Váratlanul jól indult ez az év a suliban. Sanyiéknál a gyerekek elfelejtették, hogy Sanyi nem tartozik a vagány bandába, mert nem gyűjtött fociskártyát. Így most már beengedik a fociba, sőt dicsérték is, hogy milyen ügyesen focizik.
Az évnyitót természetesen fintorogva vették tudomásul (ld. évzáró). Sanyi nem nagyon akart az osztályához csatlakozni, de aztán hamar belemelegedett..
- A TXX azt mondta, hogy harmadikos korában lesz telefonja, és most nincs is.
- Hát még lehet. Nem kell feltétlen az első napon lennie.
- De igen, és akkor már az évnyitó alatt is lehetett volna nyomkodni. Főleg a Himnusz alatt.
-Igen, TXX az nagyon nagy barátom. Minden nap suttyóskodunk.
Szóval, Sanyi idén rendben van. A nyári tapasztalatok után, t.i. hogy nagyon ügyesen eveznek, ugyanakkor jó lenne egy kis lelki keménységet és fegyelmet tanulniuk, úgy döntöttünk, hogy itt az ideje a rendszeres sportnak. Kicsit hadilábon állunk ezzel a kérdéssel még most is, mert azt mindenképpen szeretnénk, hogy sportoljanak, de azt nem, hogy kikészüljenek, túlterheljék magukat, márpedig az evezős sportok itthon ilyenek.
Sikerült megtalálni talán az egyetlen olyan edzőt az országban, aki nem így áll hozzá. És ráadásul itt van a klub, egész közel hozzánk. Így aztán fiaim elkezdtek kenuzni. (A kajak edző már vérkemény, az nem jöhetett szóba.) Izgatottan kérdeztem Lóránttól az első alkalom után:
- És milyen volt a kenu?
- Hát...ott a szélén mennek, de csak azok, akik olyanok, mint a pékek.
- Pékek????
- Hát nem szó szerint!
- Ja.. és akkor mit jelent az, hogy olyan, mint a pék?
- Például olyan, mint S.X, hogy olyan... pékesebb.
Heti háromszor járnak edzésre. Ezen kívűl van még iskolaidőben Lórántnak szolfézs és péntek délután gitár. A gitárt majdnem abbahagyta, de aztán csak elmegy újra és újra. Sanyi kb kirúgatta magát szolfézsról, úgyhogy neki az nincsen, csak egy zongora. (Lóránt, megmondom mit kell csinálni, ha nem akarsz járni. Mondd meg, hogy nem akarsz járni, aztán az órákon meg gyakran kérdezd meg, hogy mennyi van még hátra?!)
Szóval, megterhelő most ez így, tudom. De hála Istennek, szeretik ezeket csinálni. Lóránt ugyan a szolfézs ellen tiltakozik, de zenélni meg nagyon szeretne. (Most éppen trombitázni.) Sokszor úgy kell eljönni a suliból, hogy nincs még teljesen kész a lecke, így azt este kell pótolni. De este néha már annyira fáradt, hogy eszembe se jut figyelmeztetni erre. Legutóbb kérdeztem, hogy nem volt-e gond a suliban, hogy nem volt kész a leckéje:
- Nem, nem volt gond. Kummantani kell az ellenőrzésnél. Ennyi.
Lehet, hogy ez változni fog, ugyanis Lóránt nagyon dühös pukkancs egész héten. És amikor eljön a hétvége:
- Hát persze hogy nem fogadok szót!!!!!! Hétvége van!!!!!!!!!!
Jancsi megint csak rengeteget fejlődött. Sokat nőtt a nyáron. Bátrabb, határozottabb lett, az oviban aktívan részt vesz a foglalkozásokon. Viszonylag könnyen elfogadta, hogy elbúcsúzáskor nincs 10 perc szeretgetés. Azt elintézzük a kocsiban, vagy a buszon, vagy itthon reggel, de ott már nem lehet. Ha ottalvás van, akkor engedélyezek 1-2 percet, aztán egy hosszas integetést. A TSMT felmérésen tavalyhoz képest rengeteget fejlődött, akkor egyéni fejlesztésre szorult volna, most már a csoportos tornára is járhat. Van az oviban foci és gyógytorna, ezeket szereti csinálni. Szenvedélyesen gyűjti a fociskártyákat, emiatt a vagányok közé tartozik a csoportban. :) Nagyon szeret társasozni, kártyázni (bizony, egész jól römizik!) és még mindig sokat játszunk boltosbácsisat. És állatosat. (Milyen állatok legyünk? Legyünk cicák. Jó, várj akkor megszületek!) Szóval, Jancsiról megint külön fejezetet kell írnom.
2017. szeptember 20., szerda
2017. augusztus 10., csütörtök
Tombol a nyár: horgászat, horgászat, hajózás
Ezen a nyáron végig a telken voltunk, 1-2 hetet leszámítva, mikor a gyerekek elmentek Klári nagyival valahová, vagy Marika mamához. Maróton persze éjjel-nappal horgásztak, vagy azt tervezték, hogy horgászni fognak, esetleg azon veszekedtek, hogy ki mivel, kivel, hol horgászik.
Jancsi elindul horgászni, aggódva figyelem a kezében a hatalmas botot.
-Jancsi, azt most tönkre fogod tenni?
-Nem biztos!
(Sajnos bizony sok minden ment tönkre, veszett el, szakadt be ezen a nyáron is.)
A balatonszemesi nyaralást tervezgetik, ahol Klári nagyival mindenkinek lehet egy kívánsága, hogy mit szeretne csinálni. Sanyi:
- Én azt fogom kérni, hogy egyszer éjjel menjünk ki a Balaton-partra horgászni.
Lóri: Azt titokban is elintézheted.
Lóránt az élménygyűjtő füzetével különösen sokat szenvedett. 1-1 mondatért is rengeteget kellett könyörögnöm, de még a szavakon is spórolt. Fogtam egy... na akkor mi a legrövidebb, amit fogtam....
Augusztusban lementem Jancsival a Duna-partra.
-Ó, Jancsi, annyira szép ez a táj, visszamehetek a fényképezőmért?
-Neeee..
-Hmm, jó... de Jancsi, én mégis visszamegyek, annyira szép.
-Hát akkor nézd a szemeddel, az is jó nem?
(Milyen igaza van, nem?)
Arról beszélgettünk, hogy ki hánykor kel fel reggel. Lóránt:
-Hatkor...úgy saccolom... Mert azt nem szeretem, hogy szemembe süt a nap és az aranyhídtól nem látom a kapásjelzőt.
(Micsoda nyár! És még nyavalyognak a gyerekeim, hogy mi miért nem megyünk repülővel valahová...)
A másik meghatározó élmény a hajózás volt. Csináltattunk egy ladikot, ezt vezethették a gyerekek is, illetve ezzel már el lehetett menni este harcsázni. Sajnos a harcsázásnak egy hirtelen támadt vihar gyorsan véget vetett, de a motorcsónakozást nagyon szerették.
Szerették még a kenuzást is. Apa már beengedte őket a bólyákig önállóan is. Sanyi és Lóránt nagyon gyorsan belejöttek, és úgy eveztek, mint görög istenek. Az én gyerekeimet csodálta az egész Duna-part, milyen ügyesek, milyen jó erőben vannak, milyen egészségesen barnák, stb.
Jancsi pedig elkezdett úszni tanulni. Egy vajszívű, selymihangú tündérlány tanította összesen talán kétszer. Első alkalommal ugyanis Jancsi nem volt hajlandó bemenni a medencébe. Ott kergettük egymást a parton körbe, de csak nem ment be. Második alkalommal apa vitte, hátha neki jobban megy a rábeszélés. A legkegyetlenebb büntetésekkel fenyegetőztünk, pl hogy nem kap fagyit, amikor mindenki enni fog, stb. Annyit sikerült elérni, hogy Jancsi odaült a medence szélére, belógatta a lábát, és megígérte, hogy következő alkalommal bemegy. A következő alkalommal tényleg bement. És BELESZERETETT a tündérlányba! A telken a Dunaparton hatalmas mellénnyel mesélte, hogy ő már volt úszni tanulni, úgy mászkált a stégen, mint akinek meg van engedve, hiszen már volt úszni.
Sajnos tündérlány nem tudott sok órát adni, mert augusztus végén elutazott, de megbeszéltük, hogy jövő nyáron folytatjuk. Azóta, ha uszodában voltunk, Jancsi büszkén mutatja az új tudományait: vízben csapkodás, fej óvatos vízbetétele, kb a harmadáig. De a lényeg, hogy lelkes kis vizibolha lett belőle!
