Ha kisült már, ide véle

Sanyika, Sanyika táncol

A játszótérről hazafelé egy szuterénben kialakított fitness klub mellett jövünk el, ahonnan rendszeresen kihallatszik a zene. Sanyi, amint meghallja, igyekszik felkapaszkodni az ablakpárkányra, fogja a vasrácsot, és rázza a kis popsiját.

Egyik reggel elakadt a CD lejátszó, és elviselhetetlenül idegesítően ismételt egy 2 másodperces zenedarabot. Épp nem tudtam fölállni és odébbpöccinteni, ezért Sanyit kértem meg rá, aki imádja a CD lejátszót ki-be kapcsolgatni, a hangosítót tekergetni, a rádió kallantyúit föl-le állítgatni. Az, hogy ki vagy bekapcsolja a CD-t, lassan már rutinja lesz, sőt már nem egyszer próbált lemezt is betenni. Eleinte dobozostul, sőt, volt, hogy a nyomtatóval is megpróbált CD-t lejátszatni.
Szóval, megkértem Sanyit, hogy nyomja meg "azt" a gombot. Gondoltam, mindegy melyiket nyomja meg, ennek a borzalomnak vége lesz. Sanyi odament, csak állt és nézett rám. Nem értettem, tovább buzdítottam, hogy ott ni, nyomd meg, kapcsold ki, stb. Sanyi csak nézett, majd megnyomta a lejátszást. Az egyetlen gombot, ami NEM vetett véget a borzalomnak. Tovább könyörögtem, Sanyi, ott mellette, azt, nyomd meg! Csak néz. Aztán megértettem: Sanyi elkezdett táncolni az elakadt CD-re!


És itt egy kép, amikor a Kisvakondot nézi:

Lóránt lassan 5 hónapos, Sanyi lassan egészséges

Legalábbis nagyon remélem. Sanyi betegsége meglehetősen felzaklatta a családot, mindenki gyorsan le is gyártotta a maga kis elméletét a miértekre vonatkozóan. A legjobb elmélet, miszerint "Nem vigyázunk rá eléggé", vagy "Nem öltöztetjük rendesen", illetve még a legracionálisabb "A bölcsiben mindent elkap". Sajnos még ebben az utóbbiban sem lehet maradéktalanul hinni, ugyanis ez egy luxusbölcsi volt, mindössze 5 gyerekkel, akiknek rendszerint nem lógott se takony, se húgyuti fertőzés az orrából.
Most, hogy Sanyi nem jár bölcsibe, melegen öltözik, és vigyázunk rá - megint beteg lett. Mandulagyulladás. Új elméletek születtek: Leszokott a cumiról, és a keze folyamatosan a szájában van. Erről nehezebb lesz leszoktatni. Illetve, mindent és mindenkit puszilgat. (Ablaküveget is, asztalt is). A másik elméletet még hétfőn megkérdezem a gyerekorvostól, nehogy én is föltegyek valami hülyeséget az internetre, amit egyébként innen szedtem.

Lóránt nagyon sokat fejlődött. Izgatottan játszik mindenféle kütyükkel. Már egész jól le lehet kötni a figyelmét egy rövid időre azzal, ha kezébe adok valamit. Ha Sanyi kiveszi ezt a valamit Lóránt kezéből, Lóránt visít. Nálam ez is az okosodás jele, mert ragaszkodik a játékaihoz.
Most már gond nélkül meg tud fordulni, ha akar, de továbbra se nagyon akar.
Azt most nem írom meg, hány kiló volt két hete, mert kijön a gyermekvédelem. (Na jó, mégis, de csak magamnak, emlékbe: 8,1)
Nagyon korán kelő lett. Fél 5 körül felébred, elkezd sikongatni, kurjongatni, és minden arra járónak dob egy hatalmas mosolyt. Igaz, ilyenkor viszonylag kevesen járnak mifelénk. Tegnap este 6kor apuka büszkén, de meggondolatlanul közölte hazatérő anyukával, hogy "Lóránt már alszik, minden rendben volt." Anyuka fancsali képpel és meggondolatlanul nem avatkozott közbe. Az eredmény: Lóránt 1kor ébredt. Azóta itt internetezünk, és várjuk az erre járókat, hogy mosolyogjunk.

Lóránt időközben elunta a várakozást, megyünk sétálni.

