Heti körkérdés

-Sanyi, neked ki lesz a feleséged?
-A Hajni.
Eddig rendben vagyunk. Kis gondolkozás után hozzáteszi:
-Meg a Martin.

-De Sanyi... a fiúk, férfiak, apukák... csak férjek lehetnek.
-Hát akkor a férjem lesz.

-Lóránt, neked ki lesz a feleséged?
-Na de azt még nem tudom.... melt még nem nőttem fel. Majd csak akkol tudjuk, ha mál felnőttem.
Hú, de okos ez a 3,5 éves. Bár, egy kis idő után ő is hozzátesz egy érdekeset:
-Anya! Mi már összeházasodtunk, ugye?

- .... és apának tudod ki a felesége?
-A Kálinagyi!

Megnéztünk egy mesét, utána beszélgetek Lóránttal:
- ...és találsz magadnak egy hercegnőt?
- igen.
- és hogy fogják hívni?
- Hát úgy, ahogy akalják.

Vidám nap

Csütörtökön volt az óvodai farsang, melynek idei témája a mesterségek volt, tehát nem lehetett akárminek beöltözni, hanem valamilyen mesterséget kellett választani. Hetek óta eldöntöttük, hogy Sanyi tűzoltó lesz, Lorcsi meg kéményseprő, bár Lóránt ingadozott, de miután már megvolt a jelmeze, nem hagytam, hogy kalóz legyen.
Más gyerekkel is megeshetett, hogy az utolsó pillanatban meggondolta magát, így aztán Sanyiéknál volt egy nagyon aranyos űrhajós pék, Lórántéknál pedig egy tök. A kiscsoportban nem tartották annyira a szabályokat. Beöltöztek az óvónénik is, rendőrnéni, varrónő, festő, pincérlány, virágáruslány...
Én is bent voltam egész délelőtt, és fényképeztem a két csoportot, meg a közös táncikálást is.

Elfogultság nélkül mondom, hogy Lóránt lett volna az abszolút győztes, ha verseny lett volna. Egyrészt mert nagyon egyedi volt az ötlet, másrészt mert nagyon aranyos volt benne. A sok csillogó villogó balett-táncos, autóversenyző, tűzoltó között ott állt egy kis fekete gombóc, tartotta a keféjét, és nézett megszeppenve.
A tűzoltó-kategóriában pedig Sanyi volt a legjobb. Ennek ugyan ára is volt. A többi tűzoltó ugyanis bolti felszerelésben érkezett, és noha Apa mondta, hogy a sisak lesz a lényeg, Sanyinak nem volt komoly sisakja, az egyenruháján meg nem sárga volt a fényvisszaverő csík. Mikor Sanyi meglátta a többi tűzoltót, nem volt hajlandó felvenni a saját jelmezét. Hiába volt minden - pedig lángokat varrtam a ruhájára, meg egy létrát is sodortam madzagból, azt is rárögzítettem, de nem kellett, csak az a másikféle sisak, és ha nem tudnám, sárga csíkot kellett volna rátenni. (Lóránt ekkor meg rázendített, hogy inkább ő akar tűzoltó lenni.)

Azért ez viszonylag hamar elmúlt, és mikor 10 körül átmentem Sanyiék csoporjába fényképezni, már nagyon jókedélyű volt az én fiam is. Mi sem bizonyítja jobban, hogy mégis Sanyi volt a legjobb, hogy a közös táncikálásnál egy nagycsoportos tűzoltó azonnal Sanyit választotta párnak! (Sanyi persze nem mert ránézni egy darabig az idegen fiúra:))
Lóránt visszafogott volt a csoportjában, de ez általában elmondható a kiscsoportosokról.

 
(Sanyiról nem sikerült teljes felszerelésben képet csinálnom, de majd megkapom a hivatásos fotós képeit. Köszönet Marika mamának a jelmezekért.)