2021. május 9., vasárnap

Horgászat a Semois-n (Florenville)

Lejjebb mentünk néhány faluval a Semois mentén, mert múltkor a fiúk nyavalyogtak Tintigny-nél, hogy ez itt egy semmi. Florenville-nél szélesebb / mélyebb a folyó, valamivel több a vízhozama. Gyönyörű tájak, éles színek, tehenek és bárányok legelésznek mindenhol. Csak az a baj, hogy alig van hely, ahol le lehetne menni a folyópartra. Vagy csak úgy szabadon barangolni. Mindenhol kerítés és "propriété privée" felirat. Igaz, nincs is annyi szemét. 

Ahol most horgásztunk, a vízben láttunk egy hatalmas döglött halat. Furcsa volt, hogy miért van lesüllyedve (Andrásnak persze rögtön volt több tudományos magyarázata is), de örültünk, hogy ezek szerint vannak itt nagyméretű halak is. Sanyi rögtön a tenyérnyi villantóját szerelte fel, amivel cápákra szokott vadászni. Aggódtam egy kicsit, mert amennyire kiigazodtam a belga szabályozásban, a 0 euro-s gyerekengedélyünkkel nem lehet bármivel horgászni. Próbáltam hatni rá, hogy azért mégis valami kisebbel, és ne hármashoroggal csinálja, de csak rámutatott a Nagy Döglött Halra, hogy itt bizony elkél ez a végszerelék is. (Elég flottul használom már a horgász-szakszavakat.)

Aztán idővel csak áttért valami kisebbre, és fogott is két domolykót. A nagyobbikat lefényképeztük. Tele volt szegény piócákkal, még a száján belül is lebzseltek. Sanyi és Lóránt leszedték, kiszedték, amennyit csak tudtak, aztán visszaengedték a vízbe.

Aztán egyszer csak megjelent három ázsiai egy vödörrel, és célegyenesen begázoltak a vízbe a Nagy Döglött Halhoz. Leszedtek róla néhány rákot a vödörbe, aztán elmentek. Láttuk őket a folyó távolabbi részén, ott is rákokat gyűjtöttek. Kedvem lett volna megnézni, oda is tettek vajon egy másik nagy döglött halat, de végül nem tettem. 

Sok kajakos csoport jött a vízen, mi is elhatároztuk, hogy legközelebb hajóba ülünk. (Arra nem számítottunk hogy hosszú időre ez volt az utolsó napos hétvégénk.) András hatalmasat aludt a parton, Lóránt legyezett a vízben, Jancsi fel alá aranyoskodott vagy nyűgösködött. Valamiért azt mondja nincs felszerelésre, amit nem értek, mert otthon órákon át pakolta, és az utóbbi ötven évben minden szülinapjára meg karácsonyra ilyesmiket kapott. Valószínű ez a "Nincs egy rongyom amit felvegyek" férfi verziója. 

A nap végén bementünk Florenville-be, ami a másfél éve tartó lezárások után egy röpke napos délutánra kinyitott. Kint ültek az emberek a kávézók, fagyizók teraszain! Varázslatos volt. Vettünk mi is tölcséres fagyit. 

Még annyit azért lejegyzek a jövő számára, hogy nálunk a fagyizás sem úgy megy, mint egy normális családban, hogy mindenki megmondja mit kér, és boldog vele. Jancsi elsőként tisztázza, hogy mennyi az a maximum gombóc, amit kérhet, és annyit kér, ha nem bírja, akkor is. Lóránt direkt egy gombócot kér, mert minek annyi édességet enni, és próbál példát mutatni. Néha még harcol is azért, hogy csak egyet lehessen. Sanyi inkább süteményt kér (jólvanfiam, akkor amígittsorbanállnak, átmegyünka túloldalra, ott lehetsütitvenni, de gyorsanválassz, nehogy sorrakerüljenek, mert akkor frásztkapnak), de mivel a többieknek is két gombóc lehetett, a süti mellé kér még egy gombócot, mert ez a húúdekicsi süti nyilván csak egy gombócnak felel meg. Apa, ha jelen van, direkt maximum+1 gombócot kér, de most szerencsére a kocsiban kellett maradnia, mert nem tudott rendesen parkolni, úgyhogy max-1-et kapott, haha..


2021. április 25., vasárnap

Horgászat a Semois-n (Tintigny)

 Ragyogó napsütés, élénk színek, csend, béke... vadkacsafészek és egy pézsmapocok.








2021. március 20., szombat