Sanyi sokoldalú II.

Sanyi olykor meglehetősen akaratos:
-Egyik délutáni séta alkalmával a fejébe vette, hogy ő bizony a másik irányba megy, méghozzá iskolába! Hiába kértem szépen, kértem csúnyán, ő elindult (vajon hová ment volna, és meddig?), és még hátra is fordult, és azt mondta: Pápá anya. Sanyi megy iskolába. (Tőlem tanulhatta, én szoktam iskolába menni, de hát hogy jutott ez most eszébe a nyár közepén?)
-Egyébként, ha épp nem arra megyünk, amerre ő szeretne, és már nem bír velem, nem engedelmeskedem, gyakran odaáll a babakocsi elé (amiben Lóránt ül), tolja minden erejéből, és azt mondja: kicsit megfordítom a babakocsit. Ha valamit tényleg nagyon szeretne, pl kérek csokit, és nem kap, szótagolva kezdi el üvölteni, bizonyára hogy jobban megértsem.
-Ebédre szoktam a levesbe kenyérből gombócokat gyúrni, ezt nagyon szereti Sanyi. Egyik alkalommal elővettem a kenyeret, és látom, hogy penészes. Eltettem, és közben motyogtam magamban, hogy ez a kenyér már nem jó, elővesszük a másikat. Na de, ha Sanyi egyszer meglátott valamit, attól nem tágít. Üvölti, hogy neki az a kenyér kell, a nagyobb. Mondom, nem lehet, mert penészes. Gond nélkül kiabál tovább: Kérek penészt!

Újabban félős is:
-Kiengedtem a lépcsőházba, a körfolyosóra, hogy ne az ajtóban üvöltse tele a fülemet azzal, hogy menjünk a játszótérre, hiszen épp oda készülünk, és öltözködünk. Éppen kijött az alattunk lakó bácsi is, erre Sanyi visszahúzódott a fal mellé, és azt üvöltötte, hogy zengett belé a ház: Megijedtem a bácsitól!
-A fogmosás terén már vannak előrelépések, de a hajmosástól még mindig fél. Egyik alkalommal hajmosás (és üvöltés) után kiszaladt az előszobába, és azt mondta nagyinak: Nem is volt olyan bózasztó. Persze valójában borzasztó dolog: Bózasztó volt. Nem szeletem az anyát.

És természetesen nagyon okos:
-Egyik alkalommal nem találom Sanyit, és rohangálok a lakásban, azt kérdezgetve, hogy hol a Sanyi? Megtalálom a bejárati ajtónál, áll terpeszben. Rámnéz és azt mondja: Ott áll a lábán!
-Játszótéren találkoztunk egy kisfiúval, akit Zalánnak hívtak. Zalán megkérdezte, hogy Sanyi mennyi idős. Erre Sanyi is megkérdezte: Mennyi idős a .. szalonna?
-Felírtam egy-két szót, amiket ő alkotott: főző (fakanál), fesülő, rajzoló, méző, magas kakaóscsiga (croissant), napesernyő, tapsikeze a nyuszinak (tényleg sokkal logikusabb, mint a tapsifül). Látogatom a birkákat (nézegetem helyett), Megszólalt egy ijesztő (riasztó), Vakarózom a popsimat. Mekkora hajó! Közelebb jött a mekkora hajó!
-Egyik este apa benyitott az ajtón, kezében egy tálca gyümölcsrizs, és annyit mondott: Nézzétek, ezt a Balázs küldi. Nagyon finom volt, Sanyinak is ízlett, hamar elfogyott. Sanyi másnap délután kérdezi: elfogyott a balázsküldi?
-Nyár végén többször is utaztunk busszal, Sanyi mindig nagyon szépen ül és "utazik". Egyik alkalommal a menetiránynak háttal ültünk, és Sanyi végig meg volt róla győződve, hogy tolat a busz.
(Már egész későn volt, és én nagyon féltem, hogy Sanyi elalszik a buszon, és akkor hogy fogom hazacipelni? Fölébreszteni ilyenkor nem nagyon lehet, vajon lefekszik majd a földre és alszik? Ezért megpróbáltam ébren tartani, és kérdeztem, hogy elmeséljem-e neki a kiskakas gyémánt félkrajcárját. Az utóbbi 40 alkalommal, mikor ezt megkérdeztem, mindig nemmel válaszolt, most határozott igent kaptam. Így aztán elmeséltem Sanyinak, meg az esti 86os utasainak a kiskakast.)

