Sanyi 4 éves

Lóránt nagyon magának követelte ezt a születésnapot. Ő akart gyertyát fújni, ő akart az ajándékkal játszani (játszani akalok a Sanyi születésnapjával!).
Még napokkal később is hallottam Lóránttól: Nekem van a boldog születésnapom!.. és ott volt egy vonat a csokiból síneken...és volt lajta sok malgalin.. (=mandarin a tortán)Sanyi pedig arra a kérdésre, hogy hány éves vagy, előszeretettel válaszolta, hogy száz. Egyébként mostanában kezdi érteni a számokat. Eddig valami nagyon absztrakt dolog volt neki, most meg már szívesen megszámol mindenfélét. 5-6-ig számol biztonsággal, utána esetleges.

Jancsika már szépen emeli a fejét, kicsit tartja is. Még egyáltalán nem forgolódik, de nagyon sokat mosolyog és gügyörészik.

Januári hétvégék

Minden hétvégén elmegyünk valahová a közelbe egy rövid sétára. (Igaz, néha hosszúra sikeredik.) Lóránt végig sír, mert nagyon nehéz nekem menni! Hisztis. Kétszer kiderült, hogy volt oka szegénynek hisztizni, mert nyakig pisilte magát, illetve fázott a lába. Most már hótaposóban megyünk, nem fázik a lába, de továbbra sem hajlandó szépen jönni. Már ahogy kiszállunk a kocsiból, elkezd vonítani. Sanyi viszont nagyon szépen jön. Az Árpád-kilátónál egészen elcsodálkoztam, hogy jobban bírta mint én. A végén megkérdeztem, hogy nem fáradt-e el egy kicsit, azt mondta: Hát, azért de.

A kirándulásokon Sanyi szenvedélyesen gyűjti a botokat. Ezek vagy tisztítóbotok, amivel az utat takarítja, vagy horgászbotok, amivel horgásznak. Bárhol képesek horgászni. Ez persze nagyon lelassítja a tempót. Én hátul ösztökélem a gyerekeket, hogy haladjunk, míg apa és Klári nagyi valahol messze elöl sétálnak. Néha elpattan a húr, és elkezdem rángatni a gyerekeket. A múltkor a csepeli Duna-parton is ez történt, és ahogy lódítottam egy nagyot Sanyin, eltört a botja (csak egy nád volt). Végzetes hiba. Sanyi nem bírt napirendre térni a dolog felett, szidott, fenyegetett, méltatlankodott.
Nagyon lossz voltál! Ne mondd még egyszer, hogy haladjunk!.. most nem vagyok büszke rád!... Majd ha én leszek anya, azt mondom: Ne haladj fiam, melt tönklemegy a holgászbot!


Sanyival elkezdtünk Zeneoviba járni. Még nem derült ki a tanítónéninek, hogy Sanyinak különleges hallása van, de hamarosan... Csak hát még félénk Sanyi, és nem énekli el a dalait. Szereti Sanyi ezt a 45 percet, játékos gyakorlatok vannak a helyes légzésre, ritmusérzék fejlesztésre, és természetesen énekelnek, körtáncokat járnak.

Lóránt lassan leszokik a pelenkáról. Reggel, mielőtt bepelenkáznám, egy ideig meztelenül rohangál. Ilyenkor már szól, hogy Anya, ki akal jönni a popsimból valami! Mostanában a nagy hidegek miatt nem rohangál meztelenül. Ha csak nadrágot adok rá pelenka nélkül... hát egyszer már volt, hogy szólt, hogy menjünk a bilire, de még nem egyértelmű.

Lóránt és Sanyi a mesékben élnek. Amikor együtt játszanak, szinte mindig valamilyen mesét játszanak el, vagy abból vett részeket próbálgatnak. Lóránt mondóka-részleteket és dalokat is mondogat már magában. Legutóbb a Barlangi pókos meséből adták elő gyermekeim, ahogy a csigafiú egy bottal elijeszti a pókot.
Lóránt: - Menj innen rusnya pók!!!!
Sanyi: - Nem vagyok lusnya pók.
Lóránt: - Akkol anya a lusnya pók!

Érzelmi zsarolás

Lóránt érzelmi intelligenciája az egekben van. Reggel úgy ébred, hogy az első szava, mikor meglát: Anya, szeletlek! Tegnap pedig: Köszönöm, hogy szeletlek!
Ez már költészet. Altatáskor ő simogat engem, puszit ad (odahajol az arcomhoz, és azt mondja suttogva puszi), megszeletget. Egyszóval, tudja mi kell egy anyának.
(Ez is volt már: Anya, te alanyos vagy, senki nem bánthat téged! Ennek egy másik verziója:
-Anya, figyelj!
-Igen?
-Nem verlek meg!)

