Szilveszter

Ma délután Sanyi is önként és boldog izgatottsággal aludt, mert tudta, hogy ha alszik, akkor éjjel fentmaradhat megnézni a tűzijátékot. Jancsikát sem ébresztettem fel két óra után, hanem egyhuzamban aludt 3 órát. Azért így is csoda, hogy éjjel egykor még a Gellért hegyen kurjongott és tűzijátékot akart nézni. No de ne szaladjunk ennyire az események elébe...
Reggel lehoztuk a padlásról a tavaly félretett dudákat, és megállapítottuk, hogy használhatatlanok. Lementünk, hogy vegyünk új dudákat a néninél, aki csak nekünk mindent olcsóbban ad, mert ismer minket, és a gyerekek miatt, no... Vettünk dudákat kedvezményesen, kaptunk egy törött hercegnői koronát ingyen, meg szerencsepénzt, aranypatkót aranyáron. A gyerekek odáig voltak a sok kincs beszerzése felett érzett örömükben. Otthon még készítettünk is egy-két dudát a tavalyi roncsokból.

Balázsékkal töltöttük a Szilvesztert, őszintén szólva nem csináltunk semmi különöset. (Vagy csak engem hagytak ki?) András gitározott, Balázs énekelt....tavaly emlékszem, a felnőttek tudtak társasozni, de most semmi... Ja, megvan! Apukák rácuppantak a karácsonyra kapott hatalmas versenyautópályára, és abból építettek egy még hatalmasabbat, méég több hurokkal, mééég több híddal. Így viszont néhány hibás elektronikájú elem miatt nem mentek körbe az autók, úgyhogy Jancsika élvezte a legjobban, ő még hajlandó tologatni az autókat. (Egyébként nem maguktól mennek, hanem a gyerek/apuka tekerget egy kart, és így állítja elő az áramot.) Ezzel ment el az idő.

Éjfélkor koccintottunk, majd fölmentünk a Gellért-hegyre tűzijátékot nézni, meg fellőni tűzes lepkéket, amit Balázsék hoztak. Jancsika eleinte meg volt ijedve a nagy zajtól, de hamar megszokta.
A tüzes lepkéket nagyon élvezték a gyerekek, bár Gréti némileg kiakadt azon, hogy nem szedjük össze, hanem szennyezzük vele a környezetet. (Lerepültek a Gellért-hegyről, nem volt módunkban lemászni és keresgélni őket a sötétben.) Lóránt fel akarta szedni az összes eldobott dudát - ő nem környezetvédelmi okokból, hanem, hogy jóóóó sok legyen nekünk. Jancsika alig akart hazamenni, és még napokig úgy mentünk le az utcára, hogy azt mondogatta: Keresünk....tüzijátékot...

Karácsony

Érdekesen telt a Szenteste. Klári nagyi elvitte a gyerekeket, és mivel a délutáni séta Tasi kutyával kicsit hosszabbra sikeredett este 6 körül érkeztek csak vissza hozzánk. Mi már feldíszített fával és elkészült ünnepi vacsorával vártuk őket, ez utóbbitól Sanyi már jó ideje retteg. Utálja a halat és a halászlevet, és noha mondtam neki, hogy nem kell megennie, kap helyette paradicsomlevest, ő attól is irtózik, hogy egy asztalnál üljön ezekkel az ételekkel.
No de a lényeg, hogy megérkeztek. Szerettek volna megijeszteni engem, de én botor módon kimentem eléjük a lépcsőházba és ezt öntudatlanul is megakadályoztam. Nagy hiba volt, mert innentől kezdődött a hiszti. Sanyi nagyon nyűgös és sírós volt, úgyhogy hamar eldöntöttük nem próbálkozunk azzal, hogy a gyerekekkel asztalhoz üljünk, és kultúráltan megvacsorázzunk, hanem kezdjük rögtön az ajándékozással. Ez rendben is lett volna, de Jancsika meg nagyon éhes volt, és fogalma nem volt arról, hogy izgatott is lehetne az ajándékok miatt. Így aztán, mikor bementünk körülállni a fát, ő kezdett el ordítani. Mit volt mit tenni, leültettem a konyhába enni, és még azt is megengedtem neki, hogy azt egyen, amit akar, csak végre csünd legyen. Jancsika karácsonyi vacsorája: vitamin rizzsel.
Mi bementünk énekelni. Sanyi hirtelen csöndben maradt, és szép nyugodtan, már-már áhítattal az arcán hallgatta végig az éneklést. Mint kiderült, azt hitte, éneklés közben egyszer csak meg fognak jelenni az ajándékok a fa alatt, és azt várta. Így aztán csalódott volt, mikor éneklés után ki kellett menni a nagyszobába és megvárni, míg a Jézuska odateszi az ajándékokat. Lórántot apa kezelte, és együtt gitároztak, ő viszonylag nyugodt maradt.

Ajándékozás után Lóránt pótolta az elmulasztott hiszti lehetőséget. A várva várt főajándék (Lego űrállomás) felett mindkettőnek átsiklott a tekintete. Sanyinak megtetszett Lóránt ajándéka, Lórántnak meg Sanyi másik ajándéka, amiről Sanyi nem mondott le, mert neki is tetszett. Kis sírás után elővettem Lórántnak az elrejtett pótajándékok közül a kalózkampót és kalózkardot, így nála is helyreállt a béke, és le tudtunk ülni az asztalhoz. Addigra persze Jancsika befejezte a vitamint meg a rizst, és odajött az ölembe huncutkodni, úgyhogy megint együtt volt a család, gyerekeim könnyes szétkent arcára kiült a fáradt megnyugvás.

Jövőre mostmáraztántényleg máshogy lesz. Az óvodában ugyanis megtudtam, hogy a Jézuska a kisgyerekes családokhoz délután érkezik.

Karácsonyi ünnepi öltözetben a család. Jancsika a konyhában eszi a vitamint rizzsel, Lóránt mindenáron a fejére akarta tenni a csokornyakkendőt, Klári nagyi a csillagszórókat gyújtja éppen.

