Váratlanul jól indult ez az év a suliban. Sanyiéknál a gyerekek elfelejtették, hogy Sanyi nem tartozik a vagány bandába, mert nem gyűjtött fociskártyát. Így most már beengedik a fociba, sőt dicsérték is, hogy milyen ügyesen focizik.
Az évnyitót természetesen fintorogva vették tudomásul (ld. évzáró). Sanyi nem nagyon akart az osztályához csatlakozni, de aztán hamar belemelegedett..
- A TXX azt mondta, hogy harmadikos korában lesz telefonja, és most nincs is.
- Hát még lehet. Nem kell feltétlen az első napon lennie.
- De igen, és akkor már az évnyitó alatt is lehetett volna nyomkodni. Főleg a Himnusz alatt.
-Igen, TXX az nagyon nagy barátom. Minden nap suttyóskodunk.
Szóval, Sanyi idén rendben van. A nyári tapasztalatok után, t.i. hogy nagyon ügyesen eveznek, ugyanakkor jó lenne egy kis lelki keménységet és fegyelmet tanulniuk, úgy döntöttünk, hogy itt az ideje a rendszeres sportnak. Kicsit hadilábon állunk ezzel a kérdéssel még most is, mert azt mindenképpen szeretnénk, hogy sportoljanak, de azt nem, hogy kikészüljenek, túlterheljék magukat, márpedig az evezős sportok itthon ilyenek.
Sikerült megtalálni talán az egyetlen olyan edzőt az országban, aki nem így áll hozzá. És ráadásul itt van a klub, egész közel hozzánk. Így aztán fiaim elkezdtek kenuzni. (A kajak edző már vérkemény, az nem jöhetett szóba.) Izgatottan kérdeztem Lóránttól az első alkalom után:
- És milyen volt a kenu?
- Hát...ott a szélén mennek, de csak azok, akik olyanok, mint a pékek.
- Pékek????
- Hát nem szó szerint!
- Ja.. és akkor mit jelent az, hogy olyan, mint a pék?
- Például olyan, mint S.X, hogy olyan... pékesebb.
Heti háromszor járnak edzésre. Ezen kívűl van még iskolaidőben Lórántnak szolfézs és péntek délután gitár. A gitárt majdnem abbahagyta, de aztán csak elmegy újra és újra. Sanyi kb kirúgatta magát szolfézsról, úgyhogy neki az nincsen, csak egy zongora. (Lóránt, megmondom mit kell csinálni, ha nem akarsz járni. Mondd meg, hogy nem akarsz járni, aztán az órákon meg gyakran kérdezd meg, hogy mennyi van még hátra?!)
Szóval, megterhelő most ez így, tudom. De hála Istennek, szeretik ezeket csinálni. Lóránt ugyan a szolfézs ellen tiltakozik, de zenélni meg nagyon szeretne. (Most éppen trombitázni.) Sokszor úgy kell eljönni a suliból, hogy nincs még teljesen kész a lecke, így azt este kell pótolni. De este néha már annyira fáradt, hogy eszembe se jut figyelmeztetni erre. Legutóbb kérdeztem, hogy nem volt-e gond a suliban, hogy nem volt kész a leckéje:
- Nem, nem volt gond. Kummantani kell az ellenőrzésnél. Ennyi.
Lehet, hogy ez változni fog, ugyanis Lóránt nagyon dühös pukkancs egész héten. És amikor eljön a hétvége:
- Hát persze hogy nem fogadok szót!!!!!! Hétvége van!!!!!!!!!!
Jancsi megint csak rengeteget fejlődött. Sokat nőtt a nyáron. Bátrabb, határozottabb lett, az oviban aktívan részt vesz a foglalkozásokon. Viszonylag könnyen elfogadta, hogy elbúcsúzáskor nincs 10 perc szeretgetés. Azt elintézzük a kocsiban, vagy a buszon, vagy itthon reggel, de ott már nem lehet. Ha ottalvás van, akkor engedélyezek 1-2 percet, aztán egy hosszas integetést. A TSMT felmérésen tavalyhoz képest rengeteget fejlődött, akkor egyéni fejlesztésre szorult volna, most már a csoportos tornára is járhat. Van az oviban foci és gyógytorna, ezeket szereti csinálni. Szenvedélyesen gyűjti a fociskártyákat, emiatt a vagányok közé tartozik a csoportban. :) Nagyon szeret társasozni, kártyázni (bizony, egész jól römizik!) és még mindig sokat játszunk boltosbácsisat. És állatosat. (Milyen állatok legyünk? Legyünk cicák. Jó, várj akkor megszületek!) Szóval, Jancsiról megint külön fejezetet kell írnom.
