Szeptember végén

... Megvolt az orvosi vizsgálat is, Lóránt 6640g, 68cm. Soknak tűnik, de szépen az előírt görbe szerint fejlődik. A rendelőben is mindenki odáig volt, hogy milyen szép baba, de hallottam, hogy az előzőnek is ezt mondták, úgyhogy nem biztos, hogy tényleg tudják, hogy szép baba.

Lóránt mégsem kapott oltást, mert még beteg. Ugyanakkor végre diagnosztizálta valaki azt a "kis náthát", ami 3 hétre leterítette a családot. Ahogy sejtettem, vírusos torokgyulladás, és most szegény Lóránton van a sor. :( De nagyon jól viseli, továbbra is gyakran mosolyog, sőt Andrásnak már sikerült egyszer megnevettetnie is. És naggyon sokat gügyög!

Sanyi pedig a hétvégén elkezdte megérteni, amiket mondunk neki. Tényleg az az érzésem, hogy egyik napról a másikra - azt hiszem az ő kis értelme kvantumszerűen nyiladozik. (Ez persze nem azt jelenti, hogy idejön, ha mondom neki, hogy gyere ide.)
A rosszaságról is van már némi fogalma. Nagymama kertjében matatott a hétvégén, és egyszer csak kirántott valami zöldséget a földből. Sejtette, hogy ezt nem kellett volna, mert amint megjelentem a színen, fölpattant, kijött a veteményesből, és mutatta nekem, hogy ő most hú de becsukja a kaput, és menjünk innen.

Új fejlemény, hogy szeret motorozni. Eddig csak emelgette és dobálta a játszótér összes motorját, de pár napja már ráül és hajtja is, igaz nem túl gyorsan. Ma motorral mentünk le a játszóra, hadirokkant csiga tempóban. A zebráknál le kellett szállnia, és gyalog jönni. Hiába mondtam el neki viszonylag türelmesen, hogy miért, és, hogy majd visszaszállhat, minden egyes leszállásnál visított. Közben Lóránt is rázendített, a járókelők pedig "Jaj, de cuki, hát mi a baj?" és hasonlókkal próbálkoztak, nem sok sikerrel...

Lóránt 2 hónapos, Sanyi bölcsis

Lóránt két hónaposan egészen óriásbaba lett. Rendszerint 3-4 hónaposnak nézik, nem csak közönséges járókelők, hanem egy gyerekosztályon dolgozó nővér is. Nem tudom pontosan a méreteit, de 6 hetesen volt 6 kiló, most talán néhány dekával több. Hamarosan kap oltást, majd akkor megmérjük.
A hasfájós és hányós korszaknak vége. Éjjel kétszer eszik, de egyre gyakrabban fordul elő, hogy csak egyszer. (Igaz, ez esetben nagyon korán kel.) Nagyon nyugodt baba, könnyen meg lehet nyugtatni. Szereti, ha sétálunk vele fel-alá. Leülni, persze, nem ér.
Egész ügyesen tartja a fejét, érdeklődik a külvilág iránt (a színes lepkét nagyon sokáig tudja nézegetni), és sokat beszél. Ma reggel 5 körül felébredt, azt hittem éhes. Vártam, hogy szóljon, de ő csak hümmögött és gügüzött legalább egy óra hosszat, aztán visszaaludt. Engem olyan intenzíven tud nézni, hogy közben nem is pislog.
Tud már mosolyogni is, sajnos erről igazán jó képet még nem sikerült csinálni. Ez itt csak egy negyedmosoly (az is inkább nagyítva jön elő):

Sanyi rendszeresen birkózik vele, különösen akkor, ha Lóránt sír. Sanyi úgy próbálja megnyugtatni, hogy ráfekszik. Ezt Lóránt csak pár másodpercig tűri szótlanul. Ha Sanyi pihentebb, szelídebben játszik vele, pl húzza, vagy csavarja a kezét, bekapja a lábát, beletörli a nyálát, és nagyon sokszor puszit ad neki.

Na és, hogy s mint van Sanyi bátyó? Elkezdett bölcsibe járni. Pontosabban ez amolyan játszóház és családi napközi keverék. Reggel 9től 1ig van ott, van két kislány pajtása, akiket rendszeresen ölelget. (Ez némi szorongatással is jár, mivel Sanyi ugyebár nagyon erős.) Adél eleinte sikoltozott és menekült, meg kitalálta, hogy Sanyi megharapta az orrát, de szerencsére ezt még az óvónő sem hitte el. Valószínű elmagyarázták a lányoknak, hogy Sanyinál ez a szeretet jele, mert most már nem bánják az udvarlást. (Van egy másik kisfiú is, de nem tudom, őt mennyire szereti Sanyi, mert ő már a beszoktatás után jött, és nem láttam játszani őket.)

A kis játszótéren nagyobb sikert aratott Sanyi, ott egy vele egyidős kislányt kezdett ölelgetni, aki eleinte nevetett, aztán azt mondta: "Még!" (Na igen, a lányok hamarabb beszélnek.)