2018. december 30., vasárnap

Karácsony

Idén rendhagyó karácsonyt tartottunk. Vagyis majdnem. A tavalyi katasztrófa után úgy gondoltuk (pontosabban én azt hittem, hogy mindketten így gondoljuk), hogy megbeszéljük a gyerekekkel, hogy mit fognak kapni, és így nem lesznek idegileg kikészülve az izgatottságtól.
Sajnos azonban mindegyik horgászbotot szeretett volna kapni, és ezt nem tudtam egyedül jóváhagyni, mivel apuka tudja kiválasztani / lealkudni / összeállítani a megfelelő botokat. Apuka viszont nem szeret karácsonyi ajándékról beszélni december 20-dika előtt, így a gyerekek mégis bizonytalanságban tengődtek elég sokáig. Az is nehezítette a dolgot, hogy van már elég sok botunk, és azokra sem tudnak eléggé vigyázni.
Végül aztán december 20dika környékén mivel még mindig nem volt semmi egyéb alternatív ötletünk Sanyinak és Lórántnak, apuka megvette a botokat, és eldugta a padláson. A Szenteste előtti pakolás, rámolás takarítás során, mikor Sanyival fölmentem a padlásra, Sanyi meglátta (pedig jól el volt dugva, én nem találtam volna meg), és természetesen elmondta testvéreinek is, hogy nem kell izgulni, meglesznek a botok.
Mikor mindezt bűnbánóan elmondta nekem, én majdnem elájultam. De azt kell, hogy mondjam, hogy mégis nagyon jó karácsonyunk volt. Tényleg nagyon örültek neki, semmi más nem érdekelte őket, nem hiányzott nekik semmi egyéb ajándék. (Nem kérdezték például, hogy idén kapnak-e könyvet. :(( )

Idén sokat zenéltünk. Lóránt szorgalmasan készült az iskolai karácsonyi koncertre. Rengeteget gyakorolt, kürtön és furulyán adott elő dalokat, Sanyi meg a Honfoglalás c. film betétdalát zongorázta. Decemberben megkapta Klári nagyitól az áhított pianínót, és azóta éjjel-nappal zongorázik, szerzett is egy saját dalt. Kész koncertet rendeztek Szenteste és az azt követő vendégségeken mindig. Tényleg le a kalappal!
Az én életem is jobbra fordult, miután a szomszéd még a decemberi gyakorlások alatt átjött, és közölte, hogy náluk "nem lehet meglenni", fejezzük be a kürtölést. Majdnem mondtam neki, hogy akkor jöjjön át hozzánk a középső szobába, onnan még a furulyát és a zongorát is hallhatja.
Mindenesetre András vett egy hangtompítót, és ez a világ nyolcadik csodája.