2009. december 15., kedd

Sanyika, Sanyika táncol

A játszótérről hazafelé egy szuterénben kialakított fitness klub mellett jövünk el, ahonnan rendszeresen kihallatszik a zene. Sanyi, amint meghallja, igyekszik felkapaszkodni az ablakpárkányra, fogja a vasrácsot, és rázza a kis popsiját.

Egyik reggel elakadt a CD lejátszó, és elviselhetetlenül idegesítően ismételt egy 2 másodperces zenedarabot. Épp nem tudtam fölállni és odébbpöccinteni, ezért Sanyit kértem meg rá, aki imádja a CD lejátszót ki-be kapcsolgatni, a hangosítót tekergetni, a rádió kallantyúit föl-le állítgatni. Az, hogy ki vagy bekapcsolja a CD-t, lassan már rutinja lesz, sőt már nem egyszer próbált lemezt is betenni. Eleinte dobozostul, sőt, volt, hogy a nyomtatóval is megpróbált CD-t lejátszatni.
Szóval, megkértem Sanyit, hogy nyomja meg "azt" a gombot. Gondoltam, mindegy melyiket nyomja meg, ennek a borzalomnak vége lesz. Sanyi odament, csak állt és nézett rám. Nem értettem, tovább buzdítottam, hogy ott ni, nyomd meg, kapcsold ki, stb. Sanyi csak nézett, majd megnyomta a lejátszást. Az egyetlen gombot, ami NEM vetett véget a borzalomnak. Tovább könyörögtem, Sanyi, ott mellette, azt, nyomd meg! Csak néz. Aztán megértettem: Sanyi elkezdett táncolni az elakadt CD-re!


És itt egy kép, amikor a Kisvakondot nézi:

2009. december 5., szombat

Lóránt lassan 5 hónapos, Sanyi lassan egészséges

Legalábbis nagyon remélem. Sanyi betegsége meglehetősen felzaklatta a családot, mindenki gyorsan le is gyártotta a maga kis elméletét a miértekre vonatkozóan. A legjobb elmélet, miszerint "Nem vigyázunk rá eléggé", vagy "Nem öltöztetjük rendesen", illetve még a legracionálisabb "A bölcsiben mindent elkap". Sajnos még ebben az utóbbiban sem lehet maradéktalanul hinni, ugyanis ez egy luxusbölcsi volt, mindössze 5 gyerekkel, akiknek rendszerint nem lógott se takony, se húgyuti fertőzés az orrából.
Most, hogy Sanyi nem jár bölcsibe, melegen öltözik, és vigyázunk rá - megint beteg lett. Mandulagyulladás. Új elméletek születtek: Leszokott a cumiról, és a keze folyamatosan a szájában van. Erről nehezebb lesz leszoktatni. Illetve, mindent és mindenkit puszilgat. (Ablaküveget is, asztalt is). A másik elméletet még hétfőn megkérdezem a gyerekorvostól, nehogy én is föltegyek valami hülyeséget az internetre, amit egyébként innen szedtem.

Lóránt nagyon sokat fejlődött. Izgatottan játszik mindenféle kütyükkel. Már egész jól le lehet kötni a figyelmét egy rövid időre azzal, ha kezébe adok valamit. Ha Sanyi kiveszi ezt a valamit Lóránt kezéből, Lóránt visít. Nálam ez is az okosodás jele, mert ragaszkodik a játékaihoz.
Most már gond nélkül meg tud fordulni, ha akar, de továbbra se nagyon akar.
Azt most nem írom meg, hány kiló volt két hete, mert kijön a gyermekvédelem. (Na jó, mégis, de csak magamnak, emlékbe: 8,1)
Nagyon korán kelő lett. Fél 5 körül felébred, elkezd sikongatni, kurjongatni, és minden arra járónak dob egy hatalmas mosolyt. Igaz, ilyenkor viszonylag kevesen járnak mifelénk. Tegnap este 6kor apuka büszkén, de meggondolatlanul közölte hazatérő anyukával, hogy "Lóránt már alszik, minden rendben volt." Anyuka fancsali képpel és meggondolatlanul nem avatkozott közbe. Az eredmény: Lóránt 1kor ébredt. Azóta itt internetezünk, és várjuk az erre járókat, hogy mosolyogjunk.

Lóránt időközben elunta a várakozást, megyünk sétálni.

Lám csak, milyen elfogult voltam. Visszaolvastam a Sanyiról írt naplót, és azt látom, Sanyi is ennyi kiló volt, és ugyanezeket a dolgokat tudta ennyi idős korában. :)

2009. december 3., csütörtök

Életképek

Sajnos mostanában nincs időm semmire, így csak beteszek néhány képet az elmúlt hónapról. Sanyiról már nagyon rég tettem fel, ezért most ő a főszereplő.




Forró testvérszeretet Sanyi módra: