A Foci EB mély nyomot hagyott rajtunk. Az egész család lelkesen nézte a meccseket. Én is, de azért néha lopva a gyerekeimben gyönyörködtem. Ott ülnek a behűtött gyereksörrel, üvöltöznek, amikor látják, hogy azt kell, zavartan néznek, amikor apa a falat csapkodja örömében, és versenyt ugrálnak, hogy kivel táncoljak a legközelebbi gólnál.
Jancsi teljesen rákapott a fotelből drukkolásra. Ami az ő esetében külön érdekes, mert egyébként ... khm.. nem annyira mozgékony gyermek. A foci EB óta pl nagyon szeret gombfocizni és csocsózni, illetve bármilyen más sportot nézni a TV-ben és hangosan drukkolni. (Kézilabdát szokott még nézni.)
Tulajdonképpen kész férfi, nem? Sör, csocsó, TV. Ja, és kártyázn is szeret.
Szülinapjára egy kis csocsó-táblát vettem neki. Eleinte éjjel-nappal azzal játszott. Hihetetlen, hogy mennyire beleélte magát, és mekkorákat kurjantgatott.
- Anya, anya! Örülsz, hogy nyertek a magyarok? Nem is kell a tévében nyerni, elég ha a csocsóban nyerünk!
Jancsival csocsóztam - de egyébként ezt is gyönyörűen játssza egyedül is - és ő vezet 7:2-re, mire nagy nehezen belövök egy gólt.
-Góóól!.. ezt most hagytad, Jancsi?
-Igen.
-De.. hát... ne hagyjad! Én úgy szeretnék gólt lőni, hogy nem hagyod, és ügyes vagyok.
-Anya, a lányok nem olyan ügyesek a csocsóban, úgyhogy lehet nekik engedni.
Az oviban is elkezdett focira járni. Ezt nagyon szereti, bár focis napokon ott kell aludni, és ez nagyon nehezére esik. De valamit muszáj mozogni a kis finomhusis gyereknek. Még mindig babás a teste, amiért néha gúnyolják a testvérei, hogy "plattyos". Rendesen lelkendezik focis napokon és örömmel újságolja, hogy hány gólt lőtt.
-EZER gólt rúgtam!... és a labdába is sokszor belerúgtam!
Az iskolában pedig fociskártya gyűjtő láz van. Lóránt szenvedélyes gyűjtő, Jancsi is rákapott a dologra. Sanyit nem érdekli annyira.