Jancsi elindul horgászni, aggódva figyelem a kezében a hatalmas botot.
-Jancsi, azt most tönkre fogod tenni?
-Nem biztos!
(Sajnos bizony sok minden ment tönkre, veszett el, szakadt be ezen a nyáron is.)
A balatonszemesi nyaralást tervezgetik, ahol Klári nagyival mindenkinek lehet egy kívánsága, hogy mit szeretne csinálni. Sanyi:
- Én azt fogom kérni, hogy egyszer éjjel menjünk ki a Balaton-partra horgászni.
Lóri: Azt titokban is elintézheted.
Lóránt az élménygyűjtő füzetével különösen sokat szenvedett. 1-1 mondatért is rengeteget kellett könyörögnöm, de még a szavakon is spórolt. Fogtam egy... na akkor mi a legrövidebb, amit fogtam....
Augusztusban lementem Jancsival a Duna-partra.
-Ó, Jancsi, annyira szép ez a táj, visszamehetek a fényképezőmért?
-Neeee..
-Hmm, jó... de Jancsi, én mégis visszamegyek, annyira szép.
-Hát akkor nézd a szemeddel, az is jó nem?
(Milyen igaza van, nem?)
Arról beszélgettünk, hogy ki hánykor kel fel reggel. Lóránt:
-Hatkor...úgy saccolom... Mert azt nem szeretem, hogy szemembe süt a nap és az aranyhídtól nem látom a kapásjelzőt.
(Micsoda nyár! És még nyavalyognak a gyerekeim, hogy mi miért nem megyünk repülővel valahová...)
A másik meghatározó élmény a hajózás volt. Csináltattunk egy ladikot, ezt vezethették a gyerekek is, illetve ezzel már el lehetett menni este harcsázni. Sajnos a harcsázásnak egy hirtelen támadt vihar gyorsan véget vetett, de a motorcsónakozást nagyon szerették.
Szerették még a kenuzást is. Apa már beengedte őket a bólyákig önállóan is. Sanyi és Lóránt nagyon gyorsan belejöttek, és úgy eveztek, mint görög istenek. Az én gyerekeimet csodálta az egész Duna-part, milyen ügyesek, milyen jó erőben vannak, milyen egészségesen barnák, stb.
Jancsi pedig elkezdett úszni tanulni. Egy vajszívű, selymihangú tündérlány tanította összesen talán kétszer. Első alkalommal ugyanis Jancsi nem volt hajlandó bemenni a medencébe. Ott kergettük egymást a parton körbe, de csak nem ment be. Második alkalommal apa vitte, hátha neki jobban megy a rábeszélés. A legkegyetlenebb büntetésekkel fenyegetőztünk, pl hogy nem kap fagyit, amikor mindenki enni fog, stb. Annyit sikerült elérni, hogy Jancsi odaült a medence szélére, belógatta a lábát, és megígérte, hogy következő alkalommal bemegy. A következő alkalommal tényleg bement. És BELESZERETETT a tündérlányba! A telken a Dunaparton hatalmas mellénnyel mesélte, hogy ő már volt úszni tanulni, úgy mászkált a stégen, mint akinek meg van engedve, hiszen már volt úszni.
Sajnos tündérlány nem tudott sok órát adni, mert augusztus végén elutazott, de megbeszéltük, hogy jövő nyáron folytatjuk. Azóta, ha uszodában voltunk, Jancsi büszkén mutatja az új tudományait: vízben csapkodás, fej óvatos vízbetétele, kb a harmadáig. De a lényeg, hogy lelkes kis vizibolha lett belőle!
2017. június 23., péntek
Kicsöngettek
Vége a sulinak.
Sanyi dicsőségesen befejezte a második osztályt. Hősiesen részt vett élete első ottalvós osztálykirándulásán. Szipogva búcsúztunk. (Félt, hogy nem fog tudni elaludni.) De a tanítónénik zseniálisan gondoskodtak erről is: éjszakai sétát rendeztek az erdőben bátorságpróbával, ami Sanyi szerint gagyi volt. Így aztán mire visszaértek a szállásra kellően fáradtak voltak a gyerekek, és noha eltérő beszámolókat is hallottam, nem volt gond az elalvással. Az év végi műsornál ugyan nem lelkesedett Sanyi (...kell készíteni egy ilyen rohadt szárnyat... mer... én vagyok egy olyan nem tudom.... és fogalmam sincs, hogy hogy fogjuk előadni...), de a tanító néni sokat dicsérte, különösen, amikor versnap környékén Sanyi írt egy verset. Ezt egyelőre nem közölhetem, de én el voltam ájulva. Az a címe, hogy Tavaszi virágzás. (Nem lányos, anya?)
