Lorcsi lovagol

Lorcsi imádja az állatokat. Minden állatot, "kivétel a lódarazsat, mert azt az ördög teremtette." Maróton a kecskés néninél (a kecskéket is szereti) van egy ló, amit néha elvisznek lovagolni, és szóba került, hogy Lóránt is ráülhetne, de valahogy sosem sikerült időpontot egyeztetni. Így aztán, mikor meghallottuk, hogy van a közelben egy igazi lovasiskola, nem sokat gondolkodtunk, elvittük Lórántot.
Lóránt nagyon ünnepélyes hangulatban volt, hiszen lovagolt ugyan a Visegrádi napokon egy-két kört pónilovakon, de most igazi lovaglóleckéket fog venni.

Kérdezte a lovászleány, hogy hogy hívják:
- V.... Lóránt.
- Hú, de komoly neved van! És hogyan szólíthatlak? Mert lovaglás közben ez egy kicsit hosszú.
Lóránt néz egy kicsit zavartan, hiszen most mondta meg a nevét, mi a fenét akarhat ez a néni. Segítek neki:
- Lorcsi? vagy Lóránt? Hogy szólítson téged a néni?
Lóránt visszanyerte önbizalmát, és határozottan válaszol:
- Ja igen, igen, de én a V.... Lórántot használom.

Miután ezt megbeszéltük, V....i Lóránt kapott sisakot és mellényt. A mellényt segített fölvenni neki a néni, és mikor megkérte V. Lórántot, hogy húzza ki magát, V. Lóránt olyan vigyázzállásba állt, hogy önkéntelenül is elnevettem magam, ahogy megláttam testhez szorított és feszesen tartott ujjacskáit. Szerettem volna megszeretgetni, de akkor már hozták Gofrit, a fehér pónilovat.
- Na, simogasd meg, hogy megismerkedjetek.  - mondta a lovásznéni.
V. Lóránt erre odament, átölelte a ló nyakát, majd nyomott egy puszit a sörényére. Nagyon büszke voltam. :)

Maga a lovaglás nagyon jól ment Lorcsinak. Körbe-körbe mentek a lóval, a kantárt a középen álló néni fogta, és különböző feladatokat kellett megcsinálni. A vége felé ügetésre váltottak. Lorcsi nem tudta felvenni a ritmust, és ide-oda rázta a kis fejét. Nem ült még olyan biztosan a ló hátán, néha elkezdett lecsúszni az egyik oldalra, de mintha észre se vette volna. Mindezt csak azért írom, mert elmondhatatlanul aranyos volt. És ügyes is. A végén álló lovon kellett akrobatikus mutatványokat csinálni, pl felállni rá, megfordulni rajta ("malom"), négykézláb lenni a hátán, stb. Ezeket mind nagyon jól csinálta, majd egy kicsit megkapta a kantárt is, és elmondta neki a néni, hogyan kell vezetni. Gofri persze azonnal legelészni kezdett. Amikor visszavitték az istállóba, Lóránt vezette a lovat, és Gofri többször is odadörzsölte a fejét új kis lovasához. Lorcsi ugyan ettől majdnem felborult, de nem jött zavarba. Nagyon élvezte a napot, és alig bírta kivárni a másnapot, hogy újra mehessen.