Jancsi rengeteget fejlődött mostanában. Először a számokat kezdte figyelni. Pl a buszmegállóba érve elsőnek
kiabálta, hogy hány perc múlva jön a buszunk vagy a villamos. Ehhez
ugyebár a villamos számát is fel kell ismerni. Ez néha fordítva
megy, pl 47-et hetvennégynek mondja. Aranyos volt az is, mikor két db 2-forintost egymás mellé tett, és meg volt róla győződve, hogy az 22 ft.
A naptárt is kezdi érteni. Ebben lehet, hogy mindkét bátyját meg
fogja előzni, ha kitart az érdeklődése. Reggelente, ha nem felejtem el,
mondom az iskolásoknak, hogy milyen hónap, milyen nap van, hogy képben
legyenek odabent. Iskola után Jancsit viszem az oviba, átöltözünk,
beszélgetünk.
-Ó, anya, ... nem hoztuk be a fogkefét!
-Tényleg. Na, majd holnap behozzuk.
-Március 3-án? Jó!
Nagyon szeret társasozni, és egyébként ő az a gyerek, aki egyedül is nagyon jól eljátszik bármivel. Egyik kedvence az Élve fogd el. Előpakolta a táblát, a kis kártyákat, és egyszercsak döbbenten hallom, hogy felolvassa a kártyán szereplő állat nevét.
-Jancsi, te tudsz olvasni?????
Igen, tud olvasni!!! Ő maga is annyira megörült neki, hogy már nem is játszottunk tovább, csak adogattam neki az egyszerűbb kártyákat, ő meg olvasta... Másnap este kérdeztem, hogy mit szólt az óvónéni, hogy Jancsi tud olvasni.
- Mondtad neki, hogy tudsz olvasni?
- Hát igen... már régebben mondtam.
- Mikor régebben? .... Jancsi, te mióta tudsz olvasni????
Állítólag egy-két hete tud, csak nekünk nem szólt. :) Azóta volt is ebből veszekedés az óvodában, mert egy-két kisfiú nem fogadta el, hogy Jancsi tud olvasni, és ha valamit mégsem tudott elolvasni, mert hiányzott egy betű, akkor bizony lehurrogták, hogy nem is tud olvasni. Ezt Jancsi nagyon zokon vette tőlük, elgondolkozott, hogy érdemes-e velük barátkozni.
Azóta lelkesen olvassa a nagybetűs feliratokat. A hűtőszekrényen van egy cetli, a tetejére írtam nagybetűvel, hogy VÁSÁRLÁS, alá meg, hogy miket kell.
-Vá.... sár..... sárlás... csak ezeket az irkafirkákat nem ismerem. (Jancsi)
-Igen, mert az folyóírás.
-Nem folyóírás, én irkafirkának nevezném.
5és fél évesünk egyébként tényleg egy kisfőnök kezd lenni. Pontosabban nem is főnök, inkább menedzser. A múlt hétvégén gyönyörűen elvezényelte a családot a szlovákiai fürdőbe. Folyamatosan mondta, hogy ki mit csináljon, mit pakoljon, merre menjünk, hova parkoljon apa az autóval, stb.
Szeret kitalálósat játszani. Ilyenkor gyakran előjön belőle egy kis tanítóbácsi, és szerintem nagyon jól csinálja. Eleinte ez így ment:
- Anya, a Kati adott nekem egy pénzt. Tudod mit? Egy szá..?
És akkor ki lehet találni, hogy egy százast.
