Gyorsan meg kell írnom

... ezt a bejegyzést, hogy még novemberben megjelenjen.
Tehát, miután Sanyi sokat betegeskedett az ősszel, és a nagymamák több, mint szívesen vigyáznak két csemetére is délelőttönként, Sanyi nem megy többet bölcsibe az idén. Itthon van ő is, és egész szépen eljátszogat akár egyedül is.
A cumiról is leszokott végleg, viszonylag sírás nélkül. Éjszaka fölébredt néhányszor, rövid ideig sírt, aztán visszaaludt. Most még átjön hozzánk éjjel, de van, hogy csak reggel döbben rá, hogy át akart jönni. Egyik éjjel, a szokásos sírás, majd közibénk telepedés alkalmával észrevette, hogy ott van Lóránt is. (Na igen, fölébredt a sírásra.) Úgy megörült neki, hogy egyből elkezdett fickándozni és játszani vele.
Sanyi még nem beszél, és csak akkor érti meg, amit mondunk, ha épp van hozzá kedve. De a mai nap kétszer is a "szövegkörnyezetnek megfelelően" használta az eddig már sokat mondogatott szavait. Dédnagymama egyébként ráébresztett, hogy miért nem beszél még:
- És beszél már a Sanyika?
- Nem, még nem.
- Hát nem tanítod?

Találós kérdés

Mi történik, ha egy mindenféle tésztát szerető Sanyit leteszünk a konyhában egy tál Carbonara spagettivel?

Könnyítés: Érzékelni lehet, hogy föl-alá mászkálás indul meg, és rendszeres csapódásokat hallani.

Megoldás: Sanyi eszi a spagettit, persze kézzel. Ha esetleg egy darab sonka jut a kezébe, gondosan a tál szélére teszi, vagy két ujja közé fogja, megindul a szemetes felé, és megpróbálja beledobni, de sokszor ez azt jelenti, hogy rákeni a zacskó külső falára.

Lóránt 4 hónapos

Hétvégén Lóránt betöltötte Negyedik élethónapját. Hogy milyen baba, önkéntelenül is csak Sanyihoz tudom hasonlítani, amit lehet, hogy nem szabadna, dehát a világon úgyis minden relatív.
Lóránt még nem fordult meg. (Ezt Sanyi majdnem határidőre produkálta, 4 hónap+1 napos korában.) De egyszer már előfordult, hogy letettem hasra, és visszadobta magát hanyattba. Ugyanis UTÁL hason feküdni. Egy darabig nézeget, szépen tartva a fejét, de hamar megunja. Gondolom, ezért sem siet annyira a forgolódással.

Lóránt nagyon hálásan és boldogan - néha szégyenlősen - mosolyog mindenkire, aki csak vet rá egy pillantást. Még nem volt olyan, hogy valakitől félt volna. (Sanyinál anno igen.) Viszont Lórántot nagyon nehéz megnevettetni. A legintenzívebb és legeredetibb dögönyözésre is csak mosolyog. Ha mégis nevet valamin, azon is csak egyszer, max kétszer. Másnap már biztos nem.
A zöld nyuszit és a színes pillangót nagyon hevesen vizsgálgatja, rágogatja. Ja, és nagyon sokat van a szájában a keze, illetve az ökle.
Gyakran néz csodálkozva, Sanyit pedig különösen érdeklődéssel figyeli. A nyúzást továbbra is jól viseli, bár vannak időszakok, mikor kiül az arcára az aggodalom, ha Sanyi közelít.
Testtömegét tekintve azonban még Sanyit is lekörözi, bár pontosan nem tudom, hány kiló, de annyi biztos, hogy két hónaposan több volt, mint a bátyja annak idején. Most pedig, 4 hónaposan azokat a ruhákat adom rá, amiket Sanyi 1 évesen hordott. Igaz, itt-ott még bő egy kicsit, Sanyinak meg biztos szűk volt...

Nem itt fürdetjük, csak éppen foglalt volt a kiskád. :)