Fociláz

Sanyinál akadozva indult a foci, és mikor végül feladtam, és úgy engedtem be az oviba, hogy mától nem jársz focira, végül mégis bement, és most már tényleg nagyon szereti.
Első alkalommal egyébként boldogan újságolta itthon, hogy két gólt is lőtt!
- ... csak ez a rossz gyerek mindig azt mondta, hogy én csak egyet lőttem.... pedig tudom, hogy kettőt... mindegyik kapuba lőttem egyet... az kettő, ugye?

Aztán a telken lelkesen gyakoroltak Lóránttal a kiskapura lőni.
Sanyi:
- Állj oda, Lóránt, én meg berúgom a kapuba!
Lóránt ügyesen odaáll a kapu mellé, Sanyi meg elrúgja a labdát kb 2 méterről, a kapu mellé...

Jancsika beszél

Jancsika elkezdett beszélni tanulni. Teljesen egyedi módon, legalábbis máshogy, mint annak idején Sanyi és Lóránt kezdtek beszélni.
Jancsi rámutat tárgyakra, és ha tetszik neki, megpróbálja megismételni a nevüket. Ennek az a jele, hogy zavartan elmosolyodik, odabújik az ölembe, és elsuttogja a szót. Eleinte teljesen felismerhetetlen, még csak szótagokat sem lehet elkülöníteni. Egy idő után már felismerem, ha nagyon igyekszem.
Testvérei anno a szavak első szótagjait mondták, és akkor kezdtek beszélni, mikor már valamennyire tudtak érthetően szótagokat mondani. Nagyon érdekes most nekünk, hogy Jancsika a folyamat legelejét is megmutatja nekünk.
Ritmusos szavakat hamarabb megtanul, illetve sokat számít, ha Lóránt vagy Sanyi kitartóan mondogatnak neki valamit. Ezeket tudja már mondani: jepüjő, jántotta, papagáj, alba = alma, aatató = altató, stb.
Az még ritka, hogy tényleg kommunikálna, de már elhangzott visítva, hogy adduda!!!!

Mostanában nagyon jókedélyű, mindenkit (vigyázó embereket) örömmel üdvözöl, huncutkodik. Szeret kukucsosat játszani, illetve azt, hogy vegyem ki a kádból, és amikor már éppen kivenném, visszahuppan a vízbe. Szeret Sanyival vagy Lóránttal játszani, velük rohangálni föl-alá. Nagyon szépen eljátszogat magában, sorba rakja a kis autóit hosszú perceken keresztül, legózik is, építget.

Mióta külön ágyban alszik, nem alussza át az éjszakát. Be kell mennem egyszer-kétszer, adni neki puszit, és akkor visszaalszik. Kisgyerekes anyukák tudják, milyen borzalmas, mikor éjszaka közepén, legszebb álmomból nyüszítésre ébredek - néha hangos sírásra. De nagyon hamar elszáll a dühöm, mert átmegyek, Jancsika nyújtja kis párnás kezeit, szájas puszit nyom az arcomra, és visszafekszik aludni. Most aztán igazán bűbáj ez a gyerek.

Jancsika kanálmániás. Egyetlen kanállal nem is nagyon hajlandó enni.

Elfoglalt óvodások

Beindult az óvodai élet.
Sanyi nagycsoportos, kezdi levetkőzni a félénkségét. Ez annak köszönhető, hogy végre egymásra találtak Illéssel (valószínű őt is dobta Martin, bár Illés anyukája szerint ők ketten dobták Martint - kész szappanopera). Szóval végre lett Sanyinak is "legjobb jóbarátja", és vidáman megy be a csoportszobába - ha a jóbarát jelen van.
Délután már rég nem alszik, nyár óta csendespihenőzni sem kell, így aztán rengeteg szabad ideje van, és annál is több lekötetlen energiája. Hogy valamennyire mégis kitombolja magát, beirattuk az ovis focira. Kezdetben tiltakozott, de aztán hajlandó volt járni. Ez heti kétszer van. Van még az oviban néptánc és tornaóra, így 4 délelőttje is le van kötve. Heti kétszer meg úszni mennek Lóránttal - és Illéssel, úgyhogy oda szívesebben megy. Heti egyszer meg zeneovi van. (Kétszer, reggelente meg logopédula a sziszegő hangok miatt.)
Középsős Lóránt ugyanezeket csinálja, csak a focit nem, az nekik csak februártól lesz.

