A gyerekekkel eljártunk Esztergomba úszni tanulni. Először nagyon lelkesen mentek, repestek a boldogságtól. Másodszorra már nem volt kedvük, mert egyrészt Tibi bácsi nagyon nehezeket kért, másrészt meg ők már tudnak úszni, különösen úszómellénnyel nagyon jól tudnak, higgyem el. Azért csak folytattuk.
Nyár végén Marika mamához mentünk le, így 2 héttel kevesebbet jártak, és Sanyinál lehet hogy pont ez hiányzott a megtanuláshoz, ugyanis ő már volt, hogy egész jól tempózott 1-2-t mellúszásban, csak még gyakorolni kellene a levegővétel ritmusát, mert arra nem tud hosszan figyelni. Sanyinál egyébként nehéz volt az elején, hogy nem szereti, ha a szemébe megy a víz, és állandóan törölgette.
Lóránt sem tanult meg úszni, és nem jutott el olyan szintre mint Sanyi, de az oktató szerint 4 évesen ez nem csoda. Sőt, inkább az a csoda, hogy 4 évesen tökéletesen és ösztönösen utánozza a delfinek hullámzó úszását. Semmi félelme nem volt a mély vízben, 3-4 métert simán delfinúszott minden segítség nélkül. Egy kicsit ijesztő is volt, hogy úgy lubickolt a mély vízben, hogy néha már azt hittem, fuldoklik, és amikor kiemeltem, csak mosolygott, és nem értette, miért veszem ki.
Lórántnak a nyár a halászatról, ill horgászásról szólt. Mindenféle csalival horgásztunk, igaz, halat csak apa fogott a hálóval. Lorcsi azóta azon agyal, hogy mivel lehetne még horgászni, és hogyan. Pl harcsát szerinte nagyon egyszerű, mert csak meg kell várni, hogy kiugorjon, odatenni a vödröt, és kész. Azóta mondogatja, hogy ő halászlegény lesz, illetve egyszer azt mondta, tengerész. Kérdem, miért?
-Hát mert szeretem a hajókat.
-A hajókat? Na de miért?
-Mert szeretek horgászni.
