Sanyi továbbra is karattyol

A konyhában játszik, én meg fél füllel hallgatom, hogy miket mond a narancsoknak fenyegető hangnemben:
Nalancs! Hát a malkoló vi.....Mind a két nalancs!!!! Hát a malkoló visz vissza téged!... Hát a malkoló visz vissza mind a két téged!

Mondom neki, hogy vegye ki a kis hátizsákjából a markolót, ugyanis egy ideje már azt keresi. Odamegy, kicsit téblából a hátizsák előtt, majd visszajön és kétségbeesetten mondja:
-Anya, az előbb megkerestem a malkolót, és már el is tűnt!
-Hát cipzározd ki a hátizsákod, nincs benne?
-Ja de de!

Sanyi délutáni alvás helyett mindent ki tud találni: éhes, szomjas, pisilni kell... és szereti azt játszani, hogy bebújik a paplan alá.
-Ne menj a paplan alá, mert nem kapsz levegőt!
-Nem akalok levegőt venni! Akkol mehetek a paplan alá.

-Jól aludtál Sanyika?
-Igen...a múltkor.

Mindkét gyerek nagyon szeret fölállni az ablakba és nézni az utcát. Lóránt a kukásautót várja folyamatosan, de ínséges időkben megelégszik szemeteskukákkal is. Sanyi mindent néz. Én meg megtiltottam nekik, hogy az ablak kilincsét rázogassák, mert ha kinyílik... jobb bele sem gondolni. De persze mindig ott vagyok mögöttük.
Egyik alkalommal muszáj volt kikiabálni apának, aki épp jött hazafelé, hogy lássa, milyen tündériek a gyerekek, mikor az ablakból integetnek. Ezért kinyitottam bukóra, hogy kiabálhassanak. Sanyi kidugta a kezét is, úgy integetett, és azt mondta:
-Nehogy kiessen a kezem!

-Sanyi ne térdelj, mert nagyon hideg a homok! Inkább guggoljál! - Sanyi persze a füle botját sem mozdítja. Kicsit erélyesebben:
-Sanyi, hozzád beszélek!
-Hát a Laci papa is hozzám beszél!

Hosszú hétvége

Jó volt ez a márciusi hosszú hétvége, csak rövid. :) Arra legalábbis nem volt elég, hogy kipihenjük magunkat. Kimentünk az építkezési házba, ahol első két nap azzal telt, hogy apa szerelte a szivattyút mesteremberek segítségével, én meg próbáltam elrángatni a gyerekeket az érdekes részektől.
Második két nap meglátogattak minket barátnőm és családja a 4 éves Emesével, és kb 1,34 éves Ambrussal. Sanyi eleinte bújós volt, de aztán egészen összebarátkoztak Emesével. azóta is mondogatja, hogy Emese ezt mondta, Emese azt mondta, Emese megengedte, Emese nem engedte meg. Először láttam Sanyit konstruktívan játszani valakivel, együtt sütöttek Emesével pajacsintát. Azóta pajacsinta a palacsinta, mert Emese azt mondta, hogy pajacsinta.
(Emese azt mondta, hogy nem szabad belenyúlni... De azélt belenyúltam.... Nem szabad belenyúlni, melt még nyels!)
Sőt, mikor kérdezgetem, hogy kiket szeret (tudom, hülye kérdés, de olyan jókat tud mondani Sanyi, bár nem mindenkire nézve kedvezőek a válaszok), szóval amikor jó kedve van, akkor mindenkit szeret, de Emesét jobban szeretem. Ha rossz kedve van, akkor nem szeret senkit, de Emesét igen.
Sőt, az építkezési házban van két pici hálószoba, most már nevük is van. A mienk a nagyszoba, a másik Emese szobája.

Elmentünk az esztergomi fürdőbe is. Előtte el kell mondanom, hogy Sanyi és Lóránt lenyűgözve nézték videón Matyi uszodás kalandjait. Legalább 25ször egymás után. Sanyi imádta azt a mozdulatot, mikor Matyi vízbe érkezés után megrázza a fejét, főleg miután megnyugtattam, hogy nem azért rázza meg, mert nem tetszik neki, hanem hogy lerázza magáról a vizet. Sanyi elbűvöltem nézte újra és újra a csúszást, és a végén ő is rázta a fejét a képernyő előtt.
Gondoltam jó alapozás ez az uszodához, ugyanis Sanyi az utóbbi időben nem élvezte a fürdőket, de hát próbáljuk meg még egyszer. Volt is ott egy babamedence kb 1 méteres csúszdával, amin egy két támogatott csúszás után Sanyi már önállóan csúszkált. A végén egy kicsit az arcába fröcskölt a víz (otthon a fürdőkádban ennek már a gondolatára is ordít), de Sanyi halált megvető bátorsággal fölállt, és megrázta a fejét, úgy, ahogy Matyi is tette, és szaladt, hogy megint csússzon.
Erre apa nagyon felbátorodott és felvitte Sanyit a nagy csúszdához. Sanyi azóta is emlegeti:
Apával lecsúsztunk a csőbe. De az egy cső volt! És nagyon megijedtem. És belement a szemembe a csőben a víz. Nem akalok lecsúszni a csőben.