Sanyi még régebben kitalálta azt a játékot, hogy ő egy kis fióka, aki csak csipogni tud, és odabújik az anyukájához, aki megeteti és megszeretgeti. Sanyi közben folyamatosan csipog, illetve inkább nyávog, mint egy kismacska. Egyszer odabújt az ölembe, és azt mondta: Itt aludok az öledben. Melt a fiókának itt van fészke.
Lóránt is eltanulta ezt a játékot, ő is gyakran jön nyávogva, és olyankor ki kell találnom, hogy mit mond a fióka. Sanyi meg van róla győződve, hogy értem, és amikor hosszan nem akarom megérteni, akkor lefordítja nekem, hogy éppen éhes.
Erről jut eszembe, Lóránt fióka még nem tudja, mi a különbség az éhes és a szomjas között. Ebédnél gyakran hisztizik, mert addigra elfárad, és a sírástól nem bírja megmondani mit szeretne. A múltkor ott állt a konyha közepén, sírt, és azt mondta egyfolytában, hogy éhes! Én meg próbáltam etetni, kanalakat vettem elő neki, ölembe ültettem, de egyre csak sírt, hogy éhes, míg véletlenül meg nem kérdeztem, hogy kér e vizet. Akkor kiderült, hogy szomjas.
Sanyival ülünk a gyerekszobában, ahová gyakran áthallatszik, hogy a szomszéd Laci bácsi TV-t néz. Sanyi fióka átnéz a falon, majd azt mondja:
-Láttam a Lacibácsit. Meg a Laci nénit. És Laci papát is láttam.
-És mit csináltak?
-Játszottak.
-Mit játszottak?
-Olyat játszottak, hogy... csoki!... Arra gondoltak, de nem ették meg...Melt különben is kövél lesznek.
(Na, ezt a játékot Sanyi is bevezethetné. Rettenetesen édesszájú.)
Sanyi sokat segít nekem a fegyelmezésben. Rászól apára, hogy ne egyen ezt-azt, mert kövér lesz. (Ezt nem tőlünk hallotta, hanem a Kisvakondban a Süni lett nagyon kövér, mikor túl sokat evett.) Megmondja, hogy Lorcsinak mikor kell a sarokba állni, rászól apára, ha azt mondja, hogy hülye. Egyszer várta apát a lépcső tetején, és azt kiabálta neki:
-Apa, láttam, hogy pulykáskodtál!
Egyik ebédnél ügyesen előrehajolt, és nem csöpögött szanaszét a kaja, nagyon megdícsértem, hogy ügyes volt.
- Ha ügyes a Sanyi, akkor boldog legyél!
Sanyi legóból épített tornyokat. Sokat, tényleg sokat. Mondom is neki:
-Hú de sok szép tornyot építettél!
Kicsit mérgesen rám szól:
- Kettő! Nem sok, kettő!
Lóránt hamar szétrombolta Sanyi tornyait, Sanyi erre kiabálni és sírni kezdett. Próbáltam megvígasztalni, hogy építettem neki újakat, de csak sírt tovább, végül kinyögte:
- Én akaltam szétrombolni!
Sanyi okosságai:
-Sanyi, tudod hogy hívják ezt a kisfiút?
-Tudom... úgy .... tudom... úgy hívják, hogy kislány.
-Ott volt egy bácsi?
-Igen.
-És milyen volt a bácsi?
-Olyan volt, hogy Sándol.
-Anya, fáj a fejem!
-Dörzsöld meg!
-De nem jön le a fáj!
És végül amire nincs magyarázat:
-Anya, hogyan kell kint sötétnek lenni?
2011. június 30., csütörtök
2011. június 27., hétfő
Zűrös június
Júniusban sok minden történt velünk. Éppen befejeztem a vizsgaidőszakot, és kezdtem volna az államvizsgára tanulni, mikor kaptam egy emailt a volt luxemburgi munkahelyemtől, melyben az állt, hogy 16-ától visszavesznek 3 hónapra.