Lóránt az első osztályt fejezte be. Mikor még ovis volt, és Sanyi elsős, Lóránt nagyon jeleskedett a leckézésnél, szinte könyörgött, hogy adjak neki feladatot. A suliban ez megváltozott, ő is átvette az átlagos iskolás fiú magatartást, és ő is inkább szenvedve leckézik. Ettől függetlenül jól sikerült az első év neki is, mindkét tanító nénije rajong érte, mert Lóránt hihetetlenül bölcs, és sokat segít a konfliktusok megoldásában.
Az évzáró és a bizonyítványosztás megint csak engem hozott lázba. Ebben a családban valahogy a többiek leszarják az ilyesmit....Sanyiéknál zárt ajtók mögött zajlott, szülők nélkül. A tanító néni megbeszélte a gyerekekkel a nyári teendőket: két könyvet kell kiolvasni (bármilyen könyvet), és a nyárgyűjtő füzetbe gyűjteni élményeket, bármilyen formában. (rajz, kép, írás, beragasztás, bármi.)Sanyi felháborodva jött ki: Ez aztán kívánhat nekem kellemes nyarat, mikor ad ennyi feladatot... Majd fogta a bizonyítványt, értékelőt, mindent belenyomott apa kezébe. Tessék neked adom. Nekem ez nem kell.
Lórántéknál jelen lehettek a szülők is, és a tanító néni minden gyereknek mondott valami személyes kis kedveskedést. Izgatottan vártam, hogy Lórántról is kiderüljön mekkora különleges egy csodagyerek, de sajnos mire a névsor végére értünk érezhetően fogyott mindenki türelme, és csak egy sablonos "nagyon ügyes voltál, köszönöm a lelkesedésed", vagy valami ilyesmi volt. Lóránt nem akadt ki annyira a feladott két könyvön, náluk minden gyerek izgatottan böngészte a bizonyítványát. Nem telt bele sok idő, mire megindult az egészséges versengés: ki hiányzott többet?
Jancsinak is megvoltak a nehézségei az oviban (pl. "Ó, bárcsak ne lenne ma bukfenc!"), de mint már említettem, nagyon sokat fejlődik és okosodik. Az évzárón most először életében kiállt a többi gyerekkel, és hangosan, érthetően elmondta a szövegét! Teljesen odáig voltunk! Tudom, más gyereknek ez semmi, de Jancsinak egy hatalmas ugrás, nekünk meg annál nagyobb boldogság.
Sanyi dicsőségesen befejezte a második osztályt. Hősiesen részt vett élete első ottalvós osztálykirándulásán. Szipogva búcsúztunk. (Félt, hogy nem fog tudni elaludni.) De a tanítónénik zseniálisan gondoskodtak erről is: éjszakai sétát rendeztek az erdőben bátorságpróbával, ami Sanyi szerint gagyi volt. Így aztán mire visszaértek a szállásra kellően fáradtak voltak a gyerekek, és noha eltérő beszámolókat is hallottam, nem volt gond az elalvással. Az év végi műsornál ugyan nem lelkesedett Sanyi (...kell készíteni egy ilyen rohadt szárnyat... mer... én vagyok egy olyan nem tudom.... és fogalmam sincs, hogy hogy fogjuk előadni...), de a tanító néni sokat dicsérte, különösen, amikor versnap környékén Sanyi írt egy verset. Ezt egyelőre nem közölhetem, de én el voltam ájulva. Az a címe, hogy Tavaszi virágzás. (Nem lányos, anya?)
Lóránt az első osztályt fejezte be. Mikor még ovis volt, és Sanyi elsős, Lóránt nagyon jeleskedett a leckézésnél, szinte könyörgött, hogy adjak neki feladatot. A suliban ez megváltozott, ő is átvette az átlagos iskolás fiú magatartást, és ő is inkább szenvedve leckézik. Ettől függetlenül jól sikerült az első év neki is, mindkét tanító nénije rajong érte, mert Lóránt hihetetlenül bölcs, és sokat segít a konfliktusok megoldásában.