Lám csak, milyen elfogult voltam. Visszaolvastam a Sanyiról írt naplót, és azt látom, Sanyi is ennyi kiló volt, és ugyanezeket a dolgokat tudta ennyi idős korában. :)

Életképek

Sajnos mostanában nincs időm semmire, így csak beteszek néhány képet az elmúlt hónapról. Sanyiról már nagyon rég tettem fel, ezért most ő a főszereplő.

Forró testvérszeretet Sanyi módra:

Gyorsan meg kell írnom

... ezt a bejegyzést, hogy még novemberben megjelenjen.
Tehát, miután Sanyi sokat betegeskedett az ősszel, és a nagymamák több, mint szívesen vigyáznak két csemetére is délelőttönként, Sanyi nem megy többet bölcsibe az idén. Itthon van ő is, és egész szépen eljátszogat akár egyedül is.
A cumiról is leszokott végleg, viszonylag sírás nélkül. Éjszaka fölébredt néhányszor, rövid ideig sírt, aztán visszaaludt. Most még átjön hozzánk éjjel, de van, hogy csak reggel döbben rá, hogy át akart jönni. Egyik éjjel, a szokásos sírás, majd közibénk telepedés alkalmával észrevette, hogy ott van Lóránt is. (Na igen, fölébredt a sírásra.) Úgy megörült neki, hogy egyből elkezdett fickándozni és játszani vele.
Sanyi még nem beszél, és csak akkor érti meg, amit mondunk, ha épp van hozzá kedve. De a mai nap kétszer is a "szövegkörnyezetnek megfelelően" használta az eddig már sokat mondogatott szavait. Dédnagymama egyébként ráébresztett, hogy miért nem beszél még:
- És beszél már a Sanyika?
- Nem, még nem.
- Hát nem tanítod?

Találós kérdés

Mi történik, ha egy mindenféle tésztát szerető Sanyit leteszünk a konyhában egy tál Carbonara spagettivel?

Könnyítés: Érzékelni lehet, hogy föl-alá mászkálás indul meg, és rendszeres csapódásokat hallani.

Megoldás: Sanyi eszi a spagettit, persze kézzel. Ha esetleg egy darab sonka jut a kezébe, gondosan a tál szélére teszi, vagy két ujja közé fogja, megindul a szemetes felé, és megpróbálja beledobni, de sokszor ez azt jelenti, hogy rákeni a zacskó külső falára.

Lóránt 4 hónapos

Hétvégén Lóránt betöltötte Negyedik élethónapját. Hogy milyen baba, önkéntelenül is csak Sanyihoz tudom hasonlítani, amit lehet, hogy nem szabadna, dehát a világon úgyis minden relatív.
Lóránt még nem fordult meg. (Ezt Sanyi majdnem határidőre produkálta, 4 hónap+1 napos korában.) De egyszer már előfordult, hogy letettem hasra, és visszadobta magát hanyattba. Ugyanis UTÁL hason feküdni. Egy darabig nézeget, szépen tartva a fejét, de hamar megunja. Gondolom, ezért sem siet annyira a forgolódással.

Lóránt nagyon hálásan és boldogan - néha szégyenlősen - mosolyog mindenkire, aki csak vet rá egy pillantást. Még nem volt olyan, hogy valakitől félt volna. (Sanyinál anno igen.) Viszont Lórántot nagyon nehéz megnevettetni. A legintenzívebb és legeredetibb dögönyözésre is csak mosolyog. Ha mégis nevet valamin, azon is csak egyszer, max kétszer. Másnap már biztos nem.
A zöld nyuszit és a színes pillangót nagyon hevesen vizsgálgatja, rágogatja. Ja, és nagyon sokat van a szájában a keze, illetve az ökle.
Gyakran néz csodálkozva, Sanyit pedig különösen érdeklődéssel figyeli. A nyúzást továbbra is jól viseli, bár vannak időszakok, mikor kiül az arcára az aggodalom, ha Sanyi közelít.
Testtömegét tekintve azonban még Sanyit is lekörözi, bár pontosan nem tudom, hány kiló, de annyi biztos, hogy két hónaposan több volt, mint a bátyja annak idején. Most pedig, 4 hónaposan azokat a ruhákat adom rá, amiket Sanyi 1 évesen hordott. Igaz, itt-ott még bő egy kicsit, Sanyinak meg biztos szűk volt...

Nem itt fürdetjük, csak éppen foglalt volt a kiskád. :)

Voltam kórházban is anyával...