Egy hónap után Sanyinak elege lett a fociból. Nem erőltettem tovább, hadd játsszon helyette Illéssel, úgyis olyan kevés már a szabad játék az oviban. (Délelőtt foglalkozások vannak.)
Sajnos, a zeneoviból is kezd elege lenni, csak a csöncsöngyűrűt szereti, a többi játékban nem akar részt venni. Attól tartok, a világ mégsem fogja megismerni az én abszolút hallású tiszta énekhangú kisfiamat.  
Lóránt viszont imádja a zeneovis Nóra nénit, már készített neki ajándékot is. Nóra néni is el van ájulva, hogy milyen aranyosan és lelkesen énekel, és vesz részt a játékokban. Egyébként tényleg, itthon is imád szerepelni, és mi is oda vagyunk.:)

Nagy harcosok mindketten. Lóránt szokta is mondani, hogy szereti a háborús reklámokat (nem, nem nézünk TV-t, talán 5 percet egy hónapban), Sanyi pedig azt üvöltözi, hogy kardélre hánylak.

Most pedig így dühöngött, mert Lóránt nem akarta megfelezni a kiflijét:
- TE!!!... Szaturnusz!!! Te vagy a leghülyébb Szaturnusz!

Bűbáj

Jancsika 2 éves lett, a kisgyermekkorba lépett. Nincs több csecsemőnk.

Jancsika egy Bűbáj. Kedvesen mosolyog, nyugodtan játszik, jól tűri testvérei nyúzását.
Jó ideje mondogatja már, hogy Anya, Apa és a korábbi kukka-t. Asszem már írtam, hogy ezt a testvéreitől tanulta, akik sokat mondogatták, hogy kaka. Ősszel elkezdte mondani az autót (atti) és búvárt is (buvvá). Ez utóbbi nem a kukabúvárból jön, hanem a búváros játékot jelenti. Egyebet még nem nagyon akar mondani, de látom, hogy néha már őt is zavarja, hogy nem értjük meg, mit akar.

Mostanában kezd erőszakos lenni. Mindig azzal szeretne játszanik, amivel pont elkezdett valamelyik nagyobb gyerek, ilyenkor aztán ordítás a vége, meg tulajdonképpen már az eleje is. A nagyok ilyenkor sokszor durvák vele, néha ledöbbenek, hogy mire képesek. Jancsikát sem kell félteni. Mintha nem lenne tisztában az erőviszonyokkal, simán nekitámad bármelyiknek. Ütni, csipkedni, és harapni is szokott. Néha az az érzésem, csak azért vonyít, mert tudja, hogy akkor odajövök, és az idegeimre hivatkozva neki adok igazat. Ez bizony nemegyszer megesik, és az a vicc, hogy már a gyerekeknél is! Lóránt és Sanyi is volt már, hogy inkább megengedtek neki valamit, csak ne ordítson.

Már kezd önállóan enni, kanalazni. Joghurtot szoktam engedni, meg darabos dolgokat. Levesnél még inkább etetem, feltéve hogy hagyja. Rendszerint megmutatja melyik darab husit / tésztát / répát kéri, és ha nem azt adom, vonyít, csapkod, kiönt... Az sem mindegy, melyik kanállal etetem, melyik ivócából kapja az italát.... egyszóval hóbortozik rendesen.

Nagyon szeret labdázni, kisautókkal játszani, szappanbuborékot elkapni, vonatot tologatni.
Szeptember közepére jutottam el oda, hogy már nem volt kellemes az együtt alvás, már csak azért sem, mert Sanyi és Lóránt is rendszeresen megjelentek az ágyamban, pontosabban rajtam. Jancsika pedig sokszor felébred, és inni kér. És éjjel is, ha valami apróság nem tetszik neki, ordít. Egyre sűrűbben fordult elő, hogy rossz alvási szakaszomban ébresztett föl, és 3-4 óra alvás után nem tudtam visszaaludni. Elegem lett ezekből a borzalmas körülményekből.

Így aztán most Jancsikának is meg kellett tanulnia, hogy a saját kiságyában alszik. Első éjszaka nagyon sokat ordított elalváskor (ott voltam mellette, néha simogattam, beszéltem hozzá, de egyértelművé tettem, hogy nem veszem ki, és alvás van), de aztán egy huzamban végig aludta az éjszakát. Második, harmadik éjszaka is volt ordítás fektetéskor. Azóta nincs, de éjjel többször ébred, és olyankor meg kell simogatni, hogy visszaaludjon. Ezzel csak az a gond, hogy fel kell kelnem hozzá, átmenni a gyerekszobába. Sokszor az ilyen röpke kis ébredések után megint csak nem bírok visszaaludni, és most megint nagyon keveset alszom, és kialvatlan vagyok. Szóval, talán mégsem volt rossz ötlet az egy ágyban alvás. (Csak hát most 3 jelentkező is van rá, Jancsika meg különösen erőszakos tudott lenni. Beállította a fejemet, és csak úgy lehetett tartani, különben ordított és sokszor tépkedte a hajamat. No hát nem magyarázom, a lényeg, hogy nem mehetett tovább.)

De mégiscsak, Jancsika leginkább egy bűbáj.