Sanyi sokoldalú I.

Elször is kísérletező:
-Kb egy éve is van már, csak akkor nem írtam meg, hogy hüppögve jön ki hozzám a konyhába, félig a testére ráhúzva a bilinek a kerete. Újabbkeletű szórakozás, hogy a kezét bedugja a résekbe. Mikor nagyi elvitte az állatkertbe, Sanyi a babkocsin talált valami rést, ahová sikerült beszorítania a kezét, és azt sírta nagyinak: "Ilyet többet ne tinálj!"
-Ahogy beérünk a lépcsőházba, Sanyi elkezd üvöltözni és sikítozni a lakók nagy örömére, élvezi ugyanis a visszhangot.
-Vettem neki egy papucsot otthonra, de még nagy egy kicsit. Nagyon vicces volt, hogy Sanyi úgy járt benne, mintha sítalpak lettek volna a lábain. (A bilire meg úgy ül rá, mintha egy nyeregbe pattanna fel, lendíti a lábát.)
-Sétáltunk a Duna-parton, és találkoztunk egy kislánnyal, aki egy botból meg valami zsinegből horgászbotot készített és horgászott. Sanyit ez nagyon érdekelte, és odamentünk "megnézni", persze abban a reményben, hogy a kislány szülei majd felszólítják őt, hogy adja oda az egészet az én tündibündi kisfiamnak. Ez meg is történt. De Sajnos Sanyi - bár nagyon szakértő képet vágott - a horog helyett az egész horgászbotot dobta be a Dunába. (Persze kiszedtük, mert nem tudta messzire dobni.)
- Egyik nap azt játszott rengetegszer, hogy fogta magát, és popsira esett. Majd azt kiabálta: Bukfenteztem! Egy másik alkalommal pedig jár-kel a lakásban, állát odaszorítja a mellkasához. Kérdezem, mi történt. Azt mondja: "Beragadt a fejem!"
-Ugrik egyet, majd azt mondja: "Fölestem!" A Duna-parton játszott, talált gallyakat szedett össze, majd a lábával próbálta őket valahogy elrendezni: Sanyi bekeríti a.. sok fát... a sok lábával.

Etetéskor enyhén szólva önző tud lenni:
-Ha ízlik neki az étel, folyamatosan azt kiabálja, hogy SANYI!!!, mármint, hogy ő kapjon, ugyanis általában úgy eszünk, hogy egyszerre etetem Lórántot meg Sanyit, egy kanál ide, egy oda. (Sanyit is etetni kell, mióta öcsit etetem. De már nem sokáig, mert Lóránt nagyon próbálkozik a kanállal.) Ilyenkor még hallani ilyesféléket is: Sanyinak ízlik... Lóláttnak nem ízlik... Lólátt nem kér.. NE EGYED ANYA!!!... Akkor kiveszem a szádból!
- Ha nem ízlik neki az étel, akkor értelemszerűen, mindennek a fordítottját kiabálja: Inkább Lólátt... Elvettem a számat.... Lóláttnak ízlik.
- Jópofa, amikor követelőzik: Még kér pogácsot! Sütőtöket!

