Nyűűűűűűűűűűgösek a gyerekek

-Anya, én ide nem tudok fölmászni!
-Segítsek, Sanyikám?
-Nem, inkább....magától mászom fel.. (felmászik)

-Anya etessél engem!
-és mit kérsz?
-Anya etessél engem?
-Mit kérsz Sanyikám?
-Anya ETESSÉL ENGEM! .....NINCS mit kérsz!

-Anya, én abból kérek... nem, én inkább eples joghultot kérek...(adom neki).... MÁSIK eples joghultot kérek!....ötödik joghultot kélek!.... inkább AZZAL a kanállal kérem.... magától eszem.... (már bömböl).... inkább etessél engem...
Ezt az "ötödik joghultot", vagy "ötödikes joghultot" akkor szokta mondani, ha már nem bír mit kitalálni, hogy miért nem jó az, amit kap.

-Kicsit!... kisebbet!...nagyot!!.......ÓRIÁSKICSIT!!!

-Azzonnal lemegyünk a játszótérre!
-Anya, hagyjál már egy kicsit békén... most dolgozom..... anya mondjad hogy nem szabad!
-Nagy kópé vagy Sanyikám... Nem, nem! kópé anya!! Azzonnal kópé anya!
(Ha Lóránt nyűgös, egyszerűen csak hátrahajtja a fejét és sír.)

És amikor mintagyerek:
-Asszem le kéne menni a játszótérre.. a Sanyinak...
-Anya, légy szíves kínálj meg engem süteménnyel! (ez tényleg elhangzott!! többször is)
Ez a "légy szíves" mostanában szavajárása lett Sanyinak (anya nagy büszkeségére). Olyannyira, hogy mikor ad nekem valamit: Tessék, légyszíves. Vagy pedig:
-Itt a köldököm légy szíves.

Persze vannak átmenetek is, ma az ünnepi ebédnél, Sanyi egyszercsak hangosan:
-Ide figyelj Anya! Kínálj meg engem tortával!

Mindkettő okosodik

A gyerekorvos szerint a gyerekeknek vannak fizikai fejlődési időszakaik, ilyenkor pl nagyon jól esznek, és vannak időszakok, mikor inkább szellemileg fejlődnek, ilyenkor lehet hogy nem esznek olyan szépen, ne aggódjanak már a kedves nagymamák. Lóránt továbbra is mindent megeszik, de mindkét gyerek nagyon sokat okosodott az elmúlt hetekben.

Lóránt egyre több mindent megért, és most még engedelmeskedik is. Ha mondom hogy csüccs le, tedd le, hozd ide, megteszi. Sőt, válaszol is néhány provokáló kérdésre.
Pl. Mit mond a liba? Gá, mit mond a kakas? Ku-kúúú. Mit mond a kutya? vau-vau. Mindezt persze mézédes hangon. Mondja még azt is, hogy cicca, tészta, gólya, ká (=kávé), kukká (kukásautó vagy szemeteskuka). Szól, ha tele van a pelus valamivel: khákká, vagy kukká, igaz, néha téves a riasztás. Ha valami forrót kóstol, szépen megfújja. Egyszer véletlenül hozzáért a meleg radiátorhoz, azt is szépen megfújta.
Egyszer lejátszottam neki a Sicc-ből egy mesét, folyamatosan a képernyőre mászott, és mutogatta, hogy cicca. De szegény gyerek háttérbe szorul, mert nálunk csak Kisvakond és Bob mester mehet.
Illetve van még egy új kedvenc, a Motoros kislány. Gyerekdalokat énekeltünk egyik nap, némi internetes segítséggel. Lejátszottam egy Moncsicsi klippet, ahol egy 2 év körüli kislány táncol a Moncsicsi dalra, ugrál, és egy-két pillanat erejéig felül a motorjára is. Sanyi megragadta ezt az egy-két pillanatot, és legközelebb így kérte, hogy a motoros kislányt énekeljük.

Sanyi pedig folyamatosan karattyol. Jópofa, hogy ha elakad valahol, az egész mondatot újrakezdi, nemcsak azt a szót. (Majd írok példát, akkor jobban átjön, hogy tényleg vicces.) Igyekszik egy mondatot egy levegővel végigmondani, így aztán néha sípoló hangon, lila fejjel fejezi be. Egyszer olyan sokáig akadozott valami szónál, hogy a végén föladta:
-Karatty...karatty... jáájjjájj...nem tudom mondani!
Aztán egyszercsak a sok beszéd után azt mondta:
-Most éppen... most én nem mondok semmit.

Sanyi azért okosodott, mert most már valahogy értelmesebben beszélgetünk. Pl kint voltunk a telken:
-Mit csináltál odakint, Sanyi? Motoroztál?
-Motoroztam. (Eddig nagyjából így beszélgettünk, hogy a szájába adtam a választási lehetőségeket.)
-És Öcsi mit csinál odakint?
-Talicskázik.
-És apa mit csinál?
-Há' az apa mindig mondja hogy ne vedd el az öcsi játszik vele.
(Sanyi újabban ezt a há'-t mondogatja. Én lepődtem meg a legjobban, mikor rájöttem, hogy valószínű tőlem tanulta.)

Egyszer jött egy bácsi hozzánk látogatóba, Sanyi ennek megfelelően elkezdett hozzám bújni. Próbáltam barátságossá tenni a szemében a bácsit, és mondtam neki, hogy a Feri bácsinak is van ám unokája. Erre Sanyi:
-A nagyinak is van unokája!

Egyéb okostóbiás mondásai:
- A lábnak nem megy a motorja.
- A másik homlokom fáj.
- Az új házban még elég sok minden hevert szanaszét a földön, pl egy villanykapcsoló is. Sanyi fölvette, elkezdte kapcsolgatni, és csodálkozott, hogy nem tudja fölkapcsolni vele a lámpát.
- Mondom neki, hogy hétvégén lehet hogy jön az Emese. Nem, inkább estimese!
-Há' mostan kivilágított a szemem.
-Gellért oda száll. (nyáron sokat énekeltük a katicás dalt, aki ide-oda száll)

Valamit félreértettem...

-Sanyikám, így nem tudom tolni a babakocsit, ha belecsimpaszkodsz.
-palacsintázkodsz.

Megmostam a hajamat, jövök ki a fürdőszobából vizes fejjel. Sanyi nevet:
-Most anya október lett!

Egyik nap azt énekelgettem otthon, hogy szeretném a homokórát megállítani. Pár nap múlva hallom Sanyit dünnyögni:
-Szeretném a homokozót beállítani.

Gyakran előfordul, hogy Sanyi szeretne még este is lemenni a jácótérre, ilyenkor mondom neki, hogy nem lehet, késő van, nézzen csak ki az ablakon, milyen sötét van már. Most már nem kell megindokolnom, mondja ő magától:
-Mer kint nagyon nagyon késő van.

Keresi a cipőjét, megtalálta az egyiket, és keres tovább:
-Hol az egyik? hol a harmadik?

Megkérdezi tőlem:
-Emlékszel, amikor a néni fölmászott a tehelautó kelekére?
-Húú...izé...és leesett?
-Nem esett le....a tehelautó keleke.

Kivettem Sanyit a kádból, és mondom neki, hogy maradjon a szőnyegen, mert vizes a padló. Sanyi mindenáron rá akar állni a mérlegre.
- Nem! Inkább a hhány kilón maradok!

Öltöztetem reggel Sanyit, fölhúzok rá egy harisnyát, szakszerűen belerázom.
-Húú...mekkora nagy hatalmas zokni!