Lóránt eszik

Ez a téma megér egy külön bejegyzést. Mindig is jó evő volt, talán írtam is egyszer hogy mindent megeszik, de ennyivel nem lehet lerendezni.
Egyik este virsli volt. Sanyi jobb esetben eszik egy-két falatot, de inkább a kenyérből, vagy azt sem. Lóránt felváltva mártogatta a virslit és a kenyeret a mustárba, és befalt 2-3-at. Ezek után megette a zöldsalátát, majd kiitta a saláta levét.
Ma reggel pedig megivott egy nagy pohár aludttejet.

Sokat gondolkoztam, hogy mi az, amit nem eszik meg, de nem jutott eszembe semmi.
A citromnyalogatást írtam már? tíz percen keresztül nyalogatott, szopogatott egy citromot, szóval, azt is megeszi.
Ebéd közben, ha éppen úgy alakul, hogy valaki eteti, akkor megmutatja a mutatóujjával, hogy melyik falatot kéri (aszt! vagy husi!), és azt kell neki adni.

Tavasz, kert, tlágya

Levágtuk a gyerekek haját. Lóránt most már ordított (tavaly még kicsi volt, nem zavarta annyira), Sanyi már nem ordított. Pontosabban, amikor látta, hogy mit művelnek Öcsivel apa és nagyi, hisztérikus rohamot kapott, mivel sejtette, hogy ebből ő sem marad ki. De mikor sorra került, már azt láttam, hogy szorítja apa kezét, és feszülten bámulja a tükröt, de nem sírt. Sőt, utána a zuhányozásnál sem. Csak mikor mindennel kész voltunk, akkor jött elő belőle még egy síró roham. Így néznek ki:
Sanyi azóta ebéd után a zsíros kezét szereti a hajába törölni.

Most, hogy itt a szép idő, péntek délután beülök a gyerekekkel a kocsiba, elmegyünk apa munkahelyéhez, és együtt kimegyünk a telekre. Ez újdonság, mert én nem szoktam vezetni. Mikor kocsikkal játszanak, akkor is mindig elmutogatják, hogy apa ül elöl, a gyerekek meg hátul. (Ambrus is hátul alszik, minden játékautóban, mióta barátnőm kisfia hátul aludt a kocsijukban.) Első alkalommal, ahogy nagy nehezen bepakoltam a csomagokat, biciklit, motort hátulra, gyerekek bekötve, egy-egy banánnal lecsendesítve ülnek a kocsiban, én elöl rendezkedem, Sanyi megszólal:
-Na most megpróbálsz te is vezetni.
Ami ezután jött, az már nem volt ilyen kedves:
-Nehogy nekimenjünk annak az autónak! ......Annak se!...és annak se!

A telken van egy talicska tele trágyával. (Tlágya, a tehén kakija, de mál öleg.) Tegnap végre jutott időm, hogy megtrágyázzam a kísérleti eperültetvényemet. Háááát, régen ordítottam ennyit. A gyerekek ugyanis mindenáron segíteni akartak.
Az a legkevesebb volt, hogy letaposták a kis zöld levélkéket, bár engem akkor ez zavart a legjobban. A földet (=homokot) össze-vissza dobálták, rosszabb esetben betemették az epreket. Közben úgy kezelték a (nem is olyan száraz) trágyát, mintha gyurma lenne. Mire befejeztem, akkor láttam, hogy hogy néznek ki. Ekkor jött a második ordítási szakasz.
Sanyi ugyanis az alkalomhoz illően bekakilt (néha még előfordul). Bementünk a fürdőszobába, próbáltam levetkőztetni, csakhogy közben járt a keze, mindent összefogdosott a trágyás, büdös kezével. Aztán egyszer csak látom, hogy megdörzsöli a szemét, majd a lenyírt hajába akarja törölni a kezét. Ekkor már beállítottam a mosdóba, és pucoltam, ő meg képeket vágott a tükörbe, és csodálta magát. Mondtam neki, hogy szeretném letörölni a homlokáról a trágyát, legyen szíves, most inkább húzza be a nyelvét.
Egyébiránt tündériek. Sajnos Lóránt, mióta beszélni kezdett, már nem hagyja magát annyit puszilgatni, és ő sem osztogatja a nyalakodásait. (Sanyi már rég nem, ő nagyfiú.) De plátóian is tündériek.

Lóránt kezd beszélni

Bizony, még nincs két éves, de már egyre több szót tud mondani. Az "anya"nincs közte, így Lorcsinak továbbra is két apukája van: egyik apa, másik meg én lennék, az anyai apa. De már tudja mondani, hogy Öccsi, néha Öttü.
Nem is gondolná az ember, hogy ez mennyire hasznos. Ha kérdezem, hogy kér-e valaki tejet, nem a szokásos vinnyogás van, hanem mondja, hogy Öttü. Esetleg hozzáteszi, hogy töccé (=töltsél). Sőt, azt is tudja mondani, hogy víz, de sajnos a tej és tea továbbra is mindkettő tá. Márpedig célszerű eltalálni, hogy melyikre gondolt, mert ha rossz helyre nyúlok, megint sikítás van. És néha úgy meg tud sértődni, hogy a végén nem hajlandó semmit inni, csak sír, hogy vegyem fel. És amikor fölveszem, megnyugtatólag megveregeti a vállamat.

Új szó még az autó, posta, olló, póló, néni, utta (=utca), és nem új szó, de most jöttem rá, mit jelent az ákká. Helikopter! (Jó, nekem könnyítés volt, hogy tudtam, hogy a kákko a traktor.) A kukká továbbra is jelent kukásautót, meg azt, hogy bekakilt. A puppá a gomba, a pupp ennek megfelelően gomb. Mond igéket is, pl húzza (a mozdony a vagonokat), le-ááá (leáll az autó).
Egyébként továbbra is nagyon szeretnivaló, tündéri, nyugodt kisfiú. Könyveket például nyugodtan adok a kezébe, ő nem tépkedi annyira a lapokat. Nagyon szereti a plüssállatokat, és a plüssállatok is nagyon szeretik egymást, ha Öcsi játszik velük. Azt játssza ugyanis, hogy az állatkák ölelgetik egymást, puszit adnak egymásnak. Ja, és már Lóránt is tud normális puszit adni, de néha inkább megnyalja az embert. Mindenkinek nagyon szívesen ad puszit, nem tart az idegenektől sem. De nagyon akaratos is tud lenni. Ha egyszer valamit csinálni szeretne, és mondom, hogy nem szabad, akkor onnantól kezdve mosolyogva és huncutkodva csinálja.
Sokat utánozza Sanyit, még mindig sarokba áll vele. Sokat szeretgetik egymást, nevetgélnek együtt, általában azon, hogy Lóránt mond valamit, vagy csinál valami furcsát, Sanyi elkezd nevetni. Ez tetszik Lórántnak, és persze csinálja tovább. Azon pl hatalmas nevetések szoktak lenni, hogy Lorcsi ráül Sanyi fejére. Érdekes egyébként, hogy Lorántnak újabban vannak féltékenységi jelenetei. Ha ül az ölemben, és Sanyi is oda akar jönni, ellöki. Sanyinak csak nagyon az elején voltak ilyenek, már régen nincsen. Teljesen természetesnek veszi, hogy Öcsi is odafér, és ő is odafér.

Sanyi okos, nagykisifú. És szerelmes a futóbiciklijébe. Dolgozóba is azzal megy. Lórántot nem nagyon engedi felülni rá, de még azt sem, hogy tolja.
Sanyi mostanában mindent magától akar csinálni. Ezzel eleinte jól tudtam manipulálni, pl ha nem akart fürdeni, csak megkérdeztem, hogy magadtól mész be a kádba, vagy segítsek? És már kiabálta is, hogy Magától megyek be!!! és bent volt. Most már ez nem megy, mert azt is nagyon jól tudja mondani, hogy Nem. Azt se. Azt se. Mindakettőt nem. (Ezt, hogy "aztse" Lóránt is eltanulta tőle, és már ő is mondja a Nám-mal (=nem) felváltva.)
Vannak ugyanakkor hóbortjai is az én drága Sanyikámnak. Egyik ebéd előtt mondtam neki, hogy mindjárt megyünk, és megmossuk a kezedet a fürdőszobában. Sanyi várt, én még nem tudtam otthagyni a tűzhelyet, közben apa bement vele kezet mosni. Ez nem tűnik egy különös történetnek, ugye? De Sanyi világában ott következett be a katasztrófa, hogy apa ment vele kezet mosni, pedig én azt mondtam egy perccel azelőtt, hogy én megyek vele. Ordítva tudott csak kezet mosni, és utána még kb fél óráig ment a hiszti és ordítás. Újra el akarta játszani az egészet, elkezdte fölvenni a cipőjét, hogy kimegy homokozni, összekoszolja magát, és utána én megmoshassam a kezét, az erdeti terv szerint.

Még leírom néhány mondását:
-Mindig nem engedi a szappan, hogy elérjem!
-madzagszörp (=bodza)
-Félek a Lólánttól, melt a Lólátt alanyos.
-Repül egy madár a zenében. (sercegett a CD lejátszó)
-A Gléti házát úgy hívják, hogy vendégség.......A másik vendégségbe Emese lakik.
-Tégedtől kélek tejet! (ez is egy induló hóbort-roham volt...)