Sanyi vagyok, most én írom a blogot, mert anya azt mondta, ő egy háborús veterán, és nem beszél senkivel.
Úgy kezdődött, hogy olyan lázas voltam, hogy apa azt mondta, velem fűtötték a lakást. Lázgörcsöm is volt, ez nagyon megijesztette a szülőcskéket. A kórházban az elején borzalmas volt, hogy össze-vissza szúrkáltak. Nem tűrtöztettem magam, ordítottam, ahogy a torkomon kifért. Hallottam más gyerekeket is ordítani, de szerintem nekem fájt a legjobban.
De voltak érdekes dolgok is, például a kislány, akinek varázsköntöse volt, és malackává tudott változni. Eleinte félt tőlem, nem akart velem játszani, de egy-két nap után már hajlandó volt velem térden csúszkálva kergetőzni. Sajnos az anyukája hamar rászólt, hogy hagyja abba, mert koszos lesz a ruhája.
Aztán volt egy kisfiú, akinek elvettem az összes autóját. Cserébe megmutattam neki, hogyan lehet a szekrénykulcsokkal játszani, és összekeverni őket. Jöttek bohócdoktorok is, akik látták, hogy anya nagyon szomorú, és elkezdték ütögetni a térdét. Mondták neki, hogy kórházba kell mennie, és hogy tudnak egy jó kórházat a közelben. Anya csak mosolygott, pedig megkérdezhette volna, hogy hol van, és akkor jó lett volna átmenni, mert engem itt már lyukacsosra szúrkáltak, és még mindig nem sikerült. Szóval jófejek voltak a bohócok, a végén már nevettem rajtuk, mert szerettem volna egy kis lelket lehelni ebbe a sok sopánkodó anyukába.
Volt egy doktorbácsi, aki megköszönte, hogy őt érte a megtiszteltetés, hogy engem megvizsgálhat. Nem tudtam miről beszél, mert én ugyan nem tiszteltem meg őt ilyesmivel. Ordítottam is, és jól tettem, mert a végén nem mert megvizsgálni, maradtunk annyiban, hogy csak kukucs volt a fülembe meg a torkomba meg az orromba. Mondta, hogy van egy eladó Toyotaja. Ilyenekkel akart szédíteni.
Aztán egyik nap iszonyú káosz volt. Rengeteg beteg gyerek jött, folyamatos volt a sírás és ordítozás. Én akkor már egész jól voltam, csak még nem volt kedvem enni. Viszont a folyosón (ahol nem szabadott a székeket tologatni, mert állitolag lehallatszott a sebészetre és a kisszékeket pakolgatni sem szabadott, mert a sírva pisilő kislány azt mondta, ha elteszem a széket, és egy gyerek nem tud hova ülni, akkor annak haza kell mennie), szóval a folyosón egész nap várakozó szülők közül sokan nekiláttak az ebédnek, ezt nagyon szerettem nézegetni. Az egyik bácsi oda is adta nekem a pizzáját, mert ő már nem bírta megenni. Örültem, hogy végre dobálgathatok pizzadarabokat, de anya megint beleszólt, pedig ez az én ügyem volt a bácsival.
Volt egy kislány, aki állítólag sokkal idősebb volt, mint én, de mégis alig volt nálam magasabb. Nem sokat beszélt, de volt egy narancssárga autója. Sok puszit adtam neki, csak egyszer suhintottam meg a fejét, de csak azért, hogy rosszalkodjak.
Volt sok játék is, az egyiken volt egy hal, és anya olyan sokszor elmondta, hogy hal meg halacska, hogy gondoltam, szólok neki, hogy már értem, és én is mondtam, hogy "hal". Mondanom sem kell, össze-vissza puszilt, sokkal jobban, mint a többi szónál, amiket már elárultam nekik. (hoppá, bambi, alszik, hapci, papucs) Ezért aztán egy ideig még üvöltöztem, hogy "hal", csak a végére elfelejtettem, hogy hogy is volt, és "aj" lett belőle.
Rengeteget csörgött a falitelefon, de nem mindig vették fel, pedig én mindig szóltam, hogy csörög. És nem csak a nővéreknek szóltam, hanem mindenkinek aki az utamba került, de hiába. Már jól vagyok, és itthon vagyunk, de még vissza kell menni naponta kétszer, hogy a lábamba belenyomjanak valamit, ez nagyon feszít, ezt sem hagyom szó nélkül. Sőt, még vért is fognak venni, de ha megint nem sikerül legalább kettőből, akkor apa remélem kiveri a balhét.
Öcsi jófej volt, nem sütötte el itthon azt a poént, hogy mikor visznek már engem vissza a kórházba, pedig elég sokat birkóztam rajta régebben. Most egy kicsit még tartózkodom tőle, nehogy visszavigyenek a kórházba.

