... ezt a bejegyzést, hogy még novemberben megjelenjen.
Tehát, miután Sanyi sokat betegeskedett az ősszel, és a nagymamák több, mint szívesen vigyáznak két csemetére is délelőttönként, Sanyi nem megy többet bölcsibe az idén. Itthon van ő is, és egész szépen eljátszogat akár egyedül is.
A cumiról is leszokott végleg, viszonylag sírás nélkül. Éjszaka fölébredt néhányszor, rövid ideig sírt, aztán visszaaludt. Most még átjön hozzánk éjjel, de van, hogy csak reggel döbben rá, hogy át akart jönni. Egyik éjjel, a szokásos sírás, majd közibénk telepedés alkalmával észrevette, hogy ott van Lóránt is. (Na igen, fölébredt a sírásra.) Úgy megörült neki, hogy egyből elkezdett fickándozni és játszani vele.
Sanyi még nem beszél, és csak akkor érti meg, amit mondunk, ha épp van hozzá kedve. De a mai nap kétszer is a "szövegkörnyezetnek megfelelően" használta az eddig már sokat mondogatott szavait. Dédnagymama egyébként ráébresztett, hogy miért nem beszél még:
- És beszél már a Sanyika?
- Nem, még nem.
- Hát nem tanítod?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése