Idén rendhagyó karácsonyt tartottunk. Vagyis majdnem. A tavalyi katasztrófa után úgy gondoltuk (pontosabban én azt hittem, hogy mindketten így gondoljuk), hogy megbeszéljük a gyerekekkel, hogy mit fognak kapni, és így nem lesznek idegileg kikészülve az izgatottságtól.
Sajnos azonban mindegyik horgászbotot szeretett volna kapni, és ezt nem tudtam egyedül jóváhagyni, mivel apuka tudja kiválasztani / lealkudni / összeállítani a megfelelő botokat. Apuka viszont nem szeret karácsonyi ajándékról beszélni december 20-dika előtt, így a gyerekek mégis bizonytalanságban tengődtek elég sokáig. Az is nehezítette a dolgot, hogy van már elég sok botunk, és azokra sem tudnak eléggé vigyázni.
Végül aztán december 20dika környékén mivel még mindig nem volt semmi egyéb alternatív ötletünk Sanyinak és Lórántnak, apuka megvette a botokat, és eldugta a padláson. A Szenteste előtti pakolás, rámolás takarítás során, mikor Sanyival fölmentem a padlásra, Sanyi meglátta (pedig jól el volt dugva, én nem találtam volna meg), és természetesen elmondta testvéreinek is, hogy nem kell izgulni, meglesznek a botok.
Mikor mindezt bűnbánóan elmondta nekem, én majdnem elájultam. De azt kell, hogy mondjam, hogy mégis nagyon jó karácsonyunk volt. Tényleg nagyon örültek neki, semmi más nem érdekelte őket, nem hiányzott nekik semmi egyéb ajándék. (Nem kérdezték például, hogy idén kapnak-e könyvet. :(( )
Idén sokat zenéltünk. Lóránt szorgalmasan készült az iskolai karácsonyi koncertre. Rengeteget gyakorolt, kürtön és furulyán adott elő dalokat, Sanyi meg a Honfoglalás c. film betétdalát zongorázta. Decemberben megkapta Klári nagyitól az áhított pianínót, és azóta éjjel-nappal zongorázik, szerzett is egy saját dalt. Kész koncertet rendeztek Szenteste és az azt követő vendégségeken mindig. Tényleg le a kalappal!
Az én életem is jobbra fordult, miután a szomszéd még a decemberi gyakorlások alatt átjött, és közölte, hogy náluk "nem lehet meglenni", fejezzük be a kürtölést. Majdnem mondtam neki, hogy akkor jöjjön át hozzánk a középső szobába, onnan még a furulyát és a zongorát is hallhatja.
Mindenesetre András vett egy hangtompítót, és ez a világ nyolcadik csodája.
2018. december 30., vasárnap
2018. november 8., csütörtök
Sulikezdés
Idén végre jól indult a suli.
Jancsi persze izgult nagyon és pityergett is első (néhány) nap, de ezzel együtt jól ment. A tanító néni rögtön látta, ki az a két kisfiú, akinek gyakran kell a buksiját simogatni, és amúgy is nagyon megértő, mert most házasodnak a gyerekei, és újra megéli az elszakadást.Jancsi osztályában van egy kisfiú, akit ő már ismert (Lóránt barátjának az öccse), és szintén nagy horgász. Igazság szerint nem illenek össze, nagyon más a temperamentumuk, de látom, hogy ott ülnek / állnak egymás mellett, csöndben és összetartoznak. Néha bevetek egy-két horgászos témát (Ugye milyen laza vagyok?), akkor felcsillan a szemük, és elkezdenek beszélni.
Ahogy októberre bemelegedtek az iskolába, a tanító néni félrehívott, és mondta, hogy ne babusgassuk már ezt a gyereket annyira, mert ettől van megzavarodva, hogy ő most baba vagy iskolás, és ezért szakad el tőlünk nehezen. Nem lepett meg, fel vagyok erre a harcra készülve, hiszen van egy másik hasonló gyerekem is, ahol ezt többször megkaptam, és az élet engem igazolt. De mondott olyan konkrétumokat is, meg módszereket, hogy nem lehetett nem kipróbálni, úgyhogy azóta iskolás gyerekként kezeljük Jancsit, és döbbenetes, de szinte egyik napról a másikra felnőtt. Szóval, igaza volt, és ami az egyik gyereknél jó, nem feltétlen szükséges a másiknál, ugyebár. Jancsi az osztályban állítólag egyfajta ... központi asszertív bölcs. Azóta is le vagyok döbbenve, de úgy legyen.