Szeptember végén

... Megvolt az orvosi vizsgálat is, Lóránt 6640g, 68cm. Soknak tűnik, de szépen az előírt görbe szerint fejlődik. A rendelőben is mindenki odáig volt, hogy milyen szép baba, de hallottam, hogy az előzőnek is ezt mondták, úgyhogy nem biztos, hogy tényleg tudják, hogy szép baba.

Lóránt mégsem kapott oltást, mert még beteg. Ugyanakkor végre diagnosztizálta valaki azt a "kis náthát", ami 3 hétre leterítette a családot. Ahogy sejtettem, vírusos torokgyulladás, és most szegény Lóránton van a sor. :( De nagyon jól viseli, továbbra is gyakran mosolyog, sőt Andrásnak már sikerült egyszer megnevettetnie is. És naggyon sokat gügyög!

Sanyi pedig a hétvégén elkezdte megérteni, amiket mondunk neki. Tényleg az az érzésem, hogy egyik napról a másikra - azt hiszem az ő kis értelme kvantumszerűen nyiladozik. (Ez persze nem azt jelenti, hogy idejön, ha mondom neki, hogy gyere ide.)
A rosszaságról is van már némi fogalma. Nagymama kertjében matatott a hétvégén, és egyszer csak kirántott valami zöldséget a földből. Sejtette, hogy ezt nem kellett volna, mert amint megjelentem a színen, fölpattant, kijött a veteményesből, és mutatta nekem, hogy ő most hú de becsukja a kaput, és menjünk innen.

Új fejlemény, hogy szeret motorozni. Eddig csak emelgette és dobálta a játszótér összes motorját, de pár napja már ráül és hajtja is, igaz nem túl gyorsan. Ma motorral mentünk le a játszóra, hadirokkant csiga tempóban. A zebráknál le kellett szállnia, és gyalog jönni. Hiába mondtam el neki viszonylag türelmesen, hogy miért, és, hogy majd visszaszállhat, minden egyes leszállásnál visított. Közben Lóránt is rázendített, a járókelők pedig "Jaj, de cuki, hát mi a baj?" és hasonlókkal próbálkoztak, nem sok sikerrel...

Lóránt 2 hónapos, Sanyi bölcsis

Lóránt két hónaposan egészen óriásbaba lett. Rendszerint 3-4 hónaposnak nézik, nem csak közönséges járókelők, hanem egy gyerekosztályon dolgozó nővér is. Nem tudom pontosan a méreteit, de 6 hetesen volt 6 kiló, most talán néhány dekával több. Hamarosan kap oltást, majd akkor megmérjük.
A hasfájós és hányós korszaknak vége. Éjjel kétszer eszik, de egyre gyakrabban fordul elő, hogy csak egyszer. (Igaz, ez esetben nagyon korán kel.) Nagyon nyugodt baba, könnyen meg lehet nyugtatni. Szereti, ha sétálunk vele fel-alá. Leülni, persze, nem ér.
Egész ügyesen tartja a fejét, érdeklődik a külvilág iránt (a színes lepkét nagyon sokáig tudja nézegetni), és sokat beszél. Ma reggel 5 körül felébredt, azt hittem éhes. Vártam, hogy szóljon, de ő csak hümmögött és gügüzött legalább egy óra hosszat, aztán visszaaludt. Engem olyan intenzíven tud nézni, hogy közben nem is pislog.
Tud már mosolyogni is, sajnos erről igazán jó képet még nem sikerült csinálni. Ez itt csak egy negyedmosoly (az is inkább nagyítva jön elő):

Sanyi rendszeresen birkózik vele, különösen akkor, ha Lóránt sír. Sanyi úgy próbálja megnyugtatni, hogy ráfekszik. Ezt Lóránt csak pár másodpercig tűri szótlanul. Ha Sanyi pihentebb, szelídebben játszik vele, pl húzza, vagy csavarja a kezét, bekapja a lábát, beletörli a nyálát, és nagyon sokszor puszit ad neki.

