Vége a sulinak.
Sanyi dicsőségesen befejezte a második osztályt. Hősiesen részt vett élete első ottalvós osztálykirándulásán. Szipogva búcsúztunk. (Félt, hogy nem fog tudni elaludni.) De a tanítónénik zseniálisan gondoskodtak erről is: éjszakai sétát rendeztek az erdőben bátorságpróbával, ami Sanyi szerint gagyi volt. Így aztán mire visszaértek a szállásra kellően fáradtak voltak a gyerekek, és noha eltérő beszámolókat is hallottam, nem volt gond az elalvással. Az év végi műsornál ugyan nem lelkesedett Sanyi (...kell készíteni egy ilyen rohadt szárnyat... mer... én vagyok egy olyan nem tudom.... és fogalmam sincs, hogy hogy fogjuk előadni...), de a tanító néni sokat dicsérte, különösen, amikor versnap környékén Sanyi írt egy verset. Ezt egyelőre nem közölhetem, de én el voltam ájulva. Az a címe, hogy Tavaszi virágzás. (Nem lányos, anya?)
Lóránt az első osztályt fejezte be. Mikor még ovis volt, és Sanyi elsős, Lóránt nagyon jeleskedett a leckézésnél, szinte könyörgött, hogy adjak neki feladatot. A suliban ez megváltozott, ő is átvette az átlagos iskolás fiú magatartást, és ő is inkább szenvedve leckézik. Ettől függetlenül jól sikerült az első év neki is, mindkét tanító nénije rajong érte, mert Lóránt hihetetlenül bölcs, és sokat segít a konfliktusok megoldásában.
Az évzáró és a bizonyítványosztás megint csak engem hozott lázba. Ebben a családban valahogy a többiek leszarják az ilyesmit....Sanyiéknál zárt ajtók mögött zajlott, szülők nélkül. A tanító néni megbeszélte a gyerekekkel a nyári teendőket: két könyvet kell kiolvasni (bármilyen könyvet), és a nyárgyűjtő füzetbe gyűjteni élményeket, bármilyen formában. (rajz, kép, írás, beragasztás, bármi.)Sanyi felháborodva jött ki: Ez aztán kívánhat nekem kellemes nyarat, mikor ad ennyi feladatot... Majd fogta a bizonyítványt, értékelőt, mindent belenyomott apa kezébe. Tessék neked adom. Nekem ez nem kell.
Lórántéknál jelen lehettek a szülők is, és a tanító néni minden gyereknek mondott valami személyes kis kedveskedést. Izgatottan vártam, hogy Lórántról is kiderüljön mekkora különleges egy csodagyerek, de sajnos mire a névsor végére értünk érezhetően fogyott mindenki türelme, és csak egy sablonos "nagyon ügyes voltál, köszönöm a lelkesedésed", vagy valami ilyesmi volt. Lóránt nem akadt ki annyira a feladott két könyvön, náluk minden gyerek izgatottan böngészte a bizonyítványát. Nem telt bele sok idő, mire megindult az egészséges versengés: ki hiányzott többet?
Jancsinak is megvoltak a nehézségei az oviban (pl. "Ó, bárcsak ne lenne ma bukfenc!"), de mint már említettem, nagyon sokat fejlődik és okosodik. Az évzárón most először életében kiállt a többi gyerekkel, és hangosan, érthetően elmondta a szövegét! Teljesen odáig voltunk! Tudom, más gyereknek ez semmi, de Jancsinak egy hatalmas ugrás, nekünk meg annál nagyobb boldogság.