Az évzáró és a bizonyítványosztás megint csak engem hozott lázba. Ebben a családban valahogy a többiek leszarják az ilyesmit....Sanyiéknál zárt ajtók mögött zajlott, szülők nélkül. A tanító néni megbeszélte a gyerekekkel a nyári teendőket: két könyvet kell kiolvasni (bármilyen könyvet), és a nyárgyűjtő füzetbe gyűjteni élményeket, bármilyen formában. (rajz, kép, írás, beragasztás, bármi.)Sanyi felháborodva jött ki: Ez aztán kívánhat nekem kellemes nyarat, mikor ad ennyi feladatot... Majd fogta a bizonyítványt, értékelőt, mindent belenyomott apa kezébe. Tessék neked adom. Nekem ez nem kell.
Lórántéknál jelen lehettek a szülők is, és a tanító néni minden gyereknek mondott valami személyes kis kedveskedést. Izgatottan vártam, hogy Lórántról is kiderüljön mekkora különleges egy csodagyerek, de sajnos mire a névsor végére értünk érezhetően fogyott mindenki türelme, és csak egy sablonos "nagyon ügyes voltál, köszönöm a lelkesedésed", vagy valami ilyesmi volt. Lóránt nem akadt ki annyira a feladott két könyvön, náluk minden gyerek izgatottan böngészte a bizonyítványát. Nem telt bele sok idő, mire megindult az egészséges versengés: ki hiányzott többet?
Jancsinak is megvoltak a nehézségei az oviban (pl. "Ó, bárcsak ne lenne ma bukfenc!"), de mint már említettem, nagyon sokat fejlődik és okosodik. Az évzárón most először életében kiállt a többi gyerekkel, és hangosan, érthetően elmondta a szövegét! Teljesen odáig voltunk! Tudom, más gyereknek ez semmi, de Jancsinak egy hatalmas ugrás, nekünk meg annál nagyobb boldogság.
2017. április 20., csütörtök
Az ÖT az a legkevesebbnek a sokja
Jancsi rengeteget fejlődött mostanában. Először a számokat kezdte figyelni. Pl a buszmegállóba érve elsőnek
kiabálta, hogy hány perc múlva jön a buszunk vagy a villamos. Ehhez
ugyebár a villamos számát is fel kell ismerni. Ez néha fordítva
megy, pl 47-et hetvennégynek mondja. Aranyos volt az is, mikor két db 2-forintost egymás mellé tett, és meg volt róla győződve, hogy az 22 ft.
A naptárt is kezdi érteni. Ebben lehet, hogy mindkét bátyját meg fogja előzni, ha kitart az érdeklődése. Reggelente, ha nem felejtem el, mondom az iskolásoknak, hogy milyen hónap, milyen nap van, hogy képben legyenek odabent. Iskola után Jancsit viszem az oviba, átöltözünk, beszélgetünk.
-Ó, anya, ... nem hoztuk be a fogkefét!
-Tényleg. Na, majd holnap behozzuk.
-Március 3-án? Jó!
Nagyon szeret társasozni, és egyébként ő az a gyerek, aki egyedül is nagyon jól eljátszik bármivel. Egyik kedvence az Élve fogd el. Előpakolta a táblát, a kis kártyákat, és egyszercsak döbbenten hallom, hogy felolvassa a kártyán szereplő állat nevét.
-Jancsi, te tudsz olvasni?????
Igen, tud olvasni!!! Ő maga is annyira megörült neki, hogy már nem is játszottunk tovább, csak adogattam neki az egyszerűbb kártyákat, ő meg olvasta... Másnap este kérdeztem, hogy mit szólt az óvónéni, hogy Jancsi tud olvasni.
- Mondtad neki, hogy tudsz olvasni?
- Hát igen... már régebben mondtam.
- Mikor régebben? .... Jancsi, te mióta tudsz olvasni????
Állítólag egy-két hete tud, csak nekünk nem szólt. :) Azóta volt is ebből veszekedés az óvodában, mert egy-két kisfiú nem fogadta el, hogy Jancsi tud olvasni, és ha valamit mégsem tudott elolvasni, mert hiányzott egy betű, akkor bizony lehurrogták, hogy nem is tud olvasni. Ezt Jancsi nagyon zokon vette tőlük, elgondolkozott, hogy érdemes-e velük barátkozni.
Azóta lelkesen olvassa a nagybetűs feliratokat. A hűtőszekrényen van egy cetli, a tetejére írtam nagybetűvel, hogy VÁSÁRLÁS, alá meg, hogy miket kell.
-Vá.... sár..... sárlás... csak ezeket az irkafirkákat nem ismerem. (Jancsi)
-Igen, mert az folyóírás.
-Nem folyóírás, én irkafirkának nevezném.
5és fél évesünk egyébként tényleg egy kisfőnök kezd lenni. Pontosabban nem is főnök, inkább menedzser. A múlt hétvégén gyönyörűen elvezényelte a családot a szlovákiai fürdőbe. Folyamatosan mondta, hogy ki mit csináljon, mit pakoljon, merre menjünk, hova parkoljon apa az autóval, stb.
Szeret kitalálósat játszani. Ilyenkor gyakran előjön belőle egy kis tanítóbácsi, és szerintem nagyon jól csinálja. Eleinte ez így ment:
- Anya, a Kati adott nekem egy pénzt. Tudod mit? Egy szá..?
És akkor ki lehet találni, hogy egy százast.
A naptárt is kezdi érteni. Ebben lehet, hogy mindkét bátyját meg fogja előzni, ha kitart az érdeklődése. Reggelente, ha nem felejtem el, mondom az iskolásoknak, hogy milyen hónap, milyen nap van, hogy képben legyenek odabent. Iskola után Jancsit viszem az oviba, átöltözünk, beszélgetünk.
-Ó, anya, ... nem hoztuk be a fogkefét!
-Tényleg. Na, majd holnap behozzuk.
-Március 3-án? Jó!
Nagyon szeret társasozni, és egyébként ő az a gyerek, aki egyedül is nagyon jól eljátszik bármivel. Egyik kedvence az Élve fogd el. Előpakolta a táblát, a kis kártyákat, és egyszercsak döbbenten hallom, hogy felolvassa a kártyán szereplő állat nevét.
-Jancsi, te tudsz olvasni?????
Igen, tud olvasni!!! Ő maga is annyira megörült neki, hogy már nem is játszottunk tovább, csak adogattam neki az egyszerűbb kártyákat, ő meg olvasta... Másnap este kérdeztem, hogy mit szólt az óvónéni, hogy Jancsi tud olvasni.
- Mondtad neki, hogy tudsz olvasni?
- Hát igen... már régebben mondtam.
- Mikor régebben? .... Jancsi, te mióta tudsz olvasni????
Állítólag egy-két hete tud, csak nekünk nem szólt. :) Azóta volt is ebből veszekedés az óvodában, mert egy-két kisfiú nem fogadta el, hogy Jancsi tud olvasni, és ha valamit mégsem tudott elolvasni, mert hiányzott egy betű, akkor bizony lehurrogták, hogy nem is tud olvasni. Ezt Jancsi nagyon zokon vette tőlük, elgondolkozott, hogy érdemes-e velük barátkozni.
Azóta lelkesen olvassa a nagybetűs feliratokat. A hűtőszekrényen van egy cetli, a tetejére írtam nagybetűvel, hogy VÁSÁRLÁS, alá meg, hogy miket kell.
-Vá.... sár..... sárlás... csak ezeket az irkafirkákat nem ismerem. (Jancsi)
-Igen, mert az folyóírás.
-Nem folyóírás, én irkafirkának nevezném.
5és fél évesünk egyébként tényleg egy kisfőnök kezd lenni. Pontosabban nem is főnök, inkább menedzser. A múlt hétvégén gyönyörűen elvezényelte a családot a szlovákiai fürdőbe. Folyamatosan mondta, hogy ki mit csináljon, mit pakoljon, merre menjünk, hova parkoljon apa az autóval, stb.
Szeret kitalálósat játszani. Ilyenkor gyakran előjön belőle egy kis tanítóbácsi, és szerintem nagyon jól csinálja. Eleinte ez így ment:
- Anya, a Kati adott nekem egy pénzt. Tudod mit? Egy szá..?
És akkor ki lehet találni, hogy egy százast.