Melegszívű és ragaszkodó:
-Hosszan nézünk egy békát a kertben, Sanyi egyszercsak azt mondja: "De alanyos a béka!"
-Rádiót hallgatunk, Sanyi: "Szépen énekel a bácsi!"
-Barátnőm kislánya húzott pár vonalat krétával a földre: "Jaj, de szépet lajzolt az Emese!"
Én csak örülök, hogy ha nem lesz maximalista a gyermekemből. Igaz, ahhoz képest, amiket Sanyi szokott "rajzolni", Emese tényleg szépet rajzolt.
- "Apa nem megy dolgozni. Sani megy dolgozni a pilos játszótérre." Elmagyaráztam neki, miért kell apának dolgozni menni, hogy legyen pénzünk, és tudjunk venni kakaóscsigát. Erre azt mondja: "Apával akarok menni kakaóscsigát dologzni." Egy másik alkalommal pedig: "Sanyi megy iskolába." És tényleg elment másfelé, alig bírtam visszacipelni.
- Lóránt megtanította Sanyit puszit adni. Azelőtt Sanyi csak odanyomta a száját, illetve néha véletlenül a levegőbe cuppogtatott. Ilyenkor mindig gyorsan hozzátette, hogy "Saji adott puszit anyának." Most már bármikor tud a levegőbe cuppogtatni.

Pillanatok

A szakmai beszámolók után most két anekdotával igyekszem feldobni a kedélyeket. De mindenekelőtt itt van egy kép, ahol Sanyi felpróbálja a szemügevet. Sanyinak nagy, Lórántnak jó, úgyhogy Öcsinek valóban nagyobb a buksifeje.

Az egyik történet a Duna-parton esett meg velünk. Esős nap volt, épphogy csak leszaladtunk sétálni egyet. A szemközti hegyeket a derekuk táján felhők ölelték körbe, és mindez a vízzel együtt nagyon szép volt. Felsóhajtottam:

- Ó, és most nincs nálam fényképezőgép!
Sanyi erre: - Ó, és most nincs nálpolyi!

Tegnapelőtt toltam haza a babakocsit, Sanyi rajta tornázik, Lóránt épp csöndben van, a kismotor gyakran kiesik. Elmerültem a gondolataimban, egy ideje nem szóltunk. Egyszer csak Sanyi hangosan:

- Púzott egy kicsit...az anya.

(Megjegyzem, nem volt igaz.)

Se veled, se nélküled

Sanyi testvéri viszonyát öccséhez talán így lehet legjobban jellemezni, illetve nagyon szeretném legalább így jellemezni. De sajnos az elmúlt 3 napban inkább a se nélküled érvényesült, de úgy tűnik a kisördög már kibújt Sanyiból, és újra tündéri kis cukimuki édibaba lett. (???)

Kezdem a rosszabb résszel. Lóránt nagyon taknyos lett - most már értem, miért használják gyerekeknél a "taknyos"-t a "náthás" helyett. Folyamatosan folyt az orra. Emellett a nyála is folyt, mint egy kutyának, és hát nagyon meleg is volt. Ha nem vettem fel kézbe, sírt (lásd a sírásról szóló bejegyzésemet) és szétkente az egész trutyit az arcán, illetve a hajába, ha fölvettem, akkor az én ruhámba. Én pedig nagyon sokat fölvettem, Sanyi meg szegény háttérbe szorult. Ezért bújt belé a kisördög.
Ennek megnyilvánulásai: "motolozok az úttesten!" és "nééz Danya, ellököm Lóláttot!" Aztán meg okostóbiás módjára: "Láütök a popsimra, mer ellöktem Lóláttot."
És mindezt nem egyszer, nem kétszer, hanem napjában százszor. Azt leszámítva, hogy általában nem szólt előtte. Egyszer még Öcsi ujját is megharapta, bár az játszás közben volt, így nem egyértelműen Lóránt ellen irányult, inkább csak rosszaság. Inkább nem is részletezem tovább. :(