Még márciusban beszéltem a volt főnökömmel, mondtam neki, hogy terhes vagyok, és szívesen visszamennék dolgozni a nyáron. Ott egy kicsit más a kismamákhoz és családosokhoz való hozzáállás, de azért ezzel még ők is kinevettek. Nincs hely, nem vesznek vissza. Nem is nagyon számítottam másra, de egy telefont megért.
Aztán június elején jött ez az email, hogy mégis.
És ekkor felpörgött az életünk. 16-án nem tudtam kezdeni, mert másnap volt az államvizsgám, 24-én meg az Msc felvételi, így végül június 27-ben egyeztünk meg. A gyerekek nagyon sokat voltak a nagymamáknál, én meg a sok éjszakába nyúló tanulás miatt néha összekevertem a valóságot az álomvilággal. Egyszer azt álmodtam, hogy a gyerekek a parciális deriváltjaim.
András pedig lakókocsit keresett (meg hitelezőket). Ebben hamar sikerült megegyeznünk, hogy kempingezni szeretnénk. Nagyon szép emlékeink voltak, és bizony nehéz lett volna rövid távra szállást találni. Ha találtunk is volna, nagyon drága lett volna.
Sajnos, végül nem sikerült mindent időben elintézni, és együtt elindulni. (A lakókocsi regisztrálásával vannak nehézségeink.) Ez azért rossz, mert Sanyinak kezdett elege lenni abból, hogy minket csak hétvégén lát, és sokat bíztattam azzal, hogy majd Luxemburgban nagyon sokat leszünk együtt, és lakókocsiban fogunk lakni. Sanyinak van egy játék lakókocsija, és nagyon szereti, már nagyon várja, hogy lakókocsizzunk. Lórántnak pedig mutattam képeket egy luxemburgi játszótérről, ahol van egy hatalmas hajó, ő ezt emlegeti már egy ideje.
Én 26-án kijöttem, egy barátnőmnél megszálltam, elkezdtem dolgozni. Remélhetőleg másfél hét múlva kis családom is megérkezik. Addig András pakol, ügyintéz, gyerekek meg többnyire jól érzik magukat nagyinál.
Még márciusban beszéltem a volt főnökömmel, mondtam neki, hogy terhes vagyok, és szívesen visszamennék dolgozni a nyáron. Ott egy kicsit más a kismamákhoz és családosokhoz való hozzáállás, de azért ezzel még ők is kinevettek. Nincs hely, nem vesznek vissza. Nem is nagyon számítottam másra, de egy telefont megért.
Aztán június elején jött ez az email, hogy mégis.
És ekkor felpörgött az életünk. 16-án nem tudtam kezdeni, mert másnap volt az államvizsgám, 24-én meg az Msc felvételi, így végül június 27-ben egyeztünk meg. A gyerekek nagyon sokat voltak a nagymamáknál, én meg a sok éjszakába nyúló tanulás miatt néha összekevertem a valóságot az álomvilággal. Egyszer azt álmodtam, hogy a gyerekek a parciális deriváltjaim.
András pedig lakókocsit keresett (meg hitelezőket). Ebben hamar sikerült megegyeznünk, hogy kempingezni szeretnénk. Nagyon szép emlékeink voltak, és bizony nehéz lett volna rövid távra szállást találni. Ha találtunk is volna, nagyon drága lett volna.
Sajnos, végül nem sikerült mindent időben elintézni, és együtt elindulni. (A lakókocsi regisztrálásával vannak nehézségeink.) Ez azért rossz, mert Sanyinak kezdett elege lenni abból, hogy minket csak hétvégén lát, és sokat bíztattam azzal, hogy majd Luxemburgban nagyon sokat leszünk együtt, és lakókocsiban fogunk lakni. Sanyinak van egy játék lakókocsija, és nagyon szereti, már nagyon várja, hogy lakókocsizzunk. Lórántnak pedig mutattam képeket egy luxemburgi játszótérről, ahol van egy hatalmas hajó, ő ezt emlegeti már egy ideje.
Én 26-án kijöttem, egy barátnőmnél megszálltam, elkezdtem dolgozni. Remélhetőleg másfél hét múlva kis családom is megérkezik. Addig András pakol, ügyintéz, gyerekek meg többnyire jól érzik magukat nagyinál.
2011. június 21., kedd
Kistesvél
Hamarosan bővül a család. Régebben szívesen kérdezgettem Sanyitól, hogy szeretne e kistestvért.
-Sanyi, szeretnél kistestvért?
-Inkább joghurtot kélek!
-Sanyi, szeretnél kistestvért?
-Szeretnék.
-Kisfiút vagy kislányt?
-Tesvélt szeretnék! - egy másik alkalommal meg ezt válaszolta:
-Kisfiút is meg kislányt is. Sokat kérek!
-Sanyi, szeretnél még egy kistestvért? Egy nagyon picit?
-Egy icipicit szeletnék. Ami nem beszél.
-Lóránt sem beszél. (Akkor még nem beszélt.)
-Lóránt azt mondja, hogy pápp!
-Pápp! - csak hogy Lóránt is hozzászóljon a témához.
-Szeretnél kistestvért?
-Szeretnék... olyan Lólántot.
Aztán, amikor egy bácsi újszülött kiskutyákat akart mutatni gyermekeimnek, Sanyi közölte vele, hogy ő kistestvért szeretne. Gondoltam, túltárgyaltuk a témát, és nem nagyon kérdeztem többet.
Ahogy nőtt a pocakom, egyre többet beszélgettünk a kistestvérről, aki, majd ha nagyobb lesz, kibújik, és tornyot épít. Sanyi többször is mondta, hogy nagyon fogja szeretni. Sőt, egyszer azt találta ki, hogy bebújik hozzá, és megszeretgeti. :))
Beszéltünk még a születésről, amit Sanyi később így adott elő:
-Anya, emlékszel, amikol kijött egy zsinól a cicim..... (gondolkodik, gondolkodik...) .... emlékszel, amikol kijött egy zsinól a köldökömből? És azt levágtátok. De én akaltam, hogy levágjátok!
- Anya, emlékszel amikol bent voltál a gyomlomban?
Mióta Lóránt beszél, őt is próbálom bevonni a beszélgetésbe. Egyszer megkérdeztem tőle, tudja-e mi van a pocakomban. Azt mondta, homok. Egyébként nagyon tetszett neki az a szó, hogy pokac. :))
-Sanyi, szeretnél kistestvért?
-Inkább joghurtot kélek!
-Sanyi, szeretnél kistestvért?
-Szeretnék.
-Kisfiút vagy kislányt?
-Tesvélt szeretnék! - egy másik alkalommal meg ezt válaszolta:
-Kisfiút is meg kislányt is. Sokat kérek!
-Sanyi, szeretnél még egy kistestvért? Egy nagyon picit?
-Egy icipicit szeletnék. Ami nem beszél.
-Lóránt sem beszél. (Akkor még nem beszélt.)
-Lóránt azt mondja, hogy pápp!
-Pápp! - csak hogy Lóránt is hozzászóljon a témához.
-Szeretnél kistestvért?
-Szeretnék... olyan Lólántot.
Aztán, amikor egy bácsi újszülött kiskutyákat akart mutatni gyermekeimnek, Sanyi közölte vele, hogy ő kistestvért szeretne. Gondoltam, túltárgyaltuk a témát, és nem nagyon kérdeztem többet.
Ahogy nőtt a pocakom, egyre többet beszélgettünk a kistestvérről, aki, majd ha nagyobb lesz, kibújik, és tornyot épít. Sanyi többször is mondta, hogy nagyon fogja szeretni. Sőt, egyszer azt találta ki, hogy bebújik hozzá, és megszeretgeti. :))
Beszéltünk még a születésről, amit Sanyi később így adott elő:
-Anya, emlékszel, amikol kijött egy zsinól a cicim..... (gondolkodik, gondolkodik...) .... emlékszel, amikol kijött egy zsinól a köldökömből? És azt levágtátok. De én akaltam, hogy levágjátok!
- Anya, emlékszel amikol bent voltál a gyomlomban?
Mióta Lóránt beszél, őt is próbálom bevonni a beszélgetésbe. Egyszer megkérdeztem tőle, tudja-e mi van a pocakomban. Azt mondta, homok. Egyébként nagyon tetszett neki az a szó, hogy pokac. :))
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)