Na és, hogy s mint van Sanyi bátyó? Elkezdett bölcsibe járni. Pontosabban ez amolyan játszóház és családi napközi keverék. Reggel 9től 1ig van ott, van két kislány pajtása, akiket rendszeresen ölelget. (Ez némi szorongatással is jár, mivel Sanyi ugyebár nagyon erős.) Adél eleinte sikoltozott és menekült, meg kitalálta, hogy Sanyi megharapta az orrát, de szerencsére ezt még az óvónő sem hitte el. Valószínű elmagyarázták a lányoknak, hogy Sanyinál ez a szeretet jele, mert most már nem bánják az udvarlást. (Van egy másik kisfiú is, de nem tudom, őt mennyire szereti Sanyi, mert ő már a beszoktatás után jött, és nem láttam játszani őket.)

A kis játszótéren nagyobb sikert aratott Sanyi, ott egy vele egyidős kislányt kezdett ölelgetni, aki eleinte nevetett, aztán azt mondta: "Még!" (Na igen, a lányok hamarabb beszélnek.)

Gyerekszáj

Ugyan még nem beszél egyik csemete sem, de, mint említettem Sanyi kitűnően kommunikál, így már van is két gyerekszáj történetünk:

Sanyi egy időben elkezdte magától mondogatni azt, hogy gágá. Nem telt sok időbe, megtanítottam neki, hogy, ha megkérdezem, hogy mit mond a liba, mondja azt, hogy gágá. Ettől aztán olvadoznak majd a rokonok.
Egyik nap séta közben elmentünk egy kerítés mellett, ahol volt egy vad kiskutya. Eszeveszett ugatásba kezdett, ahogy meglátott minket. Sanyinak tetszett a dolog, ott állt a kerítésnél, és hihetetlen élethűen utánozta a kutya ugatást. (A leegyszerűsített vau-vau teljesen idegen neki.) Meg voltam döbbenve. Nehéz volt eldönteni, hogy ki ugat jobban, annyira belemelegedtek. Nagy nehezen elráncigáltam a kerítés mellől az én kis Mauglimat, agyon dícsértem, hogy milyen jó munkát végzett, majd boldogan megkérdeztem tőle, hogy mit mond a kutya?
Vékony cérnahangon válaszolt: gágá!

Játszótér után Sanyinak még föl kell másznia 3 emeletet a lakásunkig. (Lórántot cipelem, Sanyit már nem tudom.) Van, mikor egész flottul megy, de van, hogy hosszú perceken keresztül rimánkodom neki, hogy jöjjön. Egyik alkalommal, még a lépcső alján mondom neki:
- Sanyi, add a kezed, menjünk föl!
- Nnemm! (=heves fejrázás, és az a tipikus "nem" hümmögés)
- Akkor inkább itt maradsz, és megvárod, míg visszajövök érted?
- Nnemm!
Aztán, mivel mégis meggondolta magát, és elindultunk együtt fölfelé, megdícsértem:
- Milyen szépen tudsz jönni, nagyon ügyes vagy!
- Nnemm!

Kedves kis történetek

A játszótéren etettem Sanyit egy bébiételes üvegből. Odajött egy idősebb kisfiú, és kérdezte, hogy miután Sanyi jóllakott, fog-e vele játszani? Mondtam, hogy persze, igen. Ezután ott maradt, és nézte egy darabig az etetést, majd a bébiételes üvegen lévő szőke kisfiúra mutatott, és azt mondta:
- Ez itt a Sanyi!
(Mondtam neki, hogy nem a Sanyi, ekkor megkérdezte, hogy akkor hogy hívják?)

Sanyit próbáljuk leszoktatni a cumiról, illetve rászoktatni arra, hogy csak este, elalváskor, az ágyban lehet cumizni. Mikor lemászik az ágyról, kiveszem a szájából, visszateszem a párnára, és mondom neki, hogy cumit csak az ágyban, a cumi alszik, stb. Persze Sanyi szereti azt játszani, akár 10szer egymás után, hogy visszamászik a cumiért, megint elindul lefelé, én megint kiveszem a szájából mikor lemászott, ő megint vissza...
Egy idő után azonban kezdte megérteni, miről is van szó. Ahogy elindult lefelé az ágyról, kivette a szájából a cumit, biztos, ami biztos, magánál tartotta, lemászott, és amint lent volt, visszatette a szájába. :)