Arról szívesebben írok, hogy milyen, amikor szeretik egymást. Sanyi odamegy Lóránthoz és átöleli (a nyakánál), és közben mondogatja, hogy szeletik edmást, vagy szeletem Lóláttot. Erre mindig azt mondtuk, hogy jajdemilyennagyon aranyos a Sanyi, így néha már csak annyit mond öccse átölelésekor, hogy de alanyos a Sanyi.
Ha Lóránt sír, Sanyi odamegy, megsimogatja és azt mondja meg kell vígasztalni. És mondja is neki, hogy ne síjj Lólátt. Lóránt az utóbbi időben rászokott a puszi adásra, Sanyi is sokszor kap tőle, és ezt értékeli is. Reggelente Sanyi mostanában jókedvűen ébred, az első, hogy megnézem Lóláttot. puszit ad Sajinak. És persze Sanyi is adja a puszikat. (Sanyi egyébként nem tud puszit adni, csak odanyomja a száját. Lóránt viszont fúj is egyet a szájával, így az jobban hasonlít a puszira.)
Egyik alkalommal a lépcsőházban Sanyi egyszer csak megtorpant, és azt mondta: vissza kell menni, mert sír Lólátt!
Szeretnek egymással kergetőset játszani, vagy elbújósat. Sanyi mindig jókat nevet, ha Lóránt előadja a köpködés-brűzölés tudományát. Ilyenkor közli is, hogy nevetett egy kicsit a Saji, majd nevetett egy kicsit a Lólátt. Hallottam már tőle azt is, hogy: lócsi ne menj ki, gyere lócsi ülj az ölembe, vagy mekkételek, hogy ne kóbolojj el! , és visszahozom Lóláttot. Ilyenkor inkább én ugrok, és hozom vissza. (Ez a szó, hogy "elkóborolt", annyira tetszett Sanyinak, hogy mikor először mondtam, fél órán keresztül hangosan kacagott, és újra és újra mondani kellett neki. Azóta volt, hogy megfogta Lóránt kezét, és azt mondta: együtt kóbololnak!)
Egyszer még olyat is hallottam, hogy Lóránt anyapótló volt Sanyinál. Ha Sanyi beüti/csípi valahova a kezét/lábát/fejét, és nem fáj annyira, hogy üvöltsön, akkor odajön hozzám (sírva), hogy dörzsöljem meg. Ehhez már annyira ragaszkodik, hogy ha egyáltalán nem fáj, akkor sem lehet kihagyni. Egyik alkalommal épp nem tudtam megdörzsölni a kezét, erre hallom, hogy elmegy, és azt nyüszíti: Lócsi, dőzsöld meg!

A játékszer már kényesebb dolog. A játszótéren én vagyok a legbüszkébb anyuka, mikor Sanyi idegen gyerekeknek mondja, hogy kérem szépen a markolót, és nyújtja cserébe a saját játékát. Lóránttal keményebben bánik, szó nélkül kiveszi kezéből a játékot. Persze, jelenleg Lóránt is ezt csinálja (csinálná). Ilyenkor Sanyi azt mondja lóka, ne vedd el a játékomat!, Lóránt erre visít, Sanyi ordítja, hogy ne vedd el, nem, nem, nem.... léci ne tináld fiam!, Lóránt eltorzult arccal üvölt. Én rendszerint próbálok valami új játékot hozni, hogy eltereljem Lóránt figyelmét, de sokszor Sanyiét is sikerül, és akkor már a másik játékon veszekednek.
Egyszer Sanyi elővett egy nagyon gagyi építőkockát, és azt mondta:
Huu, de nagyonpofa játékot találtam nééz danya! Mondom neki, hogy jópofa. Majd Sanyi odamegy Lóránthoz: tessék Lócsi, nagyonpofa játék!

És egy kép a legújabb szórakozásról: Sanyi hátrahajtja a fejét, Lóránt meg puszit ad, vagy ütögeti.

Két bájos kép

Lehet, hogy csak én látom így, de szerintem van valami bájos ebben a képben. Tudom, hogy már volt egy hasonló, de ott a Kisvakondot nézte. Itt meg a Bob mestert. Kívűlről tudja az egész DVD szövegét, olyannyira, hogy egyszer hallom, ahogy motyogja magában: rendezte szágá pól.

Egyébként nem nézi olyan sokszor, naponta legfeljebb egyszer nézi meg, de nem mindennap. Sőt, most nyáron elég ritkán, talán a heti eggyel is sokat mondok. Arra nagyon jó ez a Bob mester, hogy leszereli Sanyit, mielőtt az idegeim felmondják a szolgálatot.

No és a kisebbik fiókáról se feledkezzünk meg, íme itt van, hajmosás után:

Dobd el a pelenkádat!

Nappalra eldobtuk (Sanyiét). De volt egy-két kellemetlen eset, amik után Sanyi még napokig szajkózta a tanulságokat: "Nem szabad a szőnyegre kakíni!", "Csak a vécébe szabad kakíni!".
Egyik alkalommal a kertben sikerült a földre kakilnia, ami ugyan nem tragédia, de azért megintcsak átvettük a leckét, nyomatékosan, hogy csak a vécébe szabad. Se a szőnyegre, se a székre, se a földre nem szabad. Ekkor kértem Sanyit, hogy ha bármilyen egyéb ötlete van, akkor szóljon, és megbeszéljük. Sanyi erre nagy boldogan elkezdett kiabálni:
"Nem szabad a szőnyegre kakíni! Nem szabad a földre kakíni! Nem szabad a levélre kakíni! Nem szabad a fára kakíni! - itt már sejtettem, hogy ez inkább szavak gyakorlása lesz, ami sokszor megesik Sanyival. Megtetszik neki egy mondat, és elmondja százszor, mindenféle szavakat behelyettesítve, amit éppen meglát. - "Nem szabad a biciklire kakíni! Nem szabad a házra kakíni! Nem szabad Lórántra kakíni! Nem szabad a cipőre kakíni!..."
No igen, voltak ötletei, meg kell hagyni. De azóta nem is ment félre. :)
(Még hadd jegyezzem meg, hogy újabban Sanyi értékelni is szokta a termést: Csináltam egy csíkot! vagy: olyan, mint egy béka! esetleg csillag, vár.)

Tettünk a WC szobába egy egészen kicsi játékbilit, és ráültettem egy babát, hátha ezzel is motiválom Sanyit. Sanyi megállapította:
-Kis bili... kisebbeknek való.
-Igen, te meg csüccs rá a nagy bilire!
-Az felnőtteknek való.

Naponta többször is elmondom neki, hogy szóljon, ha pisilni kell, ezért aztán így szól: "Szólj ha pisilni kell a bilibe!" Sajnos, miután szépen megtanultunk mindent, és jól is ment, most valamiért nem szeret pisilni, és inkább eltitkolja. Különösen akkor nem hajlandó, ha a természetben vagyunk, és a bokorba kellene pisilni. Pedig próbáltam felkelteni az érdeklődését:
"Nézd, itt így megfogod, és lehet irányítani....fogd meg, igen... nem Lóránt, te ne fogd meg az övét...úgy...." Majd este, a WC-n ülve próbál Sanyi pisilni: "Nem, Sanyi, ha a WC-n ülsz, nem kell megfogni." Hát ez nem lesz egyszerű...

Versek, dalok, mesék...

Nézzük csak, milyen verseket, dalokat tud már Sanyi. Nagyon sokat tud, de csak részleteket szokott belőlük magától elénekelni. Ha mi is énekeljük, bárhol tudja őket folytatni - persze csak ha éppen van hozzá kedve. Kérésre nem. És néha átkölti, pl: "cirmos cica haj, hová lett a kakaó?" vagy "szabad péntek, szabad péntek, szabad szappanozkodni".
A kedvencem, mikor a Gyerekek, gyerekek, szeretik a perecet mondókára zendített rá Sanyi, és odáig jutott, hogy gyelekek, gyelekek, szeletik a..... és itt szünetet tartott, gondolkodott. Majd azt mondta: Anyát!

Sanyi énekli a "mitől véres alábát". Gondoltam, inkább úgy tanítom meg neki, hogy "buta gyerek megvágta". De ő azt mondja:
-tölök gyelek megvágta..
-Nem, buta gyerek megvágta.
-Inkább tölök gyelek megvágta.
-Buta gyelek megvágta.
-Buta gyeleket megvágta tölök gyelek.

