A konyhában játszik, én meg fél füllel hallgatom, hogy miket mond a narancsoknak fenyegető hangnemben:
Nalancs! Hát a malkoló vi.....Mind a két nalancs!!!! Hát a malkoló visz vissza téged!... Hát a malkoló visz vissza mind a két téged!
Mondom neki, hogy vegye ki a kis hátizsákjából a markolót, ugyanis egy ideje már azt keresi. Odamegy, kicsit téblából a hátizsák előtt, majd visszajön és kétségbeesetten mondja:
-Anya, az előbb megkerestem a malkolót, és már el is tűnt!
-Hát cipzározd ki a hátizsákod, nincs benne?
-Ja de de!
Sanyi délutáni alvás helyett mindent ki tud találni: éhes, szomjas, pisilni kell... és szereti azt játszani, hogy bebújik a paplan alá.
-Ne menj a paplan alá, mert nem kapsz levegőt!
-Nem akalok levegőt venni! Akkol mehetek a paplan alá.
-Jól aludtál Sanyika?
-Igen...a múltkor.
Mindkét gyerek nagyon szeret fölállni az ablakba és nézni az utcát. Lóránt a kukásautót várja folyamatosan, de ínséges időkben megelégszik szemeteskukákkal is. Sanyi mindent néz. Én meg megtiltottam nekik, hogy az ablak kilincsét rázogassák, mert ha kinyílik... jobb bele sem gondolni. De persze mindig ott vagyok mögöttük.
Egyik alkalommal muszáj volt kikiabálni apának, aki épp jött hazafelé, hogy lássa, milyen tündériek a gyerekek, mikor az ablakból integetnek. Ezért kinyitottam bukóra, hogy kiabálhassanak. Sanyi kidugta a kezét is, úgy integetett, és azt mondta:
-Nehogy kiessen a kezem!
-Sanyi ne térdelj, mert nagyon hideg a homok! Inkább guggoljál! - Sanyi persze a füle botját sem mozdítja. Kicsit erélyesebben:
-Sanyi, hozzád beszélek!
-Hát a Laci papa is hozzám beszél!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése