Azért. Na, erre Lóránt jön ki a sodrából, de legalább egy kicsit változatos.
A két díjnyertes miért-kérdése:
-Anya, ezt csinálhatom?
-Igen, Lóránt.
-Miért?
A másik pedig:
-Miért hol van?

Fentiek után érthető, miért kedvence Lórántnak a Piroska és a farkas. Tibipapa nagyon élethűen adja elő nekik azt a részt, hogy ... És miért olyan nagy a szemed? stb.
Lóránt továbbfejlesztette a mesét, és így mesélt magának egy képeskönyvből:
-Miért van itt ez a sok hal? .... Hogy jobban úszkáljanak.... és miért van itt ez a nagyon nagy hal? .... Hogy jobban kihorgássza a hohohorgász...

A Piroska és a farkas eredeti kérdezz-felelek-et Sanyival sokszor előadják. Egyszercsak ezt hallom: (Lóránt kérdez, Sanyi felel.)
-És miért olyan nagy a fejed?
-Hogy jobban lássalak.
-És miért olyan nagy a hátad?
(-erre nem emlékszem mit mondott Sanyi, de érdekes kérdés.)
-És miért olyan nagy a kukid?
(Hoppá! Ne felejtsük, nagymamáról van szó!)
Sanyi nem csodálkozott a kérdésen, egy eredeti vérfarkas hangját utánozva:
-Hogy jobban kijöjjön a pisiiii!

Első napok az oviban

2012-01-04T21:00:00.002+01:00

Sanyi jól viselte az óvodát, mintha nem is lett volna szünet. Másnapra egy kicsit megfázott, mindig vissza akart feküdni az ágyba, és mint egy ártatlan kis Vuk, mondogatta:
-Megfáztam, szegény.
Mondtam neki, hogy ha nem érzi jól magát, szóljon az óvónéninek.
-Nem szólok.
-De hát miért nem? Nem szereted? (A héten a "délutános néni" volt a délelőttös, akit Sanyi szeret.)
-Nem bizony....Én csak téged szeretlek.

Ebéd után érte mentem. Sanyi elsők között szaladt ki a csoportból, azt hittem a szokásos felszabadult rosszalkodás, ugrándozás következik. Már éppen üdvözölni szerettem volna kisfiamat, de ő kitartotta maga elé a kezét, és azt mondta:
-Most ne köszönjél nekem!...mel megyek kakilni meg pisilni...

Egyik délután, már sötét volt, de még lent voltunk a játszótéren. Lóránt hintázott, és nézte a Holdat, egy felhő mozgott éppen előtte:

-Mindig ott szokott lenni... megy bele a Hold.... Nem tudjuk elkapni...melt nem szoktunk bemenni abba ... felhőnek barlangjába... biztos nem engedi... jó éjszakát Hold, jó éjszakát repülő!

Ami kimaradt...

2011-12-28T12:14:00.019+01:00

Sanyi
Elsőszülött nagyfiunk okos óvodás. Tudja, hogy mit szabad és mit nem. Otthon is pedánsan betolja a kisszékét evés után a gyerekasztalhoz. Apát nemegyszer helyretette, mikor csúnya beszédet hallott. Lórántnak is megmondja, mit hogyan kellene játszani. Sőt, a játékoknak is megmondja a magáét: Mit képzelsz, te kampó? És nekem is megmondja, hogy:
-Amikol én leszek anyuka azt fogom mondani, hogy a csoki az ebéd! De igen!

Nagyon szeret legózni. Leginkább tűzoltóautót épít (ez tkp egy fal), meg hajót (ez is). És néha tornyot. Egyszer hívtam valahová játék közben, és nem akart jönni.
-Játszani akalok, az a dolgom! Dolgozni akalok!
Még pisilni sem akar kimenni, ha egyszer játszik. Ott szűköl a legó mellett, és ilyeneket hallok:
-Pisi, mél akalsz kijönniiiii?

Nagyon szeretnek szívószállal inni, és persze buborékolni, fröcskölni, rosszalkodni. A buborékolást nem szeretem, mindig mondom is, hogy ezt nem szabad, de Sanyi nem zavartatja magát, büszkén kérdezi: Hallod a szívószál motorját?

Beverte a könyökét: Mindig fáj a kezem térde!

Sanyi továbbra is édesszájú. Egyelőre nem érzem az óvodának azt a közismert pozitív hatását, hogy a gyerekek elkezdenek enni. (Na, majd ha ott is alszik.) Egyik este Sanyi jön ki a konyhából nagy trappolással. Látom, hogy valamit eldugott a háta mögött (egy csokis müzlis szeletet). Megáll előttem, és azt mondja az én kis okostojásom:
-Utána nagyon alaposan fogat mosunk, úgyhogy nem baj!

Lóránt:
Ha nem adok rá pelenkát, akkor már szól, hogy pisilni vagy kakilni kell. Egy különleges alkalommal sikerült is a bilibe teremteni egy nagy adagot. Lóránt föláll, előrehajol, kéri, hogy töröljem ki a popsiját (ezt egyébként pisilés után is kéri :)), majd belenéz a bilibe, és azt mondja:
-Nagyon szépet kakiltam. Olyat, mint a Sanyi.

Lóránt ugyan mindent mond már, de vannak, amiket összekever, illetve konzekvensen rosszul mond. Például a mandarin az malgalin, a naptárra azt mondja, hogy kaptár, a pinty sokszor inkább ponty, a tenyér-t meg nem értette, azt hitte a kenyérre gondolok. A zászló pedig lászló.
Vannak olyan szavak is, amikről nem tudom mit jelentenek, ki találta ki őket, de nálunk már meghonosodtak. Sanyi és Lóránt szeret pl úgy körberohangálni, hogy azt ordítják sajátos dallammal: fett-lab-dá-ba! Evés közben pedig gyakran kell azt énekelni, hogy Tolnatávió!
A csalánka pedig az a bármi, ami a ruhába kerül és szúrja Lóránt bőrét. Nyáron a telken sok kis magocska ragadt a ruháinkhoz, ezeket nevezte Lorcsi csalánkának..
Öcsi is küzd már a ragozással és a múlt idővel: csillog-villogt, eszett, nem fusok. (Ez a válasz a ne fussál-ra.)

A két nagyobb gyerek kedvenc szórakozása, hogy Sanyi úgy csinál, mint egy mentőautó. Lóránt magára veszi a dolgot, tudniillik, hogy érte jön a mentőautó, és elkezd visítani, hogy ő nem beteg. Sanyi persze hajthatatlan, és ezekből olyan szép ordítások tudnak kerekedni...
Lóránt: Mél jön a mentőautó?
Sanyi: Mel fáj a pocakod.
Lóránt: NEEEM!! Csak simogatni lehet!

Lorcsi szeret nekem segíteni főzni és teregetni. Porszívózni, és majdnem mindent csinálni... Egyszer nagyon nyűgös, kezelhetetlen, gondoltam elterelem egy kicsit a figyelmét. Megkérdeztem, segít e nekem teregetni.
-Nem, nem.. sajnos nem... nagyon gyenge vagyok.

Lorcsi már tud estimesélni is. Kinyitotta kedvenc teherautós könyvét az ölében, ide-oda lapozgatott benne, és mesélt:
-Egyszel hol nem volt egy .....katonai jálmű....meg ilyen is volt..... meg ez is volt... és fagyiskocsi is volt... fuss el véle, minden jó ha vége... elmeséltem... Aludjunk!

Lóránt keze ökölbe szorítva:
-Eldugtam a születésnapomat... majd kiteszem az asztalra... hogy mindig megtaláljam.

Jancsika:

Jancsika 2.5 hónapos, 7.5 kiló és 62 centi. Sokat mosolyog, néha gügyög is, és igényli, hogy foglalkozzunk vele. Hason nem szeret sokáig lenni. Egy ideig szépen tartja a fejét, aztán elkezd sírni. Nyugodt baba, éjjel jól alszik. Általában háromszor kel szopizni, de ebből csak az első kettő iagzi szopizás. Harmadiknál már nem éhes annyira, vagy nagyon hamar visszaalszik, vagy egyáltalán nem alszik vissza, hanem nézeget és cumizik, mindenesetre hagy minket aludni.

Nagyon jól tűri Sanyi szeretgetéseit, sokszor még kacag is, ami Sanyit intenzívebb szeretgetésre buzdítja. Ennek néha sírás a vége. Mikor Sanyit kérdőre vonom, hogy mit csinált (szájába teszi a kezét, a nyakát fogdossa), akkor nagyon találékonyan azt mondja, azért sír Jancsika, mert a cumiját kéri. Be is teszi a szájába a cumit, és erőszakkal ott tartja szegénykének... Szóval nagyon aranyosak.

Három királyok

2011-12-24T09:56:00.006+01:00

Készült egy videófelvétel arról, hogy a két nagyobbik gyermek körbe-körbe rohangál és karácsonyi dalokat "énekelnek", különböző "hangszerkísérettel". No de mire én azt letöltöm és feltöltöm... inkább beraktam ezt a képet.

Apa hozott egy hatalmas pontyot a piacról. Betettük a fürdőkádba, és jól megbeszéltük a gyerekekkel a témát. Lóránt simogatni akarta, és azonnal megenni, Sanyi mondta, hogy neki a hal a barátja. Meg azt is, hogy a pocakában vannak a kishalak. Mondtak még sok mindent, már nem nagyon emlékszem, de erről is készült felvétel.
Este apa áttette a halat Jancsi fürdőkádjába, hogy a gyerekek tudjanak fürdeni. Ez a kiskád nagyon kicsi volt szegénynek, alig bírt megfordulni, és amikor sikerült, jó adag vizet kifröcskölt. Én kintről hallottam a hangot, rohantam be, mert azt hittem felborították a gyerekek az egészet. Ott állt Lóránt a kiskádnál és azt mondta a halnak:
-Neszabad föcskölni! Meg ne lássam többet!
Sanyi hozzátette:
-Anya, pofonozzad meg!
A halfeldolgozást jobb lett volna zártkörűen végezni. Igyekeztem ugyan őket elterelni onnak, de nagyon kíváncsiak voltak, és végül mégis bekukucskáltak. Lórántot nem viselte meg, de Sanyit sokkolta a látvány. Aznap lefekvéskor sokat beszéltünk a halról...

Szenteste 7 óra körül jöttek meg a nagyobb gyerekek Klári nagyival. Sanyit Klári nagyi már felvilágosította, és úgy lépett be, hogy megnézi a Jézust. Illetve megszeletgeti a Jézuskát, hol van a Jézus?
Mondtuk neki, hogy most nem szabad bemenni a nagyszobába, mert ott van az angyalka, és éppen odateszi az ajándékokat a fa alá. Majd ha csönget, akkor be lehet menni. Egy ideig lenyugodtak, Sanyi hallgatózott, aztán egyszercsak megszólalt a rizsfőző csengője, és Sanyi kiabálni kezdett, hogy menjünk be.
Apa felgyorsult odabent, majd csengetett, bementünk. Sanyi kicsit megszeppent, kérdezte hol az angyal. Lóránt meglátta a fát, és azt mondta:
-Ja, nektek is van ilyen?

Ennyi volt az áhítat, innentől kezdve Sanyi kereste a markolóját (Hol vannak a játékok????), Lóránt meg le akarta szedni a díszeket a fáról.
Elénekeltük a dalainkat, meg Sanyi a Tegnap harangoztak-ot, de Lóránt egyre nyűgösebb volt, már csak a kezemben tudott meglenni, végül belázasodott. Nagy nehezen belecsurgattuk a szájába a lázcsillapító szirupot, amit utál, miközben Sanyi könyörgött, hogy adjunk neki is. Még köhögött is egy kicsit a kedvünkért, hogy lássuk milyen beteg.
Lóránt hamar jobban lett, és a halászléből már jóízűen evett.

Ami engem illet, már sokadik éve, hogy rájövök, az adventi időszakot jobban szeretem, mint magát a karácsonyt. Adevnti koszorú, karácsonyi zenék, a menühöz keresek finom recepteket. Idén jó sok mézeskalácsot sütöttem, már hetekkel előre, és végül készítettem egy csendéletet, de ezt még gyakorolni kell. (Illetve, asszem jövőre kihagyom, mert reménytelen, hogy szépen sikerüljön.)
Hallgatjuk a karácsonyi dalokat, Sanyi már egész sokat tud belőle. A kedvence (tavaly óta folyamatosan!) a mennyből az angyal. Ha ez jön a CD-n, Sanyi mindenkit leint:
-Most maradj egy kicsit csöndbe! Nem hallom a zenét!

Az éneklő ruha

2011-12-21T17:45:00.007+01:00

Nagyon vártam már az óvodai karácsonyi ünnepséget, ahol majd Sanyi énekli a kiscsoporttal a Tegnap halangoztak-ot. Bizonyára mondta az óvónéni, hogy hangosan kell énekelni, mert Sanyi úgy üvölti itthon, hogy a dallam teljesen elvész.
Sajnos nem így történt. Az utolsó héten hétfőn volt a főpróba a templomban. Ez fontos lett volna Sanyinak, hogy szokja a helyszínt. Ehelyett hétfő reggel meztelenül ugrál az ágyon, és azzal fogad, hogy "Nem megyek óvodába, mel összefostam magam!". Apa meg a szőnyeget sikálja.
Én is nyavalyogtam a hétvégén, hogy rossz a gyomrom, bevallom rá is tettem egy kicsit. Nem kellett volna, mert apa most már meg volt győződve, hogy egy borzalmas vírust kaptunk el.
Sanyi lemaradt a főpróbáról.

Két nap múlva Lórántot föl kellett kelteni délutáni alvásából, Sanyit pedig felöltöztettem egy szép fehér ingbe. Elindultunk a templomba az ünnepségre. Lóránt nem akart jönni, próbáltam azzal csalogatni, hogy motorozhat. Sanyi már a lépcsőházban visított, hogy Lórántra adjam fel a kesztyűt, mert megfázik a keze. (Nem volt hideg, így nem adtam fel a kesztyűt.) Aztán meg azért visított, hogy ő is szeretne motorozni, de sajnos csak egy motor volt itthon. Így aztán mindkét ügyben visított, ekkor már sejtettem, hogy nincs olyan idegállapotban, hogy templomban énekeljen.
Valahogy mégis lenyugodott, megérkeztünk. Életében először belépett a templomba. Tömve volt szülőkkel, gyerekekkel, az ilyen nyüzsgést Sanyi egyébként sem szereti. Késtünk is egy kicsit. Én is ideges voltam.
Így aztán Sanyi végig fogta a kezem, ott ültem az óvodások mellett én is, hogy nyugodt legyen. Egy kicsit a perifériára kerültünk, meg néha elénk állt egy dadus...szóval a felvételeken nem hiszem, hogy látszódunk. De amikor felálltak a kicsik és énekeltek, hallottam, hogy Sanyi is énekel, és nagyon büszke voltam rá.

Valahol a tömegben hátul ültek apa és a nagymamák. Marika mama mesélte, hogy Lóránt nem volt hajlandó még nézni sem, hátat fordított az oltárnak, és valószínű mélyen együttérzett Sanyival, akinek föl kellett vennie az éneklő ruháját. Lóránt egy-két napig még tiltakozott öltözködésnél, hogy nem vesz éneklő ruhát.

A szeretetvendégségben is nagyon visszafogottak voltak, mindig megkérdezték, hogy vehetnek-e a sütiből, ihatnak-e...

Kicsit tudtam beszélni a "délutános nénivel", kérdeztem, hogy viseli Sanyi az óvodát. Már előre elkezdtem mosolyogni, mert biztos voltam benne, hogy agyon fogja dícsérni az én kisfiamat. De nem ezzel kezdte. Sanyi még nem oldódott fel egészen, és nagyon igyekszik megfelelni a szabályoknak. De nagyon mosolygós, és nagyon szépen énekel, ezt ők is észrevették.

Lóránt és a színek

2011-12-12T20:44:00.003+01:00

Lóránt nincs tisztában a színekkel. Olyan szinten keveri, hogy tojásevés közben már hallottam, hogy a tojásnak a pilosa, de azt is, hogy a tojásnak a kéke. Már kezdtem komolyan utánanézni a színvakságnak, hiszen Sanyi egyik első szava volt a píp (piros), amit jól is használt. Nem nyugtatott meg, hogy azt olvastam, óvodás koruk végéig keverik a színeket, hiszen Lorcsi nem keveri, hanem halványkéklilapilos gőze sincs.

Az utóbbi időben ezért olyanokat kérdezek tőle mesélés közben, hogy milyen színű ez meg az, illetve, hogy melyik a piros autó, stb. Nem megy. A színektől teljesen függetlenek a válaszai.
Egy időben minden piros volt, az ég is. Mostanában már minden piroskék. (Biztos, ami biztos alapon, gondolom.)
Egy kicsit túlzásba vittem a faggatást, mikor a markolós könyv fölött kifakadt:
-Nem tudom, melyik a piros markoló, nem tudom melyik a kék markoló, nem tudom melyik a sárga markoló!!!!
Megsajnáltam, és nem kérdeztem többet napokig. A minap Lóránt nagyon szeretett volna a karácsonyi mozdonnyal játszani, amit én már nem akartam karácsonyig elővenni, és eddig sikeresen ellenálltam minden könyörgésnek. Egészen mostanáig, Lóránt ugyanis így könyörgött:
-Nagyon szívesen szeretném megnézni a karácsonyos mozdonyt! ...csak megnézem! Nagyon jókisfiú leszek, csak megnézem!!!..... megmondom milyen színű!

A színek hasonló misztikum nála, mint a számok. Így számolt egyszer:
-Hatvankettő... hatvanpilos...

Két keserves hét után sikeresnek bizonyult az a módszer, hogy addig nincs mesenézés, amíg el nem pakolják az összes játékot. Lóránt már nem fenyegetőzik, hogy mi mindent fog széttörni, kiönteni, és hogy mennyire meg fog engem verni. Elpakol. Odáig vagyok.
Mostanában megint egyre gyakrabban szeretetgombóc. Osztogatja a puszikat, csókokat.
Ma odaült Jancsikához (egyébként nem sokat foglalkozik vele), és egy újságot nézegetett, amit Jancsika lábán terített szét. Öcsi persze rugdalózik, és összegyűrte Lóránt újságját. (És tartja a fejét, néha már gügyög, mosolyog, nevetgél.)
- Jaccsika, neszabad lugdalózni.. meg ne lássam mégegyszer!

Játszanak...

2011-12-06T00:31:00.009+01:00

Hétvégén hidat építettek a gyerekek. Sanyi úgy játszott, hogy a híd mindig ledőlt, ez Lórántnak nem tetszett, és könyörögve kérte, hogy ne dőljön le a híd. De Sanyi hajthatatlan maradt. Végül Lorcsi odajött hozzám, és sírva kérdezte:
- Miért dől le mindig a híd?
- Azért, hogy utána újra felépítse.
Figyeljük meg, hogy már ebben is milyen mély filozófia van. Sanyi ezt hallva, megadta a maga válaszát Lórántnak:
- Azért, mert úgy telemtették!

Ma délután egész jól eljátszogattak a gyerekek. Először legóztak. Egyszercsak sírás, majd Sanyi odaszalad hozzám:
- Nem engedte a Lólátt, hogy nagyon szépet építsek neked!
- Miért nem? Hát építs másik kockából.
Sanyi visszarohan, majd hallom ahogy Lórántnak lefordítja az üzenetem:

- Lólátt nagyon hülye vagy.

(Ez azért is érdekes, mert még nem hallottam, hogy Sanyi ilyeneket mondott volna. Ma mondta az oviban Dávidnak minden ok nélkül, hogy buta Dávid, és már ezt sem értettem, hogy miért... No de amit erre mondott Lólátt, azt már inkább le sem írom, de szóban elmondom, mert aranyos. Lóránt csak azért mondta, mert megtanulta, hogy az csúnya, és nem szabad.)

Végül pedig azt játszották a gyerekek, hogy Sanyi egy bottal halakat fogott Lolcsinak, és megetette. (Aztán fordítva.) Ehhez persze létrára kellett mászni, és a falat ütögetni a bottal, mert ott voltak a halak. (Ja, nem a kádban. Hál' Istennek Sanyi elhagyta a hülyeségeit, már csak a WC-re kell vele együtt menni, de azt se mindig.)
Először Sanyi mászott fel. (De ÉN mászok fel, melt ... én vagyok a legszebb!) Nem szeretem, ha botoznak, különösen nem a lakásban, ezért mikor Lóránt elővett a kamrából egy 2m hosszút (fogalmam sincs, hogy került oda), elvettem tőle. Persze visított:

Jó kisfiú leszek!.. nem fogok vele hadonászni... szívesen nem fogok vele hadonászni!

majd később: Én vagyok a holgászbot-bácsi!

Vilgácsot rendelek, Mikulás!

2011-12-05T22:30:00.010+01:00

Kedves Mikulás!

Kedves Tőled, hogy ma meglátogattad a gyerekeket az óvodában. Sanyi kapott is egy csomagot, tele édességgel. Nehéz volt így hazajönni, mert Lóránt folyamatosan nyafogott, hogy bontsuk ki, Sanyi meg valamiért azt mondta ezerszer, hogy a mogyorót is el kell osztani, és hogy ő is kapjon a mogyoróból. Nem szoktunk enni, nem tudtam, hogy így szereti.
Na de valahogy csak megérkeztünk. Lórántba egy fél tányér levest sikerült belediktálni, aztán nem volt mit tenni, ki kellett bontani a csomagodat. Sanyi rávetette magát a mogyoróra, leharapta az egyik felét, és héjastul elkezdte enni! Azt mondta, az óvodában is így ették, hát ez nem biztos, mindenesetre megmutattam, hogyan kell.
Aztán jöttek a csokik. Tündériek voltak, ahogy mindent elfeleztek, meg közbenjárásomra félretettek apának is anyának is, amit aztán visszaköveteltek, merthogy felnőttekhez nem jön a Mikulás, ha nem tudnám. Szóval, csokit ebédeltek. A gumicukorból már tényleg csak egyet engedtem.
Minek ennyi édesség? És hol a virgács? Jó, elhiszem, hogy az óvodában jó szokott lenni.

Egyébként Sanyi tényleg szokott jó is lenni. Néha odaáig vagyok, mikor a délutáni alvásnál nem tiltakozik, hanem közli velem, hogy maradjak már csöndben, meg Lólátt is, mert ő nem tud aludni. (Pedig Lóránt éppen elalváshoz mesélt: Lemegy a nap... lemegy a lámpa...)
És szépen tud pakolni is. Újabban addig nincs mesenézés, és nem veszek le új játékot, míg el nem pakolnak. Lóránt erre nem képes. Nem tudom, hogy még nem elég érett agyilag, vagy tényleg ilyen tróger? Lefekszik a fotelba, és mondja, hogy ő most pihen egy kicsit. Megvárja, míg leveszem (az eldugott játékok közül) a piros vonatot. Mondom, jó, pihenjél, de addig nem veszem le, míg nincs elpakolva. Erre szól Sanyinak: Sanyi pakolj el!
Volt már olyan is, hogy valamiért muszáj lett volna Öcsinek pakolni, és mondtam neki, hogy ha nem pakolsz el nagyon nagyon kikapsz. Öcsi nem reagált sehogy. Sanyi néha nem viseli, ha Öcsi kikap, szaladt és kiabálta, hogy Nézd Anya, én elpakolok!

Ma különösen sok játék volt szétszórva. Sanyi jött, és kérte, hogy segítsek, mert ez nagyon sok neki. Bementem, és kértem Lórántot, hogy legyen szíves segíteni pakolni, végülis ő szórta szét.
-Nem segítek!... mel olyan nehéz pakolni... mint a pitty.
(Ezt sokat mondja, hogy "mint a pinty". A pontyra is azt mondja, hogy pinty.)

Azért sokszor látom rajta, hogy nem egészen érti mi van. Pl azt, hogy "az előbb is azt mondtad, hogy nem fogod csinálni, és mégis csináltad, ezért most nem adom oda" - ezt nem érti még. Lehet, hogy mégsem tróger. Annyira. Azt ugyanis megérti, hogy bocsánatot kell kérni, ha rosszat csinált, és következetesen nem hajlandó. Hogy tud egy 2 éves ilyen makacs lenni, és miért? Elveszti az arcát, ha bocsánatot kér?
A hétvégén sarokba állítottam mert kíváncsiságból fejbedobta Jancsikát labdával, és nem volt hajlandó tőle bocsánatot kérni. (Ez már nagy siker, hogy beállt a sarokba, és nem kellett odaszögeznem.) Mondtam, hogy addig nem jöhet ki, amíg bocsánatot nem kér. Egyszercsak apa valami érdekeset csinál, Lóránt elindul kifelé.
-Menj csak vissza, tudod, hogy addig nem jöhetsz ki....stb
-NNEMM! Megnézem micsinál apa, aztán visszajövök a salokba!
Érdekes javaslat, de azért visszatessékeltem. Hallottam, hogy ezt motyogja:
- Mindjált bocsánatot kélek... akkol zöld lesz a lámpa.

Szóval, ne legyek kőszívű anya, Sanyi megérdemli a Mikuláscsomagot. Na de délután még beugrottál a szomszéd nénihez is, ott is hagytál nekik egy tömény csokiadagot! (Ez volt a vacsoránk.) Félek a holnap reggeltől. A csizmákat persze kitették a jókisfiúk. Biztos voltál Klálinagyinál is meg Malikamamánál is, tehát jön még két adag édesség. (Dédi csomagját odaadtam Tibipapának, attól megmentettem őket.)

Lóránt javára legyen mondva, ő csokievés után is eszik. Most például kolbászt. Erzsike néninek adtunk egy szálat, Lóránt meglátta, és visítva kiráncigálta a kezéből, hogy megeszem mind a egészet!

A konyhában sokat segít (lábatlankodik). Kipakol, bepakol, vizezik, belenyúl, megkóstol, nyalogat, törölget, bekapcsol. Egyszer megkérdeztem tőle, hogy segít e nekem tésztát gyúrni, hát örömében össze-vissza szeretgetett.

Imádnivaló ő is, és a gyenge szülő csak megveszi az ötödik mikuláscsomagot. Hát pont tőlünk ne kapjon?

Mindhárom alszik

2011-11-30T10:58:00.001+01:00

..persze van saját ágyuk is, de inkább odajönnek körém.

Okosságok, rosszaságok

2011-11-29T10:35:00.008+01:00

Szünet volt egy hétig az óvodában. Sanyi minden nap rákérdezett, hogy most hétvége van, azért nem megyünk, vagy mi van. Mondom neki, hogy szünet van egy hétig, az óvónénik sincsenek ott. Sanyi apának is elmesélte: Hatig nincsenek az óvónénik.

Lóránt a konyhában felállt a kisszék tetejére, hogy részt tudjon venni a főzésben. Sanyi is látni akarta, mi történik ott, és be akarta hozni a másik kisszéket is a konyhába. Kértem, hogy ne hozza be a másikat, mert egy is elég. Sanyi méltatlankodva:
-De anya! Ez nem a másik, hanem az egyik!

-Sanyikám, miért kell így enni, hogy az egész arcodon szétkened a spenótot?
-Melt a penót megengedte, hogy szétkenjem....Sajnos megengedte... előfordul néha ilyesmi.

Sanyi motyog magában:
-...teremtette az Isten.
-Mit teremtett?
-A világot...meg a kék tengelt.
-És még?
-....játékokat.

No és a rosszaságok:

-Sanyi, tényleg megharaptad?
-Nem.
-Mutasd, hol nem haraptad meg?
-Ott.

-Ki volt ez???? (Sanyi valami rosszaságot csinált.)
-Majdnem a Lólánt!

-Megütötted, Sanyi?
-Nem...csak hozzávágtam.
-Mit vágtál hozzá?
-Csak hozzávágtam a kezemet.

Mindkét gyerek türelmetlen, ha valami nem sikerül.
Sanyi elesik a lépcsőn: Lépcső! Miért vagy ilyen? Lépcső,miért nem engeded hogy fölmenjek?
Lóránt nem tudja kinyitni az ajtót, bömbölve: Kilincs, miért vagy ilyen?

Miért, miért, miért?

2011-11-28T23:03:00.003+01:00

Sanyi néhány hónapja az őrületbe tud kergetni a miértjeivel. Ne egy-két kérdést képzeljünk el, mint pl hogy miért kell éjszakának lenni?, hanem lánc-miérteket. Bármit válaszolok, megint rákérdez, hogy és az miért? Egy rövid párbeszédet azért leírok, hogy el lehessen képzelni, mitől áll égnek a hajam.
- ... de a 13. boszorkányt elfelejtették meghívni.
-miért felejtették el?
-mert olyan sokmindenre kellett figyelni az ünnepség szervezésekor.
-mért kellett sokmindenre figyelni?
-hát hogy mindenki jól érezze magát, meg kellett szervezni a zenét, a díszítést,...
-miért kellett megszervezni?
és így tovább.

Apa egyszer azzal próbálta kizökkenteni Sanyit, hogy korát meghaladó szinten válaszolt arra, hogy miért szűnt meg a hajógyár. Hosszú, kacskaringós mondatot izzadt ki a rendszerváltásról és a gazdasági szerkezetátalakításról, mire végén Sanyi szemrebbenés nélkül továbbkérdezett Miért alakították át?

Én azzal próbálkoztam, hogy végtelen ciklusba kényszerítem Sanyit. Egy példa:
-Miért kened meg vajjal?
-Mert úgy szeretem.
-Miért szereted úgy?
-Mert úgy finom.
-Miért úgy finom?
-Mert úgy szeretem.
Ez nem jön be. Sanyi erre dühösen:
-Ezt NE MONDJAD!

Próbáltam összegyűjteni a legjobb kérdéseit, de most csak ez a kettő jut eszembe:
-Anya, miért találtam ezt a kukacot?
-Miért van ilyen sokat este?

Sanyinak nagyon élénk a fantáziája. A legártatlanabb mesék is mély nyomot hagynak benne (eljátsza 50szer, mantraként mondogatja a szövegeket), a Sivatagi show-t öt perc után pedig ki kellett kapcsolnom, mert láttam rajta, hogy nagyon feszült. Azóta itthon gyakran kéri, hogy emeljem fel, mert sok a sekkó a földön (gekkó és sikló keveréke), és megharapják a lábát, a kádban nem ül le, mert fél a halaktól, WC-re pedig már egyáltalán nem megy egyedül, ott kell lennem mellette. Ha ezeket a kéréseit nem teljesítem, hisztérikusan sír.
Egyébként nem fél az állatoktól, remélem hamar kinövi ezeket a képzelgéseit.

Jancsivince (beszámoló ömlesztve)

2011-11-10T21:47:00.004+01:00

Óriás újszülöttünk elmúlt egy hónapos. A kötelező orvosi vizsgálaton megmérték, 2 centit nőtt, és majdnem 6 kilóra hízott. (5900gr) A doktornő álmélkodva mondta, hogy "hihetetlen szépen fejlődik a gyermeke". (Nem hiába imádom ezt a doktornőt. Amikor a telefonszámomat diktáltam neki, akkor is azt mondta, hogy nagyon jó, nagyon jó.)

Jancsika már tartja egy kicsit a fejét, ha hason fekszik. A combjain gyönyörű hurkák képződtek. Szemei még kékek, koszmó még sehol. Az arca tele van tejkiütéssel.

Egyre többet van ébren napközben, és már nem feltétlen azért sír, mert éhes. Én, ha megnyikkant, már etetni próbáltam, lassan rá kellett jönnöm, hogy erre sokszor nincs szükség. Foglalkozni kellene vele, ide-oda cipelni, de ezt sokszor kihagyom. Nagyon mereven tud nézni, pislogás nélkül. Egyre többször elmosolyodik, és már nem csak szopi után.

Néha megnyugtatja a cumi, de nem annyira megszállott, mint Sanyi volt. Ha tényleg álmos, anélkül alszik el, éjjel sosem cumizik. Éjjel 2-3 alkalommal ébred, első kelés után gond nélkül visszaalszik. A második után már egy kicsit szeretne ébren lenni, nézegetni, de én könyörtelenül lekapcsolom a lámpát. És persze ülök, és tartom a kezemben, várva, hogy letehessem anélkül, hogy ordítani kezdene. Ilyenkor gyakran nem teszem vissza a rácsos ágyába, hanem mellettem alszik, vagy a hasamon. A harmadik után már nem alszik vissza, neki az a reggel. Mikor a család is fölébred, András néha megkérdezi, hogy nahát, átaludta az éjszakát? Erről gyorsan leszoktattam morcos válaszaimmal, de az mindenesetre látszik belőle, hogy Jancsi nyugodt baba, jól telnek az éjszakák.

Ha levegőn vagyunk, akár babakocsival, akár hordozóban, alszik, mint a bunda. Egyszer-kétszer már voltak hasfájós görcsei, de valószínű csak én ettem valami rosszat, mert egyelőre nem hasfájós.

Kirándulás

2011-11-01T22:18:00.008+01:00

A hosszú hétvégén még egy rövid kirándulásra is jutott időnk. Sanyi makkot szedett, és nem hagyta magát meggyőzni, hogy az nem mogyoró. Lóránt nyűgös volt, nem akart jönni, inkább cipeltetni szerette volna magát.
Kiértünk egy tisztásra, ahol kivágott vastag farönkök hevertek. Eleinte nem szerettem volna, ha ezen mászkálnak a gyerekek, de miután Sanyi azt mondta "Nagyon kíváncsi vagyok, hogy felmásszak!" megsejtettem, hogy ha itt maradunk, a gyerekek jól eljátszanak, én meg pihentetem az idegeimet. (Na nem mintha annyira ki lennék készülve, de az ilyesmi mindig jól jön.)

Sanyi egyből fönt is termett egy farönk tetején, mad rájött, hogy ő innen nem tud lejönni. És akkor elkezdődött a félórás komédia.

"Le kell innen menteni engem... sajnálom, hogy nem jön most erre tűzoltóautó... anya, hívj egy tűzoltóautót, hogy mentsem le engem...(hívok)... inkább ne hívjál...(megijedt)....Na, most mért nem jön erre helikopter?...stb."
Lóránt elindul, hogy lementse Sanyit, de Sanyi addigra megunja, lemászik, majd látja, hogy Lóránt ott van, akkor visszamászik, de addigra már Lóránt nincs ott. Végül csak találkoznak.

Elkezdik cibálni egymást, végül Sanyi átmászik Lóránthoz, majd kéri, hogy most már mentse őt vissza. Közben elment néhány autó az úton, amikről megtudtam Sanyitól, hogy tűzoltóautók voltak. Mindeközben Jancsika gondtalanul aludt.

Lóránt

2011-10-30T21:37:00.025+01:00

Kétféle Lórántot ismerek. Az egyik olyan aranyos, hogy az embernek komolyan türtőztetni kell magát, hogy ne zabálja meg. A másik olyan hisztis, hogy vissza kell fogni magam, hogy ne pofozzam fel.

A hisztisről elég annyi, hogy ok nélkül, egyszerű nyűgösségből is úgy tud ordítani, hogy beszakad a dobhártyám. És nagyon hosszan sír, nehezen nyugszik meg. Mondja is közben, hogy De sílok!.....Sílni akalok...nem tudok halkan sílni, melt még kicsi vagyok...stb. Néha úgy felhergeli magát, hogy dadogni kezd: Nem akalog-log-log....vagy: valalalami...

A nagyon aranyos pedig egy tündér. Mikor odabújok mellé altatni, simogatja a kezem, puszikat ad. Idebújjál... ittmaradjál.... ne elmenjél.... Rengeteg kis állatkával alszik, akikre nekem nem szabad ráfeküdni, különben Lóránt vonyítani kezd.
Egyik este, ahogy várom, hogy elaludjon, Lóránt csak mozgolódik, ide-oda forog, közben persze az óriási fejével nem egyszer mellbevág. Megunom, és mérgesen megkérdezem, hogy mi a fenét csinál már. Erre azt mondja, altatom az állatkáimat. Mindenféle állatkát, figurát szeret, ma még a kifaragott sütőtöknek is puszit adott, úgy tetszett neki.
Mikor kocsival megyünk valahová, és Lóránt meglát kint valami érdekeset (hajó, markoló, lovatykák), hangosan köszön nekik: Hahó, sziasztok!! Itt ülök hátul!

Lórántból azt hiszem nem lesz művész. Borzalmasan énekel (lehet, hogy csak Sanyihoz képest?), semmi dallam, és egy szót ismételget végig. A színeket sem érti. Egy időben minden piros volt (az ég is, minden!), most már néha mondja, hogy zöld meg sárga, de nem feltétlen a zöldre meg a sárgára mondja, csak úgy alternatívaként.

Együtt pelenkáztuk Jancsikát, akinek még "kenyérillatú" sárga kakija van. Lórántot kérdezem - csak, hogy lekössem a beszélgetéssel, és puszta érdeklődésből ne kenje össze magát kakival - hogy vajon neki is sárga-e a kakija. Azt mondta, igen, nekem is zöld.
És amikor a tyúkokat nézve megkérdezte, hogy anya, mi az a sárga ott a tyúknak, tudnom kellett volna, hogy nem feltétlen sárga dologra kérdez. Történetesen piros volt az a valami.

Nagyon aranyosan számol. Azt játszották Sanyival, hogy fölálltak egy vastag szivacsra (a fotel ülését szedték ki), és leugrottak, de ugrás előtt számoltak, afféle "vigyázz, kész, rajt"-ot. Lóránt így számolt: ketó, hálom, pilos, bandiiii! és ugrás. (Nem tudom, honnan jött ez a Bandi, nálunk sosem hallották.)

Lóránt gyakran agresszív. Ha nem tetszik neki valami, amit Sanyi csinál, odamegy, és megüti. Ha nagyon-nagyon mérges, meg akarja harapni. Erről nagyon igyekszünk leszoktatni, és szerencsére ritkán fordul elő. Ha Sanyi cukkolja (azt mondja neki, hogy rossz kisfiú, vagy, hogy nem kap valamiből), Lóránt ezt komolyan veszi, azonnal visít, vagy már megy is és üti Sanyit. Ha Sanyi akár csak egy kicsit is visszalegyint, Lóránt még jobban visít, de most már jön anyához, és méltatlankodva sír, hogy Sanyi megütötte. Ha Sanyi tényleg rosszalkodott, Lóránt megy és szülőként lép fel: rá akar ütni a szájára vagy a popsijára.
Nagy eredmény azonban, hogy már tud bocsánatot kérni! Ennek örülök, eléggé meg voltam ijedve, mikor kb fél éve megharapta Sanyit, majd sarokbaállás, és fél órás ordítás és zavart beszéd lett a vége, mert nem volt hajlandó bocsánatot kérni.
A legfontosabb azonban, hogy Öcsi vidám, élénk kisfiú, és még hagyja magát szeretgetni. :)
Rövid ideig szépen tudnak Sanyival együtt játszani, aztán általában valamin összevesznek, és visítás következik.

A következő rész Jancsiról fog szólni, csak sajnos mostanában kevesebbet alszik, többet sír, én meg mindig nagyon álmos vagyok...

Sanyi

2011-10-11T10:04:00.012+02:00

Sanyi nagyon szépen beszokott az oviba, jól érzi magát. Beszél (kiabál) a csoporttársakkal, az óvónénikkel, itthon mesél ezt azt. (Mikor kint várok rá, hogy befejezzék az ebédet, gyakran kihallom kisfiam hangját a zűrzavarból.) Egyszer már azt is mondta, hogy ő ott alszik az óvodában, de amikor döbbenten megkérdeztem, hogy tényleg, és mikor?, azt válaszolta, hogy nem, rosszul mondtam.
Mikor elhozom ebéd után, kiáltozik, ugrál, nem bír leülni felöltözni, úgy ficánkol, az úton hazafelé alig bírom megfékezni, hogy ne rohangáljon össze-vissza. A hét vége felé egyre sűrűbben kérdezi meg, hogy hétvége van-e már, illetve, ha felébredünk, utána (=másnap) hétvége lesz-e. Szombaton pedig, mikor tényleg itt a hétvége, kb 10 percenként megkérdezi, mint aki nem akarja elhinni.
Ettől függetlenül tényleg jól érzi magát, reggelente nincs tiltakozás, még hosszabb szünet után sem.

Sokkal nyitottabb lett, sokszor már beszél idegen emberekkel az utcán. A minap segített neki egy néni leszállni a villamosról. (Én ugyanis már nem fogom a kezét, mert a másik kettőt fogom, de megvárom, illetve visszafordulok érte.) Sanyi nem kapott ettől frászt, hogy hozzáér egy idegen, hanem utána nagy büszkén mondja nekem, hogy Volt bátorságom!

Egyébiránt Sanyi az összes viselkedésmintát bemutatja itthon. Van, hogy nagyon jó kisfiú. Mondja, hogy köszönöm, szívesen, szépen kéri Öcsitől a játékot, nem bántja Lórántot, mikor az agresszív, hanem felnőtt módjára mondja neki, hogy nem szabad. A délutáni alvás rendszerint még mindig nehézkesen és sok tiltakozással indul, de már kétszer is előfordult, hogy Sanyi közölte, hogy maradjunk csöndben, Öcsi is maradjon csöndben, mert ő alszik, és így nem tud aludni.
Még Luxemburgban beszéltünk Sanyival az ugrálóról:
-Ha Lóránt bemegy cipővel az ugrálóba, ki fogom dobni. Melt én vagyok a testvél.
-De csak a cipőjét fogod kidobni, ugye?
-Igen. Nem az egész Lólántot.

De van, hogy nagyon rossz. Mondhatni bűn rossz. Cukkolja Lórántot (rossz kisfiú vagy, nem kapsz joghurtot), szó nélkül kiveszi a kezéből, amivel játszik, elveszi a kajáját. Követelőzik, engem megfenyeget (akkol megverlek, rossz vagy, beállsz a sarokba, stb.) ha nem az van, amit ő szeretne. Hisztérikusan tud sírni, ha süteményről van szó, nagyon irigy, ha adni kell valakinek a kekszből, és nem eheti meg az egész zacskót.

Nagyon sokat okosodott az elmúlt időben. Sokszor vissza kell utasítanom szegényt, nem tudom megszeretgetni, nem tudok mellé bújni, mert az öccsei közül valamelyik éppen erőszakosabb érdekérvényesítő, és ezt Sanyi nagyon szépen megérti. Elfogadja, hogy előbb Öcsit altatom el, és utána megyek hozzá, ezen nem hisztizik.
Van néhány okos mondása:
Ha majd tejbeglíz leszek, engem is főzni fogsz.
Elment a Nap máshova sütni.
Amikol én felnőtt leszek, én fogom mondani apának, hogy nem szabad. Apa meg gyelek lesz.
Amikol anya leszek, mint te ... ... akkol se fogok padlizsánt enni.
üvegszilánk pohárból akarok inni (miután elmondtam, miért nem lehet üvegpohárból inni, mert szilánkosra tud törni.)
Csak fütyülni akartam a kolligájamnak! (egyik reggel apáért jött a kollégája, és apa fütyült neki az ablakból, hogy észrevegye. Ez nagyon mélyen beleivódott Sanyi emlékezetébe, azóta szeret sikongatni az emeletről.)
Ja, és beléptünk a Miért korszakba, de erről majd még később.

Jancsikát sokat szeretgeti Sanyi. Leginkább az arcát fogdossa, próbálja betömni a száját a cumikájával, ha kell neki, ha nem. Mindenesetre szeretettel és érdeklődéssel van iránta.

Sokszor mondja, hogy Jancsika éppen rá mosolyog, és olyankor odáig van. Egy néhány hetes csecsemő ugyan nem sokat mosolyog, de ilyenkor én is mindig nagyon örülök. Egyszer azonban Sanyi is megemlítette, hogy Jancsika nagyon furcsán mosolyog, mert még kicsi. Eltorzította arcát, és mutatta, hogy így mosolyog a kistesvél:
- Mint egy disznóka.

Csipkelózsika

2011-10-07T10:32:00.006+02:00

Egy ideje ez a kedvenc mese. Persze azokat a részeket szereti Sanyi, hogy fölment a tolonyba, a herceg pedig, aki egy másik tolonyból jött, felnézett a tolonyla. Szereti a végét is, amikor nagy lakodalmat csaptak, mindenkit meghívtak, ugyanis itt mindig azt reméli, hogy sok ajándékot is kap Csipkelózsika, és hátha lesz közte markoló is.
Akkor most nézzük a mesét:

Amikol 3 éves lett Csipkelózsika, fölment a tolonyba, és megszúlta az orsóval az ujját. Ezt a helceg mesélte.
(Lóránt utánamotyogja: ...megszúrta borsóval az ujját.)
Ha jön a helceg, és megüt, akkol fölébredek. Nem engedem, hogy megüssön.

És amikor én mesélek:
-...Légy a feleségem!
-Légy?????
-Legyél a feleségem!
-Akkol mélt mondtad, hogy légy?
-A légy az olyan, mint a legyél.
-A legyél az olyan, mint a dalázs.

Este általában fejből mesélünk, mert a sötétben már nem lehet képeket nézni. Mivel menet közben találjuk ki, hogy mit csinál a markoló, vagy a nyuszik, Peti....stb, ezeknek a meséknek nincs hivatalos változatuk. Sanyi pedig másnap követeli ugyanazt a mesét, ugyanúgy elmondva. Hisztérikus rohamot tud kapni, ha nem jól mondom, és itt az egyes szófordulatok is számítanak! Márpedig, amit apa talált ki előző este, azt nem tudom elmondani, mivel nem is hallottam. A Petis mesénél még hajlandó volt segíteni valamennyit (....volt egy kisfiú, és favágó volt az anyukája...), de nagyon hamar elfogyott a türelme.

Egyik nap reggeli közben azt mondja nekem Sanyi:
-Én még soha nem ültem sütőlapáton.

Lóránt mesélte a Három kismalacot, és ahhoz a képhez értünk, amikor már mind a három ház áll, tél van, és Röfi lapátolja a havat a háza előtt.
-Lapátolja a havat... nincs markolója ... majd lesz neki, ha nagy lesz..

"Diagnózis: óriás újszülött"

2011-10-06T10:17:00.017+02:00

Nem vicc, tényleg ez szerepel a kórházi zárójelentésen. Jancsi október 1-én hajnali 4:15-kor, 4.64 kg-val jött világra, kb 15 perc alatt mindenféle roncsolás nélkül. A bal szeme kicsit bevérzett, mikor ezt aggódva megemlítettem a gyerekorvosnak, azt mondta, igen, ő is csodálkozik, hogy csak egy szeme. Semmi egyéb külsérelmi nyom nincs rajta.
Mikor apával először vizsgálgattuk, egyszerre felkiáltottunk:

-Tiszta Sanyi! (apa)
-Tiszta Lóránt! (én)

A kórházban első naptól kezdve sokat sírt, mert nagyon éhes volt, míg végre a nővérek megkönyörültek magukon (mert náluk sírt, az elején elvileg hagytak engem "pihenni"), és engedélyezték a tápszert.

Harmadnap megint kezdődött a sírás, és kértem, hogy adjanak valamivel többet. Ehhez le kellett mérnem, hogy mennyit szopik, nem lehet ám csakúgy tápszerezni a gyereket. Mikor mondtam, hogy 60 ml-t, közölték, hogy te jó ég, akkor nem adnak. (Három naposan elvileg 30ml az adag.) De egy kis vízzel segíthetünk rajta. Odamentem a vízért, közben Jancsit tartottam, aki kétségbeesetten cuppogot és harkály módjára kereste a vállamon a szopilehetőségeket. Ezt meglátta a nővér, és ekkor már elhitte, hogy éhes, úgyhogy mégis kapott egy kis tápszert.

A doktornőtől kértem rá receptet, és azt mondta, hogy hát persze, hogy nincs elég tej, ha valaki rögtön 3 hónaposan születik. De kb 2 hét, és beindul a tömeges tejtermelés, csak addig kell kibírni.

Sanyi és Lóránt nagyon érdekesnek találták a dolgot. Sokszor simogatják a kisteptélt, Sanyi eleinte azért a hasamat is simogatta még, biztos, ami biztos, no meg maradt is még egy kicsi a pocakból.

Mikor hazahoztuk, Sanyi elhalmozta Jancsikát finomságokkal. Zöld, kék, és piros szőlőt hozott neki, majd narancsot, végül az egész fazekat. A fazékon jól összevesztek Lóránttal, hogy ki főzzön benne. Mikor megmutattam, hogy van egy másik fazék is, akkor meg a fedőn kezdtek civakodni. Tündériek voltak.

Sanyi egyébként sűrűn játssza azt, hogy ő egy kisbaba, és neki is hátrabicsaklik a feje, sőt újabban elkezdett szopikázni is (a lábamat, vagy a szőnyeget). De úgy gondolom, nagyon jól van, nem féltékeny. Hétvége után még két napig nem ment oviba, és utána sírás és tiltakozás nélkül, jókedvűen ment vissza. Második ovis napon már azt hallom reggel itthon, hogy "Apa, menjünk már az óvodába!" Egyszóval Sanyi jól van.

Lóránt kevésbé, kb egy hónapja hisztis és követelőző, de ez egyelőre a megfázásnak és a dackorszaknak tudható be.

Egyik éjjel Sanyi átjött a mi ágyunkba aludni, ahol akkor már Jancsi is ott volt. Sanyit betakartam, és egy ideig még néztem a sötétben, hogy mindenki biztonságban van-e. Egyszercsak látom, hogy Sanyi kinyújtja kezét, és simogatja kisteptélt.

Lóránt

2011-10-05T17:02:00.007+02:00

(Sanyiról még gyorsan írok annyit, hogy a harmadik hét végére jött el az a nap, amikor itthon már nem tiltakozott reggel az óvoda ellen, az elbúcsúzásnál sem sírt, és egész nap nem sírt, hanem elfoglalta magát, és részt vett a játékokban.
Elbúcsúzásnál továbbra is meg kell szeretgetni egyszer, utána ő mondja, hogy vigyem be a csoportba. Ebéd után megyek érte, és jókedvű. Egyszer András késett 10 percet, akkor egy kicsit megijedt Sanyi, és sírt, de másnap megint nem volt semmi gond.)

Régen írtam Lórántról, ez az óvoda és a beszoktatás annyira elvonja az ember figyelmét. Sajnos a való életben is, nem csak a blogon. Lóránt ugyanis a beszoktatás ideje alatt nagyon sokat volt Klári nagyival (egész napokat, hiszen nem ülhetett ő is ott az óvodában velem), illetve a második hetet Marika mamával töltötte a Mátrában. Nagyon jól érezte magát itt is, ott is, de a két hét után rettenetes hisztis lett, és egy ideig nem is volt hajlandó egyedül a saját ágyában aludni. Reggelente azért sírt, hogy óvodába akar ő is jönni velünk.

(A különalvást egyébként Luxemburg után vezettem be itthon, és Lóránt egy nap után már elfogadta. Sanyi csak annyit fogad el, hogy abban az ágyban alszik el, de fenntartja magának a jogot az éjjeli áthurcolkodásra. Az elalvás úgy megy, hogy mesélek max 2-t, Lóránt vagy elalszik közben, vagy utána odabújok mellé, és megvárom míg elalszik. Ilyenkor Sanyi tiltakozik, hogy inkább mellé menjek, vagy ő is bejön az ágyba, ami félelmetes, mert ott van Lóránt meg az összes "balátaim", kb 5 plüssállat, meg én a pocakommal. De valahogy megértetem Sanyival, hogy utána őmellé is odabújok, míg elalszik, és ez így is lesz. Utána mehetek a saját ágyamba.)

Most már igyekszem egy kicsit megint kényeztetni Lorcsit, ne érezze magát mellőzve szegény.
(Sanyi a negyedik óvodai napján náthás lett, és ez a valami szeptember óta jelen van családunkban, különböző intenzitással. Lóránton most tombol a takonykór, tehát a nyűgösség nyilván emiatt is van.)

Lóránt elhagyta sajátos beszédstílusát, amikor mindehová odatette a személyes névmást. (Megnézem én... Tessék te...stb)
Most új stílusa van, és ezt is rögtön átvettük tőle. Például:
Megnézem, meg....Nem szabad, nem?....Valami fáj a cipőmbe, valami....
Az igekötőket még nem kezeli jól: Kikapcsoljad!... Idebújjál!...Szeressél meg!

Még Luxemburgban alakult ki a következő mondása. Volt ott ugyanis a játszótéren egy nagyon jó ugráló, ahová az én gyerekeim csak akkor tudtak bemenni, ha nem voltak ott nagyobbak, ugyanis a nagyok ritmusát nem tudták felvenni. Lóránt meg csak akkor mehetett be, ha Sanyi is megunta, tehát nagyon ritkán élvezhette igazán. Valószínű itt történt az, hogy nem akart/tudott bemenni, mert nagylányok voltak bent.
Egyik nap szépen játszottak Sanyival az asztalnál, majd Lóránt megunta, eljött és elkezdett rosszalkodni. Mondtam neki, hogy menjen vissza az asztalhoz, és ott játsszon. Nem megyek én. Kérdem, miért nem.
Mert ott lányok vannak.
És ezt azóta is mondogatja komoly indokként, ha valamihez nincs kedve.

Öcsi még messze nem szobatiszta, bár, ha épp van kedve, tud a bilibe pisilni, kakilni. De magától nem szól sosem, akkor sem, ha bepisil, és pisis lesz a ruhája. Nem zavarja.
Szereti ismételni amit hall:
-Gyere Lóránt, leveszem a pelenkát, hogy tudjál meztelenül mászkálni!
-..vegyél nekem...meztelenült...hogy tudjak mászkálni....egyedül...

-Ott egy csillag!-Hol? nem látom... (felhős volt az ég)
-Ott az égen!..Menjünk fel hozzá!

Második hét az óvodában

2011-09-22T10:26:00.019+02:00

A negyedik napon még ott voltam Sanyival reggel, már csak azért is, mert ezen a héten egy másik óvónő volt a délelőttös, akit Sanyi még nem szokott meg. Mikor kimentek az udvarra, akkor búcsúztam el, ezúttal eléggé sírt Sanyi. De állítólag nem sokáig.

Másnap reggel már odafelé tiltakozott egy kicsit Sanyi. Megnézzük, hogy ott van e a piros bicikli, és utána rögtön hazajövünk! Megnézzük, hogy mi lesz az ebéd, utána hazajövünk!...Ez még nem a mi villamosunk....még ne szálljunk le a villamosról....
Fél tíz körül érkeztünk, és egyszerűen csak beadtam a síró Sanyikát a csoportba. Óvónéni felemelte, mondta, hogy nagyon örülnek, hogy itt van, stb. Én még egy darabig ott álltam a folyosón és hallgatóztam, és hallottam, hogy Sanyi sír, és azt mondja: Nem, nem játszom! aztán elég hamar elcsöndesedett, persze attól még lehet hogy tovább pityergett. Mikor délben érte mentem, éppen kezet mosott ebéd után, rámnézett, befejezte a kézmosást, és csak utána szaladt oda hozzám. Nagyon vidám volt, és egész délután az is maradt.

Ma reggel pedig már fölkelés után kezdődött a tiltakozás. Ha elfogyott a reggeli, akkor is csukva marad az ajtó, és itthon maradok... Nem szeretem az ebédet, nem fog ízleni, itthon akarok ebédelni.... Nem szeretek egyedül lenni, ne menj el dolgozni.... még eszem reggelit, még éhes vagyok...még ne menjünk. Itthon is sírt egy nagyon kicsit, majd amikor beadtam a csoportba, megint. De most is nagyon hamar abbahagyta.

Itthon néha "mesél", hogy mi volt odabent, például ezt mondogatta sokszor: Sajnálom, Hajnikám. Az ebédből a levest megeszi, rendszerint repetázik is, de a második fogást ritkán. Aztán itthon meg azt mondja: Nem adtak ebédet. Föltettem a kezem, de akkor se adtak. Az óvodában az a szokás, hogy föl kell tenni a kezünket, ha kérünk még... De akkor se adtak.

Itt van egy kép, ahol Sanyi nagyon ügyesen mossa a kezét. Szeret kezet mosni, igazi pancsolás lesz a vége. Egyszer azzal nyugtattam, hogy ebéd után jövök érte:
-Megeszed az ebédet, és már itt is leszek érted, és megyünk haza.
-Nem, kezet mosunk!

No még a pénteki napot is gyorsan idebiggyesztem. Reggel itthon volt egy kis pityergés, mikor beértünk és átöltöztünk, többször is mondta Sanyi, hogy szeretgessem meg. Aztán bement a szobába. Egyedül. 3-4 lépés után visszafordult, és visszaintegetett nekem. :)

Hétvége az építkezési házban

2011-09-18T23:26:00.002+02:00

Lóránt megkezdte a szüretelést:

Kisteptél

2011-09-16T20:10:00.002+02:00

Sokat beszélnek a fiúk a kistestvérről, amit Lóránt kisteptél-nek mond. Sanyi kérdezte, hogy tud-e odabent zuhanyozni. Végül mégis arra jutottak gyermekeim, hogy a kisteptél odabent játszik. És, amikor kibújik, kihozza a játékait, és megengedi nekik, hogy játszanak vele.
Elkezdték sorolni, hogy milyen játékokat lenne jó, ha hozna. (Felsorolták az összes létező járművet.) Lóránt leginkább vonatot kért, alagúttal, és voganokat hozzá. Mondta, hogy kisteptél majd zatykóból kipakol. Úgy felpörgött, hogy végül félrehúzta a pulóveremet, és be akart mászni kisteptélhez. És mikor nem lehetett, és a kisteptél sem jött ki, kétségbeesetten sírni kezdett, hogy hát nem kapom meg a vonatot, nem?

Sanyi pedig megmondta, hogy van egy kistesvél, akit úgy hívnak, hogy Tleptláb. Egy másikat meg úgy, hogy Tléptláb. De azt is mondta már, hogy a kistestvér egy másik Lolcsi lesz.
Sanyi már egészen számon tartja a kistestvért. Egyszer, még Luxemburgban elindultunk vonatozni, Sanyi rendesen be volt zsongva, és elkezdte sorolni, hogy ki mindenki szeret vonatozni. Anya is szeret, Lolcsi is szeret, Jancsika is szeret vonatozni.

Ezt az eszmefuttatást talán már írtam jóval korábban, mindenesetre mostanában is mondogatnak hasonlókat mind a ketten:
Ha kistesvél leszek, én is be tudok menni a pocakodba. És akkol bent leszek a kistesvéllel. És balátkozom a kistesvéllel, és nagyon fog nevetni. És tolnyot épít a kistesvél.

Első napok az oviban

2011-09-14T19:43:00.004+02:00

Na, ez durva. 20 gyerek egy akkora szobában, mint a mi régi másfél szobás lakásunk. A fele frusztrált, még nem szokott be igazán, a másik fele már ezerrel rosszalkodik. Minden elismerésem az óvónőké. Érthető, hogy nincs módjuk arra figyelni, hogy az egyik gyerek elveszi a másik játékát, netalán kicsit agresszívebben viselkedik.
Ugyanakkor hogy hagyjam ott az én anyás kisfiamat, amikor tudom, hogy a Gergő gyerek el fogja venni a játékát, Farkaska pedig rugdalja és lebirkózza??? Sanyi azért hangot ad sérelmeinek, és kiabálja, hogy ne csináld, vagy add vissza, de ebben nem kap támogatást az óvónőtől, mert ő odanéz, látja, hogy egyik sem vérzik, és annyi. Hát, ez az élet kisfiam...

Három napot voltunk eddig, mindig csak délelőtt. Az első nap Sanyi nagyon félénk volt, nem engedte, hogy az óvónő ránézzen, és ott kellett lennem mellette 2 centire. Második nap már oldódott valamennyit, ülhettem a sarokban, részt vett magától a foglalkozáson, evett rendesen a kisasztalnál, kezdte átvenni az ovis szabályokat. Föltette a kezét, ha kért még, de azért a biztonság kedvéért ordította is, hogy kélek még tejeskávét! Erre az óvónéni elmagyarázza tündérhangon ezredszer, hogy elég csöndben föltenni a kezedet, ne kiabálj, de a gyerekek ezt nem tartják be, mert valójában nem biztos, hogy elég. Láttam én a Kittit, ő jó kislány volt, végig csöndben tartotta fent a kezét a szőlő miatt, és bizony nem is kapott, mert nem vették észre. Úgyhogy csak kiabáljon nyugodtan az én kis Sanyikám. Ez az élet, óvónénik...

Mi egy héttel később kezdtük a beszoktatást, mint a többiek, és csodálkoztam, hogy csak egy kislány van, aki szinte egész nap sír, egy kisfiú, aki gyakran elpityeredik, de azért a nap nagy részében önfeledten játszik, és talán van még 3-4 gyerek, akik feszültebbek, és ha van valami apróság, hamar sírni kezdenek. Ugyanakkor van egy kislány, aki gyakorlatilag alfában van végig, meg van a Gergő gyerek, aki nagyon, de tényleg nagyon rossz. És ki tudja, hogy a többieknél hogy jön elő. Az ebédnél már mindenki arról beszél, hogy jön érte az anyukája, és ebéd után hazamegy. Legalábbis a kiváltságosok.

Ha Sanyit otthagytam 5-10 percre, az rendben volt. Fél óra után már sírt. Harmadik nap hagytam ott hosszabb időre, kb két órára. Mikor elmentem nem sírt, mert az udvaron voltunk, és éppen megkapta az áhított piros biciklit. Mire visszaértem, már nevetgélt a csoportban. És mikor észrevett és rám nézett, láttam a szemén, hogy bizony volt itt sírás rendesen. (Mondtam, hogy na, hát nem jössz? ... Hát ezt nem is gondoltam!) Az orra is bedugult, és olyan durván taknyos lett (most már értem, miért mondják így), hogy a pénteki napot ki is hagytuk, hadd regenerálódjon egy kicsit.

Egyébként jópofák a gyerekek. Többen is megkérdezik, hogy mi van a hasamban. Mondom, hogy egy kisbaba. Erre azt mondja az egyik fiú, hogy hadd nézze meg. Egy kislány babát dugott a pólója alá ebéd közben, egy másik fiú pedig egyszercsak benyomta a köldökömet.
Aztán ott van Dorottya, aki rendszeresen odahúzza mellém a kisszékét, és beszélgetünk. Elsőként közelített Sanyi felé, csak akkor Sanyinak még túl korán volt, és inkább belém bújt. Fél nap múlva már meg akarta ölelni Dorottyát, meg puszit adni neki, de az nem hagyta. Sanyi erre méltatlankodva kérdezte:
-Akkol mélt mondtad hogy igen?

Egyik reggeli után pedig az asztal alá bújt, megfogta egy kislány lábát (aki alfában van), és azt kérdezte hangosan:
-Ez kinek a patája?
Itt egy kicsit égett a fejem, de attól tartok lesznek még sokkal rosszabb esetek is. Sanyi sajnos ismeri a csúnya szavakat.

Még egy nap lesz, amikor ott vagyok vele reggel egy kicsit, és az udvaron búcsúzom el. (Ott könnyebb otthagyni a gyerekeket.) És utána már csak bedobom a csoportba szegénykét. Az első héten még inkább később viszem, csak 10 körül, és akkor csak 2,5 órát kell ebédig kibírnia, aztán majd fokozatosan egyre korábban. Sok ám az egész délelőtt (8-f1-ig) még nekem is sok végigülni, és én nem érzem magam bizonytalanul. De tényleg sok, folyamatosan valamit csinálni kell (pakolni, figyelni, kezet mosni...). Délre már fáradtak a gyerekek, még Sanyi is. Egész jól alszik, mikor hazaérünk. Jó lesz ez így, csak legyünk túl a beszoktatáson.

Utolsó másfél hetünk Luxemburgban

2011-09-05T14:57:00.007+02:00

Hát, ez is ejött. Mondanom sem kell, nagyon gyorsan. Az utolsó hetekben nagyon nagy szerencsénk volt, szinte végig szép napos időnk volt, ami Luxemburgban szokatlan. Én nagyon jól éreztem magam a munkahelyemen, tulajdonképpen pihenni jártam be. Még búcsúajándékot is kaptam a kollégáktól, erre aztán nem számítottam.

Kis családom pedig szebbnél szebb kirándulásokra ment, most csak néhányról teszek be képet.
A Mosel-partra többször is elmentek hajókat nézni (a kisebbek), és hajós életről álmodozni (30 felettiek).

Az igazi nagy szenzáció azonban a Petange és Titelberg között közlekedő gőzmozdony volt. (Train 1900) Csak vasárnap megy a nyári szezonban, de valamiért vasárnap mindig más program akadt, így csak a legutolsó vasárnap sikerült eljutnunk ide, és fölszállni a legutolsó járatra. A gyerekek, mikor meglátták a pöfékelő gőzmozdonyt, valóságos extázisba estek. Ugráltak, ordítoztak, hogy szálljunk fel, szóljunk, hogy ne menjen el nélkülünk, stb.
De nekünk is élmény volt. András végig videózott, nem nagyon lehetett hozzászólni, a kalauzok pedig nagyon jól játszották a szerepüket, teljesen beleélték magukat a 100 évvel korábbi hangulatba.
Mikor elindult a vonat, Sanyi egy kicsit megszeppent, talán mert rettenetesen rázott. Jeggyel utaznak a fiatalok:

Schengen, és a Moselpart:

És egy nagyon vagány kisfiú, aki egyedül kezeli a gázt és a féket:

Azóta sikeresen hazaérkeztünk, szép utunk volt. Először az épísházba (L) mentünk, leraktuk a lakókocsit, majd 11-én vasárnap haza, a Nyámnyám utcába. Ezt Lóránt mondta először, de úgy megtetszett nekünk, hogy most már mi is így mondjuk.

