Szilveszter

Ma délután Sanyi is önként és boldog izgatottsággal aludt, mert tudta, hogy ha alszik, akkor éjjel fentmaradhat megnézni a tűzijátékot. Jancsikát sem ébresztettem fel két óra után, hanem egyhuzamban aludt 3 órát. Azért így is csoda, hogy éjjel egykor még a Gellért hegyen kurjongott és tűzijátékot akart nézni. No de ne szaladjunk ennyire az események elébe...
Reggel lehoztuk a padlásról a tavaly félretett dudákat, és megállapítottuk, hogy használhatatlanok. Lementünk, hogy vegyünk új dudákat a néninél, aki csak nekünk mindent olcsóbban ad, mert ismer minket, és a gyerekek miatt, no... Vettünk dudákat kedvezményesen, kaptunk egy törött hercegnői koronát ingyen, meg szerencsepénzt, aranypatkót aranyáron. A gyerekek odáig voltak a sok kincs beszerzése felett érzett örömükben. Otthon még készítettünk is egy-két dudát a tavalyi roncsokból.

Balázsékkal töltöttük a Szilvesztert, őszintén szólva nem csináltunk semmi különöset. (Vagy csak engem hagytak ki?) András gitározott, Balázs énekelt....tavaly emlékszem, a felnőttek tudtak társasozni, de most semmi... Ja, megvan! Apukák rácuppantak a karácsonyra kapott hatalmas versenyautópályára, és abból építettek egy még hatalmasabbat, méég több hurokkal, mééég több híddal. Így viszont néhány hibás elektronikájú elem miatt nem mentek körbe az autók, úgyhogy Jancsika élvezte a legjobban, ő még hajlandó tologatni az autókat. (Egyébként nem maguktól mennek, hanem a gyerek/apuka tekerget egy kart, és így állítja elő az áramot.) Ezzel ment el az idő.

Éjfélkor koccintottunk, majd fölmentünk a Gellért-hegyre tűzijátékot nézni, meg fellőni tűzes lepkéket, amit Balázsék hoztak. Jancsika eleinte meg volt ijedve a nagy zajtól, de hamar megszokta.
A tüzes lepkéket nagyon élvezték a gyerekek, bár Gréti némileg kiakadt azon, hogy nem szedjük össze, hanem szennyezzük vele a környezetet. (Lerepültek a Gellért-hegyről, nem volt módunkban lemászni és keresgélni őket a sötétben.) Lóránt fel akarta szedni az összes eldobott dudát - ő nem környezetvédelmi okokból, hanem, hogy jóóóó sok legyen nekünk. Jancsika alig akart hazamenni, és még napokig úgy mentünk le az utcára, hogy azt mondogatta: Keresünk....tüzijátékot...