Gyerekszáj

Ugyan még nem beszél egyik csemete sem, de, mint említettem Sanyi kitűnően kommunikál, így már van is két gyerekszáj történetünk:

Sanyi egy időben elkezdte magától mondogatni azt, hogy gágá. Nem telt sok időbe, megtanítottam neki, hogy, ha megkérdezem, hogy mit mond a liba, mondja azt, hogy gágá. Ettől aztán olvadoznak majd a rokonok.
Egyik nap séta közben elmentünk egy kerítés mellett, ahol volt egy vad kiskutya. Eszeveszett ugatásba kezdett, ahogy meglátott minket. Sanyinak tetszett a dolog, ott állt a kerítésnél, és hihetetlen élethűen utánozta a kutya ugatást. (A leegyszerűsített vau-vau teljesen idegen neki.) Meg voltam döbbenve. Nehéz volt eldönteni, hogy ki ugat jobban, annyira belemelegedtek. Nagy nehezen elráncigáltam a kerítés mellől az én kis Mauglimat, agyon dícsértem, hogy milyen jó munkát végzett, majd boldogan megkérdeztem tőle, hogy mit mond a kutya?
Vékony cérnahangon válaszolt: gágá!

Játszótér után Sanyinak még föl kell másznia 3 emeletet a lakásunkig. (Lórántot cipelem, Sanyit már nem tudom.) Van, mikor egész flottul megy, de van, hogy hosszú perceken keresztül rimánkodom neki, hogy jöjjön. Egyik alkalommal, még a lépcső alján mondom neki:
- Sanyi, add a kezed, menjünk föl!
- Nnemm! (=heves fejrázás, és az a tipikus "nem" hümmögés)
- Akkor inkább itt maradsz, és megvárod, míg visszajövök érted?
- Nnemm!
Aztán, mivel mégis meggondolta magát, és elindultunk együtt fölfelé, megdícsértem:
- Milyen szépen tudsz jönni, nagyon ügyes vagy!
- Nnemm!

Kedves kis történetek

A játszótéren etettem Sanyit egy bébiételes üvegből. Odajött egy idősebb kisfiú, és kérdezte, hogy miután Sanyi jóllakott, fog-e vele játszani? Mondtam, hogy persze, igen. Ezután ott maradt, és nézte egy darabig az etetést, majd a bébiételes üvegen lévő szőke kisfiúra mutatott, és azt mondta:
- Ez itt a Sanyi!
(Mondtam neki, hogy nem a Sanyi, ekkor megkérdezte, hogy akkor hogy hívják?)

Sanyit próbáljuk leszoktatni a cumiról, illetve rászoktatni arra, hogy csak este, elalváskor, az ágyban lehet cumizni. Mikor lemászik az ágyról, kiveszem a szájából, visszateszem a párnára, és mondom neki, hogy cumit csak az ágyban, a cumi alszik, stb. Persze Sanyi szereti azt játszani, akár 10szer egymás után, hogy visszamászik a cumiért, megint elindul lefelé, én megint kiveszem a szájából mikor lemászott, ő megint vissza...
Egy idő után azonban kezdte megérteni, miről is van szó. Ahogy elindult lefelé az ágyról, kivette a szájából a cumit, biztos, ami biztos, magánál tartotta, lemászott, és amint lent volt, visszatette a szájába. :)

Sanyi gyakran felveszi a földről a cigarettacsikkeket, sok-sok "Fuj" és "Nem szabad" ellenére. Fáradtabb pillanatokban úgy próbálom ezt kivédeni, hogy rálépek a csikkre, és ahogy elhúzom a lábam, a csikket is elhúzom onnan. Mikor első alkalommal mentünk le a játszóra úgy, hogy Sanyi a lábán jött mellettem, teljes extázisba esett, mindent megfogott, megvizsgált, fölvett, belelépett. Egy cigarettacsikk is felkeltette a figyelmét. Ahogy mondtam neki, hogy nem szabad, rálépett a lábával, aztán fölemelte a lábát, és nézte, vajon eltűnt-e a csikk?

Trónfosztás és Testvériség

Sanyit eleinte nagyon érdekelte, hogy ki /mi ez a kis újdonság itt a lakásban. Különösen, hogy mozog és hangokat ad ki. Még most is gyakran érdeklődéssel szalad öccséhez, ha esetleg hirtelen felsír, akkor Sanyi mutatja azonnal, hogy itt ez a valami!
Sokat simogatja (félig ütögetés), néha odabújik hozzá (beletörli a fejét).
De bosszantja, hogy nem vizsgálhatja meg alaposan (ütögetés, nyomkodás, dobálás), és nem játszhat vele (úgyszintén). Azt sem szereti, ha Lóránt van a kezemben, és ezért nem tudok vele menni, vagy csak szűkösen fér el az ölemben.
Úgy érzem, nincs ellene kifogása. Az már jobban megviseli, hogy nem foglalkozunk vele annyit, de szerintem nem kapcsolta össze a kettőt.
De az utóbbi időben nagyon ragaszkodik mindenféle labdához és ásványvizes palackhoz. Ha reggel kezébe vesz egy labdát, még este is ott van. Azzal megy mindenhova, azzal eszik, alszik, és visít, ha elvesszük tőle.
Ez minden, ami változást észrevettem. Talán még annyi, hogy még jobban ragaszkodik az apjához.

Sanyi másfél éves

Július 26-án Sanyi másfél éves lett.
Igazán jóképű kisember. Nagyon jó erőben van, az én két kilós súlyzómat föl-alá viszi a lakásban. De a rekord egy üres gázpalack - 3,6 kiló, és Sanyi felemelte! Ezt ugyan már nem vitte sehova, épp, hogy csak megemelte. De ha meggondoljuk, hogy ő maga 11-12 kg, igazán szép teljesítmény.
Két dolgot nem nagyon tud: jóllakni és elfáradni. Majdnem mindent megeszik, ami jó, ha fogyasztható ételekről van szó, de egyébként kevésbé szerencsés tulajdonság. A játszótéren kislapáttal eszi a sarat, mindenféle rohadt bogyót fölvesz a földről, és fadeszkákon is edzi a fogait.


Miket is szeret csinálni? Szereti az éjjeli lámpákat fel-le kapcsolgatni, bármiféle gombot nyomogatni, a játszótéren a kislapátokat begyűjteni (különösen a lilát és a narancssárgát), csúszdázni (teljesen egyedül, a felmászást is beleértve, bár ez csúszdatípustól függ), dolgokat szétszedni vagy szétverni, locsolni, rajong a fából készült madaras szélforgókért, szeret fejjel lefelé lógni.... És az egyik kedvenc játéka, hogy elbújik a hátam mögött.
Tud már egyedül inni pohárból, de a maradékot szereti magára önteni. Kiskanállal is eszeget, és ha "véletlenül" mellé csöppen valami, azt szívesen szétkeni a széken, hasán, ruháján...
Régóta tud, de egy ideje nem nagyon akar puszit adni. Jó nyálasat szokott anno, most meg néha harap is. Szerintem a fogai miatt, már meg se tudom mondani, hogy hány van, és hány jön éppen kifelé, de sok.

Beszélni még nem nagyon beszél, de nagyon jól kommunikál. Ha le akar menni a játszóra, hozza a cipőjét, ha éhes, odamegy az etetőszékéhez és csapkodja, ha azt akarja, hogy menjek vele, megfogja az egyik ujjamat, és húz. (Előtte nézegeti a kezem, és végül gondosan választ egy ujjat. Egyszer önként nyújtottam neki a mutatóujjamat, de ellökte, és a hüvelykujjam mellett döntött.)
Ha valami nem úgy van, ahogy elgondolta, .... nos, olyankor olyan mint minden másfél éves.

Nagyon sok mindent megért már. Meséléskor lapozunk egy könyvet, ő rámutat a rajzokra, és megkérdezi, hogy mi micsoda. Ha visszakérdezem, hogy pl "Hol van a vakond?", megmutatja. Ha megkérdezzük tőle, hogy mit mond a liba, (és épp beszédes kedvében van), akkor mondja, hogy "gágágá". De a kacsa, kutya is ezt mondja.
Nagyon sok játéknak és egyéb tárgynak tudja már így a nevét. Megérti azt is, hogy "gyere ide", és "kérem", de ezt rendszerint eltitkolja.
Egy időben mondogatta, hogy áppá, de ez már elmúlt.
Egyszer már az is előfordult, hogy kimondtam egy szót, és ő szándékosan beszélni próbált, és visszamondta: bábu. Azóta olyan szavakat próbálok neki mondogatni, amiknek már tudja a hangjait (b, m, g, k, t, d), de még nem sikerült újat tanulni.

Lóránt stratégiát változtat

Bizony, még jó, hogy beírtam az előző megjegyzést. Rögtön másnap ugyanis kiderült, hogy Sanyi nem is volt hasfájós - Lóránt viszont az. :( Iszonyú görcsök gyötörhetik szegényt, ilyenkor nem is sír, hanem sikít és rikoltozik.
Cumival nem lehet megnyugtatni, mert nem kell neki. :(
Továbbra is szépen eszik, már egész kis húsos lett, és rózsaszínű a bőre, mint minden fehérembernek.
Ja, és nem sír fürdetéskor, csak nézeget az egyre nagyobb szemeivel.