Sanyi gyakran felveszi a földről a cigarettacsikkeket, sok-sok "Fuj" és "Nem szabad" ellenére. Fáradtabb pillanatokban úgy próbálom ezt kivédeni, hogy rálépek a csikkre, és ahogy elhúzom a lábam, a csikket is elhúzom onnan. Mikor első alkalommal mentünk le a játszóra úgy, hogy Sanyi a lábán jött mellettem, teljes extázisba esett, mindent megfogott, megvizsgált, fölvett, belelépett. Egy cigarettacsikk is felkeltette a figyelmét. Ahogy mondtam neki, hogy nem szabad, rálépett a lábával, aztán fölemelte a lábát, és nézte, vajon eltűnt-e a csikk?

Trónfosztás és Testvériség

Sanyit eleinte nagyon érdekelte, hogy ki /mi ez a kis újdonság itt a lakásban. Különösen, hogy mozog és hangokat ad ki. Még most is gyakran érdeklődéssel szalad öccséhez, ha esetleg hirtelen felsír, akkor Sanyi mutatja azonnal, hogy itt ez a valami!
Sokat simogatja (félig ütögetés), néha odabújik hozzá (beletörli a fejét).
De bosszantja, hogy nem vizsgálhatja meg alaposan (ütögetés, nyomkodás, dobálás), és nem játszhat vele (úgyszintén). Azt sem szereti, ha Lóránt van a kezemben, és ezért nem tudok vele menni, vagy csak szűkösen fér el az ölemben.
Úgy érzem, nincs ellene kifogása. Az már jobban megviseli, hogy nem foglalkozunk vele annyit, de szerintem nem kapcsolta össze a kettőt.
De az utóbbi időben nagyon ragaszkodik mindenféle labdához és ásványvizes palackhoz. Ha reggel kezébe vesz egy labdát, még este is ott van. Azzal megy mindenhova, azzal eszik, alszik, és visít, ha elvesszük tőle.
Ez minden, ami változást észrevettem. Talán még annyi, hogy még jobban ragaszkodik az apjához.

Sanyi másfél éves

Július 26-án Sanyi másfél éves lett.
Igazán jóképű kisember. Nagyon jó erőben van, az én két kilós súlyzómat föl-alá viszi a lakásban. De a rekord egy üres gázpalack - 3,6 kiló, és Sanyi felemelte! Ezt ugyan már nem vitte sehova, épp, hogy csak megemelte. De ha meggondoljuk, hogy ő maga 11-12 kg, igazán szép teljesítmény.
Két dolgot nem nagyon tud: jóllakni és elfáradni. Majdnem mindent megeszik, ami jó, ha fogyasztható ételekről van szó, de egyébként kevésbé szerencsés tulajdonság. A játszótéren kislapáttal eszi a sarat, mindenféle rohadt bogyót fölvesz a földről, és fadeszkákon is edzi a fogait.


Miket is szeret csinálni? Szereti az éjjeli lámpákat fel-le kapcsolgatni, bármiféle gombot nyomogatni, a játszótéren a kislapátokat begyűjteni (különösen a lilát és a narancssárgát), csúszdázni (teljesen egyedül, a felmászást is beleértve, bár ez csúszdatípustól függ), dolgokat szétszedni vagy szétverni, locsolni, rajong a fából készült madaras szélforgókért, szeret fejjel lefelé lógni.... És az egyik kedvenc játéka, hogy elbújik a hátam mögött.
Tud már egyedül inni pohárból, de a maradékot szereti magára önteni. Kiskanállal is eszeget, és ha "véletlenül" mellé csöppen valami, azt szívesen szétkeni a széken, hasán, ruháján...
Régóta tud, de egy ideje nem nagyon akar puszit adni. Jó nyálasat szokott anno, most meg néha harap is. Szerintem a fogai miatt, már meg se tudom mondani, hogy hány van, és hány jön éppen kifelé, de sok.

Beszélni még nem nagyon beszél, de nagyon jól kommunikál. Ha le akar menni a játszóra, hozza a cipőjét, ha éhes, odamegy az etetőszékéhez és csapkodja, ha azt akarja, hogy menjek vele, megfogja az egyik ujjamat, és húz. (Előtte nézegeti a kezem, és végül gondosan választ egy ujjat. Egyszer önként nyújtottam neki a mutatóujjamat, de ellökte, és a hüvelykujjam mellett döntött.)
Ha valami nem úgy van, ahogy elgondolta, .... nos, olyankor olyan mint minden másfél éves.