Jó lesz itt egy kicsit nyugton maradni, és letelepedett életmódot folytatni. Bár a gyerekeknek nem jelentett gondot a sok kempingezés. (Kétszer álltunk meg útközben, és a gyerekeknek mindig elmagyaráztuk, hogy hazamegyünk, de először egy másik kempingbe megyünk, mert a haza nagyon messze van.) Hétfőn elmentünk ide-oda intézkedni, és ahogy mentünk haza, kérdezi Sanyi, hogy hová megyünk.
-Haza.
-Haza hova megyünk?
-Hát a Nyámnyám utcába.
-De hát ott most voltunk!

Első hét Klári nagyival

2011-08-30T14:13:00.007+02:00

Kirándulás a Kockelscheuer parkban

Esch-sur-Sure környékén: (Itt fürdeni is lehetett, bár a víz hideg volt a gyerekeknek, de apa és nagyi átúszták a tavat. Volt egy tanösvény is, ahol az állatok lábnyomait lehetett tanulmányozni. Lóránt csak annyit fűzött hozzá a képhez, hogy bevete lábát, fáj neki.)

A megunhatatlan Titelberg a romokkal: (A képen Tasikutya van, valójában nem félnek tőle a gyerekek.)

Müllerthal környékét sem lehetett kihagyni, azt a helyiek Kis Svájcnak hívják.

A hét végén egy akváriumban ordítoztak a gyerekek (Asztamindenit! Mekkola nagy hal! Ott is egy hal! Hű de nagy hal!), elmentünk még egyszer a Schueberfouer-re, felültünk megint az óriáskerékre, vezették a tűzoltóautót, most megtaláltuk a motorcsónakot is, és nem féltek a víztől, illetve megint lehetett kikacsákra horgászni, és megint sírás és veszekedés volt a nyereményen. Zajlik az élet.

A második hét Marika mamával

2011-08-22T11:01:00.016+02:00

Még jobb idő lett. De tényleg. Nagyi kétszer is elvitte a gyerekeket a bettembourgi Csodaparkba. (Parc merveilleux) Ez egy állatkert-vadaspark-játszótér, olyan nagy, hogy egy délelőtt alatt be sem lehetett járni. Ja, és a lényeg, hogy volt itt is kisvonat.

A hét végére pedig már valóságos kánikula lett. Szombaton elmentünk Remerschenbe fürdeni. Sajnos, azon túl, hogy a víz hideg volt, a talaj annyira kavicsos volt, hogy hamar megunta mindenki az egészet.

Estefelé elmentünk a messzeföldön híres luxemburgi búcsúba, a Schueberfouer-re. Minden évben, augusztus végén, szeptember elején van, és ebben a két hétben megmozdul az egész város, ingyen buszok közlekednek a helyszínre, az emberek hajnalig mulatnak.
Felültünk az óriáskerékre, majd a gyerekek vezethettek tűzoltóautót és szafaris kocsit, horgásztak kiskacsákra, és nyertek egy ajándékot, amin rettenetesen veszekedtek, hogy ki fog vele először játszani, ha majd hazaérünk. Aztán csodák csodája, mégis tudtak együtt játszani vele.

Vasárnap pedig még egyszer elmentünk vonatozni. Csodák csodája, Sanyi egy óra alatt megunta! (Jó, nem mentünk folyamatosan, volt közben némi szünet is), Lóránt pedig azért jött el könnyen, mert meg akarta nézni az utca túloldalán a másik vonatot. Nem tudom, mire gondolt, mert nem volt ott semmiféle másik vonat.

Az első hét Marika mamával

2011-08-19T16:24:00.023+02:00

Marika mamának nagyon nagy szerencséje volt, mert kifejezetten szép időnk volt. Na, nem mondom, hogy nem esett, se azt hogy sokat sütött a nap, de szinte minden nap tudtak valami programot csinálni a gyerekekkel.

A kisvonatos városnézést nagyon szerették, volt hajós játszótér, séta a Grundon, az esős napon természettudományi múzeum, ami különösen gyerekbarát volt, rengeteg nyomkodható, szétszedhető, megfogható dologgal. A hétvége háromnapos volt, mivel aug 15-e itt munkaszüneti nap. Elmentünk Trierbe, hajókáztunk egyet a Moselen. Sanyi kormányzott, Lóránt fölmászott az árbockosárba és mondta, hogy mit lát.

A hétvége másik fénypontja a "babavonat" volt. Kb tízszer felültünk rá, Malika mamával felváltva, de nem volt elég. Lóránt sírt mikor eljöttünk, és azóta rengeteget emlegeti, volt hogy reggel az volt az első szava, hogy vonatozzunk.

A sokadik menetnél, mikor mi már büntetésnek éreztük az egészet, mondtam Lórántnak, hogy most Marika mamával fognak felülni, ő a soros. Nem, nem én vagyok a soros. Lóránt ekkor megnézte a popsimat, és megnyugtatott, hogy nem vagy szalos.

Van a kempingben egy cica. Lóránt imádja üldözni, és próbálja megsimogatni, de az nem hagyja magát. Egyszer hallom, ahogy Lóránt áll az úton, és ingerülten, fenyegetőzve kiabál:
-Nem engeded?.......Megsimogassalak?

Vianden

2011-08-16T14:41:00.005+02:00

A Viandeni kastély olyan Luxemburgban, mint otthon a Visegrádi. Augusztus első hetében történelmi fesztivált rendeztek. Volt mindenféle zsákbanfutás - lepényevés, de nekünk a legérdekesebb a kézzel hajtott hinta volt. Lórántot az-zon-nal fel kellett ültetni, Sanyi a kezem szorongatta, és izgatottan nézte mi történik Öcsivel. Lórántnak tetszett, sokat mosolygott, de sokszor nézett nagyon komolyan maga elé, különösen, mikor a néni hátrafelé tekerte a hintát. Ahogy leszáltt épségben, Sanyi is kedvet kapott, őt is fel kellett ültetni. Bár az ő arcán is megjelent néha az aggodalom, nagyon belejött, és még integetni is tudott.

Nehéz volt innen a gyerekeket elráncigálni, mindkettő szeretett volna még menni, én meg nagyon büszke voltam, hogy ilyen bátor gyerekeim vannak. :))

A nap végére Lóránt elaludt.

Kivel voltatok Visegrádon?

2011-08-11T14:19:00.002+02:00

Video következik...

Kindulás Titelbergre

2011-08-01T11:04:00.021+02:00

Lóránt: Kindulá... kindulá... anya, hova megyünk ma?

Én: Kirándulni.
Lóránt: Kilándulni...kilándulni.
Sanyi: A boltba megyünk kirándulni?
(Na igen, az utóbbi időben sokat voltunk vásárolni...)

Titelberg Luxemburg déli részén van. Kb 5 évvel ezelőtt fedeztem fel, első önálló vezetési gyakorlatom úticélja volt. Akkor, csodával határos módon azonnal odataláltam. Most hétvégén, sok bolyongás és kérdezősködés után találtuk csak meg a parkolót, de a kelta település nyomait végül elkerültük. András másnap visszament a gyerekekkel, de másfelé tévedt el. Ha minden jól megy, ma már eljutnak a romokig.

Szeretünk itt kirándulni, mert nagyon csöndes vidék, sík terület, jól járható utakkal. Igaz, a gyerekeket nehéz rábírni, hogy az út mentén haladjuk, de meztelencsigától meztelencsigáig lelkesen szaladgáltak, és etették is a csigákat, mert Sanyi azonnal felismerte, hogy éhesek.

Sanyi a futóbiciklijével jött, és folyamatosan csöngetett. Mondtam neki, hogy ne csöngessen, mert felébreszti a baglyokat, akik ilyenkor alszanak. Ez nagyon megtetszett a gyerekeknek, és Sanyi vad csöngetésbe kezdett, Lóránt meg ordított, hogy láthassanak baglyot. Akkor kitaláltam, hogy ha a bagoly felébred, nagyon mérges lesz, és rákoppint a fejükre a csőrével, és az nagyon fáj, mert kemény a csőre. Ezzel Lóránt fél órára le volt kötve, amíg próbálgatta azt a szót, hogy koppint, Sanyi meg befejezte a csöngetést.

A kirándulás óta esténként a szokásos mesekönyvek helyett azt játsszuk el, hogy fölébred a bagolycsalád, anyuka elrepül vadászni, hoz sok finomságot, és a fiókák megeszik. Érdekes, milyen élvezettel eszik a gyerekeim az egereket meg a gilisztákat. És ha megkérdezem, hogy mit hozzak nekik, bizony egereket követelnek. (Lehet, hogy Sanyi enne rendesen, csak nem a megfelelő kajákat kapja?)

Sanyi: Anya, a bagolynak van keze?
Én: Nincs, szárnya van.
Sanyi: A bagoly a szárnyával simogatja a fiókákat.

Lóránt: Bemászom a bagoly fészkébe és ott alszom. És a bagoly betakar a szárnyával.

Hétvégén több nosztalgia kisvasút is jár itt, az egyikre fel is ültünk. Sanyi egy kicsit tiltakozott, de aztán tetszett neki, és másnap már szeretett volna megint felülni, de hétközben nem mennek a vonatok.

Hazafelé Lóránt barackot evett a kocsiban, és elkezdett nyüszíteni, hogy vegyem el tőle a magot. Nem tudtam eléggé hátrahajolni, és mondtam neki, hogy dobja le, úgyis retek már a kocsi, ennyi már nem számít. Visszafordulok, nézek előre, egyszer csak látom fél szemmel, hogy oldalt repül valami. Lóránt úgy értelmezte a ledobást, hogy megdobta vele apa fejét. Mégcsak egy szavam sem lehet.

Hétfőn pedig beköszöntött a második luxemburgi nyár, és egészen keddig tartott. A képen Lóránt kenegeti a nyelvét fagyival, és közben tiltakozik, hogy ne fényképezzem. (Azért ilyen szomorú az ábrázatja.) Sanyi pedig ott ül mellette, és várja, hátha kap Lóránt fagyijából. Sanyi ugyanis három harapással betermeli a sajátját.

Félidő

2011-07-29T11:37:00.009+02:00

Képek az uszodából:Sanyi pörgeti a kereket, a háttérben Lóránt halacskázik:

Lóránt nagyon bátor: (a hajmosással nem is volt több gond) Sanyi is kipróbálta ezt a mutatványt, de két sikeres próbálkozás után elment tőle a kedve.

Sanyi bátor:

Július végéhez közeledve én lassan le is töltöm a félidőmet a Luxemburgban. Már kezdem is sajnálni, hogy ilyen rövid időre jöttünk.
Lóránt a zabálnivaló korszakban van, Sanyi meg inkább okos, komoly, egy kicsit félénk nagyfiú lett. Sanyi tegnap felvette a cipőjét, kiment a sátor elé, és kihirdette a kemping lakóinak: (ha ordítani kell, akkor nem félénk)
-Levettem a papucsomat. És felvettem a cipőmet. Ez történt.... Ez luxembujgban történt!

Sanyinak van egy villás targoncája, ami fel tud emelni egy raklapot, és rajta egy ládát. A kis ládát apa kinyitotta, és rácsíptette valahogy a melletünk lévő bokor egyik ágára, és kérte, hogy vigyázzunk, nehogy a láda megegye az egész bokrot. Sanyinak nagyon megtetszett a dolog, bár szerinte a bokor eszi meg a ládát, de azóta is sokat játszik ezzel. Tegnap hallgattam:
-Láda, ne essél le a földre. Ott csalán van. (nincs) Ez nem szép dolog. Mindig leesik a földre.
Majd bejött hozzám, én az elősátorban üldögéltem.
-Anya, a láda leestt a földre, és amikol fölvettem megcsíptt a csalán! Nem szabad leesni a földre!
Mondom neki, hogy az nem csalán volt, stb. Sanyi visszaszalad a ládához.
-Láda, megkérdeztem anyát. Nem szabad leesni a csalánba!
Szóval, ilyeneket játszik Sanyi.

Lóránt nagyon sokat beszél, mindent ismétel. Lassan elkezdjük bilire szoktatni, ugyanis Sanyit utánozva nemegyszer ráült már a bilire, és volt hogy eredményesen. Bár nála még inkább ez egy játék: kitalálja, hogy ő most kakilni szeretne a bilibe, ráül, függetlenül attól, hogy kell-e neki, vagy sem. Ha meg tényleg kakil (a pelenkába), megáll terpeszben, és sírdogál, hogy ő így nem tud járni. A tisztába tevésnél végig nyugtatni kell, hogy már nem kakis a popsija.

Aranyos, amikor a madarakat eteti. Fog egy darabot a kenyeréből, vagy a barackból (bármi jó), kinyújtja a kezét, és kiabál:
-Ligó!.... ligó!... ligó, hol vagy?

Kemping, kétkelekű lakókocsi, Zsolti

2011-07-28T13:45:00.016+02:00

Lóránt és a megérkezési ajándék.

Kockelscheuer kempingjében lakunk, ami annak ellenére, hogy viszonylag olcsó kemping (luxemburgi árakat tekintve), és inkább átutazók használják, nagyon kultúrált. Rengeteg a holland, francia, de találkoztunk már magyarokkal és japánokkal is. Egyik hétvégén Jehova tanúi éves gyűlés volt a szomszédos Kockelscheuer parkban, ekkor 3-4 napig nagy tömeg volt a kempingben is. (Kockelscheuer egyébként a közeli falu neve.)

Vettünk a lakókocsihoz egy elősátrat, így egész nagy területünk lett.
A lakókocsiban:

Ez az egyik ágy, amin én alszom a gyerekekkel, bár az utóbbi időben Lóránt átmegy apához a másik ágyra, sokszor abban a reményben, hogy ott talán még lehet rosszalkodni, és nem kell aludni. (Lá akalok menni apa pocakála!)

A másik ágy az ebédlő átalakításával jön létre, de az nem olyan kényelmes, így ott András alszik hősiesen Öcsivel.
Lóránt tejbebízt eszik. Ez a dolgozó, az ebédlő kb kétszer ekkora. De itt esznek a gyerekek, már ragaszkodnak is a saját helyükhöz. A nejlonokat nem szedtük le, mert van némi fogalmunk arról, milyen szinten össze tudja koszolni két gyerek a huzatot, és ha hazamentünk szeretnénk eladni a lakókocsit. (Egyébként 8 évesen vettük, nem értjük, hogy maradhatott fent a csomagolás.)

A gyerekek már nagyon jól meg tudják különböztetni a lakókocsit és a lakóautót. Lakókocsin belül is van a kétkelekű (Sanyi szerint minden kétkelekű a mienk), és az egykelekű.

Vannak nagyon öleg autók, és nagyon öleg lakókocsik, de ezt az utóbbit nem tudom mi alapján állapítja meg Sanyi. És van amelyik fanciaolszágból jött, de leginkább spanyolószágból. (Nem mintha sok kocsi lenne Spanyolországból, de ez tetszett meg Sanyinak. Ezeket Lóránt is ugyanígy mondja.)

Zsolti pedig a kemping gondnoka, recepciósa, tipikus francia/belga megjelenésű és modorú bácsi, aki 12-től du 2-ig leengedi a sorompót, mert ebédel. Ha Andrásék nem érnek vissza délre a játszótérről vagy kirándulásaikról, akkor kint tudnak csak leparkolni.

Türelem

2011-07-21T16:03:00.002+02:00

Gyermekeim nem türelmesek. Ha játszanak valamivel, és nem sikerül rárakni / levenni / elcsavarni / betömni, stb, mindkettő elkezd hangosan nyüszíteni
Lóránt: - Nem tudom én!
Sanyi: - Miért ilyen ez? Hát ez ilyen! Ne legyél már ilyeeeeen!

Sanyi egy alkalommal csúnyán megbüntette a játékot, mert képes volt olyan lenni, hogy nem engedte, hogy Sanyi szétszedje. Apa odament, próbálja szerelgetni:
-Azért törted el, mert elfogyott a türelmed?
-Azélt töltem el, mert nekem valami elfogyott!
-... a türelmed.
-Valaki megette a türelmemet!.. egy embel megette a türelmemet!

A nagy találkozás

2011-07-18T14:37:00.008+02:00

A nagy találkozásra, mikor végül megérkezett a család Luxemburgba majdnem 3 hét elteltével került sor. Este 10 körül kanyarodott be a vontatmány Capellen kis utcájába, ahol engem egy kedves barátnőm elszállásolt.

Lóránt nagyon sokat változott, okos és huncut kisfiú lett, és most már tényleg mindent mond. Szépen ragoz, használja a múlt időt is. Minden mondat végére odateszi, hogy "én", pl:
-Megnézem én, odamegyek én. vagy akár:
-tetszik nekem én. (Ezt már Sanyi is kezdi eltanulni tőle.)
Szinte hibátlanul mondja a hangokat, csak bizonyos szavakban nem tudja mondani az s-et. Pl. együtt taptolunk (=tapsolunk), vagy kisteptél (=kistestvér). Már Öcsi is kezd tudomást venni az újabb kistestvérről:
-Beszélgetek vele én.... miújság... azt mondom én... nagyon alanyos lesz.
(A kérdéseknél nagyon aranyosan felviszi a hangsúlyt az utolsó szótagnál.)

Sanyi meg nagyon hangos lett. Ordítva énekel, beszél játék közben, és mégcsak rá sem lehet szólni, hogy ne kiabáljon, mert okosan megmagyarázza: De ez éneklés volt!

Már másnap beköltöztünk a kempingbe (Kockelscheuer), sikerült ugyanazt a helyet elfoglalnunk, mint 2 évvel ezelőtt. A játszótéren van egy új ugráló, ahol Sanyi nagyon szeret pattogni, mindig megmutatja Lórántnak, hogyan ugrálnak a nagyobb gyerekek. Lóránt pedig visít, hogy Sanyi hagyja abba, mert ő addig nem tud elindulni. Neki még nincs olyan jó ritmusérzéke, és inkább körbe-körbe szaladgál, vagy hempereg, esetleg fekve dobálja magát.

A közelben van valami tereprendezés, oda egyszer elsétáltunk markolót nézni. Kb fél óra után Sanyi közölte velem, hogy ez nem is markoló, hanem homlokrakodó, és akkor menjünk, nézzük meg a markolót, amiről beszéltem.
Van még egy kis gazdaság állatokkal, veteményessel, ott Lóránt nagyon megszerette a kecskéket. Szereti odatartani a kezét, hogy megszagolják a kiskecskék. Lóránt kutyát simogatni is nagyon szeret, azon is csak nevetgél, ha az arcát bökdösik az orrukkal, Sanyi ettől már elhúzódik.

Sanyi továbbra is nagyon anyás (Lóránt meg apás), de most már ott tudom hagyni őket a játszótéren pár percre, ha elszaladok a homokozó eszközökért. Igaz, Sanyi olyankor megáll egy helyben, nem játszik semmivel, csak várja, míg visszajövök.

Egyszer elmentem megnézni, hogy lejárt-e már a mosásunk, és Sanyinak valamiért nem volt kedve velem jönni. Mondta, hogy megvár a sarkon. Leparkolt a biciklijével, és szépen állt egy sátor előtt, és várt. Ahogy jövök vissza, látom, hogy ott áll, de ... bugyiban. Kérdem, hogy mi történt.
-Pisiltem anya!
-Dehát.. hova?
-Ide a fűbe!

Még jó, hogy éppen nem voltak otthon a sátorlakók. Sanyi egyébként nem szeret pisilni, amíg lehet, halogatja, de ha már nagyon muszáj, akkor is kéri, hogy fához menjünk, vagy bokorba. Ezért nem nagyon értem, hogy miért nem ment odébb egy méterrel a bokorhoz, és miért pont egy idegen sátor előtt pisilt, de nagyon örültem, hogy nem ment mellé és száraz maradt a ruhája. A bugyit felhúzza, a nadrágját nem, mert az "nem könnyebb", így ez a feladat rám hárul, és ezzel szépen megvárt.

Az első két hét - Otthon

2011-07-08T15:29:00.022+02:00

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT, Lóránt!

Sajnos még mindig nem érkeztek meg a fiókák Luxemburgba. Bő egy hetet Marika nagyinál töltöttek a Balaton mellett, egy hetet meg otthon apával, illetve a Duna mellett Klári nagyival és apával.
Az első hétről Marika nagyi beszamolóiból válogattam:

"Beleestek a homokba, s ha nem éhesek ki sem jönnek onnan. Az ebédet mind felfalták, még Sanyi is evett husit. (csirkehús a levesben). Aludni nem kellett, mert délelőtt aludtak a kocsiban utazás közben, így felfedeztek újra már minden ismerős dolgot a lakásban, elsősorban játékokat. Egy kis mese és cseresznyézés után elindultunk Tapolcára a játszótérre."
"Ma a falu végén lévő lovakat néztük meg délelőtt, de a gyerekeknek érdekesebb volt ahogyan az utcánkban javították az utat. Nagyon sok gépet láttak.
Miután ma várjuk a telefonodat, a gyerekek alkotnak neked valamit; Sanyi készített egy remekművet. Ezt még fényképen is vállata, hogy elküldjem Neked. (Egyébként, Őt már nehéz fényképezni.) ... Lóránt gombócokat csinált a homokozóban, megettem helyetted."
"Tegnap delutan mig aludtak dorgott, villamlott es nagy mennyisegu eso esett. (Ma is, csak az eso volt egy csepp-) Elmentunk Badacsonyba vonatot es hajot nezni.Tetszett is nekik, de a "liba" és az autok jobban. Ma meg nem nem tudom hova megyunk, mert keson ebrednek megint. Sokat alszanak es nyugodtan." "Delutan tornaoran vettek reszt a gyerekek. Hajlandok voltak a futas, allj meg, csuccs, hemperges, maszas, kisvonat tolat, vezenyszavakat megcsinalni!!!!!! Ritmust is probalhattam mar belevinni. Nagyon elveztuk. Lorka jelentette ki eloszor, hogy faradt. Sanyi meg birta volna sokaig, de egyedul azert nem volt erdekes."

"Meghitt jatek a homokozoban...szerepjatekokat is jatszanak mar Sanyi vezenyletevel:
- Lorka apa lesz, ha nagy lesz, de Sanyi mindenaron csak anya lesz, nem lehet az ellenkezojerol meggyozni."

A Dunánál hasonlóan kellemesen telnek a napok. Mikor reggel kilenc körül telefonálok, rendszerint éppen jönnek vissza a pancsolásból.

Lóránt szívesen beszél velem telefonon. Ha igennel tud válaszolni a kérdéseimre, akkor tündér hangon mondja, hogy igen. Ha nem, akkor azt hajtogatja: "beszélek vele..... visszahívom".

Sanyi akkor beszél velem, ha komoly mondanivalója van. A múltkor hallottam, hogy azt kiabálja, beszélni akar velem, majd mikor megkapta a telefont, beleordított:

"Anya, a csatorna megette a kakit!"

Fiókák

2011-06-30T18:06:00.010+02:00

Sanyi még régebben kitalálta azt a játékot, hogy ő egy kis fióka, aki csak csipogni tud, és odabújik az anyukájához, aki megeteti és megszeretgeti. Sanyi közben folyamatosan csipog, illetve inkább nyávog, mint egy kismacska. Egyszer odabújt az ölembe, és azt mondta: Itt aludok az öledben. Melt a fiókának itt van fészke.
Lóránt is eltanulta ezt a játékot, ő is gyakran jön nyávogva, és olyankor ki kell találnom, hogy mit mond a fióka. Sanyi meg van róla győződve, hogy értem, és amikor hosszan nem akarom megérteni, akkor lefordítja nekem, hogy éppen éhes.

Erről jut eszembe, Lóránt fióka még nem tudja, mi a különbség az éhes és a szomjas között. Ebédnél gyakran hisztizik, mert addigra elfárad, és a sírástól nem bírja megmondani mit szeretne. A múltkor ott állt a konyha közepén, sírt, és azt mondta egyfolytában, hogy éhes! Én meg próbáltam etetni, kanalakat vettem elő neki, ölembe ültettem, de egyre csak sírt, hogy éhes, míg véletlenül meg nem kérdeztem, hogy kér e vizet. Akkor kiderült, hogy szomjas.

Sanyival ülünk a gyerekszobában, ahová gyakran áthallatszik, hogy a szomszéd Laci bácsi TV-t néz. Sanyi fióka átnéz a falon, majd azt mondja:
-Láttam a Lacibácsit. Meg a Laci nénit. És Laci papát is láttam.
-És mit csináltak?
-Játszottak.
-Mit játszottak?
-Olyat játszottak, hogy... csoki!... Arra gondoltak, de nem ették meg...Melt különben is kövél lesznek.
(Na, ezt a játékot Sanyi is bevezethetné. Rettenetesen édesszájú.)

Sanyi sokat segít nekem a fegyelmezésben. Rászól apára, hogy ne egyen ezt-azt, mert kövér lesz. (Ezt nem tőlünk hallotta, hanem a Kisvakondban a Süni lett nagyon kövér, mikor túl sokat evett.) Megmondja, hogy Lorcsinak mikor kell a sarokba állni, rászól apára, ha azt mondja, hogy hülye. Egyszer várta apát a lépcső tetején, és azt kiabálta neki:
-Apa, láttam, hogy pulykáskodtál!

Egyik ebédnél ügyesen előrehajolt, és nem csöpögött szanaszét a kaja, nagyon megdícsértem, hogy ügyes volt.
- Ha ügyes a Sanyi, akkor boldog legyél!

Sanyi legóból épített tornyokat. Sokat, tényleg sokat. Mondom is neki:
-Hú de sok szép tornyot építettél!
Kicsit mérgesen rám szól:
- Kettő! Nem sok, kettő!
Lóránt hamar szétrombolta Sanyi tornyait, Sanyi erre kiabálni és sírni kezdett. Próbáltam megvígasztalni, hogy építettem neki újakat, de csak sírt tovább, végül kinyögte:
- Én akaltam szétrombolni!

Sanyi okosságai:
-Sanyi, tudod hogy hívják ezt a kisfiút?
-Tudom... úgy .... tudom... úgy hívják, hogy kislány.

-Ott volt egy bácsi?
-Igen.
-És milyen volt a bácsi?
-Olyan volt, hogy Sándol.

-Anya, fáj a fejem!
-Dörzsöld meg!
-De nem jön le a fáj!

És végül amire nincs magyarázat:
-Anya, hogyan kell kint sötétnek lenni?

Zűrös június

2011-06-27T16:43:00.008+02:00

Júniusban sok minden történt velünk. Éppen befejeztem a vizsgaidőszakot, és kezdtem volna az államvizsgára tanulni, mikor kaptam egy emailt a volt luxemburgi munkahelyemtől, melyben az állt, hogy 16-ától visszavesznek 3 hónapra.
Még márciusban beszéltem a volt főnökömmel, mondtam neki, hogy terhes vagyok, és szívesen visszamennék dolgozni a nyáron. Ott egy kicsit más a kismamákhoz és családosokhoz való hozzáállás, de azért ezzel még ők is kinevettek. Nincs hely, nem vesznek vissza. Nem is nagyon számítottam másra, de egy telefont megért.
Aztán június elején jött ez az email, hogy mégis.

És ekkor felpörgött az életünk. 16-án nem tudtam kezdeni, mert másnap volt az államvizsgám, 24-én meg az Msc felvételi, így végül június 27-ben egyeztünk meg. A gyerekek nagyon sokat voltak a nagymamáknál, én meg a sok éjszakába nyúló tanulás miatt néha összekevertem a valóságot az álomvilággal. Egyszer azt álmodtam, hogy a gyerekek a parciális deriváltjaim.

András pedig lakókocsit keresett (meg hitelezőket). Ebben hamar sikerült megegyeznünk, hogy kempingezni szeretnénk. Nagyon szép emlékeink voltak, és bizony nehéz lett volna rövid távra szállást találni. Ha találtunk is volna, nagyon drága lett volna.

Sajnos, végül nem sikerült mindent időben elintézni, és együtt elindulni. (A lakókocsi regisztrálásával vannak nehézségeink.) Ez azért rossz, mert Sanyinak kezdett elege lenni abból, hogy minket csak hétvégén lát, és sokat bíztattam azzal, hogy majd Luxemburgban nagyon sokat leszünk együtt, és lakókocsiban fogunk lakni. Sanyinak van egy játék lakókocsija, és nagyon szereti, már nagyon várja, hogy lakókocsizzunk. Lórántnak pedig mutattam képeket egy luxemburgi játszótérről, ahol van egy hatalmas hajó, ő ezt emlegeti már egy ideje.

Én 26-án kijöttem, egy barátnőmnél megszálltam, elkezdtem dolgozni. Remélhetőleg másfél hét múlva kis családom is megérkezik. Addig András pakol, ügyintéz, gyerekek meg többnyire jól érzik magukat nagyinál.

Kistesvél

2011-06-21T23:34:00.002+02:00

Hamarosan bővül a család. Régebben szívesen kérdezgettem Sanyitól, hogy szeretne e kistestvért.

-Sanyi, szeretnél kistestvért?
-Inkább joghurtot kélek!

-Sanyi, szeretnél kistestvért?
-Szeretnék.
-Kisfiút vagy kislányt?
-Tesvélt szeretnék! - egy másik alkalommal meg ezt válaszolta:
-Kisfiút is meg kislányt is. Sokat kérek!

-Sanyi, szeretnél még egy kistestvért? Egy nagyon picit?
-Egy icipicit szeletnék. Ami nem beszél.
-Lóránt sem beszél. (Akkor még nem beszélt.)
-Lóránt azt mondja, hogy pápp!
-Pápp! - csak hogy Lóránt is hozzászóljon a témához.

-Szeretnél kistestvért?
-Szeretnék... olyan Lólántot.

Aztán, amikor egy bácsi újszülött kiskutyákat akart mutatni gyermekeimnek, Sanyi közölte vele, hogy ő kistestvért szeretne. Gondoltam, túltárgyaltuk a témát, és nem nagyon kérdeztem többet.
Ahogy nőtt a pocakom, egyre többet beszélgettünk a kistestvérről, aki, majd ha nagyobb lesz, kibújik, és tornyot épít. Sanyi többször is mondta, hogy nagyon fogja szeretni. Sőt, egyszer azt találta ki, hogy bebújik hozzá, és megszeretgeti. :))
Beszéltünk még a születésről, amit Sanyi később így adott elő:

-Anya, emlékszel, amikol kijött egy zsinól a cicim..... (gondolkodik, gondolkodik...) .... emlékszel, amikol kijött egy zsinól a köldökömből? És azt levágtátok. De én akaltam, hogy levágjátok!
- Anya, emlékszel amikol bent voltál a gyomlomban?

Mióta Lóránt beszél, őt is próbálom bevonni a beszélgetésbe. Egyszer megkérdeztem tőle, tudja-e mi van a pocakomban. Azt mondta, homok. Egyébként nagyon tetszett neki az a szó, hogy pokac. :))

Reggeli első mondatok

2011-05-31T20:17:00.006+02:00

Rendszerint Lóránt ébred először. Mosolyog és puszit nyom a fejemre, vagy apáéra. (Rosszabb esetben sírva ébred, és azt mondogatja: Nem, nem, nem!)
Ha jókedvűen ébred, hamarosan kimegy játszani, becipeli a fejemre az autókat, markolót vagy egy mesekönyvet. Szépen nézegeti egy darabig, így még van egy kis időm elfogadni azt a szomorú tényt, hogy vége az alvásnak. Aztán egyszercsak megunja Lóránt, és hancúrozni szeretne: lovagolni a hátamon vagy hasamon, barlangosat, markolósat, darusat játszani vagy az arcomat karmolászni.
Ezekkel felébreszti Sanyit. Sanyinak még csukva van a szeme, de már nevet azon, hogy Öcsi épp ráesett. És ekkor elkezdődik az őrjöngés, én meg menekülök. Legutóbb Sanyi rám is szólt:
-Anya ne menekülj! Ki akalom malkolóval szedni belőled a homokot!

Ha Sanyi ébred először, valamivel nyugodtabban indul be a nap. Felül az ágyban, és tesz valami nagyon értékes kinyilatkoztatást. Összegyűjtöttem néhányat:
- Fölkeltem, mert szerdán van.
- Ha nem kélek kekszet, akkol kélek kekszet.
- Hol a markoló?
- Biztos apa megette a csokit helyettem.
- Nagyon szeletem az Andit, mel ő az anyukám.
- Még egyet alszom.

Kópésanyi

2011-05-25T18:02:00.005+02:00

A szomszéd 84 éves Erzsike néni gyakran hoz a gyerekeknek reggelente banánt, kalácsot, csokit. Egyik reggel, ahogy jön át, Sanyi elészalad, és azt kiabálja:
- Te kópé! Hát banánt hoztál nekem?

Egy este tejet szeretett volna inni, én meg nagyon szerettem volna, ha végre bemegy a kádba.
-Itt kélem a tejet!
-Nem Sanyi, majd ha bementél a kádba, viszek neked egy kis tejet.
-Nemnemnem! Itt iszom meg a tejet!
-Nem Sanyi, menj be a kádba!
-Te kis kópé! Itt kélek tejet!

-Anya! anya! anya! Gyele be anya! (a nagyszobába)
-Sanyikám, nem megyek. (Mindenre elszántan:) Most megkenem a kenyeret, és megeszem a reggelimet.
Sanyi néz egy darabig, majd azt mondja:
-Jó. De ne köpd ki!

A "kígyót" és a "gyíkot" egyszerre tanultuk, ezért egy kicsit összekeveredett, és néha gyíkó lesz belőle. Ennek különleges változata a kópégyíkó, aki óriásinagyhatalmas.

Sanyi már neveket is ad Lórántnak. Az első elnevezésnek tudom az eredetét, Lóránt dünnyögött magában valamit, ezt Sanyi meghallotta, és így lett Lóránt Lálábábá.
Hetek múlva közölte velem Sanyi, hogy ő most Napi-val beszélget. Lóránt ugyanis Napi.

Egyik este, ahogy nagymama visszahozta a gyerekeket, Sanyi betoppant a konyhába, és azt mondta:
-Követelem mind az egész finomságot!

Ha Sanyi nagyon akar valamit, bólogat beszéd közben. Ezt Lóránt is megtanulta, csak ő még nem feltétlen beszél hozzá. Többször előfordult, hogy Lóránt kér valamit inni (issza!), odahozza nekem a poharát, kimegyünk a konyhába, benézek a hűtőbe, és kérdezem Lórántot, hogy tejet kér-e. Semmi válasz.
Lenézek és látom, hogy buzgón bólogat.

Lóránt akaratos és beszél

2011-05-21T21:06:00.007+02:00

Lóránt most már szinte mindent megismétel, amit mondunk neki. Mesekönyvekben nagyon sok mindent megmutat, vagy kérdez (mi?), és nagyon hosszan tudja őket egyedül is nézegetni. Persze általában mutatja, és mondja, hogy mit lát, és ha nem mondom, hogy "Igen, az egy markoló" (mert pl alszom), akkor egyre agresszívebben ismétli, hogy "lákkoló!!!!!!".

Egyébként, jól mondja a szavakat, csak a lákkoló meg a kákkó (traktor) maradt meg ilyen formában. Ja, meg az akka (helikopter), appu (joghurt) és újabban ampank (ablak).
Most már szépen mondja a nevét is (Lólá), de inkább Öcsinek nevezi magát. Életének további szereplői: apa, ana, Sasi és Sátto (Sándor), mama, papa, Káári (nagymamák és nagypapák), Eezsi (szomszéd Erzsike néni). Továbbra is tündérien mutatja, hogy mit és kit szeret: ölelgető mozdulatot tesz, ha tetszik neki valami, és most már mondja is: szet.
BÁRMIT képes szeretni: bogarakat, járműveket, ruhát, a hajamat, stb.

Az utóbbi időben sajnos sűrűbben meggyűlik a bajunk ezzel a kis szeretetgombóccal, ugyanis nagyon akaratos. Ha valami nem úgy, vagy nem akkor (=azonnal) történik, amikor szeretné, úgy elkezd sikoltozni, hogy az embernek beszakad a dobhártyája. Apa megint elővette a fülbevalóit (füldugó), sőt, most már Sanyi is bedugja a fülét ilyenkor (bedugom a fülem, hogy ne halljam).
Ha rossz passzban van, még hozzáérni sem szabad, azonnal mondja, hogy fáj!!!.
Ha nem kap meg valamit játékot Sanyitól, mindent bevet. Üvölt, tépi ki a kezéből, megpróbálja megharapni Sanyit - bár ez az utóbbi időben nem fordult elő, talán csak a fogzás alatt volt.
Múlt héten nem kapta meg a légycsapót, mert Sanyi játszott vele. Lóránt visított, de azért türtőztette magát; sírva mutatott Sanyira, és mondta nekem: Lúg! Bele! (rosszabb esetben persze meg is teszi).
Sanyit sem kell persze félteni, bár ő már okosabb, inkább akkor rosszalkodik, ha nem látjuk. Szó nélkül kiveszi Öcsi kezéből, ami kell neki, pedig ezt már régen tudja, hogy ilyet nem szabad. Játszótéren legalábbis nem csinál ilyet. Néha azt is látom, hogy cibálnak egy játékot, Lóránt visít, Sanyi meg mosolyog.

De azért jó testvérek is tudnak lenni. Lóránt szeret Sanyira rámászni és lovagolni rajta, vagy a fején taposni, ilyenkor Sanyi nagyokat nevet. Szeretnek körbe-körbe szaladgálni, bújócskázni, a konyhában öntögetni, kaját az arcukon szétkenni.
Erről jut eszembe, a múltkor spenótot ettünk (imádják), és Lóránt a spenótos kanállal simogatta a fejét, így aztán a füle, haja és a szeme is spenótos lett. Sanyinak "csak" az egész ábrázatja. Sanyi egyszercsak ránéz Lórántra, és elkezd hangosan nevetni. Kérdem, mi történt.
-Lólántnak spenótós az olla!
Szóval, az étellel is remekül játszanak.

Lóránt eszik

2011-04-29T21:26:00.003+02:00

Ez a téma megér egy külön bejegyzést. Mindig is jó evő volt, talán írtam is egyszer hogy mindent megeszik, de ennyivel nem lehet lerendezni.
Egyik este virsli volt. Sanyi jobb esetben eszik egy-két falatot, de inkább a kenyérből, vagy azt sem. Lóránt felváltva mártogatta a virslit és a kenyeret a mustárba, és befalt 2-3-at. Ezek után megette a zöldsalátát, majd kiitta a saláta levét.
Ma reggel pedig megivott egy nagy pohár aludttejet.

Sokat gondolkoztam, hogy mi az, amit nem eszik meg, de nem jutott eszembe semmi.
A citromnyalogatást írtam már? tíz percen keresztül nyalogatott, szopogatott egy citromot, szóval, azt is megeszi.
Ebéd közben, ha éppen úgy alakul, hogy valaki eteti, akkor megmutatja a mutatóujjával, hogy melyik falatot kéri (aszt! vagy husi!), és azt kell neki adni.

Tavasz, kert, tlágya

2011-04-16T12:00:00.006+02:00

Levágtuk a gyerekek haját. Lóránt most már ordított (tavaly még kicsi volt, nem zavarta annyira), Sanyi már nem ordított. Pontosabban, amikor látta, hogy mit művelnek Öcsivel apa és nagyi, hisztérikus rohamot kapott, mivel sejtette, hogy ebből ő sem marad ki. De mikor sorra került, már azt láttam, hogy szorítja apa kezét, és feszülten bámulja a tükröt, de nem sírt. Sőt, utána a zuhányozásnál sem. Csak mikor mindennel kész voltunk, akkor jött elő belőle még egy síró roham. Így néznek ki:
Sanyi azóta ebéd után a zsíros kezét szereti a hajába törölni.

Most, hogy itt a szép idő, péntek délután beülök a gyerekekkel a kocsiba, elmegyünk apa munkahelyéhez, és együtt kimegyünk a telekre. Ez újdonság, mert én nem szoktam vezetni. Mikor kocsikkal játszanak, akkor is mindig elmutogatják, hogy apa ül elöl, a gyerekek meg hátul. (Ambrus is hátul alszik, minden játékautóban, mióta barátnőm kisfia hátul aludt a kocsijukban.) Első alkalommal, ahogy nagy nehezen bepakoltam a csomagokat, biciklit, motort hátulra, gyerekek bekötve, egy-egy banánnal lecsendesítve ülnek a kocsiban, én elöl rendezkedem, Sanyi megszólal:
-Na most megpróbálsz te is vezetni.
Ami ezután jött, az már nem volt ilyen kedves:
-Nehogy nekimenjünk annak az autónak! ......Annak se!...és annak se!

A telken van egy talicska tele trágyával. (Tlágya, a tehén kakija, de mál öleg.) Tegnap végre jutott időm, hogy megtrágyázzam a kísérleti eperültetvényemet. Háááát, régen ordítottam ennyit. A gyerekek ugyanis mindenáron segíteni akartak.
Az a legkevesebb volt, hogy letaposták a kis zöld levélkéket, bár engem akkor ez zavart a legjobban. A földet (=homokot) össze-vissza dobálták, rosszabb esetben betemették az epreket. Közben úgy kezelték a (nem is olyan száraz) trágyát, mintha gyurma lenne. Mire befejeztem, akkor láttam, hogy hogy néznek ki. Ekkor jött a második ordítási szakasz.
Sanyi ugyanis az alkalomhoz illően bekakilt (néha még előfordul). Bementünk a fürdőszobába, próbáltam levetkőztetni, csakhogy közben járt a keze, mindent összefogdosott a trágyás, büdös kezével. Aztán egyszer csak látom, hogy megdörzsöli a szemét, majd a lenyírt hajába akarja törölni a kezét. Ekkor már beállítottam a mosdóba, és pucoltam, ő meg képeket vágott a tükörbe, és csodálta magát. Mondtam neki, hogy szeretném letörölni a homlokáról a trágyát, legyen szíves, most inkább húzza be a nyelvét.
Egyébiránt tündériek. Sajnos Lóránt, mióta beszélni kezdett, már nem hagyja magát annyit puszilgatni, és ő sem osztogatja a nyalakodásait. (Sanyi már rég nem, ő nagyfiú.) De plátóian is tündériek.

Lóránt kezd beszélni

2011-04-07T10:55:00.021+02:00

Bizony, még nincs két éves, de már egyre több szót tud mondani. Az "anya"nincs közte, így Lorcsinak továbbra is két apukája van: egyik apa, másik meg én lennék, az anyai apa. De már tudja mondani, hogy Öccsi, néha Öttü.
Nem is gondolná az ember, hogy ez mennyire hasznos. Ha kérdezem, hogy kér-e valaki tejet, nem a szokásos vinnyogás van, hanem mondja, hogy Öttü. Esetleg hozzáteszi, hogy töccé (=töltsél). Sőt, azt is tudja mondani, hogy víz, de sajnos a tej és tea továbbra is mindkettő tá. Márpedig célszerű eltalálni, hogy melyikre gondolt, mert ha rossz helyre nyúlok, megint sikítás van. És néha úgy meg tud sértődni, hogy a végén nem hajlandó semmit inni, csak sír, hogy vegyem fel. És amikor fölveszem, megnyugtatólag megveregeti a vállamat.

Új szó még az autó, posta, olló, póló, néni, utta (=utca), és nem új szó, de most jöttem rá, mit jelent az ákká. Helikopter! (Jó, nekem könnyítés volt, hogy tudtam, hogy a kákko a traktor.) A kukká továbbra is jelent kukásautót, meg azt, hogy bekakilt. A puppá a gomba, a pupp ennek megfelelően gomb. Mond igéket is, pl húzza (a mozdony a vagonokat), le-ááá (leáll az autó).
Egyébként továbbra is nagyon szeretnivaló, tündéri, nyugodt kisfiú. Könyveket például nyugodtan adok a kezébe, ő nem tépkedi annyira a lapokat. Nagyon szereti a plüssállatokat, és a plüssállatok is nagyon szeretik egymást, ha Öcsi játszik velük. Azt játssza ugyanis, hogy az állatkák ölelgetik egymást, puszit adnak egymásnak. Ja, és már Lóránt is tud normális puszit adni, de néha inkább megnyalja az embert. Mindenkinek nagyon szívesen ad puszit, nem tart az idegenektől sem. De nagyon akaratos is tud lenni. Ha egyszer valamit csinálni szeretne, és mondom, hogy nem szabad, akkor onnantól kezdve mosolyogva és huncutkodva csinálja.
Sokat utánozza Sanyit, még mindig sarokba áll vele. Sokat szeretgetik egymást, nevetgélnek együtt, általában azon, hogy Lóránt mond valamit, vagy csinál valami furcsát, Sanyi elkezd nevetni. Ez tetszik Lórántnak, és persze csinálja tovább. Azon pl hatalmas nevetések szoktak lenni, hogy Lorcsi ráül Sanyi fejére. Érdekes egyébként, hogy Lorántnak újabban vannak féltékenységi jelenetei. Ha ül az ölemben, és Sanyi is oda akar jönni, ellöki. Sanyinak csak nagyon az elején voltak ilyenek, már régen nincsen. Teljesen természetesnek veszi, hogy Öcsi is odafér, és ő is odafér.

Sanyi okos, nagykisifú. És szerelmes a futóbiciklijébe. Dolgozóba is azzal megy. Lórántot nem nagyon engedi felülni rá, de még azt sem, hogy tolja.
Sanyi mostanában mindent magától akar csinálni. Ezzel eleinte jól tudtam manipulálni, pl ha nem akart fürdeni, csak megkérdeztem, hogy magadtól mész be a kádba, vagy segítsek? És már kiabálta is, hogy Magától megyek be!!! és bent volt. Most már ez nem megy, mert azt is nagyon jól tudja mondani, hogy Nem. Azt se. Azt se. Mindakettőt nem. (Ezt, hogy "aztse" Lóránt is eltanulta tőle, és már ő is mondja a Nám-mal (=nem) felváltva.)
Vannak ugyanakkor hóbortjai is az én drága Sanyikámnak. Egyik ebéd előtt mondtam neki, hogy mindjárt megyünk, és megmossuk a kezedet a fürdőszobában. Sanyi várt, én még nem tudtam otthagyni a tűzhelyet, közben apa bement vele kezet mosni. Ez nem tűnik egy különös történetnek, ugye? De Sanyi világában ott következett be a katasztrófa, hogy apa ment vele kezet mosni, pedig én azt mondtam egy perccel azelőtt, hogy én megyek vele. Ordítva tudott csak kezet mosni, és utána még kb fél óráig ment a hiszti és ordítás. Újra el akarta játszani az egészet, elkezdte fölvenni a cipőjét, hogy kimegy homokozni, összekoszolja magát, és utána én megmoshassam a kezét, az erdeti terv szerint.

Még leírom néhány mondását:
-Mindig nem engedi a szappan, hogy elérjem!
-madzagszörp (=bodza)
-Félek a Lólánttól, melt a Lólátt alanyos.
-Repül egy madár a zenében. (sercegett a CD lejátszó)
-A Gléti házát úgy hívják, hogy vendégség.......A másik vendégségbe Emese lakik.
-Tégedtől kélek tejet! (ez is egy induló hóbort-roham volt...)

Sanyi továbbra is karattyol

2011-03-21T10:57:00.003+01:00

A konyhában játszik, én meg fél füllel hallgatom, hogy miket mond a narancsoknak fenyegető hangnemben:
Nalancs! Hát a malkoló vi.....Mind a két nalancs!!!! Hát a malkoló visz vissza téged!... Hát a malkoló visz vissza mind a két téged!

Mondom neki, hogy vegye ki a kis hátizsákjából a markolót, ugyanis egy ideje már azt keresi. Odamegy, kicsit téblából a hátizsák előtt, majd visszajön és kétségbeesetten mondja:
-Anya, az előbb megkerestem a malkolót, és már el is tűnt!
-Hát cipzározd ki a hátizsákod, nincs benne?
-Ja de de!

Sanyi délutáni alvás helyett mindent ki tud találni: éhes, szomjas, pisilni kell... és szereti azt játszani, hogy bebújik a paplan alá.
-Ne menj a paplan alá, mert nem kapsz levegőt!
-Nem akalok levegőt venni! Akkol mehetek a paplan alá.

-Jól aludtál Sanyika?
-Igen...a múltkor.

Mindkét gyerek nagyon szeret fölállni az ablakba és nézni az utcát. Lóránt a kukásautót várja folyamatosan, de ínséges időkben megelégszik szemeteskukákkal is. Sanyi mindent néz. Én meg megtiltottam nekik, hogy az ablak kilincsét rázogassák, mert ha kinyílik... jobb bele sem gondolni. De persze mindig ott vagyok mögöttük.
Egyik alkalommal muszáj volt kikiabálni apának, aki épp jött hazafelé, hogy lássa, milyen tündériek a gyerekek, mikor az ablakból integetnek. Ezért kinyitottam bukóra, hogy kiabálhassanak. Sanyi kidugta a kezét is, úgy integetett, és azt mondta:
-Nehogy kiessen a kezem!

-Sanyi ne térdelj, mert nagyon hideg a homok! Inkább guggoljál! - Sanyi persze a füle botját sem mozdítja. Kicsit erélyesebben:
-Sanyi, hozzád beszélek!
-Hát a Laci papa is hozzám beszél!

Hosszú hétvége

2011-03-21T10:31:00.004+01:00

Jó volt ez a márciusi hosszú hétvége, csak rövid. :) Arra legalábbis nem volt elég, hogy kipihenjük magunkat. Kimentünk az építkezési házba, ahol első két nap azzal telt, hogy apa szerelte a szivattyút mesteremberek segítségével, én meg próbáltam elrángatni a gyerekeket az érdekes részektől.
Második két nap meglátogattak minket barátnőm és családja a 4 éves Emesével, és kb 1,34 éves Ambrussal. Sanyi eleinte bújós volt, de aztán egészen összebarátkoztak Emesével. azóta is mondogatja, hogy Emese ezt mondta, Emese azt mondta, Emese megengedte, Emese nem engedte meg. Először láttam Sanyit konstruktívan játszani valakivel, együtt sütöttek Emesével pajacsintát. Azóta pajacsinta a palacsinta, mert Emese azt mondta, hogy pajacsinta.
(Emese azt mondta, hogy nem szabad belenyúlni... De azélt belenyúltam.... Nem szabad belenyúlni, melt még nyels!)
Sőt, mikor kérdezgetem, hogy kiket szeret (tudom, hülye kérdés, de olyan jókat tud mondani Sanyi, bár nem mindenkire nézve kedvezőek a válaszok), szóval amikor jó kedve van, akkor mindenkit szeret, de Emesét jobban szeretem. Ha rossz kedve van, akkor nem szeret senkit, de Emesét igen.
Sőt, az építkezési házban van két pici hálószoba, most már nevük is van. A mienk a nagyszoba, a másik Emese szobája.

Elmentünk az esztergomi fürdőbe is. Előtte el kell mondanom, hogy Sanyi és Lóránt lenyűgözve nézték videón Matyi uszodás kalandjait. Legalább 25ször egymás után. Sanyi imádta azt a mozdulatot, mikor Matyi vízbe érkezés után megrázza a fejét, főleg miután megnyugtattam, hogy nem azért rázza meg, mert nem tetszik neki, hanem hogy lerázza magáról a vizet. Sanyi elbűvöltem nézte újra és újra a csúszást, és a végén ő is rázta a fejét a képernyő előtt.
Gondoltam jó alapozás ez az uszodához, ugyanis Sanyi az utóbbi időben nem élvezte a fürdőket, de hát próbáljuk meg még egyszer. Volt is ott egy babamedence kb 1 méteres csúszdával, amin egy két támogatott csúszás után Sanyi már önállóan csúszkált. A végén egy kicsit az arcába fröcskölt a víz (otthon a fürdőkádban ennek már a gondolatára is ordít), de Sanyi halált megvető bátorsággal fölállt, és megrázta a fejét, úgy, ahogy Matyi is tette, és szaladt, hogy megint csússzon.
Erre apa nagyon felbátorodott és felvitte Sanyit a nagy csúszdához. Sanyi azóta is emlegeti:
Apával lecsúsztunk a csőbe. De az egy cső volt! És nagyon megijedtem. És belement a szemembe a csőben a víz. Nem akalok lecsúszni a csőben.

Ja, nem nem nem!

2011-02-09T18:47:00.005+01:00

Két esti mesénk van. A kiskakas gyémánt félkrajcárja, és a Jancsi és Juliska. Illetve van még egy, de az hivatalosan nem mese, az alagutas. (De szereti Sanyi, egyszer a végén azt mondta: Még jobban meséld el a markolóst! Markoló is van benne természetesen.)

Egyik este újítottam, és próbáltam egy kicsit Sanyit is bevonni a mesélésbe:

"Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy öregasszony. Volt ennek az öregasszonynak egy kacsája. Ja nem, nem, nem!!! Volt egy kutyája. Ja, nem, nem, nem! Volt egy kiskakasa."

Így ment végig a mese, és néha megkérdeztem Sanyit, hogy pl. mije volt az öregasszonynak, és akkor megmondta, hogy kiskakasa. Nagyon élvezte, mikor jött a Janemnemnem-es rész, már fülig ért a szája. Aztán valóban bekapcsolódott a mesélésbe, bár nem úgy, ahogy én gondoltam.
Egyszer csak bejelentette, hogy ő mesél:

Egyszel volt, hol nem volt, volt egyszel egy kacsa. Ja nem nem nem! Volt egyszel egy kutya. Ja nem nem nem! Volt egyszel egy galázs! Ja nemnemnem! Volt egyszel egy hűtőszeklény. Ja nem nem nem!.... Volt egyszel egy tyutyutyu. Ja nem nem nem! ....

Ez a tyutyutyu nagyon tetszett. De a végén úgy belejön a mesélésbe, hogy már nem is mond semmit, hanem például berreg egyet.

Volt egyszel egy prrrrr...

Egyik reggel pedig mondtam, hogy öltözzünk fel, mert lemegyünk a boltba, és veszünk tönkölykockát. (Sanyi kedvence, ezt csalogatónak szántam.) Sanyi elkezd karattyolni:

Lemegyünk a boltba, és veszünk kakaóscsigát. Ja nem nem nem!....

Múzeumok és Vadaspark

2011-02-08T17:28:00.007+01:00

Ezeken a hideg januári hétvégéken próbáltunk értelmes programokat szervezni magunknak és a gyerekeknek. A Közlekedési Múzeum most már Lórántnak is nagyon tetszett, a két gyerek teljesen bezsongott, és most már én is láttam belőle egy keveset.
Lóránt az autós részt szerette, odament minden autóhoz, és azt mondta: Csüccs! (ezt nagyon aranyosan mondja, de annyira nem felismerhető.)

Elmentünk a Mezőgazdasági Múzeumba is, Sanyinak tetszettek a kis makett házak, élethű figurák és kitömött állatok. Megcsodáltuk az elefántot (szarvasmarha), az olszalvút (disznó), és itt egy őzike! (borjú), megállapítottuk, hogy ezek - már :( - nem igaziak: ez nem igazi, ez díszállat!

Lórántnak különösen tetszett a cséplőgép, és az összes többi gép (csüccs!), olvasás közben széttépett egy 1926-os falumagazint, de megnyugtattuk magunkat, mivel csak másolat volt, és nagyon tetszett neki a kis mozi, ahol körbe-körbe lehetett menni, illetve az információs táblák, amik alatt át lehetett (volna) bújni. Lóránt igazán a halászat résznél jött izgalomba. Nagyon sokáig rohangált két-három hajó között, és mutogatta, hogy avvu (hajó), egyre hangosabban ordítozva. Az erdészeti részen volt sok kákko (traktor), ezeket is imádta.

A kitömött bölénynek puszit adott, de a medvének valamiért nem volt hajlandó. Ez olyan aranyos volt, hogy én balga, még biztattam is, hogy adjon puszit a bölénynek, hogy minél többször láthassam. Nem sejtettem, hogy másnap mi lesz a vadasparkban...

Vasárnap a vadasparkba mentünk el. Rém gondos szülők vagyunk, apa előtte telefonált, hogy nincs-e nagy sár, megnyugtatott minket a néni, hogy gumicsizma nem kell, de foltokban csúszik. No, köszöntük a jó ötletet, gumicsizmát adtunk a gyerekekre, mi ugyebár ki tudjuk kerülni a sarat. (Nem tudtuk.)

A hatalmas madarak a ketrecekben nem nagyon nyűgözték le a gyerekeket, volt azonban ott egy szép nagy, kövér, békés cica. Sanyi nagyon bátor volt, mert meg merte simogatni! (Régen egyáltalán nem félt az állatoktól, csak aztán egyszer egy kicsit pórul járt Beni kutya dögönyözésével, és azóta félősebb.) De ezt a cicát sokat simogatta. És folyamatosan beszélt: Cica, szabad-e téged simogatni? ... mindjált mondja, hogy miau.... ha azt mondja, hogy miau, akkol meg szabad simogatni! .... csak lassan szabad simogatni, melt különben elszalad!....

Lóránt kedvenc állata a cica, bárhol cicát látunk, megállunk, és megcsodáljuk. Lóránt nem fél az állatoktól, ezt a cicát is simogatta, de érdekes módon, ő mindig szemben volt vele. Puszit akart adni az arcára, ami nála azt jelenti, hogy egy kicsit fúj egyet, úgyhogy ezt inkább nem ajánlottuk. (ez még nem a bölényes sztori, majd az is lesz..) Magához is akarta ölelni, ilyenkor kitárja a karjait, oldalra hajtja a fejét, és mosolyog. De most csak a levegőbe sikerült az ölelés, nem szorongatta meg.

Aztán néztünk igazi őzikéket, szarvasokat, de a gyerekek csak mandalint akartak enni, nem foglalkoztak semmivel, Lóránt sokat cipeltette magát, így ez a vadaspark látogatás sajnos nem sikerült olyan jól - a sárról nem is beszélve. A bölény legalább nekünk érdekes volt, nagyon békés volt, kerítésen keresztül meg merészeltem fogni a szarvait - hát, van erő abban az állatban! Lóránt úgy szaladt a kerítéshez, mint egy ismerős baráthoz, és már nyomta is a puszit a bölény orrára, de ez is amolyan "futtában lenyomott szégyellős puszi" volt, így a levegőbe ment. Kemény fakerítés volt, nem hiszem, hogy bármi baja eshetett volna a gyermeknek, de engem azért a szívbaj kerülgetett.

A földrengés

2011-01-30T20:39:00.007+01:00

Szeretnék erről is egy naplóbejegyzést, mert remélem nem sok földrengést fogok átélni. Tegnap este földrengés volt, amit apa és a gyerekek észre sem vettek volna, mert éppen az ágyon hancúroztak. Én az ágyon ültem, és az volt a furcsa, hogy a szekrény ajtaja egy kicsit kileng és nyikorog. Hirtelen át kellett gondolnom, hogy dehát éppen nincs ott senki. (Ez időbe tellett, mivel a gyerekek, föl-alá rohangáltak és dobáltak párnát, ruhákat..) Azt is lehetett hallani, hogy kint hullik a falról a vakolat. Ijesztő volt. Pont pénteken vizsgáztam szeizmológiából, így nagyon benne voltam a témában, talán azért is nyugtalanított utána még sokáig a gondolat.

Sanyi azóta néha mondogatja, hogy a tegnap földlengés volt. Kiszemelt magának a szemközti házon egy rést (ablakot?), és azt mondogatja, hogy abból a lyukból jött a földlengés. Sőt, abban a házban lakik egy kisfiú, és a kisfiú háza meglemegett, és aztán hozzáteszi, hogy a mienk ház is meglemegett.

Sanyi 3 éves

2011-01-26T20:06:00.009+01:00

Sanyi harmadik születésnapjára szerettem volna nagy babazsúrt vagy legalább családi összejövetelt szervezni. Dehát szerdára esett, meg aztán egy nagyon fontos vizsgám elé, így szépen meggyőztem magam, hogy Sanyi úgysem szokta szeretni, amikor nagy itthon a jövés-menés. Karácsonykor legalábbis teljesen zizi lesz, a szokottnál is "folyamatosabban" fogja a kezem.
Így aztán az ünneplés arra redukálódott, hogy a szomszéd Erzsike nénitől kapott egy ojándékot (csokit), Marika mama meg hozott egy toltát. Elénekeltük a Boldog születésnapot-ot, háromszor is, mert Lóránt, amint meghallotta elkezdett hozzá táncolni, és ezt nézni szerettük volna egy darabig. Sanyi pedig másnap reggel azzal kezdett, hogy: Kélek ojándékot!
Marika mama fogalma is egybefonódott valamelyest a tortával, ugyanis, mikor két hét múlva jött, és nem volt nála hatalmas szatyor, Sanyi azt mondta:
Nem hozott toltát a Malika mama.... kicsit elgondolkodott, majd összeráncolt szemöldökkel:
Annak nem ölülök, hogy nem hozott toltát a Malika mama.
(Kb egy hónap múlva, mikor megint néztük az ablakból, hogy jön Malika mama, Sanyi egyszer csak felkiált: Jaj, nem!...nincs semmi a kezében!)

No, és milyen a mi 3 évesünk? Voltunk a védőnéninél szintfelmérésen, az összes kérdésre igennel válaszoltam, úgyhogy szerintem olyan, mint egy átlagos 3 éves. Azt leszámítva, hogy nem volt hajlandó ráállni a mérlegre, nem hagyta magát megmérni, és nem akart hallásvizsgálatosat játszani, hogy a fülébe súgok valamit, és ő hangosan mondja. És az ölemből sem akart kimászni. Szóval, nagyon anyás. De ilyen kérdés nem volt, ez nyilván belefér.

Kérdezték például, hogy mond-e mondókákat. Sanyi nem mond mondókákat, talán egy-kettőt, de azt is hibásan, viszont nagyon sok dalt énekel! Jó szöveggel, és jó dallammal. Én meg olyan jókat mosolygok (most még), mikor azt énekli pl, hogy Úgyis telész a pálom!
De még mindig a karácsonyi dalok a slágerek, csak most már nem hallja őket nap, mint nap, így saját átköltött verziók láttak napvilágot, pl: kívántság! kívánstág! Othozok az embernek illetve a másik: (esküszöm, fogalmam sincs, hogy ez hogyan keletkezett): Mália megvel. (mennyből az angyal dallamára)

Volt egy másik kérdés, hogy kimutatja-e az érzéseit. Azonnal eszembe jutott, mikor Sanyi minden további nélkül odajön, és azt mondja, hogy adok egy puszit az alcodla! sokáig nem lehetett belőle puszit kicsalogatni, valószínű öcsitől tanulta, aki még abban a korban van, hogy automatikusan puszit ad, ha meghallja azt a szót, hogy puszi. Most már indokolt esetben Erzsike néninek is ad puszit Sanyi.
Az érzelmekre visszatérve, azt is szokta mondani, hogy gyele balátkozzunk, ölelj meg, megölelem az anyát, megszeletget az anya... Vagy, ha mérges, összeráncolja a szemöldökét, és mondja, hogy ő most mérges, és én rossz kisfiú voltam. Szokott szomorú is lenni, ilyenkor ugyanolyan arcot vág, mintha mérges lenne, de azért közli, hogy ő most szomorú. (Mert én rossz kisfiú voltam.)

Sokat rosszalkodik. És nem egyszer van, hogy a fejemen kitágult erekkel szidom, ő meg csintalanul mosolyog. Ezt ugyebár- amikor tényleg nagyon ideges az ember - nehéz nézni, így aztán egy elvetemült pillanatomban én magam húztam egy kicsit lefelé a száját, hogy úgy nézzen ki, mintha szégyellné magát. Egy másik alkalommal, mikor rákiabáltam, hogy mit csinálsz? szégyelld magad!, Sanyi megfogta kétoldalt az arcát, és lehúzta a száját!
Aztán, mikor olyat játszottunk, hogy különböző arcokat vágunk, megfogta az én arcomat, lehúzta a számat, és azt mondta: Így csináld a szomolulást!
Bevezettem a sarokba állást. Nem érti még a lényegét, mert gond nélkül beáll a sarokba, sőt volt, hogy szólt, hogy figyeljem, mert ő most táncol a sarokban. Egy másik alkalommal meg sarokban állás közben nekidőlt a szekrényajtónak, mire az elkezdett lengeni és nyikorogni. Sanyi odaszaladt hozzám, de én kegyetlenül visszaküldtem. Nem ment, én nem értettem, mi van. Egy idő után meg bírt szólalni, rémülettel a hangjában: Nem mocolgok... jókisfiú vagyok... bocsánat.. Akkor megértettem, hogy Sanyi megijedt a szekrénytől. Utána fél óráig még ez volt a téma, hogy: Sílt a szeklény...mer valami fáj volt neki... a szeklényből jött a hang...

Egyébiránt pedig okos, jókedélyű, barátságos kisfiú. A játszótéren megközelít idegeneket, gyakran együtt "játszanak".
Már mosunk fogat is. Arra kellett rájönnöm, hogy a repülős poharat használjuk, illetve, hogy a lefolyóba kell köpni. Ott szépen utána tud nézni, hogy húú, milyen mélyre megy. Azóta egész ritkán nyeli le a trutyit. (eperízű ugyebár, de hogy miért ízesítik be a gyerekfogkrémeket?)
Teljesen szobatiszta, sőt nappal egyedül is tud menni pisilni, szépen kiönti a bilit a WC-be, és le is húzza. De többször előfordult, hogy nem szólt, hogy kaki is volt, és töröljem ki a popsiját... mire rájöttem...Este azért kell vele menni, mert föl kell kapcsolni a lámpát.
A számokat nem érti szerintem, bár a kettőt használja. De azt, hogy ő három éves, nem hajlandó utánam mondani sem. Azt hiszem, egyszerűen nem érdekli.

Van humora, egyszer véletlenül azt mondta, hogy "a kisfiú, akit elvisz a mentő a kolbá...kólházba". Ezen egész délután kacagott, és ettől kezdve szállóige nála, hogy a kisfiú, akit elvisz a mentő a kolbászba. Egyik nap Lóránt úgy volt felöltözve, hogy mellkasig felhúztam neki a nadrágját, és olyan viccesen nézett ki, mint egy kicsi nagypapa, és azt mondtam neki, hogy Jónapapa. Sanyi ezen is órákig kacagott. (Nagyon édesen kacag.)

Még mindig rajong az építőgépekért, különösen a markolókért. (Lóránt meg a traktorokért = kákko) A kezeiről sokszor úgy beszél, mint a Sanyi markolóija, amik dolgoznak, pihennek, stb. De játszotta már azt is, hogy ő egy talgonca. Térden mászkált, a kezét kitette előre, azzal emelgetett dolgokat, amit nekem el kellett venni. (Köszönöm, kedves tőled, targonca...:)))

Ismétlős beszélgetés

2011-01-25T10:55:00.005+01:00

Sanyi egész szépen tud már magától is mondatokat mondani, de inkább csak akkor, ha neki van valami közölnivalója. Ha valaki beszéltetni szeretné, kérdez tőle, arra nagyon gyakran nem vevő. Ilyenkor így zajlik egy beszélgetés:

-Mi volt az ebéd a nagyinál?
-Mi volt az ebéd?
-Hát mi volt az ebéd, Sanyikám?
-Mi volt az ebéd?
-De hát mondd már meg, hogy mi volt az ebéd? Mit ettél?
-Nem ettem a sütit!
-Miért nem ettél? Nem volt finom?
-Nem volt finom.
-Dehogynem. És volt főzelék is?
-Volt főzelék is.
-És leves?
-Leves is.
-Milyen leves?
-Karfiolleves. (Ez az egyetlen méltó válasz :)
-És milyen főzelék? Babfőzelék?
-Babfőzelék.
-Biztos? Nem lencse?
-Lencse.
-Biztos lencse? Milyen színű volt?
-Biztos lencse. Zöld volt.
-Akkor az borsó!
-Zöldborsó!
(Még ő javít ki engem...)

Mai próba:
-Gyerekek, mi volt ma az ebéd?
-Gyerekek, mi volt az ebéd.
-Milyen leves volt?
-Olyan leves volt.
-Milyen?
-Karfiolleves.
-Igen? Nem bableves?
-....bableves....penót is volt!....Ja igen, bableves!
Apa nem bírta tovább, és föltette a nagy tesztkérdést:
-És...ö...radiátorpuding volt?
-Radiátorpuding volt.

Kb öt percre rá, Sanyi jött, és követelte a "radiátorpudingot".

Egy hét Malikamamánál

2011-01-20T22:12:00.005+01:00

Sanyi önként és dalolva meglátogatta Marika mamát egy hétre. Volt ott ugyanis egy "jópofa markoló", amit mindenáron meg akart nézni. Már napokkal előtt mondta, hogy ő elmegy Malika mamával, és megnézi a jópofa markolót.
Egy kicsit elbizonytalanodott, mikor villamosra, meg távonsági buszra kellett szállni. Az utóbbi időben ugyanis Sanyi retteg a buszoktól. Ha elmegyünk egy parkoló busz mellett, folyamatosan mondogatjuk, hogy gyalog megyünk, nem szállunk fel. Így aztán, mikor nagyival elindultak, Sanyi végig mondogatta, néha bizony sírva, hogy "gyalog megyünk". Aztán csak megbékélt a busszal is, jó hosszú út után megérkeztek, Sanyi meglátta a jópofa markolót, kitágult a pupillája és azt mondta: "Tényleg jópofa". És a világ el volt felejtve. Egészen addig, míg le kellett feküdni aludni. Mindenáron haza akart jönni. És mivel látta nagyi autóját a kertben, már nem is gyalog, hanem közölte nagyival, hogy ott az autó, menjünk vissza. Így aztán az első éjszaka a heves tiltakozás jegyében telt.
(Pedig nem ez az első eset, hogy Sanyi valamelyik nagyinál tölt egy-két napot, csak az utóbbi fél évben nem volt ilyen. Vagy Öcsi születése óta? nem is tudom, gyorsan megy az idő.)

De másnap már minden rendben volt. Sőt, Sanyi kisangyal lett. Szépen evett egyedül, ha valami új ötlete támadt, előbb megkérdezte nagyit, hogy "szabad-e", rajzoltak, gyurmáztak, főztek, állatkertben voltak, és természetesen markolóztak is. Uszodába is elmentek egyszer, de Sanyi nem szerette. (Pedig egy éves korában hogy pancsikolt!) És sokat emlegette Lóláttot.

Aztán, amikor eljött a visszautazás napja, bizony Sanyi tudta, hogy nem gyalog lesz az az út. De nagyi elmondta neki, hogy a távolsági buszon lehet, hogy találnak majd valami jópofa játékot, így aztán sírás már nem volt, csak néma idegesség.

És milyen jó volt újra látni a mi kis Sanyikánkat! Nagyon sokat emlegettük, mégis az újdonság erejével hatott, hogy mennyit karattyol, milyen okos, és milyen édes hangja van! Lóránt azonnal átölelte, megpuszilta. Sanyi is nagyon boldog volt! Este Lórántot átölelve próbált elaludni (csak Lóránt közben visított, mert nem értékelte), sőt még a szomszéd Erzsike néninek is adott puszit. Igazi puszit, ugyanis Sanyi néhány hete tud igazi puszit adni, nem csak púzós puszit meg csipogós puszit. (Sajnos Erzsike néni sem értékelte annyira, mint amennyire nagy dolog volt ez.)

Végezetül leírom a mai nagy okosságát. Kiszalad a nagyszobából a konyhába, és azt mondja:
- Biztos valamitől megijedt a Sanyi!
(Amiket Sanyi mond, mind úgy kell elképzelni, hogy az arcán az a komoly kifejezés ül, mint amikor valakit valami újdonságról tájékoztatunk.)
- Valamitől, vagy valakitől? Egy embertől ijedtél meg, vagy egy dologtól?
- Egy dologtól ijedt meg a Sanyi. Biztos megijedt a Sanyi a dologtól..... karatty.karatty.. a dologtól ijedtem meg. .... pedig a dologtól nem kell félni.... megijedtem a dologtól.
- Milyen dolog van odabennt, Sanyikám?
- Katonadolog.

Szeretetgombóc

2011-01-14T12:40:00.007+01:00

Marika mama vette észre először, hogy Lórántból szeretetgombóc lett. Nem csak a plüss állatokat ölelgeti, hanem a legóból épített repülőt, popsikrém tubusát, amin egy kisbaba van, és a papírfecnit is, amire cicát rajzoltam.

Lóránt ugyanis cicabolond. Ha fölteszek egy Siccet, Mirr-Murr-t, vagy egyszerűen csak aranyos cicákról nézünk videókat, Lóránt folyamatosan föláll, mutogatja a képernyőn a cicákat, és mondja is, hogy "cicca". Ha nem veszem elég komolyan, megragadja az ujjamat és azzal mutogat. Egyszer úgy kellett nézni a mesét, hogy közben végig a képernyőre mutattam, és mondogattam, hogy cica, így aztán megnyugodott, és tudott figyelni.

No de visszatérve szeretetgombóc mivoltára, Sanyit is sűrűn ölelgeti, puszilgatja. Néha harapni is szeretne (fogzik), de ha ilyenkor gyorsan azt mondjuk, hogy "csak puszit", akkor végül puszi lesz belőle. Persze, Sanyi inkább elmenekül, miközben azt visítja "Lóránt nem szabad harapni!". Egyébként nem menekülős, de a harapás tényleg fáj, ezt megtanulta.

Mindemellett Lóránt apás is. Ha kérek tőle puszit, odamegy apához és ad neki. Ha apa nincs, akkor azért én is kaphatok. :)

Öcsi szereti utánozni Sanyit, tőle tanulta azt a játékot is, hogy hátrafelé megy, és közben tolató hangot hallat: "pá, pá, pá, pá, pá".

Mindkét gyerek szépen játszik egyedül, néha egymással is, de sokszor veszekednek a játékokon, különösen a hintán. Néha azon, hogy mindegyik szeretne beleülni, és hintázni, de ez sokszor átcsap egy másik veszekedésbe, amikor mindegyik azt szeretné, hogy a másik üljön bele, és lehessen lökni a hintát. Sanyi egyedi igényei, hogy olyan "nagyot" lökjek, hogy a fejével elérje a lámpát. (papírból van). Lóránt úgy szeret hintázni, hogy ha közben csikizem a lábát, vagy lehúzom a lábáról a zoknit. Egyszer úgy belemelegedtünk a lábcsikizésbe és kacagásba, hogy hirtelen felindulásból puszilgatni akartam a combiját. Ez is tetszett neki, örömében elkezdett kalimpálni, én meg egy hatalmasat beleharaptam a hintába. :(((

Itt egy kép kedvenc bújóhelyéről (itt is eszik! egyébként nem is eszik sokat, csak lassan, és folyamatosan. De Sanyinál azért jóval többet eszik.):

Reggeli csendélet:

Tetszett a szentfia (Sanyi karácsonyi albuma)

2010-12-28T17:05:00.004+01:00

1. Nincsenség (Dicsőség... bár, nem biztos, mert Sanyi szerint úgy folytatódik a dal, hogy böcsöben alszik a kisbaba...)
2. Hóemberes (Valószínűleg ez a hull a pelyhes, de nem biztos)
3. Másik Mennyből az angyal,
lejött hozzánkhoz,
Pásztólok, pásztólok... (egyébként majdnem tökéletesen énekli.)
4. Kiskalácsony, nagykalácsony (ezt teljesen jól énekli)
5. Inkább kezdekikopp, építkezzünk!

A mennyből az angyalt nagyon szereti Sanyi, de egy konkrét bácsi előadótól. Ha másik lemezt teszek fel, ahol más énekli, követeli, hogy a másik mennyből az angyalt tegyem be.
Amennyiben azonban a megfelelő lemezt teszem be, izgatottan odarohan hozzám:
-Anya! Énekeld!- és menni kell, Sanyival táncolunk hozzá.
(Eleinte a Szentfiás-nak hívta ezt a dalt.)

Ha ilyen vagy, akkol nem hoz a Jézuska semmit!

2010-12-07T15:02:00.003+01:00

Kedves Jézuska!

A Télapó rengeteg csokit hozott, úgyhogy kérlek, kímélj meg minket. Felhívom a figyelmedet, hogy a gyerekek imádják még a mandarint, banánt, szőlőt, Sanyi néha még a bulátára is ráfanyalodik.
Játék is rengeteg van, a szekrény tetején eldugtam néhányat még tavaly karácsonykor, mert akkor (is?) túl sok gyűlt össze, így azokat most megkaphatják a gyerekek, de új nem kell. Különösen olyan játék nem kell, amivel ha fejbeverik az embert, fáj. De plüssállat is van rengeteg, abból is eldugtam néhányat a szekrény tetején.

Mesekönyv is rengeteg van, autós, traktoros, állatos is. Bár, olyan igazi mesélős nincsen, amiből apa is élvezné a mesélést, legalábbis ő állandóan panaszkodik. De a gyerekeket még valahogy nem köti le a könyvből mesélés. A képeket nézegetik csak. Ha fejből mesélek, akkor persze figyel Sanyi egész hosszan, Lóránt meg valószínű szintén figyel, de egy idő után azt veszem észre, hogy már alszik.

Ha mindenáron hozni kell valamit, akkor van néhány javaslatom:
Sanyinak: meleg nadrág, szőrmés sapka fülekkel, igazi vízhatlan esőkabát. Sanyi kb 95 cm. Lórántnak van sok ruhája, Sanyitól örökölt ugyebár.
Gyerek zenés CD-nek is örülnénk. A biciklis lemez megvan, meg egy másik népdalos, de ezt a kettőt már nagyon unjuk, más meg nincs.
Esetleg kisvakondos, bob mesteres, traktor tomos DVD, de azért ezt a film-nézős tevékenységet nem biztos, hogy jó támogatni, bár néha nagyon jól jön, hogy nyugi van. Mese DVD-nk is van sok, de csak ezek kötik le a gyerekeket, Mátyás király meséi, vagy a magyar népmesék nem. András egyszer elindította Sanyinak egyik ismert népmesénk kifigurázott változatát, Sanyi azóta rimánkodik, hogy "ne legyen Bobi néni!"

Nyűűűűűűűűűűgösek a gyerekek

2010-11-26T22:05:00.005+01:00

-Anya, én ide nem tudok fölmászni!
-Segítsek, Sanyikám?
-Nem, inkább....magától mászom fel.. (felmászik)

-Anya etessél engem!
-és mit kérsz?
-Anya etessél engem?
-Mit kérsz Sanyikám?
-Anya ETESSÉL ENGEM! .....NINCS mit kérsz!

-Anya, én abból kérek... nem, én inkább eples joghultot kérek...(adom neki).... MÁSIK eples joghultot kérek!....ötödik joghultot kélek!.... inkább AZZAL a kanállal kérem.... magától eszem.... (már bömböl).... inkább etessél engem...
Ezt az "ötödik joghultot", vagy "ötödikes joghultot" akkor szokta mondani, ha már nem bír mit kitalálni, hogy miért nem jó az, amit kap.

-Kicsit!... kisebbet!...nagyot!!.......ÓRIÁSKICSIT!!!

-Azzonnal lemegyünk a játszótérre!
-Anya, hagyjál már egy kicsit békén... most dolgozom..... anya mondjad hogy nem szabad!
-Nagy kópé vagy Sanyikám... Nem, nem! kópé anya!! Azzonnal kópé anya!
(Ha Lóránt nyűgös, egyszerűen csak hátrahajtja a fejét és sír.)

És amikor mintagyerek:
-Asszem le kéne menni a játszótérre.. a Sanyinak...
-Anya, légy szíves kínálj meg engem süteménnyel! (ez tényleg elhangzott!! többször is)
Ez a "légy szíves" mostanában szavajárása lett Sanyinak (anya nagy büszkeségére). Olyannyira, hogy mikor ad nekem valamit: Tessék, légyszíves. Vagy pedig:
-Itt a köldököm légy szíves.

Persze vannak átmenetek is, ma az ünnepi ebédnél, Sanyi egyszercsak hangosan:
-Ide figyelj Anya! Kínálj meg engem tortával!

Mindkettő okosodik

2010-11-18T10:32:00.007+01:00

A gyerekorvos szerint a gyerekeknek vannak fizikai fejlődési időszakaik, ilyenkor pl nagyon jól esznek, és vannak időszakok, mikor inkább szellemileg fejlődnek, ilyenkor lehet hogy nem esznek olyan szépen, ne aggódjanak már a kedves nagymamák. Lóránt továbbra is mindent megeszik, de mindkét gyerek nagyon sokat okosodott az elmúlt hetekben.

Lóránt egyre több mindent megért, és most még engedelmeskedik is. Ha mondom hogy csüccs le, tedd le, hozd ide, megteszi. Sőt, válaszol is néhány provokáló kérdésre.
Pl. Mit mond a liba? Gá, mit mond a kakas? Ku-kúúú. Mit mond a kutya? vau-vau. Mindezt persze mézédes hangon. Mondja még azt is, hogy cicca, tészta, gólya, ká (=kávé), kukká (kukásautó vagy szemeteskuka). Szól, ha tele van a pelus valamivel: khákká, vagy kukká, igaz, néha téves a riasztás. Ha valami forrót kóstol, szépen megfújja. Egyszer véletlenül hozzáért a meleg radiátorhoz, azt is szépen megfújta.
Egyszer lejátszottam neki a Sicc-ből egy mesét, folyamatosan a képernyőre mászott, és mutogatta, hogy cicca. De szegény gyerek háttérbe szorul, mert nálunk csak Kisvakond és Bob mester mehet.
Illetve van még egy új kedvenc, a Motoros kislány. Gyerekdalokat énekeltünk egyik nap, némi internetes segítséggel. Lejátszottam egy Moncsicsi klippet, ahol egy 2 év körüli kislány táncol a Moncsicsi dalra, ugrál, és egy-két pillanat erejéig felül a motorjára is. Sanyi megragadta ezt az egy-két pillanatot, és legközelebb így kérte, hogy a motoros kislányt énekeljük.

Sanyi pedig folyamatosan karattyol. Jópofa, hogy ha elakad valahol, az egész mondatot újrakezdi, nemcsak azt a szót. (Majd írok példát, akkor jobban átjön, hogy tényleg vicces.) Igyekszik egy mondatot egy levegővel végigmondani, így aztán néha sípoló hangon, lila fejjel fejezi be. Egyszer olyan sokáig akadozott valami szónál, hogy a végén föladta:
-Karatty...karatty... jáájjjájj...nem tudom mondani!
Aztán egyszercsak a sok beszéd után azt mondta:
-Most éppen... most én nem mondok semmit.

Sanyi azért okosodott, mert most már valahogy értelmesebben beszélgetünk. Pl kint voltunk a telken:
-Mit csináltál odakint, Sanyi? Motoroztál?
-Motoroztam. (Eddig nagyjából így beszélgettünk, hogy a szájába adtam a választási lehetőségeket.)
-És Öcsi mit csinál odakint?
-Talicskázik.
-És apa mit csinál?
-Há' az apa mindig mondja hogy ne vedd el az öcsi játszik vele.
(Sanyi újabban ezt a há'-t mondogatja. Én lepődtem meg a legjobban, mikor rájöttem, hogy valószínű tőlem tanulta.)

Egyszer jött egy bácsi hozzánk látogatóba, Sanyi ennek megfelelően elkezdett hozzám bújni. Próbáltam barátságossá tenni a szemében a bácsit, és mondtam neki, hogy a Feri bácsinak is van ám unokája. Erre Sanyi:
-A nagyinak is van unokája!

Egyéb okostóbiás mondásai:
- A lábnak nem megy a motorja.
- A másik homlokom fáj.
- Az új házban még elég sok minden hevert szanaszét a földön, pl egy villanykapcsoló is. Sanyi fölvette, elkezdte kapcsolgatni, és csodálkozott, hogy nem tudja fölkapcsolni vele a lámpát.
- Mondom neki, hogy hétvégén lehet hogy jön az Emese. Nem, inkább estimese!
-Há' mostan kivilágított a szemem.
-Gellért oda száll. (nyáron sokat énekeltük a katicás dalt, aki ide-oda száll)

Valamit félreértettem...

2010-11-08T22:00:00.003+01:00

-Sanyikám, így nem tudom tolni a babakocsit, ha belecsimpaszkodsz.
-palacsintázkodsz.

Megmostam a hajamat, jövök ki a fürdőszobából vizes fejjel. Sanyi nevet:
-Most anya október lett!

Egyik nap azt énekelgettem otthon, hogy szeretném a homokórát megállítani. Pár nap múlva hallom Sanyit dünnyögni:
-Szeretném a homokozót beállítani.

Gyakran előfordul, hogy Sanyi szeretne még este is lemenni a jácótérre, ilyenkor mondom neki, hogy nem lehet, késő van, nézzen csak ki az ablakon, milyen sötét van már. Most már nem kell megindokolnom, mondja ő magától:
-Mer kint nagyon nagyon késő van.

Keresi a cipőjét, megtalálta az egyiket, és keres tovább:
-Hol az egyik? hol a harmadik?

Megkérdezi tőlem:
-Emlékszel, amikor a néni fölmászott a tehelautó kelekére?
-Húú...izé...és leesett?
-Nem esett le....a tehelautó keleke.

Kivettem Sanyit a kádból, és mondom neki, hogy maradjon a szőnyegen, mert vizes a padló. Sanyi mindenáron rá akar állni a mérlegre.
- Nem! Inkább a hhány kilón maradok!

Öltöztetem reggel Sanyit, fölhúzok rá egy harisnyát, szakszerűen belerázom.
-Húú...mekkora nagy hatalmas zokni!

Mátyás király játszótér

2010-10-31T20:36:00.005+01:00

Non-stop nyelvgyakorlás

2010-10-30T23:38:00.004+02:00

Hétvégéinket kint töltjük az építkezési házban, én rendszerint azzal, hogy ások és lapátolok, próbálom visszatemetni a csatornát. A gyerekek meg homokoznak mellettem mindenféle járművekkel meg eszközökkel.

- Anya! Anya! Anya! Anya!
- Tessék kisfiam?.... de most nem nagyon érek rá, mert.. látod milyen szépen dolgozom?
- Anya! szépen dolgozzál!

- Anya, anya! Tegyél ide homokot a talicskába!
- Nem teszek, Sanyikám, mert az előbb is kiborítottad ide, és nem az árokba. Én így fölöslegesen dolgozom.
- Anya! Tegyél ide fölöslegesen homokot a talicskába!

Íme egy meglehetősen rossz kép a házról, de lesz majd jobb is:

Tereget a markoló

2010-10-28T16:47:00.006+02:00

Gyermekeim imádnak segíteni teregetéskor. Régebben a kis talicskába pakolták a vizes ruhát, és odatolták nekem, de túl sokat veszekedtek a talicskán - mert a kisteherautóba pakolni, és azt húzni, az messze nem olyan izgalmas, ugyebár. A talicskával most már csak a játszótéren dolgozunk.
Helyette van Sanyinak egy markolója. Az építkezés során néha Sanyit is magunkkal vittük a tüzép-telepre, ahol szemtanúja lehetett, ahogyan egy csipegető-markoló (vagy mifene*) felragad egy adag sódert, és rászórja az utánfutóra. A mozdulatot Sanyi tökéletesen utánozza a kezével, és azóta folyamatosan markolósat játszik. Megfog valamit (bármit) a saját használatú kis markolójával (=kezével), és odahozza nekem: Nézd Anya, hozta a markoló. Azt is láttam már néhányszor, hogy markol valamit az egyik kezével (valójában levegőt, de valószínűleg játékból homokot), belerázza a másik tenyerébe, majd a másik kezével lefogja az elsőt, és azt mondja: Nem, most én markolok! Így elmondva kicsit bonyolult, de egyébként nagyon vicces. A játszótéri stresszhelyzetekre gyakorol.
Visszatérve a teregetésre: Sanyi tehát a markolóval megfog egy adag ruhát, és odahozza nekem. Lóránt még nem pontosan érti a lényeget, bár ő is föl alá rohangál, és hozza nekem a ruhákat, de néha hoz egy papucsot is, vagy egyebeket. Sanyi szerintem már érti, de néha túlpörög. Ha elfogyott a mosógépből a ruha, a szennyesből veszi ki a szárazakat, és ragaszkodik hozzá, hogy elvegyem a markolótól, vagy leráncigálja a vizeset, hogy újra odaadhassa. A múltkor a földre esett vizeseket szedte össze, és ahogy ott kapkodta a ruhákat, megfogta a nadrágom szárát is. Nem bírta elengedni, azt is mindenárom le akarta rólam rángatni, hogy én kiteregessem.

Így markol a markoló.

Lóránt mézédes

2010-10-11T15:57:00.008+02:00

Bizony Lóránt nagyon zaba lett. (Persze, eddig is az volt.) A teste továbbra is olyan, mint a galuska: puha husis részek, selymes bőr. Nevetgél és mosolyog, ez nem új.
De most már szeret puszit adni! Ha kiejtem a számon azt a szót, hogy puszi (akár más összefüggésben), kapok Lóránttól egy puszit. Még félálomból is fölkel, hogy adhasson.
A hétvégén egy pingvines mesét néztünk a gyerekekkel, és mondtam, hogy nahát, a kicsi pingvinnek van egy bátyja is. Erre Lóránt megsimogatta Sanyit.
(Sanyi meg történetesen elhúzódott. Ne simogassál Lólátt. Ne adjál puszi anya. Néha nincs jó passzban, pl a hétvégén: Sajnos ... nem szeletem az apát. vagy Az a baj, hogy félek anyától. Ezek miatt egyébként eléggé aggódom....)

Visszatérve Lórántra:
-Megfogja az ujjamat, és úgy mutogat a mesekönyvben, hogy az én ujjamat rakja a képekre.
-Egyszer leült egy zacskó papírzsepivel a földre, kivette belőle a zsepiket, és egyenként mindegyikkel orrot fújt. Pontosabban odavette a szájához, és belefújt.
-Ezerrel integet bárkinek, ha azt mondjuk, hogy pá-pá.
-Ő is imádja a lámpákat, mint annak idején Sanyi. Úgy mondja a lámpát, hogy Pápp!, és ezzel mindig el lehet terelni a figyelmét, hogy felkapcsolok egy lámpát, vagy csak megmutatom, neki, hogy ott is van egy.
Szeptember elején leszoktattam Lórántot az éjszakai szopiról. Két napig volt borzalmas a helyette való ordítás, aztán már csak egyszer-kétszer kelt, mostanában meg átalussza az éjszakát. Pár hétre rá teljesen elválasztottam szegényt, tehát elhagytuk az elalvás előtti szopit is, de ez már nem tűnt olyan vészesnek. (Egyik este elalvás előtt Lóránt épp sír, Sanyit láthatóan bosszantja. Sanyi fölül, nézi egy darabig Lórántot, majd azt mondja neki: Lóránt szopizzál!)
Néha felébred hajnalban, ilyenkor hallom, hogy tündéri babahangon beszélgetnek apával. Sokszor azért még úgy alszik el, hogy sír a hasamon, de ez előtte is volt így néha.
Egyébként mézédes. :)

A kulcs

2010-10-07T16:01:00.003+02:00

Kint voltunk a telken, és elmentünk egy kicsit sétálni a Duna felé. Van a közelben egy üdülő, aminek van kétféle hintája is, és régebben, ha nyitva volt a kapu, Klári nagyi közbenjárására megengedték, hogy bemenjünk hintázni. Az utóbbi időben azonban inkább zárva volt a kapu. Mondom Sanyinak, hogy nem tudom kinyitni, zárva van. Erre azt mondja a maga kis nyelvén, szóljunk Klári nagyinak, mert ő a múltkor ki tudta nyitni. Mondom, hogy de most ő sem tudja kinyitni, mert be van zárva, és nincs hozzá kulcs. Sanyi elindul rohanva visszafelé:
-Hozok kulcsot!

Üldögélek egy széken, a gyerekek túrják a földet. Egyszercsak Sanyi a kezembe nyom egy kulcsot, és azt mondja:
- Tessék anya! basszuskulcs.

Építkezés

2010-09-27T14:24:00.006+02:00

Lassan (talán) tényleg elkészül a kis faházunk a telken. (Kétszer már aludtunk is az építkezési házban.) Májusban jöttek az erdélyi ácsok, úgy tervezték, hogy 3 hét alatt el is készülnek, amiből 3 hónap lett. (Igaz, májusban sokat esett az eső, ami hátráltatta a munkát.) Utána jöttek az egyéb feladatok, mint pl burkolás, vízszerelés, villany..stb.
Sanyi és Lóránt nagyon élvezték az építkezést. Szinte egész nyáron kint volutnk, így lassan az lett nekik a haza. Mindig volt egy halom sóder, vagy homok, ahol lehetett játszani, vagy kéznél volt egy szög, amivel lehetett fúrni. Szerettek kalapálni, kapálni, talicskát tolni, fűrészelni, legalábbis, amit Sanyi annak hívott. Mert a bácsik szerszámaihoz nem lehetett hozzányúlni. (Az a Tibol bácsié, nem a Sanyi kezébe való.) Imádták nézni, ahogy betont kevernek, Sanyi fejből tudja, mi minden kell a betonhoz. Kedvenc meséje a "Volt egyszer egy apuka, aki nagyon szeretett betont keverni, és egyszer odajött a kisfia, és segített neki." - kezdetű mese.
Miután az ácsok elmentek, Sanyi még utána is sokáig azt mondta, mikor mentünk a telekre, hogy megyünk Attila bácsihoz meg Tibol bácsihoz - annak ellenére, hogy eléggé félt tőlük.
Imádta viszont a villáskulcsokat. Ezekkel órákig tudott játszani: Hú, mekkora nagy hatalmas villáskulcs...lehet hogy ezt meg kéne szerelni... na most mit szerelek... aztán kb 1000szer: meg kell javítani a homlokrakodóját, hogy beinduljon a motor.

A májusi árvizek után meghatározó volt az életünkben a rengeteg szúnyog. Az első időkben igyekeztünk csak bent lenni, nagymamáék házában. Sanyi úgy csapkodja ugyanis a szúnyogot - ha egyáltalán - hogy odasimogat, a szúnyog odébbrepül, ott is megcsípi, Sanyi megint elhessegeti, kicsit odébb megint megcsípi a szúnyog. Így aztán szépen kirajzolódik a kezén vagy a fején egy csípés-sor.
Nehéz volt a gyerekeket bent tartani, sokszor elmondtam nekik, hogy ne menjenek ki, mert nagyon sok a szúnyog. Sanyi ezt úgy megtanulta, hogy hamarosan ő is mindin a szúnyogokra hivatkozott: ne menj oda, sok ott a szúnyog - akkor is így mondta, ha egyáltalán nem volt szúnyog, csak nem akarta hogy pl a konyhába menjek.
Egyszer meg azt mondta: Fáj a torkom. Megcsípte a sok-sok szúnyog.

Gombászunk

2010-09-21T11:51:00.004+02:00

Az utóbbi hétvégéken gombászni voltunk, több-kevesebb sikerrel. Apa ugyan nem érti, hogy miért nem találjuk meg azt a helyet, ahol olyan sok a gomba, mint a "múltkor, valahol erre....", de Sanyi rengeteget talált (de! ehető!). András egyébként rendszeresen előremegy, én meg csak kiabálok utána, hogy merre ment. Amióta Sanyi hallotta, hogy apja nevét kiabálom az erdőben, ő is gyakran azzal kezd, hogy elordítja magát: Anlás!!!!
A Kisvakond meséiből tudjuk, hogy a Csigabiga szereti a gombát, így aztán első alkalommal Sanyi magasan a feje fölé tartotta a gombákat, és azt kiabálta: Gyere Csigabiga!
Egy hatalmas, ázott fatönk belsejében nagyon szép tojásgombát találtunk. Sanyi a tojást is nagyon szereti fogdosni, ez a gomba teljesen elbűvölte. Mindenáron be akart mászni hozzá, és csak nagyon nehezen sikerült elráncigálni. Visszafelé azonban már messziről köszönt neki: Szia tojásgomba!
Mi csak őzlábgombát szedünk, esetleg pöffeteget. Megmutattuk Sanyinak, hogyan lehet rátaposni az öreg pöffetegre, hogy az szétszórja a spóráit. Őzláb azonban nagyon kevés van mostanában. Mikor már a "kétségbeesés határán" voltunk, hogy nem találtunk egyet sem, és a gyerekeket is egyre idegesebben rángattuk, hogy ne nézelődjenek, hanem haladjunk, haladjunk, mert mindjárt ránk sötétedik, .... akkor egyszer csak ott van András előtt egy szép nagy őzlábgomba. No, hívjuk gyorsan Sanyit, hogy megcsodálja. Sanyi megérkezik, szülők lélegzetvisszafojtva lesik, mit szól a "nagy hatalmas" gombához. Sanyi nézi, aztán puff - rátapos a lábával, hogy szétszóródjanak a spórák.
De volt már olyan is, hogy amint kiszállunk a kocsiból az erdőben, Sanyi rázendít, hogy kocsival akar menni, menjünk haza, vagy legalábbis vegyem fel a hátamra. Hogy eltereljem a figyelmét a bánatáról, fölvettem egy hatalmas botot, és odaadtam neki, hogy jöjjön ezzel a vándorbottal. Sanyi azonnal talált egy még nagyobbat, amit csak keresztben bírt valahogy maga után vonszolni, és azt motyogta magában: húú, mekkora nagy hatalmas sándorbot!

Lóránt is szeret gombászni, bár nagyrészt a hátunkon / fejünkön cipeljük. Egy alkalommal már nem bírtam tovább, letettem a földre, bár eléggé félek attól, hogy valamit a szájába vesz, különösen, ha ilyen sok az ismeretlen gomba az erdőben. Két lépés után persze nem akart tovább jönni, hanem mindenáron egy ázott fatönkhöz ment, hiába ráncigáltam. Végül föladtam, mentem utána. Odaértünk a tönkhöz, Lóránt kinyújotta a kezét, és a kb 2centi hosszú mutatóujjával rámutatott a fatönk szélére, és mondta, hogy: ö.
És mi volt ott? Egy nagyon pici gomba. (Megint csak ledöbbentem, milyen okos és értelmes.)

Terepgyakorlat utáni fogadtatás

2010-09-16T21:52:00.004+02:00

Anya elment. 5 és fél napot volt távol Sanyitól, akire Klárimama vigyázott. (Lóránt lejött velem Marika nagyihoz, és mindennap terepgyakorlat után hazamentem hozzá altatni és éjjel-folyamatosan-szopizni.)
Öt és fél nap után hazajöttünk Lóránttal, de még nem volt itthon senki, mikor megérkeztünk. Sanyit estére hozta meg nagymama, bejött hozzánk, meglátott minket, elmosolyodott, és azt mondta:

Itt van Lólátt.... adok puszit Lóláttnak... szeletem Lóláttot... adok puszit anyának is... szeletem Lóláttot...szeletem Lóláttot....adok puszit Lóláttnak... anyának is adok puszit.... szeletem Lóláttot... ... ...

Még egy ideig azért nagymamának szólított engem is, és apját is. :))

Malacka, a hős

2010-09-15T15:25:00.010+02:00

Bevallom, hogy mikor Lóránt megszületett, és vörös volt a feje, és turcsi az orra, bizony nem kicsit hasonlított egy kismalacra. Családomban akadt olyan egyén, aki ezt fennen hangoztatta, és csak az én hatékony közbelépésemnek köszönhető, hogy Lórántra nem ragadt rá semmilyen sertéssel kapcsolatos kifejezés. Pedig én magam is láttam, hogy két gyermekünk hasonlít a Micimackó és Malacka pároshoz.

Idén nyáron sokat voltunk Marika nagyinál, ahol Lóránt kedvére kutathatott és pakolhatott. A gyerekeknek kikészített mese DVD-k közül kiválasztott egyet, és odahozta nekem. Most már nem nehéz kitalálni, melyik volt az: Malacka, a hős.
Lóránt valóban hős. A nyáron megváltozott, kisfiús lett, már nem annyira babás. Most nagyjából 14,5 hónapos, 10 kiló körül van. Nagyon sok mindent tud: puszit adni, simogatni, integetni, köpködni, brűzölni, nyamnyamolni, sikítani, toporzékolni, mindenfélét játszani és nem utolsó sorban önállóan enni!

Kifejtem egy kicsit a fentieket:
Tehát puszit ad és simogat, sokszor saját magától, de néha kérésre is. A játszótéren volt egy nagyjából vele egyidős szőke kisfiú, akit többször is megsimogatott, és nevetett rá. Inetegetni bárkinek nagyon szívesen. Sőt, ha csak mesélek a Kisvakondos mesekönyvből, és ott tartok, hogy a Kisvakond integetett a léghajóból, Lóránt is elkezd integetni.
Köpködés és brűzölés. Aki játszik rézfúvós hangszeren, az tudja, mi ez. Olyasmi, mint a "szájjal púzás", csak több hangszínben lehetséges. Lóránt imád brűzölni, Sanyi hatalmasakat kacag rajta, erre persze Lóránt még jobban csinálja, és a végén köpködésbe fajul a dolog. Mondanom sem kell, apjuk nagyon büszke rájuk.
A nyamnyamolás nagyon aranyos volt. Sanyi kinyitott egy képeskönyvet, amiben volt egy kisegér, meg körülötte mindenféle cukorkák. Azt játszotta - anyai szívem olvadozott, mert először láttam ilyet nála - hogy cukorkákat ad az egérkének, és az megeszi. Látszólag megfogta a cukorkát, és odaadta az egérkének, én meg nyamnyamoltam, hogy de finom. Sanyi egyszercsak nem az egérkének adta a "cukorkát", hanem Lórántnak, aki addig csak csöndben ült és figyelte a nagyokat. Erre Lóránt is elkezdett nyamnyamolni!
A sikítozás új viselkedésminta. A két gyerek nagyon szereti elvenni a másik kezéből, amit az éppen megfogott. Hát ilyenkor sikít Lóránt.
Toporzékolni nem dühében szokott, hanem zenére és teli vigyorral. De néha csak úgy szórakozásból is elkezd tipitopizni. Érdekes, mert Sanyi meg úgy táncol, hogy terpeszbe áll, és szép lassan áthelyezi egyik lábáról a másikra a súlyt.
Nagyon szeret kukucsot játszani, vagy olyasmit, hogy elszalad, visszaszalad, és közben nagyokat kacag. Sanyit is szívesen utánozza, bármibe is fog bele. Az önálló evésről pedig itt egy kép:
A nagy újdonság pedig az, hogy Lóránt próbál beszélni! Első szava: titta (cica). Ezt már úgy is használja, hogy ha meglát egy macskát, vagy kiskutyát, rámutat, és azt mondja, titta.

Sanyi is rászolgált az alábbi történettel a Micimackó szerepkörre. A konyhában tevékenykedünk, egyszer csak Sanyi elkezd nyűszíteni:
-Kérem azt, kérem, kérem! KÉREM! KÉ-REM! kérem! KÉREM!
-Na de mit kérsz Sanyikám?
-a... mézőt!
Ez a mézcsurgató. Odaadom neki, megnyugodva, hogy ezzel ellesz egy darabig, kárt nem nagyon okozhat vele, fából van, tompa, nyugi lesz. Egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy valaki motyog. Látom, hogy Sanyi odatolta az egyik kisszéket a konyhapult elé, mászik fel, és közben ezt mondja:
-és akkor most.... fölmászom ide.....belemártogatom....és lenyalogatom.....

Sanyi sokoldalú II.

2010-08-31T21:50:00.004+02:00

Sanyi olykor meglehetősen akaratos:
-Egyik délutáni séta alkalmával a fejébe vette, hogy ő bizony a másik irányba megy, méghozzá iskolába! Hiába kértem szépen, kértem csúnyán, ő elindult (vajon hová ment volna, és meddig?), és még hátra is fordult, és azt mondta: Pápá anya. Sanyi megy iskolába. (Tőlem tanulhatta, én szoktam iskolába menni, de hát hogy jutott ez most eszébe a nyár közepén?)
-Egyébként, ha épp nem arra megyünk, amerre ő szeretne, és már nem bír velem, nem engedelmeskedem, gyakran odaáll a babakocsi elé (amiben Lóránt ül), tolja minden erejéből, és azt mondja: kicsit megfordítom a babakocsit. Ha valamit tényleg nagyon szeretne, pl kérek csokit, és nem kap, szótagolva kezdi el üvölteni, bizonyára hogy jobban megértsem.
-Ebédre szoktam a levesbe kenyérből gombócokat gyúrni, ezt nagyon szereti Sanyi. Egyik alkalommal elővettem a kenyeret, és látom, hogy penészes. Eltettem, és közben motyogtam magamban, hogy ez a kenyér már nem jó, elővesszük a másikat. Na de, ha Sanyi egyszer meglátott valamit, attól nem tágít. Üvölti, hogy neki az a kenyér kell, a nagyobb. Mondom, nem lehet, mert penészes. Gond nélkül kiabál tovább: Kérek penészt!

Újabban félős is:
-Kiengedtem a lépcsőházba, a körfolyosóra, hogy ne az ajtóban üvöltse tele a fülemet azzal, hogy menjünk a játszótérre, hiszen épp oda készülünk, és öltözködünk. Éppen kijött az alattunk lakó bácsi is, erre Sanyi visszahúzódott a fal mellé, és azt üvöltötte, hogy zengett belé a ház: Megijedtem a bácsitól!
-A fogmosás terén már vannak előrelépések, de a hajmosástól még mindig fél. Egyik alkalommal hajmosás (és üvöltés) után kiszaladt az előszobába, és azt mondta nagyinak: Nem is volt olyan bózasztó. Persze valójában borzasztó dolog: Bózasztó volt. Nem szeletem az anyát.

És természetesen nagyon okos:
-Egyik alkalommal nem találom Sanyit, és rohangálok a lakásban, azt kérdezgetve, hogy hol a Sanyi? Megtalálom a bejárati ajtónál, áll terpeszben. Rámnéz és azt mondja: Ott áll a lábán!
-Játszótéren találkoztunk egy kisfiúval, akit Zalánnak hívtak. Zalán megkérdezte, hogy Sanyi mennyi idős. Erre Sanyi is megkérdezte: Mennyi idős a .. szalonna?
-Felírtam egy-két szót, amiket ő alkotott: főző (fakanál), fesülő, rajzoló, méző, magas kakaóscsiga (croissant), napesernyő, tapsikeze a nyuszinak (tényleg sokkal logikusabb, mint a tapsifül). Látogatom a birkákat (nézegetem helyett), Megszólalt egy ijesztő (riasztó), Vakarózom a popsimat. Mekkora hajó! Közelebb jött a mekkora hajó!
-Egyik este apa benyitott az ajtón, kezében egy tálca gyümölcsrizs, és annyit mondott: Nézzétek, ezt a Balázs küldi. Nagyon finom volt, Sanyinak is ízlett, hamar elfogyott. Sanyi másnap délután kérdezi: elfogyott a balázsküldi?
-Nyár végén többször is utaztunk busszal, Sanyi mindig nagyon szépen ül és "utazik". Egyik alkalommal a menetiránynak háttal ültünk, és Sanyi végig meg volt róla győződve, hogy tolat a busz.
(Már egész későn volt, és én nagyon féltem, hogy Sanyi elalszik a buszon, és akkor hogy fogom hazacipelni? Fölébreszteni ilyenkor nem nagyon lehet, vajon lefekszik majd a földre és alszik? Ezért megpróbáltam ébren tartani, és kérdeztem, hogy elmeséljem-e neki a kiskakas gyémánt félkrajcárját. Az utóbbi 40 alkalommal, mikor ezt megkérdeztem, mindig nemmel válaszolt, most határozott igent kaptam. Így aztán elmeséltem Sanyinak, meg az esti 86os utasainak a kiskakast.)

Sanyi sokoldalú I.

2010-08-23T22:48:00.011+02:00

Elször is kísérletező:
-Kb egy éve is van már, csak akkor nem írtam meg, hogy hüppögve jön ki hozzám a konyhába, félig a testére ráhúzva a bilinek a kerete. Újabbkeletű szórakozás, hogy a kezét bedugja a résekbe. Mikor nagyi elvitte az állatkertbe, Sanyi a babkocsin talált valami rést, ahová sikerült beszorítania a kezét, és azt sírta nagyinak: "Ilyet többet ne tinálj!"
-Ahogy beérünk a lépcsőházba, Sanyi elkezd üvöltözni és sikítozni a lakók nagy örömére, élvezi ugyanis a visszhangot.
-Vettem neki egy papucsot otthonra, de még nagy egy kicsit. Nagyon vicces volt, hogy Sanyi úgy járt benne, mintha sítalpak lettek volna a lábain. (A bilire meg úgy ül rá, mintha egy nyeregbe pattanna fel, lendíti a lábát.)
-Sétáltunk a Duna-parton, és találkoztunk egy kislánnyal, aki egy botból meg valami zsinegből horgászbotot készített és horgászott. Sanyit ez nagyon érdekelte, és odamentünk "megnézni", persze abban a reményben, hogy a kislány szülei majd felszólítják őt, hogy adja oda az egészet az én tündibündi kisfiamnak. Ez meg is történt. De Sajnos Sanyi - bár nagyon szakértő képet vágott - a horog helyett az egész horgászbotot dobta be a Dunába. (Persze kiszedtük, mert nem tudta messzire dobni.)
- Egyik nap azt játszott rengetegszer, hogy fogta magát, és popsira esett. Majd azt kiabálta: Bukfenteztem! Egy másik alkalommal pedig jár-kel a lakásban, állát odaszorítja a mellkasához. Kérdezem, mi történt. Azt mondja: "Beragadt a fejem!"
-Ugrik egyet, majd azt mondja: "Fölestem!" A Duna-parton játszott, talált gallyakat szedett össze, majd a lábával próbálta őket valahogy elrendezni: Sanyi bekeríti a.. sok fát... a sok lábával.

Etetéskor enyhén szólva önző tud lenni:
-Ha ízlik neki az étel, folyamatosan azt kiabálja, hogy SANYI!!!, mármint, hogy ő kapjon, ugyanis általában úgy eszünk, hogy egyszerre etetem Lórántot meg Sanyit, egy kanál ide, egy oda. (Sanyit is etetni kell, mióta öcsit etetem. De már nem sokáig, mert Lóránt nagyon próbálkozik a kanállal.) Ilyenkor még hallani ilyesféléket is: Sanyinak ízlik... Lóláttnak nem ízlik... Lólátt nem kér.. NE EGYED ANYA!!!... Akkor kiveszem a szádból!
- Ha nem ízlik neki az étel, akkor értelemszerűen, mindennek a fordítottját kiabálja: Inkább Lólátt... Elvettem a számat.... Lóláttnak ízlik.
- Jópofa, amikor követelőzik: Még kér pogácsot! Sütőtöket!

Melegszívű és ragaszkodó:
-Hosszan nézünk egy békát a kertben, Sanyi egyszercsak azt mondja: "De alanyos a béka!"
-Rádiót hallgatunk, Sanyi: "Szépen énekel a bácsi!"
-Barátnőm kislánya húzott pár vonalat krétával a földre: "Jaj, de szépet lajzolt az Emese!"
Én csak örülök, hogy ha nem lesz maximalista a gyermekemből. Igaz, ahhoz képest, amiket Sanyi szokott "rajzolni", Emese tényleg szépet rajzolt.
- "Apa nem megy dolgozni. Sani megy dolgozni a pilos játszótérre." Elmagyaráztam neki, miért kell apának dolgozni menni, hogy legyen pénzünk, és tudjunk venni kakaóscsigát. Erre azt mondja: "Apával akarok menni kakaóscsigát dologzni." Egy másik alkalommal pedig: "Sanyi megy iskolába." És tényleg elment másfelé, alig bírtam visszacipelni.
- Lóránt megtanította Sanyit puszit adni. Azelőtt Sanyi csak odanyomta a száját, illetve néha véletlenül a levegőbe cuppogtatott. Ilyenkor mindig gyorsan hozzátette, hogy "Saji adott puszit anyának." Most már bármikor tud a levegőbe cuppogtatni.

Pillanatok

2010-08-16T23:32:00.008+02:00

A szakmai beszámolók után most két anekdotával igyekszem feldobni a kedélyeket. De mindenekelőtt itt van egy kép, ahol Sanyi felpróbálja a szemügevet. Sanyinak nagy, Lórántnak jó, úgyhogy Öcsinek valóban nagyobb a buksifeje.

Az egyik történet a Duna-parton esett meg velünk. Esős nap volt, épphogy csak leszaladtunk sétálni egyet. A szemközti hegyeket a derekuk táján felhők ölelték körbe, és mindez a vízzel együtt nagyon szép volt. Felsóhajtottam:

- Ó, és most nincs nálam fényképezőgép!
Sanyi erre: - Ó, és most nincs nálpolyi!

Tegnapelőtt toltam haza a babakocsit, Sanyi rajta tornázik, Lóránt épp csöndben van, a kismotor gyakran kiesik. Elmerültem a gondolataimban, egy ideje nem szóltunk. Egyszer csak Sanyi hangosan:

- Púzott egy kicsit...az anya.

(Megjegyzem, nem volt igaz.)

Se veled, se nélküled

2010-08-13T23:11:00.017+02:00

Sanyi testvéri viszonyát öccséhez talán így lehet legjobban jellemezni, illetve nagyon szeretném legalább így jellemezni. De sajnos az elmúlt 3 napban inkább a se nélküled érvényesült, de úgy tűnik a kisördög már kibújt Sanyiból, és újra tündéri kis cukimuki édibaba lett. (???)

Kezdem a rosszabb résszel. Lóránt nagyon taknyos lett - most már értem, miért használják gyerekeknél a "taknyos"-t a "náthás" helyett. Folyamatosan folyt az orra. Emellett a nyála is folyt, mint egy kutyának, és hát nagyon meleg is volt. Ha nem vettem fel kézbe, sírt (lásd a sírásról szóló bejegyzésemet) és szétkente az egész trutyit az arcán, illetve a hajába, ha fölvettem, akkor az én ruhámba. Én pedig nagyon sokat fölvettem, Sanyi meg szegény háttérbe szorult. Ezért bújt belé a kisördög.
Ennek megnyilvánulásai: "motolozok az úttesten!" és "nééz Danya, ellököm Lóláttot!" Aztán meg okostóbiás módjára: "Láütök a popsimra, mer ellöktem Lóláttot."
És mindezt nem egyszer, nem kétszer, hanem napjában százszor. Azt leszámítva, hogy általában nem szólt előtte. Egyszer még Öcsi ujját is megharapta, bár az játszás közben volt, így nem egyértelműen Lóránt ellen irányult, inkább csak rosszaság. Inkább nem is részletezem tovább. :(

Arról szívesebben írok, hogy milyen, amikor szeretik egymást. Sanyi odamegy Lóránthoz és átöleli (a nyakánál), és közben mondogatja, hogy szeletik edmást, vagy szeletem Lóláttot. Erre mindig azt mondtuk, hogy jajdemilyennagyon aranyos a Sanyi, így néha már csak annyit mond öccse átölelésekor, hogy de alanyos a Sanyi.
Ha Lóránt sír, Sanyi odamegy, megsimogatja és azt mondja meg kell vígasztalni. És mondja is neki, hogy ne síjj Lólátt. Lóránt az utóbbi időben rászokott a puszi adásra, Sanyi is sokszor kap tőle, és ezt értékeli is. Reggelente Sanyi mostanában jókedvűen ébred, az első, hogy megnézem Lóláttot. puszit ad Sajinak. És persze Sanyi is adja a puszikat. (Sanyi egyébként nem tud puszit adni, csak odanyomja a száját. Lóránt viszont fúj is egyet a szájával, így az jobban hasonlít a puszira.)
Egyik alkalommal a lépcsőházban Sanyi egyszer csak megtorpant, és azt mondta: vissza kell menni, mert sír Lólátt!
Szeretnek egymással kergetőset játszani, vagy elbújósat. Sanyi mindig jókat nevet, ha Lóránt előadja a köpködés-brűzölés tudományát. Ilyenkor közli is, hogy nevetett egy kicsit a Saji, majd nevetett egy kicsit a Lólátt. Hallottam már tőle azt is, hogy: lócsi ne menj ki, gyere lócsi ülj az ölembe, vagy mekkételek, hogy ne kóbolojj el! , és visszahozom Lóláttot. Ilyenkor inkább én ugrok, és hozom vissza. (Ez a szó, hogy "elkóborolt", annyira tetszett Sanyinak, hogy mikor először mondtam, fél órán keresztül hangosan kacagott, és újra és újra mondani kellett neki. Azóta volt, hogy megfogta Lóránt kezét, és azt mondta: együtt kóbololnak!)
Egyszer még olyat is hallottam, hogy Lóránt anyapótló volt Sanyinál. Ha Sanyi beüti/csípi valahova a kezét/lábát/fejét, és nem fáj annyira, hogy üvöltsön, akkor odajön hozzám (sírva), hogy dörzsöljem meg. Ehhez már annyira ragaszkodik, hogy ha egyáltalán nem fáj, akkor sem lehet kihagyni. Egyik alkalommal épp nem tudtam megdörzsölni a kezét, erre hallom, hogy elmegy, és azt nyüszíti: Lócsi, dőzsöld meg!

A játékszer már kényesebb dolog. A játszótéren én vagyok a legbüszkébb anyuka, mikor Sanyi idegen gyerekeknek mondja, hogy kérem szépen a markolót, és nyújtja cserébe a saját játékát. Lóránttal keményebben bánik, szó nélkül kiveszi kezéből a játékot. Persze, jelenleg Lóránt is ezt csinálja (csinálná). Ilyenkor Sanyi azt mondja lóka, ne vedd el a játékomat!, Lóránt erre visít, Sanyi ordítja, hogy ne vedd el, nem, nem, nem.... léci ne tináld fiam!, Lóránt eltorzult arccal üvölt. Én rendszerint próbálok valami új játékot hozni, hogy eltereljem Lóránt figyelmét, de sokszor Sanyiét is sikerül, és akkor már a másik játékon veszekednek.
Egyszer Sanyi elővett egy nagyon gagyi építőkockát, és azt mondta:
Huu, de nagyonpofa játékot találtam nééz danya! Mondom neki, hogy jópofa. Majd Sanyi odamegy Lóránthoz: tessék Lócsi, nagyonpofa játék!

És egy kép a legújabb szórakozásról: Sanyi hátrahajtja a fejét, Lóránt meg puszit ad, vagy ütögeti.

Két bájos kép

2010-08-11T22:46:00.012+02:00

Lehet, hogy csak én látom így, de szerintem van valami bájos ebben a képben. Tudom, hogy már volt egy hasonló, de ott a Kisvakondot nézte. Itt meg a Bob mestert. Kívűlről tudja az egész DVD szövegét, olyannyira, hogy egyszer hallom, ahogy motyogja magában: rendezte szágá pól.

Egyébként nem nézi olyan sokszor, naponta legfeljebb egyszer nézi meg, de nem mindennap. Sőt, most nyáron elég ritkán, talán a heti eggyel is sokat mondok. Arra nagyon jó ez a Bob mester, hogy leszereli Sanyit, mielőtt az idegeim felmondják a szolgálatot.

No és a kisebbik fiókáról se feledkezzünk meg, íme itt van, hajmosás után:

Dobd el a pelenkádat!

2010-08-06T21:53:00.007+02:00

Nappalra eldobtuk (Sanyiét). De volt egy-két kellemetlen eset, amik után Sanyi még napokig szajkózta a tanulságokat: "Nem szabad a szőnyegre kakíni!", "Csak a vécébe szabad kakíni!".
Egyik alkalommal a kertben sikerült a földre kakilnia, ami ugyan nem tragédia, de azért megintcsak átvettük a leckét, nyomatékosan, hogy csak a vécébe szabad. Se a szőnyegre, se a székre, se a földre nem szabad. Ekkor kértem Sanyit, hogy ha bármilyen egyéb ötlete van, akkor szóljon, és megbeszéljük. Sanyi erre nagy boldogan elkezdett kiabálni:
"Nem szabad a szőnyegre kakíni! Nem szabad a földre kakíni! Nem szabad a levélre kakíni! Nem szabad a fára kakíni! - itt már sejtettem, hogy ez inkább szavak gyakorlása lesz, ami sokszor megesik Sanyival. Megtetszik neki egy mondat, és elmondja százszor, mindenféle szavakat behelyettesítve, amit éppen meglát. - "Nem szabad a biciklire kakíni! Nem szabad a házra kakíni! Nem szabad Lórántra kakíni! Nem szabad a cipőre kakíni!..."
No igen, voltak ötletei, meg kell hagyni. De azóta nem is ment félre. :)
(Még hadd jegyezzem meg, hogy újabban Sanyi értékelni is szokta a termést: Csináltam egy csíkot! vagy: olyan, mint egy béka! esetleg csillag, vár.)

Tettünk a WC szobába egy egészen kicsi játékbilit, és ráültettem egy babát, hátha ezzel is motiválom Sanyit. Sanyi megállapította:
-Kis bili... kisebbeknek való.
-Igen, te meg csüccs rá a nagy bilire!
-Az felnőtteknek való.

Naponta többször is elmondom neki, hogy szóljon, ha pisilni kell, ezért aztán így szól: "Szólj ha pisilni kell a bilibe!" Sajnos, miután szépen megtanultunk mindent, és jól is ment, most valamiért nem szeret pisilni, és inkább eltitkolja. Különösen akkor nem hajlandó, ha a természetben vagyunk, és a bokorba kellene pisilni. Pedig próbáltam felkelteni az érdeklődését:
"Nézd, itt így megfogod, és lehet irányítani....fogd meg, igen... nem Lóránt, te ne fogd meg az övét...úgy...." Majd este, a WC-n ülve próbál Sanyi pisilni: "Nem, Sanyi, ha a WC-n ülsz, nem kell megfogni." Hát ez nem lesz egyszerű...

Versek, dalok, mesék...

2010-08-05T14:49:00.008+02:00

Nézzük csak, milyen verseket, dalokat tud már Sanyi. Nagyon sokat tud, de csak részleteket szokott belőlük magától elénekelni. Ha mi is énekeljük, bárhol tudja őket folytatni - persze csak ha éppen van hozzá kedve. Kérésre nem. És néha átkölti, pl: "cirmos cica haj, hová lett a kakaó?" vagy "szabad péntek, szabad péntek, szabad szappanozkodni".
A kedvencem, mikor a Gyerekek, gyerekek, szeretik a perecet mondókára zendített rá Sanyi, és odáig jutott, hogy gyelekek, gyelekek, szeletik a..... és itt szünetet tartott, gondolkodott. Majd azt mondta: Anyát!

Sanyi énekli a "mitől véres alábát". Gondoltam, inkább úgy tanítom meg neki, hogy "buta gyerek megvágta". De ő azt mondja:
-tölök gyelek megvágta..
-Nem, buta gyerek megvágta.
-Inkább tölök gyelek megvágta.
-Buta gyelek megvágta.
-Buta gyeleket megvágta tölök gyelek.

Érdekes, hogy az Anyám tyúkját olyan sokszor elmondtam neki esténként, hogy nekem már rigmus lett belőle, oda se kellett figyelnem, a szám mondta magától. De ebből nem idézett még egyszer sem. Hanem tegnap a Duna parton azt motyogta: "azonképpen a földön is!" Ennél már csak az szokott viccesebb lenni, mikor a játszótéren, vagy éppen a Balatonban ugrándozva elénekli az istenádmeget (jókedvvel, sőséggel). A Himnuszt Klárinagyitól tanulta, aki annakidején altatáskor az összes dalt elénekelte, amit ismert, csak aludjon már el ez a gyerek. És csodák csodája, a himnuszra Sanyi egész jól elaludt. Így aztán Sanyi is gyakran énekelgeti, én meg lopva nézem az emberek arcát, és remélem nem gondolják, hogy ennek politikai háttere van. Egyszer otthon a ködtündérről meséltem interaktívan, és kérdeztem Sanyit, hogy tudja-e mit énekelt a "kodtundér"? Gondolkodás nélkül mondta, hogy az Istenáldmeget.
A jókedvvel bőséggel dallama annyira tetszik neki, hogy más dolgokat is szívesen elénekel rá, pl: "nem szabad rugdalni", vagy "elhúzom innen".

Egyszer leült Lóránt mellé a földre, maga elé vette az egyik mesekönyvet, és elkezdett Lórántnak mesélni. És azt mondta: "Ecce volt holnem volt, volt eccel egy kis lózsaszín kukac." Tényleg oda volt rajzolva egy a sarokba, dehát hatalmas kakasok meg tyúkok is voltak mellette.

Csodagyerekek

2010-08-03T22:42:00.007+02:00

Az első jel arra, hogy Sanyi csodagyerek, az volt, mikor megnyomott valami rossz gombot a működő mosógépen, ráütöttem a kezére, ő sértődötten megfogta a kezét, rám nézett, és azt mondta: "Bocsánat!" Mindez lassan egy fél éve történt. Eleinte azt hittem arra gondol, hogy nekem kellene bocsánatot kérni, de nem. Akárhányszor valami rossz fát tett a tűzre, és én begurultam, már mondta is, hogy bocsánat. (Ha nem gurultam be, akkor nem.) Olyan szívhez szólóan tudta mondani, mintha egy szadista állat lennék, úgyhogy minden porcikámat furdalta a lelkiismeret. De most már leszokott erről, helyette azt mondja izgatottan: "Úgy..hogy... üss..a...kezedre!" És ráüt. Esetleg még azt is hozzáteszi: "Úgy..hogy..ezt nem szabad tinálni...bizony nem!".
A másik bizonyíték, hogy a játszótéren, ha valaki visszakéri tőle a játékát, Sanyi szó nélkül visszaadja. Egyik alkalommal egy kislány motorját vette el, amíg a kislány homokozott. De amint meglátta, hogy Sanyi elmegy a motorral, visítani kezdett. Sanyi ezt meghallotta, és rémülten rohant vissza, kezében maga előtt tartva a motort. És mindez háromszor megismétlődött! Néha még csodálkozom is, hogy milyen hamar átadja a játékokat. (Nem csak akkor, ha visítanak, vagy, ha erősebbek.) De ha valamivel nagyon szeretne játszani, akkor szorítja magához, és ő kezd el visítani, hogy "Ne vedd el!"
Sanyi kedvenc meséje a Bob mester. Kívűlről tudja az egész DVD-t, még azt is, hogy ki a felelős gyártásvezető. Gyakran idéz belőle, mi már meg sem lepődünk, ha séta közben egyszer csak azt mondja: "játék a munka, ha jó csapat van", vagy egyszer este lefekvés előtt "a nagy izgalomban el is felejtettem megkérdezni". (hogy ki, mit akart megkérdezni, az nem derült ki) Vagy játék közben az orra alá mormolja "és Biff is nagyon ijesztő", esetleg "kedves tőled Makréla". De azért akkor nagyon elcsodálkoztam, mikor csipesztűzögetést játszott, és ahogy a kezébe nyomtam egy csipeszt, azt mondta: "kedves tőled, Anya!"

Lóránt is csodagyerek-gyanús. Ő például azt játssza, hogy visszapakolja a szétdobált legókat. (FONTOS! még csak 1 ÉVES!) Igen, visszapakolja, be a dobozba. Aztán egyszer, mikor kértem, hogy rámoljunk össze, Lóránt segített összerámolni. De tényleg. Sanyinak nem volt kedve meghallani, hogy miket beszélek.

Kerti kártevők

2010-07-31T22:01:00.006+02:00

Ez a kép még májusban készült, de akkor nem mertem nyilvánosságra hozni. Most, hogy letelt az elévülési idő, íme. Sanyi Klárinagyi veteményesében is kipróbálta a biciklit. Nagy kárt azért nem tett benne, mert jelenleg a veteményes helyén egy őserdő van, és Sanyi haja is jól megnőtt már.

Most viszont, hogy megjelentek a gyümölcsök, mindkét gyerek tud kárt okozni. Előszeretettel tépkedik az éretleneket is. Néhány éves barackfánkon mostanra már 7 db barack lenne, de Lóránt sajnos még zöld állapotban megritkította a termést. Sanyi is leszedi a szilvafáról a zöld szilvát, tartja a kezében, majd ordítva közli, hogy "Nem szabad leszedni! Nem lehet visszatenni!". A szilvafáról letépett levelet pedig úgy adja oda nekem, hogy közben azt mondja: "Sóska!"

Marikanagyinál is történhetett egy s más, ugyanis miután visszajött a 4 napos látogatásról, egyszercsak azt hallom: "Óóóó a petlezselyem! elment az esze?" Aztán nagyi elmesélte, hogy Sanyi meglátta a kaktuszokat, és azt mondta: "kukac!", majd rámutatott a bimbózó virágokra, és így szólt: "főzelék!"

Lóránt nagyon sokat fejlődött az utóbbi két hónapban. Okos, értelmes lett, a kis motorjával is halad, közben nagyokat nevet - és ő is imádja kiszedni a jelölő táblácskákat.

Eksztázis a Balatonon

2010-07-21T22:17:00.006+02:00

Sanyi tavaly nem szerette a Balatont, így kíváncsian vártam, mi lesz idén. A Dunában nagyon élvezte a fürdést, de hát ott nem ment be, csak legfeljebb derékig, utána már: "Inkább kitolat Saji abból a vízből".

De idén a Balaton néha olyan meleg volt (30fok), hogy mi felnőttek is inkább a levegőn száradtunk, mert a víz egyáltalán nem jelentett enyhülést. Sanyi és Lóránt viszont imádták. Lóránt rengeteget kacarászott és pancsolt. Sanyi ki-be rohangált, nyakig érő vízben ugrándozott, kergetőztek Márianagyival, dobálást kért, halacskázott, fröcskölt. Sőt, olyannyira feloldódott, hogy idegen gyerekekkel is játszani szeretett volna. Egy rózsaszín fürdőruhás, jóval idősebb szőke kislánnyal kergetőzni kezdett, (megkapom a kisfiút=elkapom) de sajnos a kislány nem nagyon vett tudomást a játékról. Aztán egy kisfiúnak akart homokot adni, de az nem fogadta el, mert vízből akart építkezni, igaz, később a vizet sem fogadta el. Aztán volt egy idősebb kisfiú, aki hajlandó volt kergetőzni Sanyival, de búvárszemüvegben a víz felszínén, és sajnos Sanyinak ez nem tetszett.
Fürdés közben természetesen végig ment a karattyolás. Egy bácsi elordította magát, hogy Bálint, gyere ide! Innentől kezdve Sanyi is ezt ordítozta, még itthon is.