Sanyi a tavalyi év megpróbáltatásai után végre viszonylag magabiztosan, lelkesen kezdte a sulit, és ez még most is tart. Az ő osztályában sajnos nincsenek olyan nagyon fix kialakult kapcsolatok, még mindig megy fiúk között a versengés, de amióta kenuzik, Sanyi előrébb van a ranglétrán. Már nem félek senkitől, tudják, hogy mindenkit meg tudok verni. A múltkor is, mikor B úgy felidegesített, mondom jó van, megfogtam a ruhájánál fogva, fölemeltem, és eldobtam, hát úgy csodálkozott! Hogy még őt is, pedig van vagy 50 kiló. Szóval, nem piszkálják, legalábbis tettlegesen nem. Egyébként sajnos továbbra is mennek a ki-kivel van harcok.
Lóránt továbbra is nagyvagány. Az osztályban egyébként nem központi figura. Egyszer mondta is, hogy a többiek olyan mások, és nem lehet velük normális dolgokat játszani. Van aki sokat olvas, aztán Harry Pottereset játszanak, meg van ez a Minecraft valami... ő meg egy kis Maugli. Van egy másik kis Maugli (szintén horgász), ketten remekül elvannak. Így aztán, ő nem vesz részt az osztályon belüli harcokban, ha vannak is. Hallom, hogy rémrosszak a fiúk, néhány tanár rengeteget panaszkodik, ezért azt gondolom, ez sem egy egyszerű terep, de hát az én kisfiam nem vesz részt ilyesmiben. Néptáncórán részt vesz, azt nem szereti, de angol óránt inkább csitítja a fő rosszakat.
Tesi órán mintagyerek (miután tavaly első lett a mezei futóversenyen, és megmutatta a gyerekeknek a muszklijait - ő is kenuzik), környezetórán Mester-nek szólítja a tanító néni.
Erről jut eszembe, Sanyi mesélte büszkeséggel vegyes zavarral, hogy környezetórán az emberi testről és az izmokról tanultak. A tanító bácsi Sanyit kérte meg, hogy álljon az osztály elé, és mutassa meg az egyes izmait. Nem tudom, tudta-e, hogy az osztályban már egy ideje téma (Sanyi szerint), hogy mindenki azt hiszi, L-nek vannak a legszebb hasizmai, mert L bizony megmutatta a lányoknak, és azóta őbelé szerelmesek a lányok. Sanyinek ez nem tetszik, mert szerinte neki szebbek a hasizmai, de nem akarja megmutatni, mert akkor belé lesznek szerelmesek a lányok, és az borzalmas lenne, mert a lányok - egy kivételével - nagyon bénák. Hát, most itt volt az alkalom, dönteni kellett...
Sanyi végül nem mutatta meg a hasát, visszapasszolta a lehetőséget tanárbácsinak, aki viszont azért nem akarta megmutatni, mert neki nem látszanak a kockák. Végül kiegyeztek abban, hogy elég a bicepszét megmutatni.
Jancsi persze izgult nagyon és pityergett is első (néhány) nap, de ezzel együtt jól ment. A tanító néni rögtön látta, ki az a két kisfiú, akinek gyakran kell a buksiját simogatni, és amúgy is nagyon megértő, mert most házasodnak a gyerekei, és újra megéli az elszakadást.Jancsi osztályában van egy kisfiú, akit ő már ismert (Lóránt barátjának az öccse), és szintén nagy horgász. Igazság szerint nem illenek össze, nagyon más a temperamentumuk, de látom, hogy ott ülnek / állnak egymás mellett, csöndben és összetartoznak. Néha bevetek egy-két horgászos témát (Ugye milyen laza vagyok?), akkor felcsillan a szemük, és elkezdenek beszélni.
Ahogy októberre bemelegedtek az iskolába, a tanító néni félrehívott, és mondta, hogy ne babusgassuk már ezt a gyereket annyira, mert ettől van megzavarodva, hogy ő most baba vagy iskolás, és ezért szakad el tőlünk nehezen. Nem lepett meg, fel vagyok erre a harcra készülve, hiszen van egy másik hasonló gyerekem is, ahol ezt többször megkaptam, és az élet engem igazolt. De mondott olyan konkrétumokat is, meg módszereket, hogy nem lehetett nem kipróbálni, úgyhogy azóta iskolás gyerekként kezeljük Jancsit, és döbbenetes, de szinte egyik napról a másikra felnőtt. Szóval, igaza volt, és ami az egyik gyereknél jó, nem feltétlen szükséges a másiknál, ugyebár. Jancsi az osztályban állítólag egyfajta ... központi asszertív bölcs. Azóta is le vagyok döbbenve, de úgy legyen.
Sanyi a tavalyi év megpróbáltatásai után végre viszonylag magabiztosan, lelkesen kezdte a sulit, és ez még most is tart. Az ő osztályában sajnos nincsenek olyan nagyon fix kialakult kapcsolatok, még mindig megy fiúk között a versengés, de amióta kenuzik, Sanyi előrébb van a ranglétrán. Már nem félek senkitől, tudják, hogy mindenkit meg tudok verni. A múltkor is, mikor B úgy felidegesített, mondom jó van, megfogtam a ruhájánál fogva, fölemeltem, és eldobtam, hát úgy csodálkozott! Hogy még őt is, pedig van vagy 50 kiló. Szóval, nem piszkálják, legalábbis tettlegesen nem. Egyébként sajnos továbbra is mennek a ki-kivel van harcok.
Lóránt továbbra is nagyvagány. Az osztályban egyébként nem központi figura. Egyszer mondta is, hogy a többiek olyan mások, és nem lehet velük normális dolgokat játszani. Van aki sokat olvas, aztán Harry Pottereset játszanak, meg van ez a Minecraft valami... ő meg egy kis Maugli. Van egy másik kis Maugli (szintén horgász), ketten remekül elvannak. Így aztán, ő nem vesz részt az osztályon belüli harcokban, ha vannak is. Hallom, hogy rémrosszak a fiúk, néhány tanár rengeteget panaszkodik, ezért azt gondolom, ez sem egy egyszerű terep, de hát az én kisfiam nem vesz részt ilyesmiben. Néptáncórán részt vesz, azt nem szereti, de angol óránt inkább csitítja a fő rosszakat.
Tesi órán mintagyerek (miután tavaly első lett a mezei futóversenyen, és megmutatta a gyerekeknek a muszklijait - ő is kenuzik), környezetórán Mester-nek szólítja a tanító néni.
Erről jut eszembe, Sanyi mesélte büszkeséggel vegyes zavarral, hogy környezetórán az emberi testről és az izmokról tanultak. A tanító bácsi Sanyit kérte meg, hogy álljon az osztály elé, és mutassa meg az egyes izmait. Nem tudom, tudta-e, hogy az osztályban már egy ideje téma (Sanyi szerint), hogy mindenki azt hiszi, L-nek vannak a legszebb hasizmai, mert L bizony megmutatta a lányoknak, és azóta őbelé szerelmesek a lányok. Sanyinek ez nem tetszik, mert szerinte neki szebbek a hasizmai, de nem akarja megmutatni, mert akkor belé lesznek szerelmesek a lányok, és az borzalmas lenne, mert a lányok - egy kivételével - nagyon bénák. Hát, most itt volt az alkalom, dönteni kellett...
Sanyi végül nem mutatta meg a hasát, visszapasszolta a lehetőséget tanárbácsinak, aki viszont azért nem akarta megmutatni, mert neki nem látszanak a kockák. Végül kiegyeztek abban, hogy elég a bicepszét megmutatni.
2018. június 29., péntek
Jancsi megemberesedett
Bizony nem volt neki könnyű. Ezt a gyereket ugyanis úgy definiáltuk, hogy mi őt szeretjük, és szeretgetjük, puszilgatjuk, ő a mi kis Jancsikánk. Ez nem volt szándékos, de hát ő a legkisebb!
Még nagycsoportban is (második nagycsoportban!) probléma volt néha bemenni az oviba, előtte a rituális szeretgetéseken át kellett esni, ezt ő igényelte.
Óvoda végére azonban úgy tűnik egész jól beérte a társait. Bement zokszó nélkül, a 10 perc szeretgetés helyett elég volt 2 helyen integetni (ajtóban, és utána még az ablakban is), és némelyik barátjához önállóan el tud menni az "idegen" anyukával, és az "idegen" lakásban játszani. Beáll a nagyobb fiúkhoz focizni. De a legjobb az volt, mikor Sanyi annyira akart venni valami faanyagot barkácsoláshoz, hogy rávette Jancsit, hogy adjon neki a "zsebpénzéből", és kísérje el a barkácsboltba. Elmentek. Apukának jutott az a gyönyörűség, hogy utánuk lopakodott, és nézte, minden rendben van-e. Nagyon aranyosak voltak.
Jancsi dicsőségesen elballagott az oviból. Még egy kicsit méltatlankodott is, hogy az évzárón neki túl kevés szerep jutott. 4-en mondtak együtt kb 4 sort, hát tényleg nem sok, de sokkal több, mint amit Jancsi eddig előadott összesen a 4 év alatt. A négy kisfiúból kettő még kicsi volt, 4 év körüliek lehettek, akik az ő csoportjukba kerültek, tehát elvileg hallani is lehetett Jancsi hangját.
Azért a váratlan meglepetéseket továbbra sem bírja, és kell neki ráhangolódási idő. Elmentünk foci felmérőre, és mikor szembesült azzal hogy túl sok az idegen gyerek, nem állt be. Apuka elvitte Esztergomban a Tündérlányhoz úszásoktatásra, és mikor kiderült hogy két kislánnyal (!) van együtt az óra, megintcsak nem állt be. Pedig felkészítettük arra, hogy lesznek mások is, csak arra nem gondoltunk, hogy külön kell mondani, hogy lányok is lehetnek. Mindig tanulunk valamit.
No de ettől függetlenül tényleg megemberesedett. A foci segített. A foci teljesen átszövi Jancsi életét. Az oviban is nagy kultusza volt, ott ettől lett Jancsi híres. Büszkén mondta, hogy a többiek általában vele akarnak egy csapatban lenni. (Különösen ha nincs ott CSX.) Tényleg ügyesen focizik, pl én sem tudom elvenni tőle a labdát, ha nem élek vissza testi fölényemmel, tőlem viszont elég gyorsan el tudja venni. Maróton is sokat focizik, itthon sokat gombfocizik. TV-ben, telefonon focimeccseket nézne legszívesebben órákon keresztül.
Szívesen fut (futópadon, vagy Kopaszin, Bikáson), ha kaphat érte fociskártyát. Bevált ez a módszer, azóta nem annyira kis esetlen testű, de azért még van bőven hova erősödni.
Egy kicsit izgul az iskola miatt, de szerintem nem vészes. Azt mondta, szeretni fog iskolába járni, mert ott már nem kell aludni. Hallom a hangján a büszkeséget, amikor ilyesmi szóba jön. Egyszer azt is mondta, hogy első nap azért fog egy kicsit sírni, mert nehéz tőlem elbúcsúzni, de ennyi még belefér.
Még nagycsoportban is (második nagycsoportban!) probléma volt néha bemenni az oviba, előtte a rituális szeretgetéseken át kellett esni, ezt ő igényelte.
Óvoda végére azonban úgy tűnik egész jól beérte a társait. Bement zokszó nélkül, a 10 perc szeretgetés helyett elég volt 2 helyen integetni (ajtóban, és utána még az ablakban is), és némelyik barátjához önállóan el tud menni az "idegen" anyukával, és az "idegen" lakásban játszani. Beáll a nagyobb fiúkhoz focizni. De a legjobb az volt, mikor Sanyi annyira akart venni valami faanyagot barkácsoláshoz, hogy rávette Jancsit, hogy adjon neki a "zsebpénzéből", és kísérje el a barkácsboltba. Elmentek. Apukának jutott az a gyönyörűség, hogy utánuk lopakodott, és nézte, minden rendben van-e. Nagyon aranyosak voltak.
Jancsi dicsőségesen elballagott az oviból. Még egy kicsit méltatlankodott is, hogy az évzárón neki túl kevés szerep jutott. 4-en mondtak együtt kb 4 sort, hát tényleg nem sok, de sokkal több, mint amit Jancsi eddig előadott összesen a 4 év alatt. A négy kisfiúból kettő még kicsi volt, 4 év körüliek lehettek, akik az ő csoportjukba kerültek, tehát elvileg hallani is lehetett Jancsi hangját.
Azért a váratlan meglepetéseket továbbra sem bírja, és kell neki ráhangolódási idő. Elmentünk foci felmérőre, és mikor szembesült azzal hogy túl sok az idegen gyerek, nem állt be. Apuka elvitte Esztergomban a Tündérlányhoz úszásoktatásra, és mikor kiderült hogy két kislánnyal (!) van együtt az óra, megintcsak nem állt be. Pedig felkészítettük arra, hogy lesznek mások is, csak arra nem gondoltunk, hogy külön kell mondani, hogy lányok is lehetnek. Mindig tanulunk valamit.
No de ettől függetlenül tényleg megemberesedett. A foci segített. A foci teljesen átszövi Jancsi életét. Az oviban is nagy kultusza volt, ott ettől lett Jancsi híres. Büszkén mondta, hogy a többiek általában vele akarnak egy csapatban lenni. (Különösen ha nincs ott CSX.) Tényleg ügyesen focizik, pl én sem tudom elvenni tőle a labdát, ha nem élek vissza testi fölényemmel, tőlem viszont elég gyorsan el tudja venni. Maróton is sokat focizik, itthon sokat gombfocizik. TV-ben, telefonon focimeccseket nézne legszívesebben órákon keresztül.
Szívesen fut (futópadon, vagy Kopaszin, Bikáson), ha kaphat érte fociskártyát. Bevált ez a módszer, azóta nem annyira kis esetlen testű, de azért még van bőven hova erősödni.
Egy kicsit izgul az iskola miatt, de szerintem nem vészes. Azt mondta, szeretni fog iskolába járni, mert ott már nem kell aludni. Hallom a hangján a büszkeséget, amikor ilyesmi szóba jön. Egyszer azt is mondta, hogy első nap azért fog egy kicsit sírni, mert nehéz tőlem elbúcsúzni, de ennyi még belefér.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)