És tudja akkor is, ha hisztivel szeretne elérni valamit. Lóránt már megtanulta, hogy ha egyszerűen csak áll hátravetett fejjel, és bömböl, nem tudok segíteni. Mindig meg kell mondani, hogy mi a baj, miért sír. Így aztán, ha rá merészelek ütni a fejére/kezére/fenekére: Azélt sílok, melt valaki megvelt!
Reggel, mikor apa elmegy dolgozni, azt mondja nekem Lóránt: Azélt sílok, melt elment az apukám!

Egyik alkalommal valami olyasmin kezdett hisztizni, hogy nem a sárga pohárba töltöttem, hanem a kékbe. Kitettem Lórántot a nagyszobába, hogy ott üvöltsön, mert már nem volt kedvem hallgatni. Egyszercsak hallom, hogy azt zokogja:
Azélt sílok, melt elveszett az egyik gyelekem!
Persze ezt így nem lehet visszaadni, hallani kellene hozzá azt az igazi Lóránt ordítást...

Lóránt eltanulta Sanyitól a miértezést. Sanyi már abbahagyta, most Lóránt kérdez folyamatosan. Apa igyekszik megfelelni a kérdésekre, egyszer hallom, hogy a világegyetem keletkezéséről próbál valamit előadni. Mi is mindig ide lyukadunk ki, én csak annyit szoktam mondani, hogy mert így teremtette a Jóisten, de erre is megkérdezi, hogy miért. Mert így látta jónak. Miért? Nincs vége a miérteknek, így néha azt mondom, hogy: Azért. Na, erre Lóránt jön ki a sodrából, de legalább egy kicsit változatos.
A két díjnyertes miért-kérdése:
-Anya, ezt csinálhatom?
-Igen, Lóránt.
-Miért?
A másik pedig:
-Miért hol van?

Fentiek után érthető, miért kedvence Lórántnak a Piroska és a farkas. Tibipapa nagyon élethűen adja elő nekik azt a részt, hogy ... És miért olyan nagy a szemed? stb.
Lóránt továbbfejlesztette a mesét, és így mesélt magának egy képeskönyvből:
-Miért van itt ez a sok hal? .... Hogy jobban úszkáljanak.... és miért van itt ez a nagyon nagy hal? .... Hogy jobban kihorgássza a hohohorgász...

A Piroska és a farkas eredeti kérdezz-felelek-et Sanyival sokszor előadják. Egyszercsak ezt hallom: (Lóránt kérdez, Sanyi felel.)
-És miért olyan nagy a fejed?
-Hogy jobban lássalak.
-És miért olyan nagy a hátad?
(-erre nem emlékszem mit mondott Sanyi, de érdekes kérdés.)
-És miért olyan nagy a kukid?
(Hoppá! Ne felejtsük, nagymamáról van szó!)
Sanyi nem csodálkozott a kérdésen, egy eredeti vérfarkas hangját utánozva:
-Hogy jobban kijöjjön a pisiiii!

Első napok az oviban

Sanyi jól viselte az óvodát, mintha nem is lett volna szünet. Másnapra egy kicsit megfázott, mindig vissza akart feküdni az ágyba, és mint egy ártatlan kis Vuk, mondogatta:
-Megfáztam, szegény.
Mondtam neki, hogy ha nem érzi jól magát, szóljon az óvónéninek.
-Nem szólok.
-De hát miért nem? Nem szereted? (A héten a "délutános néni" volt a délelőttös, akit Sanyi szeret.)
-Nem bizony....Én csak téged szeretlek.

Ebéd után érte mentem. Sanyi elsők között szaladt ki a csoportból, azt hittem a szokásos felszabadult rosszalkodás, ugrándozás következik. Már éppen üdvözölni szerettem volna kisfiamat, de ő kitartotta maga elé a kezét, és azt mondta:
-Most ne köszönjél nekem!...mel megyek kakilni meg pisilni...

Egyik délután, már sötét volt, de még lent voltunk a játszótéren. Lóránt hintázott, és nézte a Holdat, egy felhő mozgott éppen előtte:

-Mindig ott szokott lenni... megy bele a Hold.... Nem tudjuk elkapni...melt nem szoktunk bemenni abba ... felhőnek barlangjába... biztos nem engedi... jó éjszakát Hold, jó éjszakát repülő!