Malacka, a hős

Bevallom, hogy mikor Lóránt megszületett, és vörös volt a feje, és turcsi az orra, bizony nem kicsit hasonlított egy kismalacra. Családomban akadt olyan egyén, aki ezt fennen hangoztatta, és csak az én hatékony közbelépésemnek köszönhető, hogy Lórántra nem ragadt rá semmilyen sertéssel kapcsolatos kifejezés. Pedig én magam is láttam, hogy két gyermekünk hasonlít a Micimackó és Malacka pároshoz.

Idén nyáron sokat voltunk Marika nagyinál, ahol Lóránt kedvére kutathatott és pakolhatott. A gyerekeknek kikészített mese DVD-k közül kiválasztott egyet, és odahozta nekem. Most már nem nehéz kitalálni, melyik volt az: Malacka, a hős.
Lóránt valóban hős. A nyáron megváltozott, kisfiús lett, már nem annyira babás. Most nagyjából 14,5 hónapos, 10 kiló körül van. Nagyon sok mindent tud: puszit adni, simogatni, integetni, köpködni, brűzölni, nyamnyamolni, sikítani, toporzékolni, mindenfélét játszani és nem utolsó sorban önállóan enni!

Kifejtem egy kicsit a fentieket:
Tehát puszit ad és simogat, sokszor saját magától, de néha kérésre is. A játszótéren volt egy nagyjából vele egyidős szőke kisfiú, akit többször is megsimogatott, és nevetett rá. Inetegetni bárkinek nagyon szívesen. Sőt, ha csak mesélek a Kisvakondos mesekönyvből, és ott tartok, hogy a Kisvakond integetett a léghajóból, Lóránt is elkezd integetni.
Köpködés és brűzölés. Aki játszik rézfúvós hangszeren, az tudja, mi ez. Olyasmi, mint a "szájjal púzás", csak több hangszínben lehetséges. Lóránt imád brűzölni, Sanyi hatalmasakat kacag rajta, erre persze Lóránt még jobban csinálja, és a végén köpködésbe fajul a dolog. Mondanom sem kell, apjuk nagyon büszke rájuk.
A nyamnyamolás nagyon aranyos volt. Sanyi kinyitott egy képeskönyvet, amiben volt egy kisegér, meg körülötte mindenféle cukorkák. Azt játszotta - anyai szívem olvadozott, mert először láttam ilyet nála - hogy cukorkákat ad az egérkének, és az megeszi. Látszólag megfogta a cukorkát, és odaadta az egérkének, én meg nyamnyamoltam, hogy de finom. Sanyi egyszercsak nem az egérkének adta a "cukorkát", hanem Lórántnak, aki addig csak csöndben ült és figyelte a nagyokat. Erre Lóránt is elkezdett nyamnyamolni!
A sikítozás új viselkedésminta. A két gyerek nagyon szereti elvenni a másik kezéből, amit az éppen megfogott. Hát ilyenkor sikít Lóránt.
Toporzékolni nem dühében szokott, hanem zenére és teli vigyorral. De néha csak úgy szórakozásból is elkezd tipitopizni. Érdekes, mert Sanyi meg úgy táncol, hogy terpeszbe áll, és szép lassan áthelyezi egyik lábáról a másikra a súlyt.
Nagyon szeret kukucsot játszani, vagy olyasmit, hogy elszalad, visszaszalad, és közben nagyokat kacag. Sanyit is szívesen utánozza, bármibe is fog bele. Az önálló evésről pedig itt egy kép:
A nagy újdonság pedig az, hogy Lóránt próbál beszélni! Első szava: titta (cica). Ezt már úgy is használja, hogy ha meglát egy macskát, vagy kiskutyát, rámutat, és azt mondja, titta.

Sanyi is rászolgált az alábbi történettel a Micimackó szerepkörre. A konyhában tevékenykedünk, egyszer csak Sanyi elkezd nyűszíteni:
-Kérem azt, kérem, kérem! KÉREM! KÉ-REM! kérem! KÉREM!
-Na de mit kérsz Sanyikám?
-a... mézőt!
Ez a mézcsurgató. Odaadom neki, megnyugodva, hogy ezzel ellesz egy darabig, kárt nem nagyon okozhat vele, fából van, tompa, nyugi lesz. Egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy valaki motyog. Látom, hogy Sanyi odatolta az egyik kisszéket a konyhapult elé, mászik fel, és közben ezt mondja:
-és akkor most.... fölmászom ide.....belemártogatom....és lenyalogatom.....