Keresztelő

Nem éltem még e föld színén: te értem megszülettél; 
Még rólad mit sem tudtam én: tulajdonoddá tettél;
Még meg sem formált szent kezed, Már elválasztál engemet,
Hogy társam légy e földön.

Hétvégén Jancsit is megkeresztelte a kelesztnéni. Lóránt nagyon félt, többször is elmondta, hogy ő már meg van keresztelve, őt már nem kell. Végig a kezemben kellett tartanom, hogy nyugodt legyen. Az énekeskönyvet nézegettük Sanyival és Lóránttal, a kottákról és hangjegyekről meséltem, hogy azok rövid és hosszú vonatok, némelyik felfordult. Egész jól bírták.

Jancsika csodálatos volt, egyáltalán nem sírt, egész sokáig bírta. Az úrvacsoránál kezdett nyűgösködni, akkor kimentünk a gyerekekkel. (Pünkösdi ünnepi istentisztelet volt.)
Sanyi egy ideje mondogatja, hogy ő inkább katolikus szeretne lenni. El sem tudom képzelni, hogy ez honnan jött. Talán, ha azt mondom neki, hogy akkor még egyszer meg kell keresztelkedni, letesz erről a szándékáról.

Jancsika most már elüldögél egy darabig egyedül is a földön, de egy idő után felborul. Szeret tapsolni, imád fürdeni, hatalmasakat rúgkapál és fröcsköl közben, rengeteget nevet, idegenekre is nagyokat mosolyog. Nyolc hónaposan 11 kiló, amivel minden eddig rekordot megdönt. Sajnos, elég sokat kell most is cipelgetni, mert hamar elunja a fekvést, az ülést még hamarabb, és már nagyon kíváncsi mindenre. Egyszer-kétszer előfordult már, hogy átaludta az éjszakát, és az is, hogy délelőtt nem aludt. (Ez nagyon jó, hiszen akkor a nagyokkal egy időben alszik.) Nagyrészt még anyatejes, mostanában kezdett el bébiételeket enni. Napi egyszer eszik bébiételt, és csak egy negyed, vagy fél dobozzal, leginkább gyümölcsös dolgokat.
Két kicsi foga már nőtt alul, a cumit teljesen eldobta. Eleinte még hagyta magát cumival megvígasztalni, most már föl kell venni kézbe, nincs mese.

Testvérei nagyon szeretnek kisbabásat játszani. Ilyenkor rugdosnak, fröcskölnek, és kikérik maguknak, hiszen ők csak kisbabák...

Sanyi hőbörög

Lórántnál enyhült valamennyire a féltékenység, mióta kedd délelőtt Lóránt napot tartunk, és együtt megyünk a postára, piacra, stb. A héten Sanyi kezdett kezelhetetlen lenni. Rengeteget rosszalkodik, folyamatosan hőbörög. Ha valamit szóvá teszek, azonnal Losszanya vagyok, ha meg valamilyen büntetést helyezek kilátásba, szemtelenül kiabálja, hogy bocsánat, nem fogok többet ilyet csinálni. Persze, nem gondolja komolyan, csak kiabálja, mint egy rigmust, de aztán csinálja tovább gátlástalanul.

-Meg ne halljam ezt mégegyszel, hogy Pakoljál Sanyi!

-Nem fogom felvenni a nadrágot!
-Jó, nem kell felvenni.
-De kelljen! De nem fogom...

Valamiért nagyon szeretett volna haragudni rám, kereste az indokokat.
-Mondd, hogy nem szép a kabátom! ...csóválja a fejét.... Lossz anya!... ruhában menjél fürdeni... kicsit gondolkozik...Bocsánat, ne menjél ruhába...csak nagyon haragszom rád.

Nem akar ebédelni, még azt sem akarja megkóstolni (sem), amit egyébként szeret. Alkudozik, egyszer csak kifakad.
-Ezt nem lehet velem csinálni, hogy megkóstolom a kukoricát, és nem kapok utána pudingot!!!!!

-Jaaj, mél van ilyen kevés almalé?... Ittál?... Mél ittál?.... Én azt akalom, hogy nekem sok legyen!....hosszabb szünet, majd maga elé motyogja... Jaj, bocsánat, hogy megengedtem nektek, hogy igyatok almalét...

-Sanyi, tegnap ízlett neked a vajaskenyér, most miért nem eszed meg????
-Nem, tegnap sem ízlett. Bocsánat, hogy megettem.
Hosszas alkudozás után sem hajlandó megenni, nem is kap semmi mást. Nagyon mérges rám.
-Milyen rossz ez az anya!!
-Sanyi, tudod te milyen egy rossz anya? Például sokszor jól pofonvágja a gyerekét. Legyek rossz anya?
-Igen! És NEM vágja pofon a gyerekét.
-Látod, akkor nem vagyok rossz anya, rendben?
És ekkor Sanyi benyögte azt, amitől majd hanyattvágtam magam a röhögéstől. Tökéletesen eltanult sokat sejtető, ironikus hangsúllyal:
-....ezt most inkább nem hallottam.

-Most menjél el anya... Ilyenkor valami rosszaságra készül.... Nem másztam föl ide!..öö.. nem akkol másztam föl, amikol megjöttél.

-Anya, ehetem?
Ezredszerre kérdezi, kissé ingerülten válaszolom, hogy IGEN! Erre ő is elveszti a türelmét:
-Szépen mondjad, hogy igen!
-Igen. (szépen mondom)
-De ne most! Majd ha kéldezem!... Anya ehetem?

Azért van olyan is, hogy nem bír velem. Félig könnyek közt olyat szeretne mondani, amivel nagyon megbánt:
-és...és...csúnya a ház!...csúnya a Jancsika...ez a büntetésed!
-Sanyikám, mondd miért vagy ilyen?
-Így teremtett meg a Jézuska.

Lóránt és a lelki vígasz

A minap kiakadtam, mert egy járókelő leteremtett, hogy nincs bennem semmi szeretet, úgy bánok a gyerekekkel. (Ráncigáltam Lórántot.) Amúgy sem voltam derűs kedvemben (Lórántot is ráncigálni kellett, ugyebár), és mikor hazaértünk, még mindig ezen bosszankodtam, hogy mi mindent kellett volna mondanom a nőnek. Itthon ölembe vettem Lorcsit, és megbeszéltük, hogy de igenis van bennem szeretet, és hogy micsoda butaságokat mondott az a néni. Mondtam is neki, hogy most nagyon ideges vagyok emiatt.
-Mél?.. Neked ezeket mondta?... de most mál nem mondja ezt!
És milyen igaza van.

Egyik reggel (a rádió szerint is a nap legstresszesebb időszaka), kicsit mérges hangon mondom Lórántnak, hogy jöjjön oda.
-Gyere ide Lóránt.
Érzi, hogy nem vagyok kedves, azt mondja:
-Megversz? (nem szoktam, csak fenyegetőzni vele.)
-Nem, felöltöztetlek.
-Akkor mosolyogjál!
Ettől úgy ledöbbentem, hogy hirtelen nem tudtam rá mit mondani, ezért inkább azt kérdeztem, amit ők is másodpercenként, még egy kicsit szégyelltem is magam, hogy így kizökkentem szegény gyereket.
-Miért?
De mézédes kisfiamat nem zökkentettem ki:
-Melt szeletlek.

Azért szokott mérges is lenni rám. Egyszer nagyon szenvedve, elnyújtott hangon azt mondta nekem:
-Egyen meg.. valaki téged..

Mostanában nagyon féltékeny Jancsikára. Anyásabb lett, hisztisebb, agresszívabb.
-Szülessen még egy ugyanolyan kisbaba, mint a Jaccsika... Azél, hogy legyen nekem is kisbabám.
Kint voltunk a telken, mikor Lóránt valami apróság miatt rázendített az év hisztijére, és üvöltött. Leültettem a lépcsőre, egy kicsit távolabb tőlünk, hogy ne kelljen hallgatni. Történetesen a lépcsőre sütött a nap.
Lóránt leül, és üvölt tovább:
-Most E-GYE-DÜL napozzak?

Ritkán tudok a két itthon lévő gyerek mellett telefonálni, mert valamelyik biztos foglalkoztatni kezd közben. Ezért aztán, mikor egy fontos hívást tényleg el kellett intéznem, és nem várhattam vele hetekig, azt mondtam Lórántnak, hogy maradjon csöndben amíg beszélek, mert egy nagyon mérges nénivel beszélek... Félig meddig működött... Lóránt végig ott állt mellettem, és suttogott a fülembe, hogy mi van a nénivel...

Lóránt felébredt délutáni alvásából. Fölállt az ágyban és nyűgösen, hisztisen követeli: Vegyél má ki az ágyból!!!... Kivettem.... Erre azt mondja angyalkává változva: Köszönöm szépen a segítséget.
Lóránt egyébként nagyon könnyen elalszik délután is, este is. Egyszer volt csak, hogy fáradtan és nyűgösen azt mondta: Anya, én akkol sem vagyok fáladt, amikol fáladt vagyok.

Lóránt kergeti a galambokat, de azok mindig elröpülnek előle. (Amióta Sanyi erre rájött, ő is nagyon bátran kergeti a galambokat.) Lóránt méltatlankodva kérdezi:
-Mélt mindig elrepül?
-Mert megijed tőled.
-De megígélem, hogy visszateszem a földre!

Ők mondják

Lóránt
-elmondja a Mit sütsz, kis szűcs-öt: Miszü sziszü...mit találtál?
-kedvenc játéka a líge-lóga lábája
-saját mondókája, amit Sanyival együtt szavalnak boldogan: Pettene, pettene, te vagy Lólánt / Saa-nyi
-egy másik mondóka: Heló, én vagyok a fee-te, fuu-ta. A mondóka közben egy pár papucsot kell összeütögetni, ez a fetefutázás.
-gyakran kéri, hogy husikázzam meg.-Lóránt néha még mindig ismételgeti a mondatai elejét. (Ez tavaly nyáron volt nagyon jellemző a beszédére.) Pl: Ez elektromos, elek?
-kicsengült!  (csengetett a mikró)
-viszkelődik a süni...
-Evés közben nézi apa levesét. Apánál a tenger...nem, a leves fenekén van a sok finomság.
-Jó volt a sétálás, Lorcsi? Nem, csak tetszett.
-Apa levágatta a haját tüsire, úgy jött haza: Le van nyílva a hajad! Nagyon éldekes apa van itt.
-Lóránt felvette az új hátizsákját. Megmutatom apának, milyen csinos a hátam.
-Kélek vitorláshajót! .... Neem, inkább most!... Nem születésnapi vitorláshajót, inkább CSAK vitorláshajót!

Sanyi: (már néha szépen mondja az R-t)
-megvidámozom a Jancsikát ...odamegy, és azt mondja neki gyogyós hangon: Tyátyátyátyá, Jancsika... ebből lett a megtyátyátyázni, de ezt már én találtam ki.
-betegórisiz.. ez azt jelenti, hogy megfertőzni. A márciusi betegségek idején sokszor szeretgették Jancsikát, és bizony meg is fertőzték..
-reggelire nagyon sokszor csokigolyót esznek tejbe áztatva. Az új tej? nem aludt tej?...csokigolyói tej?
-és még sokabbat
-Sanyi megtanulta a feltételes módot is használni: ha ez így lenne volna,... ha én énekelnék volna, ... úgy topogok, mintha dobolnának volna.
-megütöttem a fejem térdén (álla), a kezem térde (könyöke)
-Mióta óvodába jár, tanult egy kis illemtant, hogyan kell enni, de továbbra is úgy eszik, mint egy disznó. Anya ehetem? Igen, Sanyi... Akkol eszem...
-tízig nagyon jól tud számolni, utána: tíz, tizenegy,... hatodik, hetedik. (Lóránt gyakran megdícséri Sanyit, hogy milyen szépen számol.)

Mindketten:
-Néha megkérdezik az anyajegyeimre, hogy azok mik, mondom, hogy anyajegy. Ennek mintájára Sanyi talált magán Sanyijegyet, Lóránt meg Lórántjegyet.
-Az igekötőket még nem használják helyesen, pl: Miért elengedte?
-Ez nem ugyanaz, csak olyan, mint. Hasonlít.
-mozdonyelej, hajóelej...
-Sanyi már tudott egyszer szépen beszélni, de kb fél éve elkezdett ilyen csúnyán beszélni, pl: Simogaccsál. Lóránt átvette tőle, és most mindent cs-vel mondanak.