Két napig "rossz idő" is volt, a változatosság kedvéért elmentünk egy majorba, ahol különböző háziállatok szobrai voltak kitéve a gyerekeknek. Sanyi ezt meglátta, és követelőzni kezdett: "Megnézzük a tigrist!" Így aztán másnap elmentünk a veszprémi állatkertbe is, hogy átismételjük az állatokat.
A majort imádta Sanyi, voltak itt traktorok, kocsik is, de azért az állatok között is eleget szaladgált és ordítozott folyamatosan. Az állatkertben már fáradtabb volt, az aranyhalak érdekelték, amiket csak dísznek tettek ki, és folyamatosan traktort keresett. Az állatsimogatóban láttam egy kis mosolyt az arcán, illetve a teknősbéka mellől is nehéz volt elráncigálni, de az a gyanúm, hogy nem a teknős miatt, mert az 10 percig meg sem mozdult, hanem a kerítést rágta Sanyi titokban. Lóránt ezt jobban élvezte, ő az állatsimogatóban inkább verte a kecskéket, és onnantól kezdve mindenhova be akart menni egy kis paskolásra.

Voltunk még Balatonedericsen az Afrika múzeumban is, itt volt egy hatalmas zsiráf alakú légvár, amin gyerekek szoktak ugrándozni. Sanyi végig a citlomsága zsiláfhoz akart menni, hogy nézze. A végén leültettem előtte, ő meg nézte. Senki nem ugrált bent, de Sanyi csak nézte.

Sanyi karattyol

2010-07-19T22:51:00.008+02:00

Be nem áll a szája. De tényleg nem. Magában, magának is folyamatosan beszél vagy énekel, nagyon aranyos. :) Vannak kedvenc idézetei mesékből, mondókákból, dalokból, vagy megismétli, amit éppen hall a környezetében. Nagyon vicces, mikor az ühüm-öt is megismétli.

Néhány szó, amit még mindig a saját nyelvén mond:
teleautó - teherautó, bár néha már úgy mondja, hogy teleautótehelautó.
bikiki - ezt időközben már mondja jól is, csak túl sokat vártam a bejegyzéssel.
jokákedili - nokedli, imádja.
sohaha - soha. Ezt valószínű azért mondja így duplázva, mert a si-hu-hu-hu-t veszi alapul, amit a gőzmozdony mond.
facciakulcs - franciakulcs :)
Az ő-vel és az ű-vel még vannak gondok, így aztán gyakran hallom: Nem kó, hanem kó.

Ragozás: Egyre gyakrabban ragoz helyesen. Pl, add ide a kezedet-re nem az a válasz, hogy egyszerűen megismétlim hogy kezedet, hanem néha már jól mondja, hogy "kezemet". De a sláger még mindig: Anya fölvesz téged. Pedig ezt biztos, hogy nem így szoktam mondani neki. A kedvenceim pedig: odamegyem anyához, fölülöm a székre, ebédelem.

...És amit továbbra sem tudunk:
- Ki az a Fatija bácsi?? Egy időben sokat emlegette. Tegnap Apa rákérdezett, hogy ki az, és annyit árult el róla, hogy kék házban lakik.
- Mi az a melasz? Mármint, Sanyi vajon mit ért alatta? Annyi biztos, hogy valami ennivaló, mert úgy szokta mondani, hogy "eszik melaszt", de az is biztos, hogy igazi melaszt nem ettünk.
- iscsá???? Ezt már nem is fogjuk megtudni, mert jó ideje nem mondja.
- Kendekikopp. Ezt viszont tegnap megfejtettem! A Bob mester kezdődalában ezt a részt elég nehezen lehet érteni, szerintem "Gyertek, hipp-hopp", Apa szerint "Gyertek, és most", Sanyi szerint Kendekikopp.
- Elment a kék busszal. Ez a látszattal ellentétben azt jelenti, hogy Sanyi valamit nagyon nagyon nem szeretne. Pl, gyere Sanyi menjünk kezet mosni - ra az a válasz, hogy nem, nem, aztán egyszercsak Elment a kék busszal. Ugyanez akkor is, ha nincs kedve megkóstolni valamit, vagy WC-re ülni, vagy hazamenni, vagy bármi. Nem tudom miért, de ő ezt úgy használja, mint egy szólást, pl spongyát rá, vagy ilyesmi. Már szólása is van az én kisfiamnak!!!

Egyéni gondolatai:
-Egyszercsak hallom, hogy ezt motyogja a hátsó ülésen: Kutyatej...kutya otthagyta a..tejt.... Nem értettem, mi ez, de aztán folytatta: Kutyakaki...kutya otthagyta a kakit.
- Irtó aranyos, mikor megfogja Lóránt lábát, a talpát saját füléhez nyomja, és azt mondja: Halló, kivel beszélsz? Ezt biztos, hogy nem leutánozta, hanem ő maga jött rá, hogy Öcsi lábával is lehet telefonálni. Egyébként sokáig nem értettem, hogy miért úgy játszik a telefonommal, hogy kinyitja, és azt mondja bele: "Szia Bogááár!" Aztán rájöttem, hogy azért, mert a háttérképen egy katicabogár van.
- Az "enyém" helyett a pszichológiakönyveknek megfelelően azt mondja, hogy "tiem", illetve amikor azt akarja mondani, hogy "engem", de önmagára gondol, arra meg azt, hogy "enged". Itt pont fordított a logika, de aranyos. (Pl: Hogy hívnak engem? Anya! - vágja rá, majd ő kérdezi meg, hogy "hogy hívnak enged? Sanyi!" - de lehet, hogy valamit félreértettem, nem egyszerű. :))
- magától képez szavakat, pl: menjünk be az aludóba, söprűzöm, kicsire emelem a söprűt, órázik, a tigris elernyődött (elfújta a szél, míg az ernyőbe kapaszkodott.)
- Mikor megjöttem a fodrásztól tüsire nyírt fejjel (kánikula volt, nem bírtam tovább), elmosolyodott - bár ezt utólag letagadta (Nem mosolygott!!!) - és miután többször is elmondtam neki, hogy Anya volt fodrásznál, nézd nincs hajam, levágta a hajam a fodrász, azt mondta: "Levágta anya fejét a forgács".
- Mindennek mondja a színét is. Az emberek olyan színűek, amilyen ruha épp rajtuk van. (Pilos Tibolbácsi, Zöld Attila biciklizik) Egy-két szokatlan szókapcsolat: cit-lomsága bor, sötétbalna leggeli (kakaós gabonapehely), citlomsága sárgarépa

Lóránt 1 éves

2010-07-14T17:47:00.006+02:00

Lóránt 1 éves lett, és az első, ami eszembe jut, hogy nagyon jó evő. Mindent megeszik. Ma reggel például mindkét gyerek hozta a formáját: Sanyi egy hatalmas tepsi meggyes sütiből lakmározott, Lóránt pedig a tegnapi csilisbabból, ami kivételesen pirospaprikás volt, nem csilis. Néha megpróbálom Lóránt falánkságát kihasználni, és, ha Sanyi nem hajlandó valamit megenni, akkor nagy pátosszal odafordulok Lóránthoz, és azt mondom, jól van, akkor Lóránt eszi meg. És amíg Lóránt szájában eltűnik a falat, Sanyi eldönti, hogy válogatós vagy féltékeny legyen. Néha bejön, és Sanyi is elkezd enni.

Továbbá akaratos. Akárcsak Sanyi annak idején. Ha valami nem úgy történik, ahogy elképzelte, nagggyon tud visítani. Például fürdés közben egy pohárból öntöttem ki neki vizet, mert imád ő is locsolni. Csodálattal nézte. Aztán elvette a poharat, hogy ő is szeretné ezt a mutatványt megismételni, de azt még nem tudta, hogy előtte kell bele vizet tenni. Így aztán csak fogta a poharat, és nem jött semmi. Ezen nagyon bedühödött, és egyre jobban erőlködött, szorította a poharat és morgott, de csak nem jött víz. :) Aztán, ahogy látta, hogy nevetek, ő is nevetett. Sanyival nagyon jókat tudnak így nevetgélni, hogy az egyik elkezdi, a másik meg kedvet kap. Lóránt nevetése még olyan ééédes kis kuncogás, nem rosszcsont hahotázás. :)

Lóránt szeret tapsolni is, integetni különösen. Táncol a zenére. Azt már írtam, hogy Sanyival ellentétben szereti a plüss állatokat (Sanyi ma is autókkal alszik), és szintén a bátyjával ellentétben labdázni is szeret. Jól tud már labdát dobni, és kavicsokat dobálni a Dunába.
És bizony okos is. Rámutat dolgokra, és megkérdezi, hogy ü? Vagyis, hogy mi az. Leginkább a lámpát kérdezi meg, érdekes ezt Sanyi is elsők között tanulta meg, de egyik alkalommal rámutatott a bilire.
-Ü?
-Bili.
-ÜÜÜÜ!? - Lóránt nem volt elégedett a válasszal, közelebb ment, és rámutatott a bilin lévő kacsára. Nekem meg leesett az állam. Ezek szerint már megértette a bilit, és tudta, hogy nem erre volt kíváncsi.
Egy másik eset: Lóránt odajött hozzám, az ölembe ült, én meg megkérdeztem tőle, hogy hol van a Lórántmaci? Már egy ideje nem játszottunk vele, de ő emlékezett rá, hogy melyik széken volt, odament érte, és odahozta nekem. Néha megdöbbenek azon, hogy már mennyi mindent ért.

Még mindig meglehetősen vastag a teste. (11kiló) Sanyi nagyon szívesen megmarkolja Lóránt combját, és mondja, hogy ez a husikája. A strandon azt mondták Lórántot látva, hogy bárcsak ilyen lábakon állna az ország. Ennek ellenére még fejnehéz, sokat elesik. Különösen, ha valahonnan lefelé mászik. Azt már megtanulta - egy-két fájdalmas esés után - hogy lépcsőn nem indul el lefelé, vagy csak kapaszkodva. De inkább megáll és segítséget kér. A gond az, hogy ha látja, hogy közeledem, boldogan elindul felém, mintha már ott is lennék, és puff.

Még ez jutott eszembe, hogy altatásnál az orrom markolássza, vagy a torkom szurkálja. Esetleg a számba teszi a kezét. Dünnyög magának altatáskor, tulajdonképpen magát altatja el. Egyszer nagyon nehezen ment az elalvás, Lóránt fölült az ágyban, és elkezdett térdelve rugózni és dünnyögni. Megértettem, föl kellett venni, és elringatni ezt a kis finombabát.
És van egy kis szőke tincse a vörösesbarna hajzatában.

A sírásról

2010-06-28T16:15:00.003+02:00

Már régóta szeretném ezt megírni. Kezdem Lóránttal. Lóránt bizony tud sírni. Azok a szavak, hogy "fülsiketítő", "velőt rázó", "hátborzongató" - ezeket bizony nem a fantázia szülte. Most már pontosan értem őket. De az a jó, hogy van egy varázsszer, ami MINDIG működik, könnyen és gyorsan megnyugtatja: szopi.
Sanyi szerintem nem sírt ilyen borzalmasan annak idején, de lehet, hogy csak nem emlékszem rá. Viszont Sanyinak most már van a hiszti-féle sírása is. Így aztán nem csoda, hogy rengeteg szót tud már: ódít, ódibál, bőg, hisztizik, nyivákol.
Nagyon aranyos, mikor valamiért elkezd sírni, aztán ahogy simogatom, egyszer csak azt mondja: "Most...már..nem...sír...Saji." Vagy amikor úgy próbál hatni rám, hogy azt mondja sírva: "Saji hisz..tizik."
Egyik reggel arra ébredtünk, hogy Lóránt gőgicsél. Ilyenkor nincs mese, föl kell kelni, nem lehet visszaaltatni. Egyszer csak hallom, hogy azt mondja Sanyi az ágyából: "Lólátt...ne..ódibálj!"

A Dunánál

2010-06-28T16:05:00.002+02:00

Vizsgaidőszak

2010-06-28T15:36:00.009+02:00

No, ennek is vége. Leírom, hogyan is zajlott. Tulajdonképpen ugyanúgy, mint a szorgalmi időszak, csak nem órákra mentem be az egyetemre, hanem tanulni a könyvtárba.

Hétfőn és kedden reggel 9 körül jött Kárinagyi vigyázni a gyerekekre. Pontosabban, nem csak vigyázni, hanem mindkét napra komplett programcsomagok voltak a tarsolyban. Én fél három körül értem haza, és rendszerint csodálkoztam, hogy hogyhogy mindkét gyerek alszik? Nekem ugyanis a legritkább esetben sikerül a kettőt egyszerre elaltatnom, de akkor sem fél háromra. A szomszéd Erzsike nénit is gyakran ott találtam, de ezen nem csodálkoztam annyira, imádja ugyanis a gyerekeket, különösen Lénárdkát. Hoz is mindig valami finomságot, amit elvileg Sanyi ehet meg ebéd után, gyakorlatilag, ha van beleszólásom, akkor én eszem meg szegény gyerek elől. Védem ugyanis a fogait, amiket még mindig nem hajlandó megmosni. Miután nagymama elment, tétován állok a lakás közepén, hogy akkor most vajon van egy kis szabadidőm, de vajon mennyi, és mire fordítsam? De nem sokáig tépelődöm, mert valamelyik gyerek fölsír.

Lóránt a jobbik eset, mert őt könnyen és gyorsan visszaaltatom. Ha Sanyi sír fel, az rosszabb, mert akkor odafekszem mellé, abban a reményben, hogy én is alhatok egy kicsit, de akkor biztos hogy felsír Lóránt. Öcsi ugyanis 20 perceket szokott aludni. Ha átmegyek Öcsihez, akkor Sanyi zendít rá megint, és amikor kettő egyszerre sír, az ..huhh... megviseli az idegeimet. No de általában Öcsi sír fel, és akkor vagy alszom még vele egy fél órát, vagy lábujjhegyen sétálunk a lakásban, míg Sanyi föl nem ébred. Aztán lemegyünk a játszótérre, este pedig fürdés, vacsi, fekvés. Este már könnyebb őket egyszerre altatni, apa besegít. Ilyenkor értesülök arról is, mi minden történt aznap. Sanyi egyszer azt súgta a fülembe: "Keresünkegy...jópadot...és megisszuka... kakajót."

Szerda délelőtt itthon vagyok. Általában 7 körül ébreszt minket Lóránt (minden nap, nem csak szerdán), onnantól kezdve tíz percenként nézem az órát, hogy mikor lesz már 11, ugyanis akkor érkezik meg a másik nagymama. Ő legutóbb Pilosmama illetve Színesmama néven futott. Közben lemegyünk a játszótérre, ott találkozunk nagyival, feljövünk, ebédelünk, és én lelépek, itthagyom nagymamát a Lehetetlennel, két altatásra váró, de aludni nem akaró gyerekkel. Hogyhogy nem, mégis sikerül elaludniuk. Aztán megint lemennek a játszótérre, ahová este benézek, és megint együtt jövünk fel.

Csütörtök volt a legnehezebb nap mindenkinek. Szorgalmi időszakban ugyanis reggel 8tól este 6ig volt órám, így egész napra Nagymama volt a gyerekekkel. Délben hazaugrottam ebédelni, néha megpróbáltam az altatásban segíteni, de asszem csak egyetlen egyszer sikerült, és visszamentem. Pénteken felváltva jött egyik, majd másik nagymama, de péntek is csak fél napos volt.

A félév elején Sanyi meglehetősen nehezen viselte, hogy olyan sokat elmegyek, de aztán megszokta. Sokszor sírt, és azt hajtogatta, hogy "Anya nem megy iskolába. Anya jön." Nagyon sajnáltam szegényt. De általában hamar megnyugodott, és aztán jól teltek a napok. Lóránt jobban viselte, nem sírt utánam, de amikor hazaértem, és meglátott, egyértelműen azonnal föl kellett vennem. :) Úgy megörült nekem, hogy ha nem jöhetett hozzám, mert pl szerettem volna kezet mosni, akkor hangos üvöltésbe kezdett, ami nem volt jó ötlet, ha Sanyi épp aludt.

Szóval, mindennek most vége. Nagymamák is, én is nagyon elfáradtunk.

Érdekesek voltak még az álmaim. Este altatás után még gyakran leültem tanulni, és ilyenkor meglehetősen kába voltam éjjel, ha föl kellett kelnem Lóránt miatt. Nem egyszer megesett, hogy Lóránt sírt, én meg csak néztem, hogy most mi is van, mit szoktam ilyenkor csinálni? Egyik alkalommal András is fölébredt, és kérdezi, hogy mi van. Mondom neki, sír a Lóránt. Azt hallja, de miért? Mondom, nem tudom. Erre azt mondja: "Hát szoptasd meg!". Ja, tényleg....

Sokszor egybeolvadt az előző este tanult tárgy az álomvilággal. Így történhetett, hogy egyik éjjel nagyon rosszul aludtam, mert végig azt hittem, hogy a gyerekek folyamatosan forognak a Thetájuk körül, és féltem, hogy leesnek az ágyról. (Tényleg sokat forgolódtak aznap éjjel, én meg a tehetetlenségi nyomatékról tanultam.)
Egy másik alkalommal pedig azon aggódtam, hogy hogyan fogom megmondani a nagyszülőknek, anélkül, hogy megbántanám őket, hogy ők "csak" az első deriváltak?
Sanyival is volt egy esetem, mikor még kicsi volt, és szoptattam éjjel, azon aggódtam, hogy fizikát szopik ez a gyerek, és valamit tenni kellene, mert ez így nagyon nem lesz jó. Pedig ültem, kislámpa világított, de biztos vagyok benne, hogy nem voltam egészen ébren.

Szeptembertől könnyebb lesz, jóval kevesebb tárgyam lesz.

Neeeeem

2010-06-14T21:35:00.005+02:00

Csillapodni látszik a Nem korszak, ezért gyorsan összefoglalom, hogyan is zajlott ez Sanyinál. Eleinte csak annyit mondott nagyon keményen: "Ne akal" aztán elkezdte kimondani az m-et is, és egy nagyon határozott: "Nemm" lett a szavajárása. Mostanában olyan gyengéden mondja, hogy "Neem" mintha azt mondaná, hogy mézeskalács. Vagy bársony. És még egy kis dallamot is visz bele.
No de a lényeg, hogy mindenre mondja, hogy Nem. Kárimama kertjében sok a csiga, így Sanyi az összes csigás gyerekdalt tudja, csak éppen úgy mondja: "csigabiga nem kapszvajat".
Így aztán érthető, hogy kedvenc nótája a következő:
"Aki nem lép egyszerre,
Nem kap rétest estére - minden sorban van egy "nem", ez megfelelő Sanyinak.
"Pedig a rétes nagyon jó - itt már egy kicsit kizökkent, aztán így folytatja:
"Katonának nem az való."

Mondom neki, hogy itt nem lehet motorozni, már százszor megmondtam. Ezt ő úgy ismétli meg - mert mindent megismétel - "Itt lehet motorozni... nem százszor...megmondtam." Másik alkalommal azt mondom, Nem Sanyikám most sehova nem megyünk. Erre azt mondja: "Sehova megyünk!"
Aztán még vannak ilyen gyöngyszemek, mint pl: "a Zita nem táskája", vagy a cipőkanál tagadóalakja "cipő..nem..kanál", vagy: "katasz..nem...lóka"= katasztrófa. Sőt, néha azt is mondja, hogy "Nemt", de nem derült ki a szövegkörnyezetből, hogy ez most a tárgy t ragja, vagy múlt idő, esetleg a Nem-korszaktól való búcsúzás?

Lóránt színre lép

2010-05-31T22:21:00.003+02:00

Azt hiszem, újabb nehéz korszak elé nézünk. Lóránt érdeklődik, járkál, felmászik... és közben nagyon boldog, sikongat, hangosan kacag. Persze ott kell lenni mellette, hogy ne hozza magát nagyon veszélyes helyzetbe.
Sanyi pedig szintén érdeklődik, és már okos is ahhoz, hogy igazán veszélyes helyzetbe hozza magát. A múltkor odatolta a széket az ablakhoz, fölmászott az ablakpárkányra és nézte az autókat, meg a trolibuszokat. (Amik ugyan nem járnak erre, de szerinte a "kékbusz-simabusz" is trolibusz.) Szerencsére az ablakot nem tudja kinyitni - illetve, végülis lehet, hogy ki tudja nyitni, éppen ezért kell mostmáraztántényleg naggyon odafigyelni. Mindkettőre. Egyszerre.

Igazából azt akartam leírni, hogy Lóránt milyen aranyos vigyori baba lett. Szeret fejjel lefelé lógni, szereti, ha táncolok vele, ha a husipopsijára puszit adok. Szeret labdázni, és szereti a plüssállatokat! Sanyi a mai napig nem foglalkozik velük, az imádott kisvakondot megmintázó nagyi által egy héten keresztül horgolt krtek-bábu is csak kb fél óráig kötötte le. Így aztán Lóránt rendelkezésére áll Sanyi 32 fős plüssfigura parkja is, amik közül a jegesmacit harapdálja legszívesebben. (Fentiek ismeretében nyomatékosan kérek minden kedves olvasót, nehogy eszébe jusson, hogy plüssfigurát hoz Lórántnak.)
És csodák csodája, Öcsi szilárd dolgokat is egész jól eszik, pedig még csak az első 4 foga van meg.

És imádják egymást. :) De tényleg. Sanyi hétvégére kiment a telekre nagyival. Vasárnap este, ahogy visszajött - asszem, mintha rám is mosolygott volna valamit - de amint meglátta Lórántot, rávetette magát és puszilgatta. Legalább fél órán keresztül hancúroztak, Lóránt is sokkal tovább viselte a dögönyözést, mint egyébként. Méghogy viselte! Ő is kacarászott. Nagyon helyesek voltak. :)

Kis lépés az emberiségnek

2010-05-15T22:44:00.004+02:00

De nagy lépés Lórántnak! Kb egy hete megtette első önálló lépéseit, szám szerint két darabot, pár napra rá hármat, majd döbbenten hallom, hogy nagyi 12-ig számolt! Bár, szerintem összeadta a különböző próbálkozásokat. :)
Azért, ha siet valahova, még mindig inkább mászik, de egyre gyakrabban megy önállóan.

Ömlesztve - Sanyiról

2010-05-06T23:51:00.012+02:00

No, most ömlesztve leírom, mi mindenen szeretnék majd 20 év múlva keserédesen mosolyogni:

- Sanyinak van egy kirakó-szerű játéka (egészen pontosan kettő), ahol különböző rajzolt fa-figurákat kell a megfelelő helyre beilleszteni. Régebben gyakran előfordult (most már szépen be tudja rakni mindet), hogy be akarta rakni az egyiket, de történetesen fejjel-lefelé. Mondom neki, hogy fordítva. Sanyi megfordítja, majd mégegyszer megfordítja, egy darabig forgatja, forgatja, majd megint megpróbálja, de megintcsak fejjel lefelé van.
- Régen nagyon szeretett olyat játszani, hogy elbújik a függöny mögé, és azt mondja: "Hol a Saji?" A napokban pedig azt üvöltözte a nagy teherautót cipelve ide-oda: Csicsija babuja teleautó!
- Néhány hete az arborétumban sétáltunk, ahol Sanyi előszeretettel szedegette ki a növények mellé betűzdelt táblákat, amin a növények neve van. (Ezt nagymama kertjében is imádja csinálni.) Így aztán a laza sétálásból folyamatos fegyelmezés lett. "Sanyi tedd vissza, nem szabad, honnan vetted, mondtam már hogy nem szabad, üss a kezedre, rossz voltál." Sanyi úgy belejött, hogy mikor a sokadik táblácskát kihúzta, azt mondta: "Üss..a .. kezedre." Ráütött, és szaladt a következőhöz.
- Sanyitól tanulhatnak a fogyókúrázók: ráállt a mérlegre, és észrevette, hogy amikor leszáll róla, elmozdul a mutató. Ezt egyszer-kétszer kipróbálta, hogy tényleg ez történik, majd harmadszorra, mikor leszállt, rámutatott szigorúan a mutatóra, és azt kiáltotta: "Ott marad!"
- Sanyit a játszóról hazafelé jövet gyakran nógatni kell, hogy jöjjön fel a lépcsőn magától a harmadikra. Rendszerint az ebéddel próbálom csalogatni, hogy ilyen meg olyan finom ebéd lesz. Egyik alkalommal nem tetszett neki a menü, és hevesen ordítozta, hogy nem, nem. Kérdezem, hogy, akkor mit szeretnél ebédre? Sanyi: "Jeggeli!" (Ez nála egyébként a kakaós zabpelyhet jelenti.)
- Lóránt babakokiját akarta tolni, de csak oldalról, és nem engedte, hogy segítsek neki egyenesen tartani: "Ne..nyulunk..hozzá".
- Sanyi valami nagyon rossz fát tett a tűzre, előveszem a szigorú verziómat, és mondom neki, vészjóslóan higgadtan (legalábbis próbálkoztam), hogy "gyere ide Sanyi.... nem szabad ilyet.. nézz rám, Sanyi!" Egyszercsak hihetetlen gyorsasággal odanyomja az arcát az arcomhoz kb 1 centire, és azt mondogatja huncutkodva: "Nézz rám, nézz rám, nézz rám!"
- Ülök a fotelben, Sanyi előttem játszik a földön a holdkomppal. Egyébként nagyon jól bevált a holdkomp, mint Sanyi mászókája. Valahogy megüti magát, kicsit nyivákol, kérdezem, hogy mi történt, fáj-e, hol fáj, stb... Sanyi nem válaszol. Néz maga elé szigorúan, majd azt mondja nekem mérgesen: "Bebukk...SZÁDAT!"
- Egyik reggel áll a szoba közepén és néz. (Nem forog, nem pörög, nincs fejjel lefelé.) Kérdezem, hogy mi történt Sanyikám? Azt mondja: "Saji...gondol...kozik."
-Ha vizes lesz valami, nagyon ügyesen megtörli konyharuhával, akkor is, ha a ruhája lett vizes.
- És végül: hogyan kell a csőrös pohárból inni? Vedd a szádba a csőrét, lehetőleg fordított állásban, akkor egy kicsit csöpög is, nem csak a szádba megy. Hajtsd hátra a fejedet, úgy, hogy a plafont lásd, és kezdj el forogni! Garantált siker.

Közlekedési Múzeum

2010-05-01T23:10:00.005+02:00

A múzeum előtt van egy hatalmas mozdony, gondoltam Sanyi imádni fogja, különösen, hogy úgy emlékeztem, hogy föl lehet rá mászni. Nos, Sanyi előbb látta meg a mozdony fölötti repülőt, azt nagyon szerette volna megnézni, de ahogy odaértünk a mozdonyhoz, nagyon megijedt, és szaladt elfelé. Tényleg ijesztően hatalmas, ijesztően fekete, és ijesztően gép.
Nagy nehezen rá bírtam venni elsőszülött kisfiamat, hogy menjünk el a mozdony mellett a bejárat felé, bár éppen azon gondolkoztam, érdemes-e ezek után bemenni? Ahogy túl voltunk az első megrázkódtatáson, még pihegve az ijedtségtől próbáltam Sanyit megnyugtatni, és azt találtam mondani, hogy dehát ez a mozdony olyan mint Thomas. A mellette lévő piros is hasonló, olyan, mint egy piros Thomas.
Innentől kezdve Sanyi végig a piros Thomast kereste. Eleinte ki-kiszaladgált a múzeumból, hogy valahol kint megkeresse piros Thomast, aztán nagy sokára kezdett odafigyelni, hogy mi minden látnivaló van odabent. Bekopogott a vitrinbe kirakott járműveknek, majd a fényképeknek is. Ahogy így kopogtatott az egyik mozdonynak, egyszercsak meglátta A mozdonyt, saját szemmagasságában. Odaszaladt, és azt mondta mik-ro-bi szótagolós stílusban: "Azt-a-min-denit!" és kopogtatott. Az ősrégi villamosra szívesen felmászott, nem nagyon akart lejönni, de végül mégis a gyereksarokból lehetett legnehezebben elrángatni. Ahogy kijöttünk a múzeumból, megint eszébe jutott piros Thomas, és rohant a piros mozdony felé, úgy sejtette, hogy valahol ott lesz. De nem találtuk.
Itthon még néhány napig mást sem hallgattunk, csak azt hogy "meg-ijedt-pilos-thomas-tól." Sőt, igazából "Anya ijedt meg".
Ja, és mikor mondtam neki, hogy a mozdonytól nem kell félni, hiszen nem is él (tudom, nem logikus, de hát ezt sikerült mondanom) - nos azóta vannak élőlénymozdonyok is.

Ma este

2010-04-26T21:47:00.003+02:00

Ma este a Kiskakas gyémánt félkrajcárját meséltem Sanyinak. Eleinte elakadtunk ott, hogy szerinte: "Azt énekelte...kiskakas.... Kakukk!" Mondom neki, nem kakukk, hanem Kukurikú törökcsászár! "Kukulikúú kakukk!"
Lámpaoltás után újra elkezdtem mondani a mesét, és nagy meglepetésemre és örömömre Sanyi figyelt rám. Nem rúgdosott, nem forgolódott, hanem nyugodtan feküdt, nyitva volt a szeme, és szépen végighallgatta az egész mesét. Úgy örültem neki, hogy beleadtam apait-anyait, igyekeztem szépen beszélni, utánozni a szereplők hangjait, elmutogattam a Szívd fel begyem a sok vizet, megmutattam, hol van a kiskakasnak a begye, stb. A végén még hozzátettem, ahogy az igazi mesélők szokták, hogy itt a vége fuss el véle, minden jó, ha jó a vége, és odáig voltam, milyen jó anyuka vagyok ma este. Egy darabig Sanyi még csöndben feküdt, aztán azt mondta:
"Nem...kél.. kakukk...tojtát.."
Ezzel hirtelen nem tudtam mit kezdeni, sőt, most sem tudok. De nem sokáig csüggedtem, mert átkarolta a nyakamat, és azt mondta: "Jajde alanyos". Aztán még piros gőzmozdonyokról is beszélt, majd mégegyszer átkarolta a nyakamat, és megint: "Jajde alanyos!"
Mondanom sem kell, hogy olvadoztam a gyönyörűségtől, egészen addig, mígnem a harmadik átölelésnél befejezte a mondatot: "Jajde... alanyos... Saji"

Lóránt áll

2010-04-22T23:41:00.003+02:00

Lassan 2 hete, hogy Lóránt tud állni. Elengedi, amiben kapaszkodott, és akár egy percig is áll, kicsit ingadozva, terpeszben, kezét széttárva, hősiesen. Aztán putty, popsira esik.

Nagyon szeretne már járni, néha megyünk is vele sétálni, úgy hogy fogom a két kezét, ő meg rakja a csámpás sonkáit egymás után előre. Ezt Sanyi is imádja, állandóan úgy szeretne menni, hogy én fogom Lóránt egyik kezét, Sanyi meg a másikat. Csak sajnos Sanyi nem mindig hajlandó lassan menni, így aztán húzza maga után öcsit, aki ezt nem nagyon szereti és nyüszít.

Egy fogzási időszakon túl vagyunk, 4 foga van jelenleg, ebből 2 teljesen kibújt, egy félig, egy meg épphogycsak. Voltak furcsa piros kiütései, de elmúltak. (Mindenesetre nem eszem több epret, brühühü.)

De azért nagyon vidám kis teremtés, sőt egyre vidámabb. Most már nagyon könnyű megnevettetni, ilyenkor Sanyi mondja is, hogy Lólátt nevet, vagy Lólátt mosolyog. Ez különösen akkor aranyos, mikor valójában Sanyi nevet valamin.

Lóránt is szeret most már az ablakon kinézni, ha nagyon sír, ez eddig mindig bevált. És nagyon szeret pancsizni. Hatalmasokat fröcsköl, amin Sanyi nagyon tud nevetni. (És mondja rögtön, hogy Lólátt nevet.) Sanyinak is elmúlt már a fürdési fóbiája.

Lóránt most már eszik, azaz mindent megkóstol. Pogácsát nagyon szépen és eredményesen tud szopogatni, banánt úgy szintén. És egy gerezd naranccsal is mindig meg lehet nyugtatni.

Szépen eljátszogat magában egyedül hosszú perceken keresztül, de egyre többször fordul elő, hogy együtt játszanak Sanyival. (Bár Sanyi gyakran elveszi Lóránt kezéből a játékot, csak azért, hogy ne legyen nála, aztán eldobja.) Ma pl Sanyi kiszedte az álomkonyhájának a hátsó falát, és a keletkezett lyukon mászkáltak ki-be felváltva, hatalmas kacagás és visongás közepette. Sanyi néha még dobott is egy-egy kukucsot öcsinek. (Lólátt nevet.)

