Gyermekeimnek nem nagyon volt kedvük újra oviba járni. Sanyi az első néhány nap sírdogált egy kicsit, leginkább azért, hogy biztos nem fogja szeretni az ebédet, és előre fél, hogy mi lesz. (A dadus erőlteti, lesz e más gyerek, aki nem szereti, stb.) Máskor meg azért, mert a szomszéd csoport óvónénije átjött az ő szobájukba, és Sanyi valamiért retteg attól a nőtől. Megijedt, hogy óvónénicsere van, és vele kell lenni egész nap. Hát ilyesmik....Egy hét után már zökkenőmentesen ment minden.
Lórántnak az első hét ment gond nélkül, mivel kedvenc óvónénije volt a délelőttös, de második héten már ő is tiltakozott, ekkor a másik óvónéni volt. Mostanra nagyjából ő is rendben van.
Mindkét gyereknél voltak nagy változások a csoportokban. Sanyiéktól 5-en átmentek a másik nagycsoportba, köztük Sanyi leendő felesége is. De szerencsére átment a két legdurvább kisfiú is. Ez egyrészt jót tett a csoportnak, az óvónéni is mondta, hogy Sanyi bátrabb, megnyílt (bár lehet hogy egyébként is az lett volna), másrészt viszont a fiúk újra megküzdöttek a rangsorban betöltött helyeikért, és Sanyi legjobb jóbarátja már nem szereti Sanyit. Érdekes módon Sanyi továbbra is rajong érte. Nem tudom, mi igaz, mi nem Sanyi elbeszéléseiből - mert sokszor tapasztalom, hogy semmi, vagy pont az ellenkezője - de Sanyi szerint ez a kisfiú mindig elküldi őt, néha ütögeti, Sanyi meg állítólag csak áll, és nem üti vissza, mert hát szereti ezt az idiótát. Hááát, azért láttam én Sanyit verekedni, úgyhogy itt valami nem stimmel.... De tény, hogy mikor kérdezem Sanyitól, hogy:
-De hát miért nem mondod meg neki, hogy hagyjon békén mert már nem szereted?
Sanyi ártatlan válasza:
-De én szeretem....csak ő nem szeret engem.
Azért lett Sanyinak egy igazi legjobb jóbarátja is, akivel kölcsönös a vonzalom, úgyhogy asszem lassan talán feledésbe merül ez a másik. Korábbi kislány szerelme helyett is lett egy új jelölt, erről egész egyszerűen csak tájékoztatott:
-Anya, tudom már ki lesz mellettem az anyuka, ha nagy leszek. Az Emma.
Lórántéktól is mentek el, meg jöttek új gyerekek. Lóránt legjobb barátja, akit csak Feketemálton-nak emlegettünk itthon szintén elment egy másik oviba.
-Lorcsi, nem baj, hogy elment a Feketemálton?
-Nem, mert jól fogja magát érezni a másik óvodában is. (Ezt gondolom az óvónénik magyarázták a gyerekeknek.)
-De te nem sajnálod? Neked fog egy kicsit hiányozni?
-Nem, mert szereztem két új barátot is. A Lebi meg a Zsombi.
-Jaj de jó, akkor most őket szereted nagyon?
-Igen... Nem.... A Kizsit szeretem a legjobban, de az nem szeret engem.
Azért ez nem törte össze annyira Lóránt szívét. Volt olyan reggel, mikor együtt érkeztünk Lebivel, hogy kézmosás után Lóránt berohant a csoportszobába, én meg csak vártam kint, hogy elköszönjünk....
