Építkezés

Lassan (talán) tényleg elkészül a kis faházunk a telken. (Kétszer már aludtunk is az építkezési házban.) Májusban jöttek az erdélyi ácsok, úgy tervezték, hogy 3 hét alatt el is készülnek, amiből 3 hónap lett. (Igaz, májusban sokat esett az eső, ami hátráltatta a munkát.) Utána jöttek az egyéb feladatok, mint pl burkolás, vízszerelés, villany..stb.
Sanyi és Lóránt nagyon élvezték az építkezést. Szinte egész nyáron kint volutnk, így lassan az lett nekik a haza. Mindig volt egy halom sóder, vagy homok, ahol lehetett játszani, vagy kéznél volt egy szög, amivel lehetett fúrni. Szerettek kalapálni, kapálni, talicskát tolni, fűrészelni, legalábbis, amit Sanyi annak hívott. Mert a bácsik szerszámaihoz nem lehetett hozzányúlni. (Az a Tibol bácsié, nem a Sanyi kezébe való.) Imádták nézni, ahogy betont kevernek, Sanyi fejből tudja, mi minden kell a betonhoz. Kedvenc meséje a "Volt egyszer egy apuka, aki nagyon szeretett betont keverni, és egyszer odajött a kisfia, és segített neki." - kezdetű mese.
Miután az ácsok elmentek, Sanyi még utána is sokáig azt mondta, mikor mentünk a telekre, hogy megyünk Attila bácsihoz meg Tibol bácsihoz - annak ellenére, hogy eléggé félt tőlük.
Imádta viszont a villáskulcsokat. Ezekkel órákig tudott játszani: Hú, mekkora nagy hatalmas villáskulcs...lehet hogy ezt meg kéne szerelni... na most mit szerelek... aztán kb 1000szer: meg kell javítani a homlokrakodóját, hogy beinduljon a motor.

A májusi árvizek után meghatározó volt az életünkben a rengeteg szúnyog. Az első időkben igyekeztünk csak bent lenni, nagymamáék házában. Sanyi úgy csapkodja ugyanis a szúnyogot - ha egyáltalán - hogy odasimogat, a szúnyog odébbrepül, ott is megcsípi, Sanyi megint elhessegeti, kicsit odébb megint megcsípi a szúnyog. Így aztán szépen kirajzolódik a kezén vagy a fején egy csípés-sor.
Nehéz volt a gyerekeket bent tartani, sokszor elmondtam nekik, hogy ne menjenek ki, mert nagyon sok a szúnyog. Sanyi ezt úgy megtanulta, hogy hamarosan ő is mindin a szúnyogokra hivatkozott: ne menj oda, sok ott a szúnyog - akkor is így mondta, ha egyáltalán nem volt szúnyog, csak nem akarta hogy pl a konyhába menjek.
Egyszer meg azt mondta: Fáj a torkom. Megcsípte a sok-sok szúnyog.

Gombászunk

Az utóbbi hétvégéken gombászni voltunk, több-kevesebb sikerrel. Apa ugyan nem érti, hogy miért nem találjuk meg azt a helyet, ahol olyan sok a gomba, mint a "múltkor, valahol erre....", de Sanyi rengeteget talált (de! ehető!). András egyébként rendszeresen előremegy, én meg csak kiabálok utána, hogy merre ment. Amióta Sanyi hallotta, hogy apja nevét kiabálom az erdőben, ő is gyakran azzal kezd, hogy elordítja magát: Anlás!!!!
A Kisvakond meséiből tudjuk, hogy a Csigabiga szereti a gombát, így aztán első alkalommal Sanyi magasan a feje fölé tartotta a gombákat, és azt kiabálta: Gyere Csigabiga!
Egy hatalmas, ázott fatönk belsejében nagyon szép tojásgombát találtunk. Sanyi a tojást is nagyon szereti fogdosni, ez a gomba teljesen elbűvölte. Mindenáron be akart mászni hozzá, és csak nagyon nehezen sikerült elráncigálni. Visszafelé azonban már messziről köszönt neki: Szia tojásgomba!
Mi csak őzlábgombát szedünk, esetleg pöffeteget. Megmutattuk Sanyinak, hogyan lehet rátaposni az öreg pöffetegre, hogy az szétszórja a spóráit. Őzláb azonban nagyon kevés van mostanában. Mikor már a "kétségbeesés határán" voltunk, hogy nem találtunk egyet sem, és a gyerekeket is egyre idegesebben rángattuk, hogy ne nézelődjenek, hanem haladjunk, haladjunk, mert mindjárt ránk sötétedik, .... akkor egyszer csak ott van András előtt egy szép nagy őzlábgomba. No, hívjuk gyorsan Sanyit, hogy megcsodálja. Sanyi megérkezik, szülők lélegzetvisszafojtva lesik, mit szól a "nagy hatalmas" gombához. Sanyi nézi, aztán puff - rátapos a lábával, hogy szétszóródjanak a spórák.
De volt már olyan is, hogy amint kiszállunk a kocsiból az erdőben, Sanyi rázendít, hogy kocsival akar menni, menjünk haza, vagy legalábbis vegyem fel a hátamra. Hogy eltereljem a figyelmét a bánatáról, fölvettem egy hatalmas botot, és odaadtam neki, hogy jöjjön ezzel a vándorbottal. Sanyi azonnal talált egy még nagyobbat, amit csak keresztben bírt valahogy maga után vonszolni, és azt motyogta magában: húú, mekkora nagy hatalmas sándorbot!

Lóránt is szeret gombászni, bár nagyrészt a hátunkon / fejünkön cipeljük. Egy alkalommal már nem bírtam tovább, letettem a földre, bár eléggé félek attól, hogy valamit a szájába vesz, különösen, ha ilyen sok az ismeretlen gomba az erdőben. Két lépés után persze nem akart tovább jönni, hanem mindenáron egy ázott fatönkhöz ment, hiába ráncigáltam. Végül föladtam, mentem utána. Odaértünk a tönkhöz, Lóránt kinyújotta a kezét, és a kb 2centi hosszú mutatóujjával rámutatott a fatönk szélére, és mondta, hogy: ö.
És mi volt ott? Egy nagyon pici gomba. (Megint csak ledöbbentem, milyen okos és értelmes.)

Terepgyakorlat utáni fogadtatás

Anya elment. 5 és fél napot volt távol Sanyitól, akire Klárimama vigyázott. (Lóránt lejött velem Marika nagyihoz, és mindennap terepgyakorlat után hazamentem hozzá altatni és éjjel-folyamatosan-szopizni.)
Öt és fél nap után hazajöttünk Lóránttal, de még nem volt itthon senki, mikor megérkeztünk. Sanyit estére hozta meg nagymama, bejött hozzánk, meglátott minket, elmosolyodott, és azt mondta:

Itt van Lólátt.... adok puszit Lóláttnak... szeletem Lóláttot... adok puszit anyának is... szeletem Lóláttot...szeletem Lóláttot....adok puszit Lóláttnak... anyának is adok puszit.... szeletem Lóláttot... ... ...

Még egy ideig azért nagymamának szólított engem is, és apját is. :))

Malacka, a hős

Bevallom, hogy mikor Lóránt megszületett, és vörös volt a feje, és turcsi az orra, bizony nem kicsit hasonlított egy kismalacra. Családomban akadt olyan egyén, aki ezt fennen hangoztatta, és csak az én hatékony közbelépésemnek köszönhető, hogy Lórántra nem ragadt rá semmilyen sertéssel kapcsolatos kifejezés. Pedig én magam is láttam, hogy két gyermekünk hasonlít a Micimackó és Malacka pároshoz.

Idén nyáron sokat voltunk Marika nagyinál, ahol Lóránt kedvére kutathatott és pakolhatott. A gyerekeknek kikészített mese DVD-k közül kiválasztott egyet, és odahozta nekem. Most már nem nehéz kitalálni, melyik volt az: Malacka, a hős.
Lóránt valóban hős. A nyáron megváltozott, kisfiús lett, már nem annyira babás. Most nagyjából 14,5 hónapos, 10 kiló körül van. Nagyon sok mindent tud: puszit adni, simogatni, integetni, köpködni, brűzölni, nyamnyamolni, sikítani, toporzékolni, mindenfélét játszani és nem utolsó sorban önállóan enni!

Kifejtem egy kicsit a fentieket:
Tehát puszit ad és simogat, sokszor saját magától, de néha kérésre is. A játszótéren volt egy nagyjából vele egyidős szőke kisfiú, akit többször is megsimogatott, és nevetett rá. Inetegetni bárkinek nagyon szívesen. Sőt, ha csak mesélek a Kisvakondos mesekönyvből, és ott tartok, hogy a Kisvakond integetett a léghajóból, Lóránt is elkezd integetni.
Köpködés és brűzölés. Aki játszik rézfúvós hangszeren, az tudja, mi ez. Olyasmi, mint a "szájjal púzás", csak több hangszínben lehetséges. Lóránt imád brűzölni, Sanyi hatalmasakat kacag rajta, erre persze Lóránt még jobban csinálja, és a végén köpködésbe fajul a dolog. Mondanom sem kell, apjuk nagyon büszke rájuk.
A nyamnyamolás nagyon aranyos volt. Sanyi kinyitott egy képeskönyvet, amiben volt egy kisegér, meg körülötte mindenféle cukorkák. Azt játszotta - anyai szívem olvadozott, mert először láttam ilyet nála - hogy cukorkákat ad az egérkének, és az megeszi. Látszólag megfogta a cukorkát, és odaadta az egérkének, én meg nyamnyamoltam, hogy de finom. Sanyi egyszercsak nem az egérkének adta a "cukorkát", hanem Lórántnak, aki addig csak csöndben ült és figyelte a nagyokat. Erre Lóránt is elkezdett nyamnyamolni!
A sikítozás új viselkedésminta. A két gyerek nagyon szereti elvenni a másik kezéből, amit az éppen megfogott. Hát ilyenkor sikít Lóránt.
Toporzékolni nem dühében szokott, hanem zenére és teli vigyorral. De néha csak úgy szórakozásból is elkezd tipitopizni. Érdekes, mert Sanyi meg úgy táncol, hogy terpeszbe áll, és szép lassan áthelyezi egyik lábáról a másikra a súlyt.
Nagyon szeret kukucsot játszani, vagy olyasmit, hogy elszalad, visszaszalad, és közben nagyokat kacag. Sanyit is szívesen utánozza, bármibe is fog bele. Az önálló evésről pedig itt egy kép:
A nagy újdonság pedig az, hogy Lóránt próbál beszélni! Első szava: titta (cica). Ezt már úgy is használja, hogy ha meglát egy macskát, vagy kiskutyát, rámutat, és azt mondja, titta.

Sanyi is rászolgált az alábbi történettel a Micimackó szerepkörre. A konyhában tevékenykedünk, egyszer csak Sanyi elkezd nyűszíteni:
-Kérem azt, kérem, kérem! KÉREM! KÉ-REM! kérem! KÉREM!
-Na de mit kérsz Sanyikám?
-a... mézőt!
Ez a mézcsurgató. Odaadom neki, megnyugodva, hogy ezzel ellesz egy darabig, kárt nem nagyon okozhat vele, fából van, tompa, nyugi lesz. Egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy valaki motyog. Látom, hogy Sanyi odatolta az egyik kisszéket a konyhapult elé, mászik fel, és közben ezt mondja:
-és akkor most.... fölmászom ide.....belemártogatom....és lenyalogatom.....