Karácsonyi vásárlások

Egy leleményes játékbolt elküldte nekünk postán a karácsonyi akciókat tartalmazó prospektust. Én, gyanútlan, leültem a fotelba, és megmutattam a gyerekeknek. Gondoltam, majd figyelem a reakciójukat, hogy mi tetszik nekik. Az egyik oldalon játékfegyverek voltak, amik szivacslabdákat lőnek ki. Ijesztően sokféle, és döbbenetesen jól megmintázták a legkegyetlenebb géppuskákat is.
Gyermekeim extázisba jöttek, innetől kezdve csak erről tudtak beszélni.
-De gyerekek, ilyet biztos nem kaptok. Ezek undorító gyilkos fegyverek! Annyi más értelmes és jópofa játék van, vagy mesekönyv...
És akkor elhangzott a 6 évestől az a mondat, amit korábban csak egy amerikai alkoholista családba tudtam volna elképzelni:
-Én gyilkos fegyvert akarok! Könyvet SOHA!
(Kérem az olvasót, ne botránkozzon nagyon meg, hiszen én adtam a gyerek szájába a szavakat.)

Sanyival boltba megyünk, és próbálom elmagyarázni neki, hogy miért nem veszek neki üdítőt. Drága, nincs pénzem, stb.
Sanyi: Apának sincs már pénze.
Én: Uhhh ... tényleg?
Sanyi: Igen, mert mindet elköltötted.

Lóránt azon elmélkedik, meg tudnánk e venni egy igazi helikoptert.
- Az már iszonyat drága... Egész éjjel ott kell állni az automatánál, egész éjjel adja a pénzt. Olyan drága a helikopter.
- Dehát nem ad egész éjjel az automata pénzt, csak amennyi van benne a számlánkon.
- Miért? 
- Mert elfogy. Egyszer csak azt mondja, hogy nincs több.
- Igen, és akkor el kell menni egy hegedűshöz, és ha annak is elfogyott, egy másik hegedűshöz, és így tovább.
- Hegedűshöz??
- Igen. Annak a tokjában van pénz.

Valamiért nagyon dühös voltam a gyerekekre, dúltam-fúltam. Sanyi látta, hogy gőzölög a fejem, aggódva kérdezi:
- Most nem kapunk ajándékot?
- Hát tőlem nem....(megenyhülök)... de a Jézuskától igen.
Lóránt:
- Hagyjad csak Sanyi, úúúgyis elfelejti addig!

Fociláz

Sanyinál akadozva indult a foci, és mikor végül feladtam, és úgy engedtem be az oviba, hogy mától nem jársz focira, végül mégis bement, és most már tényleg nagyon szereti.
Első alkalommal egyébként boldogan újságolta itthon, hogy két gólt is lőtt!
- ... csak ez a rossz gyerek mindig azt mondta, hogy én csak egyet lőttem.... pedig tudom, hogy kettőt... mindegyik kapuba lőttem egyet... az kettő, ugye?

Aztán a telken lelkesen gyakoroltak Lóránttal a kiskapura lőni.
Sanyi:
- Állj oda, Lóránt, én meg berúgom a kapuba!
Lóránt ügyesen odaáll a kapu mellé, Sanyi meg elrúgja a labdát kb 2 méterről, a kapu mellé...

Jancsika beszél

Jancsika elkezdett beszélni tanulni. Teljesen egyedi módon, legalábbis máshogy, mint annak idején Sanyi és Lóránt kezdtek beszélni.
Jancsi rámutat tárgyakra, és ha tetszik neki, megpróbálja megismételni a nevüket. Ennek az a jele, hogy zavartan elmosolyodik, odabújik az ölembe, és elsuttogja a szót. Eleinte teljesen felismerhetetlen, még csak szótagokat sem lehet elkülöníteni. Egy idő után már felismerem, ha nagyon igyekszem.
Testvérei anno a szavak első szótagjait mondták, és akkor kezdtek beszélni, mikor már valamennyire tudtak érthetően szótagokat mondani. Nagyon érdekes most nekünk, hogy Jancsika a folyamat legelejét is megmutatja nekünk.
Ritmusos szavakat hamarabb megtanul, illetve sokat számít, ha Lóránt vagy Sanyi kitartóan mondogatnak neki valamit. Ezeket tudja már mondani: jepüjő, jántotta, papagáj, alba = alma, aatató = altató, stb.
Az még ritka, hogy tényleg kommunikálna, de már elhangzott visítva, hogy adduda!!!!

Mostanában nagyon jókedélyű, mindenkit (vigyázó embereket) örömmel üdvözöl, huncutkodik. Szeret kukucsosat játszani, illetve azt, hogy vegyem ki a kádból, és amikor már éppen kivenném, visszahuppan a vízbe. Szeret Sanyival vagy Lóránttal játszani, velük rohangálni föl-alá. Nagyon szépen eljátszogat magában, sorba rakja a kis autóit hosszú perceken keresztül, legózik is, építget.

Mióta külön ágyban alszik, nem alussza át az éjszakát. Be kell mennem egyszer-kétszer, adni neki puszit, és akkor visszaalszik. Kisgyerekes anyukák tudják, milyen borzalmas, mikor éjszaka közepén, legszebb álmomból nyüszítésre ébredek - néha hangos sírásra. De nagyon hamar elszáll a dühöm, mert átmegyek, Jancsika nyújtja kis párnás kezeit, szájas puszit nyom az arcomra, és visszafekszik aludni. Most aztán igazán bűbáj ez a gyerek.

Jancsika kanálmániás. Egyetlen kanállal nem is nagyon hajlandó enni.

Elfoglalt óvodások

Beindult az óvodai élet.
Sanyi nagycsoportos, kezdi levetkőzni a félénkségét. Ez annak köszönhető, hogy végre egymásra találtak Illéssel (valószínű őt is dobta Martin, bár Illés anyukája szerint ők ketten dobták Martint - kész szappanopera). Szóval végre lett Sanyinak is "legjobb jóbarátja", és vidáman megy be a csoportszobába - ha a jóbarát jelen van.
Délután már rég nem alszik, nyár óta csendespihenőzni sem kell, így aztán rengeteg szabad ideje van, és annál is több lekötetlen energiája. Hogy valamennyire mégis kitombolja magát, beirattuk az ovis focira. Kezdetben tiltakozott, de aztán hajlandó volt járni. Ez heti kétszer van. Van még az oviban néptánc és tornaóra, így 4 délelőttje is le van kötve. Heti kétszer meg úszni mennek Lóránttal - és Illéssel, úgyhogy oda szívesebben megy. Heti egyszer meg zeneovi van. (Kétszer, reggelente meg logopédula a sziszegő hangok miatt.)
Középsős Lóránt ugyanezeket csinálja, csak a focit nem, az nekik csak februártól lesz.

Egy hónap után Sanyinak elege lett a fociból. Nem erőltettem tovább, hadd játsszon helyette Illéssel, úgyis olyan kevés már a szabad játék az oviban. (Délelőtt foglalkozások vannak.)
Sajnos, a zeneoviból is kezd elege lenni, csak a csöncsöngyűrűt szereti, a többi játékban nem akar részt venni. Attól tartok, a világ mégsem fogja megismerni az én abszolút hallású tiszta énekhangú kisfiamat.  
Lóránt viszont imádja a zeneovis Nóra nénit, már készített neki ajándékot is. Nóra néni is el van ájulva, hogy milyen aranyosan és lelkesen énekel, és vesz részt a játékokban. Egyébként tényleg, itthon is imád szerepelni, és mi is oda vagyunk.:)

Nagy harcosok mindketten. Lóránt szokta is mondani, hogy szereti a háborús reklámokat (nem, nem nézünk TV-t, talán 5 percet egy hónapban), Sanyi pedig azt üvöltözi, hogy kardélre hánylak.

Most pedig így dühöngött, mert Lóránt nem akarta megfelezni a kiflijét:
- TE!!!... Szaturnusz!!! Te vagy a leghülyébb Szaturnusz!

Bűbáj

Jancsika 2 éves lett, a kisgyermekkorba lépett. Nincs több csecsemőnk.

Jancsika egy Bűbáj. Kedvesen mosolyog, nyugodtan játszik, jól tűri testvérei nyúzását.
Jó ideje mondogatja már, hogy Anya, Apa és a korábbi kukka-t. Asszem már írtam, hogy ezt a testvéreitől tanulta, akik sokat mondogatták, hogy kaka. Ősszel elkezdte mondani az autót (atti) és búvárt is (buvvá). Ez utóbbi nem a kukabúvárból jön, hanem a búváros játékot jelenti. Egyebet még nem nagyon akar mondani, de látom, hogy néha már őt is zavarja, hogy nem értjük meg, mit akar.

Mostanában kezd erőszakos lenni. Mindig azzal szeretne játszanik, amivel pont elkezdett valamelyik nagyobb gyerek, ilyenkor aztán ordítás a vége, meg tulajdonképpen már az eleje is. A nagyok ilyenkor sokszor durvák vele, néha ledöbbenek, hogy mire képesek. Jancsikát sem kell félteni. Mintha nem lenne tisztában az erőviszonyokkal, simán nekitámad bármelyiknek. Ütni, csipkedni, és harapni is szokott. Néha az az érzésem, csak azért vonyít, mert tudja, hogy akkor odajövök, és az idegeimre hivatkozva neki adok igazat. Ez bizony nemegyszer megesik, és az a vicc, hogy már a gyerekeknél is! Lóránt és Sanyi is volt már, hogy inkább megengedtek neki valamit, csak ne ordítson.

Már kezd önállóan enni, kanalazni. Joghurtot szoktam engedni, meg darabos dolgokat. Levesnél még inkább etetem, feltéve hogy hagyja. Rendszerint megmutatja melyik darab husit / tésztát / répát kéri, és ha nem azt adom, vonyít, csapkod, kiönt... Az sem mindegy, melyik kanállal etetem, melyik ivócából kapja az italát.... egyszóval hóbortozik rendesen.

Nagyon szeret labdázni, kisautókkal játszani, szappanbuborékot elkapni, vonatot tologatni.
Szeptember közepére jutottam el oda, hogy már nem volt kellemes az együtt alvás, már csak azért sem, mert Sanyi és Lóránt is rendszeresen megjelentek az ágyamban, pontosabban rajtam. Jancsika pedig sokszor felébred, és inni kér. És éjjel is, ha valami apróság nem tetszik neki, ordít. Egyre sűrűbben fordult elő, hogy rossz alvási szakaszomban ébresztett föl, és 3-4 óra alvás után nem tudtam visszaaludni. Elegem lett ezekből a borzalmas körülményekből.

Így aztán most Jancsikának is meg kellett tanulnia, hogy a saját kiságyában alszik. Első éjszaka nagyon sokat ordított elalváskor (ott voltam mellette, néha simogattam, beszéltem hozzá, de egyértelművé tettem, hogy nem veszem ki, és alvás van), de aztán egy huzamban végig aludta az éjszakát. Második, harmadik éjszaka is volt ordítás fektetéskor. Azóta nincs, de éjjel többször ébred, és olyankor meg kell simogatni, hogy visszaaludjon. Ezzel csak az a gond, hogy fel kell kelnem hozzá, átmenni a gyerekszobába. Sokszor az ilyen röpke kis ébredések után megint csak nem bírok visszaaludni, és most megint nagyon keveset alszom, és kialvatlan vagyok. Szóval, talán mégsem volt rossz ötlet az egy ágyban alvás. (Csak hát most 3 jelentkező is van rá, Jancsika meg különösen erőszakos tudott lenni. Beállította a fejemet, és csak úgy lehetett tartani, különben ordított és sokszor tépkedte a hajamat. No hát nem magyarázom, a lényeg, hogy nem mehetett tovább.)

De mégiscsak, Jancsika leginkább egy bűbáj.

Ovikezdés

Gyermekeimnek nem nagyon volt kedvük újra oviba járni. Sanyi az első néhány nap sírdogált egy kicsit, leginkább azért, hogy biztos nem fogja szeretni az ebédet, és előre fél, hogy mi lesz. (A dadus erőlteti, lesz e más gyerek, aki nem szereti, stb.)  Máskor meg azért, mert a szomszéd csoport óvónénije átjött az ő szobájukba, és Sanyi valamiért retteg attól a nőtől. Megijedt, hogy óvónénicsere van, és vele kell lenni egész nap. Hát ilyesmik....Egy hét után már zökkenőmentesen ment minden.
Lórántnak az első hét ment gond nélkül, mivel kedvenc óvónénije volt a délelőttös, de második héten már ő is tiltakozott, ekkor a másik óvónéni volt. Mostanra nagyjából ő is rendben van.

Mindkét gyereknél voltak nagy változások a csoportokban. Sanyiéktól 5-en átmentek a másik nagycsoportba, köztük Sanyi leendő felesége is. De szerencsére átment a két legdurvább kisfiú is. Ez egyrészt jót tett a csoportnak, az óvónéni is mondta, hogy Sanyi bátrabb, megnyílt (bár lehet hogy egyébként is az lett volna), másrészt viszont a fiúk újra megküzdöttek a rangsorban betöltött helyeikért, és Sanyi legjobb jóbarátja már nem szereti Sanyit. Érdekes módon Sanyi továbbra is rajong érte. Nem tudom, mi igaz, mi nem Sanyi elbeszéléseiből - mert sokszor tapasztalom, hogy semmi, vagy pont az ellenkezője - de Sanyi szerint ez a kisfiú mindig elküldi őt, néha ütögeti, Sanyi meg állítólag csak áll, és nem üti vissza, mert hát szereti ezt az idiótát. Hááát, azért láttam én Sanyit verekedni, úgyhogy itt valami nem stimmel.... De tény, hogy mikor kérdezem Sanyitól, hogy:
-De hát miért nem mondod meg neki, hogy hagyjon békén mert már nem szereted?
Sanyi ártatlan válasza:
-De én szeretem....csak ő nem szeret engem.

Azért lett Sanyinak egy igazi legjobb jóbarátja is, akivel kölcsönös a vonzalom, úgyhogy asszem lassan talán feledésbe merül ez a másik. Korábbi kislány szerelme helyett is lett egy új jelölt, erről egész egyszerűen csak tájékoztatott:
-Anya, tudom már ki lesz mellettem az anyuka, ha nagy leszek. Az Emma.

 Lórántéktól is mentek el, meg jöttek új gyerekek. Lóránt legjobb barátja, akit csak Feketemálton-nak emlegettünk itthon szintén elment egy másik oviba.
-Lorcsi, nem baj, hogy elment a Feketemálton?
-Nem, mert jól fogja magát érezni a másik óvodában is. (Ezt gondolom az óvónénik magyarázták a gyerekeknek.)
-De te nem sajnálod? Neked fog egy kicsit hiányozni?
-Nem, mert szereztem két új barátot is. A Lebi meg a Zsombi. 
-Jaj de jó, akkor most őket szereted nagyon?
-Igen... Nem.... A Kizsit szeretem a legjobban, de az nem szeret engem.
Azért ez nem törte össze annyira Lóránt szívét. Volt olyan reggel, mikor együtt érkeztünk Lebivel, hogy kézmosás után Lóránt berohant a csoportszobába, én meg csak vártam kint, hogy elköszönjünk....

Maróti nyár

A nyarat a gyerekek félig a telken, félig Marika mamánál töltötték. Maróton szinte végig a Dunánál voltunk, ahol idén is olyan alacsony volt a vízszint, hogy 10-20 méteren be lehetett menni, bokáig-térdig érő vízben.

A gyerekekkel eljártunk Esztergomba úszni tanulni. Először nagyon lelkesen mentek, repestek a boldogságtól. Másodszorra már nem volt kedvük, mert egyrészt Tibi bácsi nagyon nehezeket kért, másrészt meg ők már tudnak úszni, különösen úszómellénnyel nagyon jól tudnak, higgyem el. Azért csak folytattuk.

Nyár végén Marika mamához mentünk le, így 2 héttel kevesebbet jártak, és Sanyinál lehet hogy pont ez hiányzott a megtanuláshoz, ugyanis ő már volt, hogy egész jól tempózott 1-2-t mellúszásban, csak még gyakorolni kellene a levegővétel ritmusát, mert arra nem tud hosszan figyelni. Sanyinál egyébként nehéz volt az elején, hogy nem szereti, ha a szemébe megy a víz, és állandóan törölgette. 

Lóránt sem tanult meg úszni, és nem jutott el olyan szintre mint Sanyi, de az oktató szerint 4 évesen ez nem csoda. Sőt, inkább az a csoda, hogy 4 évesen tökéletesen és ösztönösen utánozza a delfinek hullámzó úszását. Semmi félelme nem volt a mély vízben, 3-4 métert simán delfinúszott minden segítség nélkül. Egy kicsit ijesztő is volt, hogy úgy lubickolt a mély vízben, hogy néha már azt hittem, fuldoklik, és amikor kiemeltem, csak mosolygott, és nem értette, miért veszem ki.

Amíg a gyerekek úsztak, Jancsikával strandoltunk. Nagyon élvezte azt, hogy a medence széléről beugrik, én meg elkapom. Próbálta testvéreit is utánozni, és szerette, ha "úsztatom" a vízen, azaz ő hasal a kezem és fogja az úszódeszkát, én meg viszem.

Lórántnak a nyár a halászatról, ill horgászásról szólt. Mindenféle csalival horgásztunk, igaz, halat csak apa fogott a hálóval. Lorcsi azóta azon agyal, hogy mivel lehetne még horgászni, és hogyan. Pl harcsát szerinte nagyon egyszerű, mert csak meg kell várni, hogy kiugorjon, odatenni a vödröt, és kész. Azóta mondogatja, hogy ő halászlegény lesz, illetve egyszer azt mondta, tengerész. Kérdem, miért?
-Hát mert szeretem a hajókat.
-A hajókat? Na de miért?
-Mert szeretek horgászni.

Sanyinál egyébként nagyon változó, volt már űrhajós meg bányász is. Persze, jó lenne, valami Föld felszínhez közelibb, dehát csak kialakul...

Anya, mi legyek?

Lóránt szokta ezt kérdezni, és azt jelenti, hogy milyen állat legyen. Például, ha látunk egy aranyos kölyökkutyát, és Lorcsi megkérdezi, hogy mi legyen, akkor a helyes válasz az, hogy aranyos kis kölyökkutya. Lóránt boldogan veti bele magát a kölyökkutya szerepbe.
Sokszor van úgy, hogy én mondogatom a jópofa állatokat, neki nem tetszik egyik sem.
-Valami olyan, ami nagyon aranyos, és régen volt!
Ilyenkor a kisnyuszi a helyes válasz.

Nyuszi imádatát igazolják következők is:
- Én csak azt szerettem volna, hogy nyuszikának teremtsen meg az Isten.
- Ha legközelebb látunk egy hullócsillagot, azt kívánom, hogy legyen itt egy nyuszika.
Egyébként imádja még a pónilovakat (már ült is egyen a Visegrádi napokon), kutyákat, halakat, tulajdonképpen minden állatot. Egyszer egy kertes házban láttunk egy nagyon kicsi kölyökkutyát, aki odajött a kerítéshez, lehetett simogatni, stb. Lóránt teljesen bezsongott:
-Annyila szeletem ezt a kiskutyát, hogy mindjált kicsordul a könnyem.

Egyik este későn kerültek a gyerekek ágyba, és már annyira fáradt voltam, hogy mondtam, hogy már nem bírok mesélni, mert leragad a szemem. Lóránt könyörögni kezdett:
-De anya, legalább az állatkáimnak mesélj!

Reggeli után Lóránt inni kért. Míg készítem neki, ezt motyogja:
- Még Mátyás király is így csinálta. Megreggelizett, és utána ivott.

Árvízi utóhatások

Sanyi:
-Anya! A szúnyogirtó repülőgép a leggyorsabb a világon, ugye?

-Tudod, mit szeretnék? Egy hatalmas nagy szúnyogirtó repülőgépet, ...innentől ... idáig .... és....
gyémántból......neked adom, ez lesz az ojándékod. Mert a gyémánt csillog-villog.

-Ha felnőtt leszek, szúnyogirtó repülőgép vezető leszek.

MÉHÉSZET

Apa régi álma vált valóra. Méhészkedni kezdett, 3 méhcsaláddal. Az idei év már most, az akácvirágzás után nagyon jól sikerült, rengeteg mézünk lett. Na de jön még a selyemfű, a hárs...
A gyerekek pörgetnek, nyalakodnak, izgulnak.... Sanyi és Jancsika falják a lépet is, Lóránt kis pálinkáspohárból csak iszogat... mézet.
Apa meg folyamatosan a méheiről beszél (jaj, szemereg az eső, azt nem szeretik a méhek), és mindig megy, hogy megkeresse az anyát. Már elég sok csípést kapott, de egyre tapasztaltabb is. :)

A méz IMÁD lemenni a pocakomba, mel... a méznek a pocakomban van a lakása.

Lóránt közli velem:
-Holnap gyógyszelt kapnak a méhek.
-Betegek?
-Nem betegek... csak van egy kaktusz, ami szívja a vérüket.
(kaktusz = atka)

Évzáró ünnepségek

Mostanra mindkét gyerek nagyon elfáradt, és megelégelte az óvodába járást. Lóránt még mondta is egy-két reggel, hogy "Nem szeretnék óvodába menni, és mégis bemegyek, nem nyávogok." El voltam ragadtatva, hogy milyen fegyelmezett, jókisfiú. az utolsó 3 napra elfogyott a türelme, sírt, ordított, úgy tudtam csak tegnap beadni a csoportba. Ma reggel elkezdett köhögni is, úgyhogy most részéről befejeztük az ovit.
Sanyi is fárad. Egyik reggel, hétvége után, mikor kiszámoltuk, hogy hányszor kell még óvodába menni, kifakadt: Anya, miért olyan rossz az Isten, hogy megteremtette a hétfőt?
Újabban azért sír reggelente, mert nem szereti az ebédet, amit majd fognak adni.
No de hamarosan vége is, még 11-én kedden megyünk a gyereknapi ünnepségre, és ez lesz az utolsó nap.

Az évzáró bemutatókat már május végén megtartották. Minden óvodás csoport előad verseket, mondókákat, mindegyik más napon. A kiscsoportos Lóránt itthon énekelgette az "Én kis kertem kertem kert" c. dalt, de bejelentette, hogy nem fog részt venni a "körbejárkálásban", inkább majd ott üldögél velem a padon. Ismerve Lóránt makacs természetét, tartottam is egy kicsit ettől. Így aztán aznap vettem a két gyereknek "évzárási ajándékot", pontosabban választhattak maguknak egy-egy plüs állatot, és azt sem bántam, hogy ugyanazt választották. Van két teljesen azonos sünink.

A tavalyi évzárón, ahol Sanyi volt a kiscsoportos, jót tett neki, hogy jóval a műsor előtt beültünk együtt a tornaterembe, és a gyerekek addig ott szaladgálhattak, kiengedték a feszültséget, műsor után meg lehetett bordásfalra mászni. Ezt most nagyon várta mindkét gyerek, de az óvónők valószínű megneszelték a dolgot, mert mindkettőt ellehetetlenítették. :(

Azért csak sikerült a sünit szorongató Lórántot beadnom a csoportjába, és részt vett a körbejárkálásban is. Annyi volt a baj, hogy a sünit le kellett tenni, és az óvónéni letette az első padra a virágok mellé. Lóránt szárnyaszegetten énekelt, mondta és mutogatta a mondókákat, de közben végig a sünit figyelte, megvan-e még.

Sanyiéknál már komoly műsor volt, 2-3-4-esével kiálltak a gyerekek, és mondtak pár mondatot, hogy hogyan telt el az év, miket csináltak, miket tanultak. Végig azon gondolkoztam, vajon Sanyi is ki fog e állni, mert itthon nem mesélt semmi ilyesmit, de úgy éreztem, ez komoly kihívás neki. Mintha nyugtalanul is állt volna a sorban... aztán egyszer csak jött Sanyi, legjobb barátja Martin, és Farkas az óvoda fekete báránya. Sanyi szerintem nagyon zavarban volt, és talán ezért történt az, hogy amint felálltak egymás mellé, megpuszilta Martint, majd megsimogatta az arcát, és csak utána állt vissza a helyére. (Sanyinál ez a köszönési szertartás: puszi, simi, ölel. Egymás után legalább háromszor.) Nem állt szemben a közönséggel, hanem oldalt, és úgy mondta együtt a fiúkkal a szöveget. Végén Farkas már ordított, ez tetszett a másik kettőnek is, úgyhogy megpróbálták egymást túlharsogni.

Összességében véve nagyon nagyon nagyon nagyon... aranyosak és ügyesek voltak.

Haspókok

Sanyi nagyon édesszájú, és már ügyesen meg is tanulta ezt a kifejezést. Olyannyira, hogy amikor kér valami édességet, és én nem adok neki, követeli, merthogy az neki jár:
- De hát én édesszájú vagyok, nekem adni kell, nem tudtad?

Sanyi:
- Szeretem a csirkecombot, de hogy csirkecombhusi van a levesben, azt nem.

Lóránt mondásai:
(Mostanában kezdi mondani az r-t.)
-  A méz IMÁD lemenni a pocakomba, mel... a méznek a pocakomban van a lakása.
- Megittam az egészet. Mert én annyira szeretem a gyógyszeres teát, mint egy szelídcápa.
- Kélek még malgalint!  - azt hiszem a mandarin még sokáig malgalin marad, mint ahogy a zászló is lászló, egyszerűen azért, mert így szokta meg.

Írnak, olvasnak, mesélnek

Tavaly nyáron volt egy időszak, mikor mindkét gyerek érdeklődött a betűk iránt. Mindkettő felismert már egész sokat, de valahogy ez is lecsengett, és mostanra el is felejtették.
Nemrég Sanyi mégis elővett egy firkapapírt, és elkezdte másolni a betűket. Nagyon nagyon dolgozott, csöndben volt, egy idő után már ránéztem, mi ez a nagy koncentrálás. Pechére pont egy olyan firkapapírt vett elő, aminek hátoldalán japán kandzsik voltak!

Sanyi gyakran inkább éneket ír nekem. Valójában csak imitálja a folyóírást, mindenféle hullámokat rajzol. Nekem azonban el is kell énekelni az írást! (A felnőttek tudnak olvasni, a gyerekek meg nem, tehát nekem kell felolvasni.)

Lóránt is szívesen ír, de nála ez azt jelenti, hogy köröket, félköröket rajzol, vagy valami hasonlót. A múltkor rajzolt nekem egy görbét, majd azt mondta.
- Ez egy ákombákó... Na de ez egy olyan ákombákó, hogy szeletlek... Én téged.

Sanyi fejből is tud már egész hosszan mesélni. Egy alkalommal nyúzott, hogy meséljek neki, én mondtam, hogy nem tudom fejből elmondani, amit szeretne. Sanyi méltatlankodik:
-De hát én kisebb vagyok, és mégis én tudom, te meg nem....
.... az jutott eszembe, hogy azért, mert te lány vagy. A fiúk tudják, a lányok nem.

Lóránt türelmetlenül követeli egyik nap a mesét:
- becsukom a szám, és a szemem...és...és ... egy CSEPP mesét se halljak? Ezt akalod???? CSÖND legyen egész nap????
(Na neeem, ez eszembe se jutott..)

Lóránt pedig egész különleges mondókákat tud:
Egyetem, egyetem, tenger tánc,
Ehetek a kenyérből egy kis falatot.
(Egyébként nagyon vicces, hogy nála pl a dalokból mennyire nem áll össze se a szöveg, se a dallam. De azért nagyon kedves altatódalokat tud kitalálni. :))

V.János herceg

Ha jól emlékszem, az volt az utolsó bejegyzésem Jancsikáról, hogy elkezdett járni. Nem mondom, hogy azóta repül, de rengeteg minden történt.
Tud integetni, tapsolni, puszit ad (odanyomja a nyitott kis száját az arcunkhoz), és egész jól kommunikál. Hozza a cumisüvegét, és nyökög, hogy kér még bele, vagy a cipőjét, hogy vegyük fel, és menjünk ki. Van egy kedvenc képeskönyve, ott szeret rámutatni a dolgokra, és kérdezi, hogy mi micsoda. Hm? Legjobban a tűzoltóautót és a teherautót szereti megkérdezni, illetve egy másik könyvben az iránytűt és a vitorláshajót. Boldogan mutatja meg a lámpát, a családtagokat, és a lábacskáit. Egyik kedvenc játéka a lyukas kocka, amibe különböző formákat kell beledobni. Néha már magától eltalálja, hogy melyiket, hova dobja (szerintem ez különleges képesség egy másfél évestől), és ha sikerül beledobni, akkor tapsol. Ha nem sikerül, csak majdnem, akkor is boldogan tapsol. Egy időben szeretett a távírányítóval játszani, úgy, hogy megfogta, bemászott a fotelbe, és elkezdte nyomkodni. Volt, hogy arra mentem be a nagyszobába, hogy Jancsika ül a fotelben, és nézi a Híradót.

Jancsinak van az a "rossz" szokása, hogy rengeteget iszik, a napi két liter biztos megvan. (Nézték már a vércukorszintjét is, de semmi baja.) Viszont a pelenkát nagyon sűrűn kell cserélgetni. Éjjel is iszik, 2-szer, 3-szor felébred, és követeli a cumisüveget. Érdekes szokása még, hogy ivás közben a hajtincseit simogatja. (A képen is, mindig ebben a pózban.) Elaludni is úgy szokott, hogy a hajamat ráncigálja. Emlékszem, Sanyi annak idején a nyakamat fogdosta, Lóránt az orromat. Jancsika meg a hajamat tépi.

Sanyi és Lóránt néha már egész szépen játszanak Jancsikával, szeretik megnevettetni. Sanyi úgy szólítja, hogy bábikája, illetve néha - ki tudja miért? - ibolyának. Ő azt mondja, azért, mert úgy nézett, mint egy ibolya. (Gondolatébresztő azoknak, akik hisznek az indigó- és kristálygyerekek létezésében.)
Azonban még mindig az az általános, hogy vigyem el Jancsikát, mert elveszi/ szétrombolja/ tönkreteszi, amivel ők játszanak. Lóránt kevésbé tűri ezt, néha megüti. Sanyi szó nélkül, rutinosan szolgáltat igazságot magának.

Jancsika tündérien mosolyog, szeretetteljes, és testvéreivel összahasonlítva ő viseli a legjobban, ha nagymama vagy Kati vigyáz rá. Eleinte rámcsimpaszkodik, szorosan átfog, de végülis sírás nélkül vált, és Katit, illetve Klári nagyit szorongatja.