Érdekes, hogy az Anyám tyúkját olyan sokszor elmondtam neki esténként, hogy nekem már rigmus lett belőle, oda se kellett figyelnem, a szám mondta magától. De ebből nem idézett még egyszer sem. Hanem tegnap a Duna parton azt motyogta: "azonképpen a földön is!" Ennél már csak az szokott viccesebb lenni, mikor a játszótéren, vagy éppen a Balatonban ugrándozva elénekli az istenádmeget (jókedvvel, sőséggel). A Himnuszt Klárinagyitól tanulta, aki annakidején altatáskor az összes dalt elénekelte, amit ismert, csak aludjon már el ez a gyerek. És csodák csodája, a himnuszra Sanyi egész jól elaludt. Így aztán Sanyi is gyakran énekelgeti, én meg lopva nézem az emberek arcát, és remélem nem gondolják, hogy ennek politikai háttere van. Egyszer otthon a ködtündérről meséltem interaktívan, és kérdeztem Sanyit, hogy tudja-e mit énekelt a "kodtundér"? Gondolkodás nélkül mondta, hogy az Istenáldmeget.
A jókedvvel bőséggel dallama annyira tetszik neki, hogy más dolgokat is szívesen elénekel rá, pl: "nem szabad rugdalni", vagy "elhúzom innen".

Egyszer leült Lóránt mellé a földre, maga elé vette az egyik mesekönyvet, és elkezdett Lórántnak mesélni. És azt mondta: "Ecce volt holnem volt, volt eccel egy kis lózsaszín kukac." Tényleg oda volt rajzolva egy a sarokba, dehát hatalmas kakasok meg tyúkok is voltak mellette.

Csodagyerekek

Az első jel arra, hogy Sanyi csodagyerek, az volt, mikor megnyomott valami rossz gombot a működő mosógépen, ráütöttem a kezére, ő sértődötten megfogta a kezét, rám nézett, és azt mondta: "Bocsánat!" Mindez lassan egy fél éve történt. Eleinte azt hittem arra gondol, hogy nekem kellene bocsánatot kérni, de nem. Akárhányszor valami rossz fát tett a tűzre, és én begurultam, már mondta is, hogy bocsánat. (Ha nem gurultam be, akkor nem.) Olyan szívhez szólóan tudta mondani, mintha egy szadista állat lennék, úgyhogy minden porcikámat furdalta a lelkiismeret. De most már leszokott erről, helyette azt mondja izgatottan: "Úgy..hogy... üss..a...kezedre!" És ráüt. Esetleg még azt is hozzáteszi: "Úgy..hogy..ezt nem szabad tinálni...bizony nem!".
A másik bizonyíték, hogy a játszótéren, ha valaki visszakéri tőle a játékát, Sanyi szó nélkül visszaadja. Egyik alkalommal egy kislány motorját vette el, amíg a kislány homokozott. De amint meglátta, hogy Sanyi elmegy a motorral, visítani kezdett. Sanyi ezt meghallotta, és rémülten rohant vissza, kezében maga előtt tartva a motort. És mindez háromszor megismétlődött! Néha még csodálkozom is, hogy milyen hamar átadja a játékokat. (Nem csak akkor, ha visítanak, vagy, ha erősebbek.) De ha valamivel nagyon szeretne játszani, akkor szorítja magához, és ő kezd el visítani, hogy "Ne vedd el!"
Sanyi kedvenc meséje a Bob mester. Kívűlről tudja az egész DVD-t, még azt is, hogy ki a felelős gyártásvezető. Gyakran idéz belőle, mi már meg sem lepődünk, ha séta közben egyszer csak azt mondja: "játék a munka, ha jó csapat van", vagy egyszer este lefekvés előtt "a nagy izgalomban el is felejtettem megkérdezni". (hogy ki, mit akart megkérdezni, az nem derült ki) Vagy játék közben az orra alá mormolja "és Biff is nagyon ijesztő", esetleg "kedves tőled Makréla". De azért akkor nagyon elcsodálkoztam, mikor csipesztűzögetést játszott, és ahogy a kezébe nyomtam egy csipeszt, azt mondta: "kedves tőled, Anya!"

Lóránt is csodagyerek-gyanús. Ő például azt játssza, hogy visszapakolja a szétdobált legókat. (FONTOS! még csak 1 ÉVES!) Igen, visszapakolja, be a dobozba. Aztán egyszer, mikor kértem, hogy rámoljunk össze, Lóránt segített összerámolni. De tényleg. Sanyinak nem volt kedve meghallani, hogy miket beszélek.