Nagyon sok mindent megért már. Meséléskor lapozunk egy könyvet, ő rámutat a rajzokra, és megkérdezi, hogy mi micsoda. Ha visszakérdezem, hogy pl "Hol van a vakond?", megmutatja. Ha megkérdezzük tőle, hogy mit mond a liba, (és épp beszédes kedvében van), akkor mondja, hogy "gágágá". De a kacsa, kutya is ezt mondja.
Nagyon sok játéknak és egyéb tárgynak tudja már így a nevét. Megérti azt is, hogy "gyere ide", és "kérem", de ezt rendszerint eltitkolja.
Egy időben mondogatta, hogy áppá, de ez már elmúlt.
Egyszer már az is előfordult, hogy kimondtam egy szót, és ő szándékosan beszélni próbált, és visszamondta: bábu. Azóta olyan szavakat próbálok neki mondogatni, amiknek már tudja a hangjait (b, m, g, k, t, d), de még nem sikerült újat tanulni.

Lóránt stratégiát változtat

Bizony, még jó, hogy beírtam az előző megjegyzést. Rögtön másnap ugyanis kiderült, hogy Sanyi nem is volt hasfájós - Lóránt viszont az. :( Iszonyú görcsök gyötörhetik szegényt, ilyenkor nem is sír, hanem sikít és rikoltozik.
Cumival nem lehet megnyugtatni, mert nem kell neki. :(
Továbbra is szépen eszik, már egész kis húsos lett, és rózsaszínű a bőre, mint minden fehérembernek.
Ja, és nem sír fürdetéskor, csak nézeget az egyre nagyobb szemeivel.

Az első hét

Lóránt baba nagyon jó baba. Nappal eszik és alszik, délutánonként kicsit sírdogál - ilyenkor kakil, és fáj a hasa. Azt mondják, a babák tudják, hogy mennyit kell enniük. Én ezt már Sanyinál is kétségbe vontam, most meg egyenesen cáfolom. Lóránt ugyanis, ha maga dönthet, 24 órán keresztül szopizik - vagy csak rágcsál. Miután megunom és kiszabadítom magam, "büfiztetés" címszó alatt hatalmasakat tud hányni. Mindezek után persze megint követeli, hogy szopizhasson. :))

Éjjel egy halk nyűszítéssel jelzi, hogy éhes. De tényleg csak halkan, vigyázva, nehogy fölébresszen valakit. (Vagy lehet, hogy már túlságosan hozzászoktunk Sanyi erőteljes sírásához?)
Éjjel kétszer szopik csak, viszont ilyenkor nehezebben alszik vissza. Előtte kicsit nézeget, meg köröket rajzol a levegőbe.

Sanyi érdeklődéssel fordul öccse felé. Szívesen megmutatja nekünk Lóránt fülét (belenyúl), orrát (belenyúl), szemét (nem hagyjuk), fejét. De tudja csapkodni is, és rá is tud támaszkodni. A cumisüvegét másodpercek alatt lenyúlta, és most azzal alszik.

Megszületett Lóránt

Július 8-án, 12:05 -kor megszületett Lóránt baba.

Lila volt, mint a Milka-tehén, de másnapra szép pirosra váltott. (Aggodalomra semmi ok, apgarja 10/10.) Hárman is megálmodták a családban, hogy fekete hajjal fog születni, így ez nem ért minket váratlanul.

4100g, 55 cm-rel azt mondták rá, hogy "tömzsi", kedvesebbek azt, hogy "tömzsi kis vasgyúró", de mi tudjuk, hogy egy csöppnyi, vékony kezű, vékony lábú sumo birkózóról van szó. A szeme helyén ugyanis egy-egy csík van. Testét pedig fehér babapihe fedi.
Sanyinak mindenesetre nem lesz egyszerű dolga, ha majd testvériesen összekapnak. :)

Sanyi anno kereken 4 kilóval született. András levonta a következtetést: "Olyan, mint Sanyi, csak szétkent 10 deka párizsit az arcán."
András azt is megállapította, hogy Lórántbaba kétszeresen is be tudja csukni a szemét. Egyszer, ahogy mindenki, másodszorra pedig a megduzzadt szemöldökét is rá tudja csukni.















És itt egy kép, amin teljesen úgy néz ki, mint Sanyi újszülött korában:


Lehet, hogy mégis hasonlítani fognak?