Épít, szerel, dolgoz

LÓRÁNT
Segít apának szerelés közben. Bemászik a szekrény mögé, és kiszed egy odagurult csavart. Nagyon boldog, örömében ugrál.
-Apa, apa! Segítek neked még szerelni!! Leszek a szolgád!

- Apaaa! Elkérhetem az egyik fúrót?
- Nem.
- De..de..de..NEM KETTŐ fúró lehet nálad!!!

Ácsok dologznak a tetőn. Mondom Lórántnak, hogy miért vannak ott, mit csinálnak, stb. Lóránt duzzogva:
- Pedig én is szeretnék a tetőre menni.

SANYI
- Na gyertek felöltözni!
Sanyi dühösen: Már megint mondasz valami hülyeséget, mikor el vagyok foglalva építéssel.

-Sajnálom Anya, de szükségem van egy ollóra.

Természettudományok

Gyermekeim nagyon szeretnek természetfilmeket nézni a tévében. Lóránt kommenteli a pingvinek vándorlását (ahogy cammognak szép sorban egymás után az antarktiszi nyárban):
- Mindegyik nézi a másik hátát!.. mint mi az óvodában, amikol mentünk a kinti játszótérre... A másik gyerek sapkáját kell nézni.
Sanyi a sarki fénynél kérdez:
- Csillogvillog az ég? És akkor megjelenik a hétfejű sárkány?

Vulkánkitörés:
- Ki engedi ki a tüzet? .... De a föld alatt nemcsak vakond van!

-Lóránt, tudod mi az a földgömb?
-Az olyan, mint egy hatalmas labda, és rá van kötve egy kosár.
-Az a léggömb, de mi a földgömb?
-Na de a léggömb olyan mint a földgömb! És barátok!

Lóránt mosakszik:
-És..most a szappan megtámadja a baktéliumokat, amik a fenekemben vannak. És most a szappan fog győzni.

Sanyi már ügyesen számol. Százig még nem tud, de tízszertízig igen. Néha azért megpróbál százig, de még nagyon akadozik, ugyanis a 19 után jön a Tizentíz, és csak utána a 20. Értelemszerűen pl a 39 után a Harminctíz, és utána a 40. Vagy a 70.
-De apa, ugye nem tud elszámolni ezerig?
-Nem, nem tud. (Bocs, de már nem bírtam a kérdéseket.)
-Csak akkor, ha egész nap ülne, ugye?
(Látod, a fiad hisz benned.:))

S: Mert a víz erősítje az embert. És fütyülítje.
Sanyi azt gondolja, ha vizet iszik, tud majd fütyülni. Ezt meghallja Lóránt, és rohan vizet inni.
L: Nézd anya! Növök! Iszom a vizet, és már a lovacskáig érek, mert vizet ittam!
Erre meg Sanyi rohan:
S: Remélem nálam nem nagyobb!

Lóránt:
-Anya, úgy szeletném megnézni a koponyádat!

Március 15. Dill-dull odavág

Tegnap este Lóránt azzal lepett meg, hogy egy egész hosszú versikét suttogott a fülembe. Az óvodában tanulták március 15-e alkalmából. Ma egész nap könyörögtem, hogy mondja el még egyszer. Lelkesen felöltözött "ünneplőbe", magyar lászlót tűztünk a ruhájára, de nem volt hajlandó a kamerába szavalni.
Végül délután sikerült mégis rávenni:

Harcosok klubja

Szülői értekezleten azt mondta az óvónéni, a középső csoport olyan, mint egy kis kamaszkor. Tényleg, néha az az érzésem, Sanyi nem óvodába jár, hanem valami törpe harcosok klubjába. Öltöztetés közben, ha más fiúk is jelen vannak, folyamatosan megy a küzdelem, a levegőbe szúrkálnak egymás felé. (Miközben a lányok szépen átöltöznek maguktól.) 

Nem egyszerre vadultak meg a fiúk, a szülinapra még tudtunk úgy hívni gyerekeket, hogy ne legyenek durvák, legalábbis akkor még Sanyi eszerint válogatott, de mostanra már mindenki szúrkál, és nem egyszer hallottam azt is (Sanyitól is, másoktól is), hogy megöllek, meghalsz., kinyírom, engem különösen sokat szeret börtönbe zárni.

Sanyi dühöng: Majd ha felmegyek a fenti világba, ledobom a Jézuskát. Nagyon fog fájni neki.

Itthon is elég sokat küzdenek Sanyi és Lóránt, általában egymással, néha sajnos a Szölnyeteggel (=Jancsika), vagy az elgyötört szülőcskékkel. Ha Lórántnak nem engedek meg valamit, amit szeretne:

-Nem ér! Te csalsz! - ezt a Bogyó és Babócából vette, persze ott megfelelő szövegkörnyezetben van. 

Vagy pedig elkezd sírni: 

-Most cserbenhagytál engem! .....Sírni fogok egész nap, és az a Te bajod!.... De igen a Te bajod!!! Azt akarod, hogy sírjak?.... csordul a könnyem....

Egyik délután öltöztetem Sanyit, ő meg ordít egyet és megijeszt egy akkor még békés kisfiút:

-ÁÁÁÁÁ, én vagyok a medve!!!!

Erre a kisfiú:

-Én meg a nyuszika vagyok.

Sanyi értetlenül nézett rá..

Heti körkérdés

-Sanyi, neked ki lesz a feleséged?
-A Hajni.
Eddig rendben vagyunk. Kis gondolkozás után hozzáteszi:
-Meg a Martin.

-De Sanyi... a fiúk, férfiak, apukák... csak férjek lehetnek.
-Hát akkor a férjem lesz.

-Lóránt, neked ki lesz a feleséged?
-Na de azt még nem tudom.... melt még nem nőttem fel. Majd csak akkol tudjuk, ha mál felnőttem.
Hú, de okos ez a 3,5 éves. Bár, egy kis idő után ő is hozzátesz egy érdekeset:
-Anya! Mi már összeházasodtunk, ugye?

- .... és apának tudod ki a felesége?
-A Kálinagyi!

Megnéztünk egy mesét, utána beszélgetek Lóránttal:
- ...és találsz magadnak egy hercegnőt?
- igen.
- és hogy fogják hívni?
- Hát úgy, ahogy akalják.

Vidám nap

Csütörtökön volt az óvodai farsang, melynek idei témája a mesterségek volt, tehát nem lehetett akárminek beöltözni, hanem valamilyen mesterséget kellett választani. Hetek óta eldöntöttük, hogy Sanyi tűzoltó lesz, Lorcsi meg kéményseprő, bár Lóránt ingadozott, de miután már megvolt a jelmeze, nem hagytam, hogy kalóz legyen.
Más gyerekkel is megeshetett, hogy az utolsó pillanatban meggondolta magát, így aztán Sanyiéknál volt egy nagyon aranyos űrhajós pék, Lórántéknál pedig egy tök. A kiscsoportban nem tartották annyira a szabályokat. Beöltöztek az óvónénik is, rendőrnéni, varrónő, festő, pincérlány, virágáruslány...
Én is bent voltam egész délelőtt, és fényképeztem a két csoportot, meg a közös táncikálást is.

Elfogultság nélkül mondom, hogy Lóránt lett volna az abszolút győztes, ha verseny lett volna. Egyrészt mert nagyon egyedi volt az ötlet, másrészt mert nagyon aranyos volt benne. A sok csillogó villogó balett-táncos, autóversenyző, tűzoltó között ott állt egy kis fekete gombóc, tartotta a keféjét, és nézett megszeppenve.
A tűzoltó-kategóriában pedig Sanyi volt a legjobb. Ennek ugyan ára is volt. A többi tűzoltó ugyanis bolti felszerelésben érkezett, és noha Apa mondta, hogy a sisak lesz a lényeg, Sanyinak nem volt komoly sisakja, az egyenruháján meg nem sárga volt a fényvisszaverő csík. Mikor Sanyi meglátta a többi tűzoltót, nem volt hajlandó felvenni a saját jelmezét. Hiába volt minden - pedig lángokat varrtam a ruhájára, meg egy létrát is sodortam madzagból, azt is rárögzítettem, de nem kellett, csak az a másikféle sisak, és ha nem tudnám, sárga csíkot kellett volna rátenni. (Lóránt ekkor meg rázendített, hogy inkább ő akar tűzoltó lenni.)

Azért ez viszonylag hamar elmúlt, és mikor 10 körül átmentem Sanyiék csoporjába fényképezni, már nagyon jókedélyű volt az én fiam is. Mi sem bizonyítja jobban, hogy mégis Sanyi volt a legjobb, hogy a közös táncikálásnál egy nagycsoportos tűzoltó azonnal Sanyit választotta párnak! (Sanyi persze nem mert ránézni egy darabig az idegen fiúra:))
Lóránt visszafogott volt a csoportjában, de ez általában elmondható a kiscsoportosokról.

 
(Sanyiról nem sikerült teljes felszerelésben képet csinálnom, de majd megkapom a hivatásos fotós képeit. Köszönet Marika mamának a jelmezekért.)

Sanyi 5 éves

Sanyi születésnapját több fordulóban is megünnepeltük. 25-én pénteken az óvodában ebéd után köszöntötték Sanyit, és ettek tortát. A különleges alkalomból Lóránt is átmehetett Sanyiék csoportjába, leült mellé a kisasztalhoz, és ragyogott a boldogságtól, hogy micsoda kalandban van része. Mikor megérkezett a középsős nagyfiúk azonnal elkezdték ijesztgetni, de "Deca néni rájukszólt, és megmentette az életem."
Másnap, szombaton volt az itthoni születésnapozás és ajándékátadás. Sanyi vadászrepülőre vágyott, ami lelövi az ártatlan embereket. Miután tisztáztuk, mi mit jelent: ami lelövi a rossz embereket, és titeket nem bánt, ne féljetek. Két maroknyi vadászrepülőt sikerült csak venni, féltem, hogy megint nem fog neki tetszeni, mert túl kicsi, de végülis jót játszottak velük Lóránttal.

Két hétre rá pedig a közelünkben lévő fedett játszótéren tartottunk szülinapot néhány óvodás pajtásával. Volt hatalmas felfújt csúszda, sziklamászás, focipálya. Hetek óta faggattam Sanyit, hogy kit hívjunk meg, de mindig csak az volt a válasz:
-Hajnit.
Már meséltem Hajniról, hogy nem engedte, hogy Sanyi legyen a párja. Miután meghívtam Hajnit is, és úgy tűnt, hogy eljönnek az öccsével, Sanyival madarat lehetett fogatni:
-Jaj de jó, akkor majd végre harcolunk!
-Mit harcoltok, Sanyi?
-Hát hogy... Szeretlek! ... Nem!... De, szeretlek!
A harcra végül mégsem került sor, mert se Hajni, se az öccse nem voltak nagyon egészségesek, és nem tudtak eljönni. Aggódtam, hogy mi lesz, de végül nem rázta meg olyan nagyon a hír elsőszülöttemet. Azért rajzolt Hajni Sanyinak egy tűzoltóautót, egy képet, amin ott van ő és Sanyi, és a két rajz közé még egy csokit is csúsztatott. Mindezt berakta Sanyi szekrényébe kedden, mikor már jött oviba.

Itthon hosszasan tanulmányoztuk a rajzokat. Végül Sanyi azt mondta:
-Igen... meg kell köszönni Hajninak, hogy rajzolt nekem tűzoltóautót.... Nahát, hogy ennyire szeret engem a Hajni!
-Miből gondolod hogy szeret?
-Hát hozott nekem csokit!
Majd jóval később minden átmenet nélkül:
-Jó, hogy most már szeret a Hajni... Régen nem szeretett.... Volt is sok sírás....
(Nem volt semmi sírás, csak Sanyi az utóbbi időben valami másik dimenzóban él. Nem Hajni miatt, egyszerűen csak a félelmeit tényként éli meg, és folyamatosan győzködni kell, hogy ezek a dolgok nem történtek meg, na de minderről majd máskor...)

Jól sikerült ez a szülinap, fénypontja a Thomasos torta volt (köszönet érte Apa kolléganőjének). Kiderült az is, hogy Sanyi átlagon felül ügyes a sziklamászásban. :)

Lóránt névnapja

Lóránt:
-Virágot kéne nekem szedni... melt én szeletem a szépet.
Sanyi mondja, hogy ő szívesen szed neki virágot:
-Olyan szépet szedek... mintha sírra vinnénk, jó Lóránt?