2017. január 17., kedd
Fociláz
A Foci EB mély nyomot hagyott rajtunk. Az egész család lelkesen nézte a meccseket. Én is, de azért néha lopva a gyerekeimben gyönyörködtem. Ott ülnek a behűtött gyereksörrel, üvöltöznek, amikor látják, hogy azt kell, zavartan néznek, amikor apa a falat csapkodja örömében, és versenyt ugrálnak, hogy kivel táncoljak a legközelebbi gólnál.
Jancsi teljesen rákapott a fotelből drukkolásra. Ami az ő esetében külön érdekes, mert egyébként ... khm.. nem annyira mozgékony gyermek. A foci EB óta pl nagyon szeret gombfocizni és csocsózni, illetve bármilyen más sportot nézni a TV-ben és hangosan drukkolni. (Kézilabdát szokott még nézni.)
Tulajdonképpen kész férfi, nem? Sör, csocsó, TV. Ja, és kártyázn is szeret.
Szülinapjára egy kis csocsó-táblát vettem neki. Eleinte éjjel-nappal azzal játszott. Hihetetlen, hogy mennyire beleélte magát, és mekkorákat kurjantgatott.
- Anya, anya! Örülsz, hogy nyertek a magyarok? Nem is kell a tévében nyerni, elég ha a csocsóban nyerünk!
Jancsival csocsóztam - de egyébként ezt is gyönyörűen játssza egyedül is - és ő vezet 7:2-re, mire nagy nehezen belövök egy gólt.
-Góóól!.. ezt most hagytad, Jancsi?
-Igen.
-De.. hát... ne hagyjad! Én úgy szeretnék gólt lőni, hogy nem hagyod, és ügyes vagyok.
-Anya, a lányok nem olyan ügyesek a csocsóban, úgyhogy lehet nekik engedni.
Az oviban is elkezdett focira járni. Ezt nagyon szereti, bár focis napokon ott kell aludni, és ez nagyon nehezére esik. De valamit muszáj mozogni a kis finomhusis gyereknek. Még mindig babás a teste, amiért néha gúnyolják a testvérei, hogy "plattyos". Rendesen lelkendezik focis napokon és örömmel újságolja, hogy hány gólt lőtt.
-EZER gólt rúgtam!... és a labdába is sokszor belerúgtam!
Az iskolában pedig fociskártya gyűjtő láz van. Lóránt szenvedélyes gyűjtő, Jancsi is rákapott a dologra. Sanyit nem érdekli annyira.
Jancsi teljesen rákapott a fotelből drukkolásra. Ami az ő esetében külön érdekes, mert egyébként ... khm.. nem annyira mozgékony gyermek. A foci EB óta pl nagyon szeret gombfocizni és csocsózni, illetve bármilyen más sportot nézni a TV-ben és hangosan drukkolni. (Kézilabdát szokott még nézni.)
Tulajdonképpen kész férfi, nem? Sör, csocsó, TV. Ja, és kártyázn is szeret.
Szülinapjára egy kis csocsó-táblát vettem neki. Eleinte éjjel-nappal azzal játszott. Hihetetlen, hogy mennyire beleélte magát, és mekkorákat kurjantgatott.
- Anya, anya! Örülsz, hogy nyertek a magyarok? Nem is kell a tévében nyerni, elég ha a csocsóban nyerünk!
Jancsival csocsóztam - de egyébként ezt is gyönyörűen játssza egyedül is - és ő vezet 7:2-re, mire nagy nehezen belövök egy gólt.
-Góóól!.. ezt most hagytad, Jancsi?
-Igen.
-De.. hát... ne hagyjad! Én úgy szeretnék gólt lőni, hogy nem hagyod, és ügyes vagyok.
-Anya, a lányok nem olyan ügyesek a csocsóban, úgyhogy lehet nekik engedni.
Az oviban is elkezdett focira járni. Ezt nagyon szereti, bár focis napokon ott kell aludni, és ez nagyon nehezére esik. De valamit muszáj mozogni a kis finomhusis gyereknek. Még mindig babás a teste, amiért néha gúnyolják a testvérei, hogy "plattyos". Rendesen lelkendezik focis napokon és örömmel újságolja, hogy hány gólt lőtt.
-EZER gólt rúgtam!... és a labdába is sokszor belerúgtam!
Az iskolában pedig fociskártya gyűjtő láz van. Lóránt szenvedélyes gyűjtő, Jancsi is rákapott a dologra. Sanyit nem érdekli annyira.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)