2012. december 20., csütörtök

Jár a baba, jár - Karácsony

Jancsika elkezdett járni. Egy-két lépést már korábban is megtett, de most már egész hosszú távokat megy popsira esés nélkül. Ez olyannyira felvillanyozta, hogy tegnap este még 9-kor is föl-alá trappolt a lakásban, miközben nevetett, mosolygott.

A templomi ovis karácsonyi ünnepségen Sanyi már egész lazán viselkedett, mint egy igazi középsőcsoportos. Fehér ingben, vagány nyakkendőben ücsörgött a padon, és csak félig-meddig követte, hogy mi zajlik körülötte. (A nyakkendőt Marika mama készítette, és a gyerekek be voltak zsongva, hogy az a díszük.) Ők még nem szerepelnek, csak együtt éneklik a dalokat, nem kell miért izgulni. Így aztán még azt is láttam, mikor Ábellel elkezdték egymást rugdosni, és szét kellett őket ültetni.

Lórántnak viszont az első karácsonyozása volt, és nagyon meg volt szeppenve. Az ünneplő ruha tetszett neki (kilályfinak öltözött), de a templomban már csak ült a helyén, de az arcán kétségbeesés. Én odatolakodtam magam az első sorba, hogy tudjam bátorítani, sokat mosolyogtam rá, integettem neki. Lehet, hogy használt valamit, de kb fél óra után csak elsírta magát.
A műsor után a szeretetvendégsében már feloldódott Lóránt is, és együtt tomboltak a gyerekekkel a színpadon. Jancsika meg megkóstolt mindenféle csokisat, még egy idegen néni tányérjából is kivett egy-két falatot.

2012. december 7., péntek

Sanyi, gomba és a kalapács

Ma este fél tízkor, Sanyi még nem szeretne ágyba menni:
-De Apa, nekem még dolgom van, úgy, mint anyának a tanulás!
-és mi a dolgod?
-Gombát rajzolok, meg kalapácsot.

Sanyi rákapott a rajzolásra. Kiscsoportos korában nem nagyon rajzolt, az óvodában szinte semmit. Most meg hirtelen elkezdett egész felismerhető dolgokat rajzolni. Pl buszt, virágot, fordtranzitot, vitorláshajót és persze gombát meg kalapácsot. Ma szivárványt is rajzolt nekem, azt Lóránttól tanulta. Az oviban meg: Lányos színűre színeztem a sapkát, mert te lány vagy! Neked csináltam!

Minden szempontból nagyon sokat fejlődött. Legoból egész csudajárműveket épít, a legjobban felismerhetőek a különböző repülők, de volt már pékautó, hókotró és tengeralattjáró is. Ügyesebben öltözködik, eszik, megtanult bukfencezni.
A játszótéren azért még Lóránt a bátrabb, ő mindenféle félelmetes helyre felmászik, nem is nagyon szoktam odanézni. Sanyi meg menne utána, de sokszor elakad, és nem mer.

Sanyi már figyel Apa komplexebb meséire is. (Apa ugyanis csak olyat hajlandó mesélni, ami legalább egy kicsit érdekes neki is. A különböző képeskönyveket, vagy egy-két mondatos Bogyó és Babócákat nem bírja ezredszerre is felolvasni, pedig Lóránt még ezt szereti inkább.) Na de Sanyi figyel már mindenre, és nem feltétlen az izgalmas, kalandos, változatos mesék ragadják meg a fantáziáját - szerintem ezeket még nem tudja követni. Van pl egy Andersen mese (A tengeri kígyó), amiben csak annyi történés van, hogy lefektetnek egy kábelt a tenger fenekére, és a halak azon tanácskoznak (oldalakon keresztül), hogy ez micsoda. Sanyinak ez a kedvence.
Egyszer Sanyi mesélt egy egyszerűbb Thomas-os epizódot könyvből, a képek alapján. Nagyon vicces volt, ahogy egy-két szóban lerendezett egy képet, de mégis elmondta az egész történetet. Bezzeg én nem mesélhetem így, mert ha az unalomtól és a fáradságtól megpróbálom egy-két szó kihagyásával rövidíteni, azonnal rám szólnak, hogy nem mondtam azt, hogy...

Egyszer nagyon mélyen elmerült a legózásban, és sehogy nem akarta meghallani, hogy kérdezek tőle valamit. Végül többedszeri türelmetlen faggatózásomra higgadtan annyit mond:
-Akik dolgoznak, néha nem tudnak megszólalni.

Sanyi egész megbarátkozott az óvodával, bár mondja, hogy imád beteg lenni, de amikor tényleg beteg, akkor meg szeretne meggyógyulni, és oviba menni. Még mindig délelőttösök csak, várom, hogy Lóránt is jól érezze magát, de lehet, hogy azt mégsem fogom megvárni, na de ezt majd Lorcsinál leírom.
Milyen rosszak ezek a gyerekek... mikor párbaállás van, nem engedik, hogy velem legyenek. Anya, mondd meg az óvonéninek, hogy büntesse meg az összes gyereket! ...
... Nem, nem szokta megengedni... Ő néha megengedi, de néha meg nem. Nagyon rosszak ezek a gyerekek, én ilyen rossz gyerekeket még nem is láttam....Na de majd mondom a Hajninak, hogy Hajni! Ha nem leszel a párom, megszakad a szívem! Akkor biztos megengedi.... Ja, ő igen, ő megengedi, dehát őt meg én nem akarom!
Hajni sajnos másnap sem engedte meg.

2012. december 6., csütörtök

Mit írjunk a Télapónak?

L: Jók voltunk!... Én mindig...én....a angyal szelet minket...nekem írd azt, ho..hogy szeletem a bálányokat, hát az alanyos bálányokat...hát még még.. a játékgyíkokat.
S: Ja, nem verekedünk! ... Nem győztem le a Lórántot, nem verekedtem olyan nagyon meg!

- És mit hozzon nektek a Télapó?

L: Mikuláscsokit megmegmegmeg játékgyíkot. Mogyorót? azt igen. Mandarint? Azt is.... Anya figyelj! Rossz is vagyok, meg jó is vagyok, mindig ez a szabály.
S: Tűzoltóautót hozzon.. és kettőt! hogy barátja is legyen.