Egyik reggel elakadt a CD lejátszó, és elviselhetetlenül idegesítően ismételt egy 2 másodperces zenedarabot. Épp nem tudtam fölállni és odébbpöccinteni, ezért Sanyit kértem meg rá, aki imádja a CD lejátszót ki-be kapcsolgatni, a hangosítót tekergetni, a rádió kallantyúit föl-le állítgatni. Az, hogy ki vagy bekapcsolja a CD-t, lassan már rutinja lesz, sőt már nem egyszer próbált lemezt is betenni. Eleinte dobozostul, sőt, volt, hogy a nyomtatóval is megpróbált CD-t lejátszatni.
Szóval, megkértem Sanyit, hogy nyomja meg "azt" a gombot. Gondoltam, mindegy melyiket nyomja meg, ennek a borzalomnak vége lesz. Sanyi odament, csak állt és nézett rám. Nem értettem, tovább buzdítottam, hogy ott ni, nyomd meg, kapcsold ki, stb. Sanyi csak nézett, majd megnyomta a lejátszást. Az egyetlen gombot, ami NEM vetett véget a borzalomnak. Tovább könyörögtem, Sanyi, ott mellette, azt, nyomd meg! Csak néz. Aztán megértettem: Sanyi elkezdett táncolni az elakadt CD-re!
És itt egy kép, amikor a Kisvakondot nézi:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése