Március 15. Dill-dull odavág

Tegnap este Lóránt azzal lepett meg, hogy egy egész hosszú versikét suttogott a fülembe. Az óvodában tanulták március 15-e alkalmából. Ma egész nap könyörögtem, hogy mondja el még egyszer. Lelkesen felöltözött "ünneplőbe", magyar lászlót tűztünk a ruhájára, de nem volt hajlandó a kamerába szavalni.
Végül délután sikerült mégis rávenni:

Harcosok klubja

Szülői értekezleten azt mondta az óvónéni, a középső csoport olyan, mint egy kis kamaszkor. Tényleg, néha az az érzésem, Sanyi nem óvodába jár, hanem valami törpe harcosok klubjába. Öltöztetés közben, ha más fiúk is jelen vannak, folyamatosan megy a küzdelem, a levegőbe szúrkálnak egymás felé. (Miközben a lányok szépen átöltöznek maguktól.) 

Nem egyszerre vadultak meg a fiúk, a szülinapra még tudtunk úgy hívni gyerekeket, hogy ne legyenek durvák, legalábbis akkor még Sanyi eszerint válogatott, de mostanra már mindenki szúrkál, és nem egyszer hallottam azt is (Sanyitól is, másoktól is), hogy megöllek, meghalsz., kinyírom, engem különösen sokat szeret börtönbe zárni.

Sanyi dühöng: Majd ha felmegyek a fenti világba, ledobom a Jézuskát. Nagyon fog fájni neki.

Itthon is elég sokat küzdenek Sanyi és Lóránt, általában egymással, néha sajnos a Szölnyeteggel (=Jancsika), vagy az elgyötört szülőcskékkel. Ha Lórántnak nem engedek meg valamit, amit szeretne:

-Nem ér! Te csalsz! - ezt a Bogyó és Babócából vette, persze ott megfelelő szövegkörnyezetben van. 

Vagy pedig elkezd sírni: 

-Most cserbenhagytál engem! .....Sírni fogok egész nap, és az a Te bajod!.... De igen a Te bajod!!! Azt akarod, hogy sírjak?.... csordul a könnyem....

Egyik délután öltöztetem Sanyit, ő meg ordít egyet és megijeszt egy akkor még békés kisfiút:

-ÁÁÁÁÁ, én vagyok a medve!!!!

Erre a kisfiú:

-Én meg a nyuszika vagyok.

Sanyi értetlenül nézett rá..