Itt van egy kép, ahol Öcsi valami vicceset olvasott:

Sanyi világa

2010-04-14T22:33:00.013+02:00

Apa buszt rajzolt Sanyinak még abban az időszakban, mikor csak bupp-ot vagy autót lehetett rajzolni. És a buszba rajzolt sofőrt is, kalapban, oldalnézetből, erősen stilizálva. Az orra kicsit nagyra sikeredett, azóta Sanyi világában a buszt a rigó vezeti. Vagy a nagymamák, akik busszal járnak haza.
A kirakóban a földdel megrakott teherautó (teleautó) pedig nem földet szállít, hanem kakaót. (kajojo). A csigaházban méz van, a földön talált üvegszilánk tulajdonképpen jég, és a pillangó motorral száll rá a virágra. (vigal)

Sanyi világában szótagnyelvet beszélnek, és önmagunkat is te-vel kell megszólítani, ha csak nem kívülállóként beszélünk magunkról, és akkor egyes szám harmadik személyben.
Pl. Föl.Mett.A.Buk.Sífejedre.Aautó.Kiki. - a kicsi autót fölrakta a fejére, Ne essél le - mikor valahova felmászik. Ffááj - beveete - dőzsöli - beveri valamijét, és utána megdörzsöli.
Azért tud egyes szám első személyben is beszélni, pl mikor azt mondja nekem esdeklő tekintettel: Fölveszlek!, vagy Hoztam.Neked.Valamit! Hát még amikor közli velem, hogy Ne akal megszoptatom Lóláttot.
Az igen-re még mindig nincs szó, és a nemet is csak a legritkább esetben mondja ki, de olyankor látom rajta, hogy nagyon koncentrál, hogy a helyén legyen az "m" is. (Kb, mikor a franciák megállnak egy pillanatra a beszédben, hogy lehelni tudjanak egy "h"-t.) Kismilliószor elmondja egy nap, hogy "Ne akal", tulajdonképpen mindenre az első megközelítés a ne akal. Dögönyözés közben két hatalmas nevetés között: "Ne akal apa szeleti Sajit." Ja igen, a szelet. Bizony, ezt is mondta már nekem Saji. :)
A ragozás és a múlt idő Sanyi nyelvében rendkívül bonyolult, amit a következők is alátámasztanak: megnézhesdtettem, kivesztt. Viszont abszolút logikus felépítésű nyelv: a kivesz ellentéte a bevesz, a beragadt-é a kiragadt. Hát még a tagadás: A "Na most már elég" ellentéte a "Nem na most már elég."

Vicces lehetett a Kárinagyival megesett történet: Sanyit felültette a WC-re, közben megjött a szomszéd Erzsike néni. Klári néni megkérdezte tőle, hogy megkóstol-e egy kis almalevet. Sanyi a WC-n ülve ordította: "Nem megkóstoooool!!"
Egy másik eset, mikor teát adtam neki, tartotta a poharat, és szeretett volna inni. Én még gyorsan raktam bele mézet, és elkevertem. Erre Sanyi elkezdett ordítani, nem értettem miért. Nagy nehezen kinyögte, hogy "nem megkeverem". Megpróbálkoztam azzal, hogy elmondtam neki, hogy a mézet el kell keverni, de már egyébként sem tudom visszacsinálni, ő meg csak zokogott. Na jó, mondtam neki, hogy jó, akkor visszakeverem, és látványosan megkevertem a másik irányba. Sanyi megnyugodott, és megitta a teát.
Nehezebb volt, mikor Marika nagyi egy citrom alakú flakonból tett a teába citromlevet, Sanyi meg zokogva tiltakozott: "Nem kérek ... paladicsomot!"

Az odaadom és az adduda között nincs különbség. Sokáig úgy adta a kezembe a dolgokat, hogy közben azt mondta adduda. Jó sokszor elmondtam, hogy ilyenkor inkább azt mondja, hogy odaadom. Na, ebből az lett, hogy mikor a játszótéren elvették az autóját, Sanyi szaladt a kisfiú után, és azt mondogatta neki: Odaadom. Az anyukák odáig voltak, és mondták Sanyinak, hogy nahát, milyen aranyos vagy, köszönjük. Sanyi pedig egyre hevesebben: odaadom! Nahát, nagyon aranyos vagy, milyen aranyos ez a kisfiú, köszönjük szépen.
ODAADOM!!!!!

Maróti hétvégék

2010-04-06T20:55:00.005+02:00

Anya rajztehetsége:

Sanyi arcán az igyekezet és a nagyszülők érkezésének nyoma:

...és a földszintes gyermek: Lólátt

2010-03-26T23:13:00.007+01:00

A védőnő el volt hűlve, mikor mondtam neki, hogy Lóránt nem nagyon eszik, csak szopik. Azt mondta, napi háromszor kellene már rendes ételt ennie! De mikor meglátta kisméretű Budspencerünket, azt mondta, nyugodjak meg (=ő nyugodott meg), majd megjön az étvágya.

Lóránt egyébként már eszeget, de csak zöld színű főzelékeket. Illetve szilárd dolgokat nagyon szívesen szopogat, pl kenyér, uborka, sültkrumpli, de ezekből könnyen leharap darabokat, aztán meg köhög, szóval ez nem táplálkozás. Nem is nagyon kap, csak, ha már nagyon szeretném, hogy csönd legyen. Szépen ül az etetőszékben és hadonászik illetve ledobja a keze ügyébe kerülő érdekességeket.
És eljött az az időszak is, hogy bárhová megyek, Lóránt mászik utánam. Ha utolér, belekapaszkodik a nadrágomba, a lábamba, és áll. Ilyenkor célszerű felvenni, ha nem tudnám. :) Ha nincs kedve utánam mászni, ülve marad, és a Doppler effektust gyakorolja: anya távolodik, Lóránt hangosabban nyűszít. Sokszor még azt sem tűri, hogy egy rövid időre a nagymama kezébe nyomom, máris nyújtja a kis husi kezeit, és visszasírja magát. Ez inkább este van, mikor már fáradt.
Nagyon jó színe lett, az arca sokkal barnább, mint egyéb habos részei. A játszótéren leültettem a fűbe, és míg Sanyi után rohangásztam, Lóránt ott ült és kurjongatott. Odáig voltak a többi anyukák, na meg persze udvariasak, hogy dícsérték, milyen aranyos.

Itthon szépen eljátszogat magában, igaz még csak rövid ideig (kb 5-10 perc). Szereti szétverni a zörgő kockatornyot, megkóstolni a fakockákat, kihúzni a fiókokat, könyveket lapozni, papírokat széthajigálni, és Sanyi álomkonyhájával is szeretne játszani, de azt már nem egyszer magára döntötte, ahogy fel akart kapaszkodni rajta, úgyhogy résen vagyunk. A hintában is jól megül, és nem tiltakozik, csak, ha azt gondolom, hogy na most hintázz egy kicsit, mindjárt jövök. Nagyon szeret mindenféle rúddal játszani, pl söprű, felmosórúd, bot, cipőkanál.

Sanyit nagyon jól viseli. Sanyi már nem gyűri annyira, az az egy szórakozása maradt meg, hogy átlépi Lórántot. De mivel Öcsi rendszerint ül, és nem fekszik, nehezebb átlépni, főleg ha valaki még csak 86 centi körül van. Fellendíti a lábát... és eddig még nem rúgta fejbe egyszer sem. Továbbá, elveszi Lóránttól a játékokat. Néha visszaadja rögtön, vagy ad helyette másikat, de abban sincs sok köszönet, mert gyakorlatilag hozzávág valamit. De Lóránt remekül viseli, Sanyi meg előbb-utóbb csak feldolgozza a történteket, vagy, ha nem, hát hamarosan egy súlycsoportban lesznek.

agresszív kismalac

2010-03-21T23:48:00.009+01:00

Az utóbbi időben gyakran játszik olyat, hogy hadonászik a kezével, és közben azt mondja: üt.. esetleg hozzáteszi: fáj...nekki. Vagy amikor eldobja a tárgyakat, jobban mondva földhöz vágja, akkor is gyakran hozzáteszi, hogy fáj..nekki. Sajnos, nem mondanám, hogy együttérzésből. Egyszer el akarta venni Lóránt játékát, és mikor apa azt mondta, hogy ne vegye el, mert most Öcsi játszik vele, Sanyi úgy gondolta megoldani a kérdést, hogy odament és fejbeverte Öcsit. Jól leszidtuk, közben olyannyira csücsöri szája lett, hogy belül rettenetesen sajnáltuk, rohantunk is rögtön gyereknevelési tanácsadót olvasni, hogy most mi lesz.

Lehet, hogy nem kellene ekkora feneket keríteni a dolognak. Ez most egy ún. üt-időszak, az ezt megelőző volt a "Lólátt...puszi"-időszak, ami jó egy hónapig tartott. Igenis úgy gondolom, hogy ez egyfajta testvéri szeretet megnyilvánulás volt - most már ritkább a jelenség - mert általában úgy zajlik, hogy meglátja Öcsit, felderül az arca, odamegy, puszi. Egyszer majd lecseng ez az üt-korszak is.
Ha valahol meglátja egy kisbaba képét, pl pelenkászacskón vagy újságban, azonnal rámutat, hogy "Lólátt". És egyértelműen kedvesen mondja. Az összehasonlítás kedvéért: Mikor nem kedves, olyankor rámutat arra ami zavarja, és nyűgös "Ne! ne! Ne! " van. Lóránttal még nem volt ilyen, apával egyszer igen, mikor együtt fürödtek, és Sanyit zavarta, hogy így jelentősen csökkent a fürdőterülete (akkor még szeretett fürdeni), és így akarta apát kitessékelni a kádból.
No de visszatérve a kisbabás képekre, az az aranyos, mikor saját magáról mutatok neki baba-kori képeket, és azokra is azt mondja, hogy Lólátt.

Ettől függetlenül van még némi féltékenység a kis begyében. Egyik alkalommal, mikor nagyon szerette volna, hogy csak vele foglalkozzam, de én éppen Lórántot tartottam a kezemben, azt akartam mondani Sanyinak, hogy Lóránt hamarosan fog tudni járni, és nem kell annyit felvennem, és szabadabbak lesznek a kezeim. (Persze, ez nem feltétlen van így, de akkor ezzel próbáltam magamat is megnyugtatni.) Odáig jutottam, hogy:
-Ne aggódj Sanyi, Lóránt hamarosan megtanul járni, és akkor...
Sanyi közbeszólt:
- Elmegy!

Sanyi beszél

2010-03-21T22:56:00.008+01:00

Rettenetesen le vagyok maradva. Már egész hosszú listám van arról, mi mindent szeretnék megírni. Hát elkezdem:

Sanyi egész sokat beszél. Utánoz minket, illetve ha kimondott valamit, fölkapja, mint egy rigmust, és elmondja kb százszor. Nagyon komolyan artikulál, látszik az egész fején, hogy most nagyon gondolkozik, és nagyon igyekszik, hogy érthetően mondja. Az igekötőket rendszerint külön mondja a szavaktól, pl: fel.megy. Már nagyjából jól mondja a szavakt, a píp-ből piló lett, majd pilos, mo-o-ból moto, a busz már busz, és nem bupp, és öcsi is Lólátt. Eleinte Lóla volt. A "cs" hangot még most sem mondja ki, leginkább k-t mond helyette. Így lesz a csigából kika, a kicsiből kiki, a koki pedig szövegkörnyezettől függően kocsi vagy csoki. De pl a bácsi az bábu.
Mégis van egy mondat, amit még a régi kiejtési szabályok szerint mond: Ma-a-a kiko.(=Madarak csipognak).
Egyébként tényleg nagyon jól el tud mondani mindent, amit szeretne. Pl azt, hogy "Anya légyszi ülj el onnan, mert én szeretnék odaülni", úgy mondja: "Onnan! le!" Vagy pl elalvás előtt gyakori a "Hozz légyszi egy kis teát, hadd öntsem magamra". Ehelyett csak annyit mond, hogy "Hoz teja", és közben félreérthetetlenül lök le az ágyról és tol ki a szobából.

Lóránt sírását árnyaltan kommentálja: "sí!" vagy "ódít!" Ezeket a szavakat már saját magára is alkalmazza. Egyik nap nem szabadott kisvakondot nézni, mert mielőtt még elindítottam volna, kipattintott néhány billentyűt a laptopról, ez az új hobbija. Szóval, jött a bünti, nincs kisvakond. Sanyinak legörbül a szája, leül az ajtó mellé, és éppenhogycsak nem sír, de azt mondja rengetegszer: Sír, sír, sír... Vagy pl újabban nem szeret fürdeni, a hajmosást pedig egyenesen utálja, ilyenkor hangosan, kétségbeesetten és könnyekkel sír. Ma este fürdéskor a szokásos könyörgés során "kivesz, vége, alu (=aludni)" azt hallom: "ódít!".

Velünk is megesett a kacsázós hinta esete. Sőt, tulajdonképpen harmadunokatesó Matyitól vettem a kifejezést, hogy ha össze-vissza megy a hinta, akkor azt mondjam Sanyinak, hogy kacsázik. Sanyi pedig sokszor gondoskodik róla, hogy kacsázzon, mert akkor "fejvesztve" rohanok oda, nehogy az ajtónak ütközzön, és tudja, hogy újraindítom a hintát, és megint jó naat lesz. Nos, Sanyi hintázott, a hinta pedig kacsázni kezdett. Sanyi mondja apának:
-Kakk! (az a fránya cs betű ugyebár...)
Apának fogalma sem volt, mi a fene az a kakk, csak nézett értetlenül. Erre Sanyi:
- Háp!

És végül egy történet a hóember építős időszakból. Egyik este hóembert építettünk, pontosabban valami hómanó-féle lett, ugyanis apa kiélte művészi hajlamait, és jó hosszú orrot csinált neki meg szarvacskákat. Sanyi odaáll elé és nézi. Azt mondja: olla? (Orra), szülők körbetapsikolják, hogy milyen ügyes, okos, stb. Sanyi tovább kérdez: kesze? ...füle?... majd faaka?

In memorian Lakókocsi

2010-03-09T00:04:00.007+01:00

Merthogy eladtuk. Brühühühü...

Tavaly ilyenkor:

És valamivel később:

Lóránt megindult és kakukk

2010-02-19T22:46:00.008+01:00

Igazság szerint már több, mint egy hete történt (feb 10), hogy Lóránt elkezdett mászni. Azóta fel is tud ülni, és ülve játszik. A kiságyában, vagy a fürdőkádban pedig kapaszkodva feláll. És nagyon kövér. :)

Sajnos az evés még nem nagyon megy, csak szopi, szopi, szopi és szopi, éjjel-nappal és szopi. De már nem lakik mindig jól, közben mindenfelé figyel, és nemegyszer csúnyán harap azzal az egyetlen fogával. Ezért aztán szigorítottam a napirenden, és a nappali szopit sikerült rendszabályozni. (Ez azt jelenti, hogy én jól viselem, ha Lóránt nyűszít, és nem enyhülök meg, hanem az "itthagylak, csinálj, amit akarsz" módszert.... ja nem.... szóval a figyelemelterelés módszerét próbálom alkalmazni.) Éjjel nem vagyok szigorú. Akkor bármit szabad, csak csönd legyen, és aludjon a család. Meg aztán, nagyon jó érzés úgy aludni, hogy közben szagolgathatom. És az is nagyon jó, mikor felsír, megsimogatom, ő is megtapogat, és már alszunk is tovább.

Sanyi pedig egyre többet beszél. Leírok néhányat a kedvenc szavaiból, illetve csak azokat, amikhez tolmács kell: aati (autó), píp (piros), ságh, sághi (sárga), tosa (tojás), jokku (joghurt), főp (szörp), ebi (ebéd), kís (kisvakond), mo-o (motor), ápáj (eper), kikk-kakk (tikk-takk, ez az óra hangjára vonatkozik, nagyon aranyosan billeg hozzá), ütő (öcsi). A kakukk kultuszról már írtam (jan 20). Nos, tanultunk még egy madarat: babgukk (bagoly).

Egyébiránt kiegyensúlyozott az életünk. Most már Sanyi is egyértelműen az, annak ellenére hogy a "bárhol leülök a földre, ha nem az van, amit én akarok" c. darab még műsoron van, illetve, ha ez sem használ, "akár le is fekszem a sájba is".
Sanyival tulajdonképpen az élet minden területén lehetnek más nézeteink. (Ekkor jön a hiszti.) Emiatt aztán nála is szigorítani kellett a napirenden, és biztos vagyok benne, hogy ezért lett könnyebb.
Ez azt jelenti, hogy Sanyi 8ig befejezi a reggelit, utána ebédig nem ehet semmit. De tényleg! (csak gyümölcsöt.) Ez azért lett szükséges, mert a hiszti és a finnya belopakodott az ebédlőnkbe is, hogy szép költőien fejezzem ki magam. De ha sikerült ezt tartani, és a szomszédnéni "csak egy kis csoki"-ját is elhárítani, akkor délben biztos, hogy éhes lesz, vagyis valószínűleg enni fog. Délelőtt lent vagyunk a játszón, vagy sétálunk. Azért szeretem jobban a játszóteret, mert - ha épp nem üres - akkor rendszerint csupa olyan anyukák vannak, akik hasonló gyermekkori nehézségekről számolnak be (nem eszik, nem alszik, anyásabb lett, stb), amiből következik, hogy nincs a Sanyival semmi baj. Szóval, játszótér után - ahol Lóránt alszik egy nagyot - megyünk ebédelni.

No, és itt nagyon el kell találni Sanyi hangulatát. Naat! Jaj túl nagy a falat, jó, ez kisebb - tiltakozik - ja, hogy a nagy kanállal akarod, tessék - nyitja a száját, majd meggondolja magát, inkább tiltakozik - Sanyi, nem forró, egyed nyugodtan - most már megfordul, jelezve, hogy nem kell - jó, akkor nem kell, eltettem, kész - még jobban ordít - jó, mégis kell, tessék, itt egy jó nagy falat - bekapja, fele kijön, túl nagy volt, de neki csak ilyen hatalmas falatokat lehet adni.... Szóval, az a legbosszantóbb, mikor látszik rajta, hogy akar enni, többször is megragadja a kanalat, szájához veszi, aztán mégis leteszi, elfordul, nyűszít... valami nem stimmel... néha rájövök, hogy mi. Volt, hogy attól félt, hogy forró, hiába mondtam, hogy nem az, nem fújtam meg, ezért nyilván forró. Volt, hogy egy kis sajtdarab zavarta. (Amit aztán később gond nélkül megevett.)

Persze, ha a kedvence van, akkor magától gyönyörűen megeszik mindent. (hortobágyi palacsinta, sonka-gombás palacsinta, finomfőzelék)

Ha túl vagyunk az ebéden, megyünk aludni. Bevonulunk hárman a szobába, elsötétítek, becsukom az ajtót. És megvárom, míg Lóránt álmos lesz, amire nem kicsit kell várni, mivel a játszón ő aludt. Amint álmosodik, befekszünk hárman Sanyi ágyába. Lórántot altatom, Sanyi ilyenkor még tornázik, de minimum keresztbe fordul, lába a nyakamban. De egy idő után Sanyi is elalszik, és az a jó, hogy most már nem idegeskedem, hogy mikor, mert mindegy. Ha mégsem, hát akkor aznap nem alszik. Estére ugyan ő lesz a Rettenetesen Szófogadatlan Kisfiú, de legalább este már csak bedől az ágyba. De ilyen csak akkor van, ha nem tudom én altatni, ugyanis senki mással nem hajlandó elaludni.

Befejezésképpen egy vidámabb történet. Egyik este Sanyi fürdetés előtt addig tornázott a fürdőszobában, míg végül ruhástul beleesett a kádba, ahol már volt egy kevés fürdővíz. Nagyon megijedt, hápogott, majd természetesen ordított. Apja csak nézte a mutatványt, gondolta, ha már bent van, maradjon is bent, levetkőztette. Sanyi közben megnyugodott, sóhajtott egyet, majd annyit mondott: Kakukk!

Kis testvér figyel téged

2010-02-08T19:16:00.014+01:00

Bizony Sanyi, Öcsi figyel téged, és úgy néz rád, mint egy istenre. És ez az Öcsi ma töltötte be 7dik hónapját, így aztán már nem halogathatom tovább, hogy megírjam a féléves beszámolót.

6 hónaposan volt kb 9 kiló, úgyhogy mostanra könnyen lehet, hogy megvan a 10. Nekem legalábbis kezd fájni a csuklóm a cipelgetéstől - az utóbbi időben ugyanis kicsit nyűgösebb, többet kell fölemelni. Egyrészt mert jönnek a fogak, Lóránt gyakran köldökig összenyálazza a ruháját. (Egy kis recés valami már kibújt.:)) Másrészt mert nagyon szeretne már mindent megfogni, megkóstolni, részt venni, dehát szegény még csak hasalni tud. Így aztán "vegyetek már fel, hadd lássam én is!" van.

Lehoztuk a padlásról a holdkompot, azóta egy kicsit nyugi van. Lóránt nagyon élvezi, ha benne van, és ezzel is leginkább hátrafelé tolat. (Nem, nem hiszem, hogy a holdkomp rosszat tenne a gerincének.)

Azért egy kis cipelgetés után jól eljátszik hason is. Még nem mászik, de jól tud tolatni, körbeforogni, és elvétve előrefelé kúszni. Emelgeti már a lábacskáit, de még összegabalyodnak.

Most is nyugodt babának gondolom, bár olyankor nyugodtabb, ha ott van Sanyi és megy a ricsaj. Sanyit, mint már említettem a bevezetőben, csodálja, áhítattal néz fel rá. Egyszer már az is előfordult, hogy Sanyi valamit huncutkodott Lóránt lábánál, Lóránt pedig kacagott. Sokszor idegesíti Sanyit, hogy Lóránt belekapaszkodik, meghúzza a haját, de továbbra is nagyon szívesen dögönyözi. Méghozzá pont úgy, ahogy mi őt. Lóránt legjobb esetben csodálkozva néz.

Egyébként Lóránt is szereti a dögönyözést, csak érteni kell a módját. Most már könnyen meg tudom nevettetni, pl jól magamhoz szorítom, vagy a cuppanós puszilavinát is értékeli, esetleg egy kis combmegmarkolás, stb.

A kiskádban felültettem, és kapaszkodva nézelődött. Nagyon élvezi a fürdést, folyamatosan rugdalózik, és sok sok hőhöhőőő.

Érdeklődve játszik majdnem mindennel, amit a kezébe adok, persze, jobb, ha csörög, vagy lifeg rajta valami, vagy legalább énekel. A legeslegeslegjobb a fekete mobiltelefonom. Ezt egyszerűen nem tudom semmilyen játéktelefonnal sem helyettesíteni, annyira imádja. Egy ideig odaadtam neki, gondoltam, csak nem tudja tönkretenni – gyenge anyai szívem túlságosan bízott a technikában – de sajnos zárlatos lett a sok nyáltól.

Vizsgálódás közben Lóránt gyakran gügyög vagy bugyborékol. Leginkább azt szokta mondani, hogy baaa-baaa-ba.

A játszószőnyegen szívesen fogdossa a vackokat, bár ő is inkább magára dönti az egészet. A hordozójában nagyon ügyesen hintáztatja magát, de az utóbbi hónapban megutálta a hordozót, és nem szívesen múlatja benne az időt, hogy úgy mondjam. :) Jóformán kinyomja magát hídba, így aztán tényleg ki kell venni belőle, mielőtt kicsúszik.

Ez egy kicsit homályos, de olyan aranyos:

És végül egy kép arról, hogyan telnek mostanában a hétvégék:

A kép még időben készült, ugyanis ezt követően Sanyi végig ordított, hogy nem akar szánkózni, hanem síelni szeretne.

Buupp

2010-02-02T15:52:00.007+01:00

Egyik este Apa mesél Sanyinak a kisvakondos mesekönyvből. Ezt úgy kell elképzelni, hogy apa csak félig van eszméleténél, inkább horkol, Sanyi meg ül mellette, "előtte nagy könyv", és azt kiabálja, hogy "Buuupp!"
Egy idő után benézek - és rájövök, hogy a mesélést a fent leírt módon kell elképzelni - majd kérdő tekintetemre apa annyit mond.
- q%§xx idegesítő ez az állandó bupp, és, hogy nem bírja megmutatni, mi az a bupp, hiába kérem.
Ránézek a nyitott könyvre.
- Hát persze, mert a képen nincs busz.
- A buupp az a busz?............ Lehet, hogy süket?

Mai sétán szembejött velünk két kisebb kutya. Sanyi ül a motoron, nézi őket. Majd lassan előrehajol, és azt mondja a kutyáknak: Hamm-hamm.
A kutyák - nem hiszem, hogy emiatt - félreugrottak, és amennyire csak lehetett a szűk utcán, kikerülték Sanyit. A gazdi szerint a motortól ijedtek meg.

Fürdetem Sanyit és valami olyasmit motyogok közben, hogy jól meg kell mosakodni, mert csupa kosz vagy. Egyszercsak feltűnik, hogy nagyon ki van nyomva a pocakja (ez gyakori), de hogy nagyon kemény is. Kérdezem:
- Hát ez meg micsoda?
Sanyi:
- Koosz!

+Hihetetlen újdonság: Sanyi megáll a motorjával, ha azt mondom neki (kétszer), hogy álljon meg!

Sanyi 2 éves - bővített változat

2010-01-26T20:54:00.019+01:00

A teste: Húsos, jó illatú, zabálnivaló. Kb 13 kiló, bár itt van némi bizonytalanság, ugyanis a védőnéninél nem hajlandó mérlegre állni, így nagy nehezen 11 kilót mért, ami még neki is gyanús volt, ugyanis 4 hónappal azelőtt meg 14-et. A 13 kilót az itthoni vacak mérlegen mértük.
A haját nem engedi levágni, így azt gondoltam, minden nap vágok egy tincset, és majd hozzászokik. Ebből az lett, hogy most meglehetősen hülyén néz ki a sérója, mondhatni egy szalmakazal, én viszont felhagytam a próbálkozással.

A lelke: Nem tudom azt írni, hogy boldog kiegyensúlyozott, persze lehet, hogy az. Csak hát, ez a rengeteg hiszti! Ha valami nem tetszik neki, ordít, vagy, ha az utcán vagyunk, egyszerűen leül, vagy lefekszik a földre. Karácsony után még a szepara-para második felvonását is felidéztük egy kicsit, ez hál’ Istennek, már múlóban van. (Heves zokogás, ha anyától el kellett válni.)

Alvás: Egy ideje már újra szépen alszik az ágyában, csak néha jön át hozzánk. (Talán mégis boldog, kiegyensúlyozott…) Ha éjjel nem jött át, reggel jön és odabújik hozzánk. Ilyenkor néha még visszaalszik. Ha közöttünk ébred, összehasonlíthatatlanul boldogabb, fülig ér a szája, osztogatja a puszikat, kapcsolgatja a lámpákat, rámászik mindenkire, játszik, mutogat, stb.
Egyik este, még altatás előtt, Sanyival hancúroztunk a nagyágyon. Sanyi egyszer csak fogta magát, és elment a szobájába lefeküdni. Aztán visszajött, mert a takarója nálunk maradt, és magával vitte a takarót is. :)
A délutáni alvás azonban egy kínszenvedés. Igyekszem úgy intézni, hogy valaki itt legyen, vagy a szomszéd nénihez átvihessem Lórántot, amíg Sanyi elalszik – rendszerint ¾-órás műsor. De van, hogy nem alszik el. Érdekes, hogy ha alszik, gyakran 3 órát is alszik egyhuzamban, de ha nem, akkor is simán kibírja este 9ig. Eddig egyetlenegyszer sikerült Sanyit úgy elaltatni, hogy Lóránt közben csöndben játszott a mobilommal.

Evés: Válogatós lett, de ugyanakkor mindenbe szívesen belekóstol, amit más eszik. A joghurtot már egész jól meg tudja enni egyedül is. A tésztaféléket inkább szereti, a húsokat inkább nem.

Szeret önállóan kanalazni. A kekszet is ráteszi a kanálra, és úgy próbálja megenni. Egy ideig rajongott a tojásért, nem volt úgy reggel, hogy ne főztünk volna neki egy tojást, sőt már korlátozni kellett a napi mennyiséget. A főtt tojásból a fehérjét ette meg, a tükörtojásból a sárgáját, kenyeret mártogatva bele. Ma már csak inkább szétvágni szereti.

Mióta látta, hogy Lórántot etetem, gyakran kezembe adja a kanalat, és kéri, hogy őt is etessem. De van, hogy átveszi, és ő etet engem. Hihetetlen pontosan leutánzott: számba egy falat, utána kapargatja a szám környékét (ahogy én szoktam nála a mellékenődött részeket összegyűjteni), majd újra belenyomja a számba a kanalat.

Játék: Sanyi szépen játszik egyedül. Szeret tornyokat építeni és szétszedni, különböző formákat a megfelelő lyukakba dugdosni, bármit bárhová betenni, autót gurítani, játék ételeket csámcsogva enni, fejjel-lefelé lógni, hintázni, motorozni, hajszárítóval az ajtót ütögetni, kalapáccsal a földet, dunyhába belehuppanni.

Gyakran hozza a mesekönyvét, beül az ölembe, és kérdez. Lefekvés előtt rendszeresen mesélünk neki, ezért aztán plüssmacik helyett a mesekönyvet szorongatja, vagy teszi a feje alá elalváskor.

Gyakran azt játssza, hogy eldug valamit a háta mögé, aztán nagy nevetés közepette megmutatja. Egyszer, hogy biztos legyen benne, nem jövünk rá, hol van az a játék, megfordult, és elszaladt, de közben a háta mögött maradt az eldugott játék, így nagy okosan rájöttem.

Néhány napja az a mániája, hogy a játék síneket bedugdossa a szőnyeg alá, majd a kidomborodó szőnyeget tapossa. Egyik alkalommal föl-alá rohangálás közben megbotlott ezen a kis halmon, és jó nagyot esett. Próbáltam neki elmagyarázni, hogy ezért most csak önmagát okolhatja, stb, de nem ért rá, sok dolga volt még.

Másik fő szórakozása, hogy föláll az ablakpárkányra - felnőtt segítségével - és nézi az utcát. Különösen a garázsajtó nyílását és csukódását kísérő lámpa villogását szereti, de minden egyes autóra, buszra, villamosra felhívja az ember figyelmét.

Mindenkivel szeret kukucsot játszani. Ezt még hiszti közben is. Legutóbb állt a lépcsőházban (még állt, nem feküdt), és sírt, hogy értsük, ő nem jön fel. Elbújtam a fal mögé, majd kiugrottam, hogy szia, aztán vissza. Láttam, hogy a nagy durcában is elmosolyodik.

Szeret rajzfilmet nézni. Kedvence a kisvakond (és az óra, telefon, gramofon, festés, nyalóka). Próbáltunk áttérni olyan mesére, ahol magyarul beszélnek, állítólag az jobban hat a beszédfejlődésre, de nem lehet. Kisvakond marad.

Séták alkalmával eleinte jól megvolt a testvérfellépőn ücsörögve, de sajnos hamar ráunt. Egy darabig még sikerült úgy közlekedni, hogy Sanyi a fellépőn áll, és kurjongat, mint a római kocsihajtók, de folyton be akart mászni öcsihez. Most már inkább kismotoron jön mellettünk.

Beszéd: Erről szerintem még rengeteget fogok írni, úgyhogy most csak annyit, hogy Sanyi lelkesen utánozza a szavainkat, de egyelőre csak az első szótagokra figyel.

Okosságok: Sanyi rengeteget utánoz minket. Mobilt a füléhez teszi, vagy Lóránt füléhez, kéziseprűvel söpörni próbál, porszívózik, kulcsot próbálja a kulcslyukba tenni, szemetet kidobja a szemetesbe (ezt akár kérés nélkül, mikor pl egy használt pelenkacsomag a fürdőszobában maradt, Sanyi meglátta, és rohant vele a szemeteshez), mosógépet, CD lejátszót próbálja elindítani, CD lemezt ki-betenni (akár a nyomtatóba), húzza a bevásárlókocsit, és persze imád locsolni. Sőt egyszer már tejet is megpróbált fejni a hasából. Azon azért egy kicsit ledöbbentem, mikor elindította a laptopot. Vagy amikor betett egy csomag diót a mikróba 2 percre... és és és...

Fürdés: Fürdéskor a nagykádban nem ül le, állva játszik. Ezért inkább visszatettük a kicsibe. Locsol és dobál, megmutatja, hogy rugdos Lóránt, fröcsköl. Gyakran próbál a vízből inni, illetve itatja a kis állatkákat. Szereti a szappanbuborékokat. Utálja a hajmosást, a hajvágást már említettem. Szereti beszappanozni a hasát, akkor is, ha van rajta ruha.

Végül, de nem utolsósorban: Öcsi és játszótársak

Szereti Lórántot ölelgetni, ilyenkor követeli, hogy emeljük fel neki, hogy átölelhesse. Jobb, ha megtesszük, különben ő próbálja meg. Szereti Lórántot hintáztatni, néha igyekszik kiborítani a hordozóból. Majd ő mászik be, és hintáztatja magát. Azt nem szereti, ha Lórántot szoptatom, olyankor el akar vinni onnan.
Idegen gyerekeket rövid ismerkedés után (akkor már ugye nem idegen) átölel és megpuszil.

Most már lelövöm magam, mert senki nem bírja végigolvasni a bejegyzést. Egy évben egyszer lesz csak ilyen hosszú. (gyerekenként)