Lóránt megindult és kakukk

Igazság szerint már több, mint egy hete történt (feb 10), hogy Lóránt elkezdett mászni. Azóta fel is tud ülni, és ülve játszik. A kiságyában, vagy a fürdőkádban pedig kapaszkodva feláll. És nagyon kövér. :)

Sajnos az evés még nem nagyon megy, csak szopi, szopi, szopi és szopi, éjjel-nappal és szopi. De már nem lakik mindig jól, közben mindenfelé figyel, és nemegyszer csúnyán harap azzal az egyetlen fogával. Ezért aztán szigorítottam a napirenden, és a nappali szopit sikerült rendszabályozni. (Ez azt jelenti, hogy én jól viselem, ha Lóránt nyűszít, és nem enyhülök meg, hanem az "itthagylak, csinálj, amit akarsz" módszert.... ja nem.... szóval a figyelemelterelés módszerét próbálom alkalmazni.) Éjjel nem vagyok szigorú. Akkor bármit szabad, csak csönd legyen, és aludjon a család. Meg aztán, nagyon jó érzés úgy aludni, hogy közben szagolgathatom. És az is nagyon jó, mikor felsír, megsimogatom, ő is megtapogat, és már alszunk is tovább.

Sanyi pedig egyre többet beszél. Leírok néhányat a kedvenc szavaiból, illetve csak azokat, amikhez tolmács kell: aati (autó), píp (piros), ságh, sághi (sárga), tosa (tojás), jokku (joghurt), főp (szörp), ebi (ebéd), kís (kisvakond), mo-o (motor), ápáj (eper), kikk-kakk (tikk-takk, ez az óra hangjára vonatkozik, nagyon aranyosan billeg hozzá), ütő (öcsi). A kakukk kultuszról már írtam (jan 20). Nos, tanultunk még egy madarat: babgukk (bagoly).

Egyébiránt kiegyensúlyozott az életünk. Most már Sanyi is egyértelműen az, annak ellenére hogy a "bárhol leülök a földre, ha nem az van, amit én akarok" c. darab még műsoron van, illetve, ha ez sem használ, "akár le is fekszem a sájba is".
Sanyival tulajdonképpen az élet minden területén lehetnek más nézeteink. (Ekkor jön a hiszti.) Emiatt aztán nála is szigorítani kellett a napirenden, és biztos vagyok benne, hogy ezért lett könnyebb.
Ez azt jelenti, hogy Sanyi 8ig befejezi a reggelit, utána ebédig nem ehet semmit. De tényleg! (csak gyümölcsöt.) Ez azért lett szükséges, mert a hiszti és a finnya belopakodott az ebédlőnkbe is, hogy szép költőien fejezzem ki magam. De ha sikerült ezt tartani, és a szomszédnéni "csak egy kis csoki"-ját is elhárítani, akkor délben biztos, hogy éhes lesz, vagyis valószínűleg enni fog. Délelőtt lent vagyunk a játszón, vagy sétálunk. Azért szeretem jobban a játszóteret, mert - ha épp nem üres - akkor rendszerint csupa olyan anyukák vannak, akik hasonló gyermekkori nehézségekről számolnak be (nem eszik, nem alszik, anyásabb lett, stb), amiből következik, hogy nincs a Sanyival semmi baj. Szóval, játszótér után - ahol Lóránt alszik egy nagyot - megyünk ebédelni.

No, és itt nagyon el kell találni Sanyi hangulatát. Naat! Jaj túl nagy a falat, jó, ez kisebb - tiltakozik - ja, hogy a nagy kanállal akarod, tessék - nyitja a száját, majd meggondolja magát, inkább tiltakozik - Sanyi, nem forró, egyed nyugodtan - most már megfordul, jelezve, hogy nem kell - jó, akkor nem kell, eltettem, kész - még jobban ordít - jó, mégis kell, tessék, itt egy jó nagy falat - bekapja, fele kijön, túl nagy volt, de neki csak ilyen hatalmas falatokat lehet adni.... Szóval, az a legbosszantóbb, mikor látszik rajta, hogy akar enni, többször is megragadja a kanalat, szájához veszi, aztán mégis leteszi, elfordul, nyűszít... valami nem stimmel... néha rájövök, hogy mi. Volt, hogy attól félt, hogy forró, hiába mondtam, hogy nem az, nem fújtam meg, ezért nyilván forró. Volt, hogy egy kis sajtdarab zavarta. (Amit aztán később gond nélkül megevett.)

Persze, ha a kedvence van, akkor magától gyönyörűen megeszik mindent. (hortobágyi palacsinta, sonka-gombás palacsinta, finomfőzelék)

Ha túl vagyunk az ebéden, megyünk aludni. Bevonulunk hárman a szobába, elsötétítek, becsukom az ajtót. És megvárom, míg Lóránt álmos lesz, amire nem kicsit kell várni, mivel a játszón ő aludt. Amint álmosodik, befekszünk hárman Sanyi ágyába. Lórántot altatom, Sanyi ilyenkor még tornázik, de minimum keresztbe fordul, lába a nyakamban. De egy idő után Sanyi is elalszik, és az a jó, hogy most már nem idegeskedem, hogy mikor, mert mindegy. Ha mégsem, hát akkor aznap nem alszik. Estére ugyan ő lesz a Rettenetesen Szófogadatlan Kisfiú, de legalább este már csak bedől az ágyba. De ilyen csak akkor van, ha nem tudom én altatni, ugyanis senki mással nem hajlandó elaludni.

Befejezésképpen egy vidámabb történet. Egyik este Sanyi fürdetés előtt addig tornázott a fürdőszobában, míg végül ruhástul beleesett a kádba, ahol már volt egy kevés fürdővíz. Nagyon megijedt, hápogott, majd természetesen ordított. Apja csak nézte a mutatványt, gondolta, ha már bent van, maradjon is bent, levetkőztette. Sanyi közben megnyugodott, sóhajtott egyet, majd annyit mondott: Kakukk!

Kis testvér figyel téged

Bizony Sanyi, Öcsi figyel téged, és úgy néz rád, mint egy istenre. És ez az Öcsi ma töltötte be 7dik hónapját, így aztán már nem halogathatom tovább, hogy megírjam a féléves beszámolót.

6 hónaposan volt kb 9 kiló, úgyhogy mostanra könnyen lehet, hogy megvan a 10. Nekem legalábbis kezd fájni a csuklóm a cipelgetéstől - az utóbbi időben ugyanis kicsit nyűgösebb, többet kell fölemelni. Egyrészt mert jönnek a fogak, Lóránt gyakran köldökig összenyálazza a ruháját. (Egy kis recés valami már kibújt.:)) Másrészt mert nagyon szeretne már mindent megfogni, megkóstolni, részt venni, dehát szegény még csak hasalni tud. Így aztán "vegyetek már fel, hadd lássam én is!" van.

Lehoztuk a padlásról a holdkompot, azóta egy kicsit nyugi van. Lóránt nagyon élvezi, ha benne van, és ezzel is leginkább hátrafelé tolat. (Nem, nem hiszem, hogy a holdkomp rosszat tenne a gerincének.)

Azért egy kis cipelgetés után jól eljátszik hason is. Még nem mászik, de jól tud tolatni, körbeforogni, és elvétve előrefelé kúszni. Emelgeti már a lábacskáit, de még összegabalyodnak.

Most is nyugodt babának gondolom, bár olyankor nyugodtabb, ha ott van Sanyi és megy a ricsaj. Sanyit, mint már említettem a bevezetőben, csodálja, áhítattal néz fel rá. Egyszer már az is előfordult, hogy Sanyi valamit huncutkodott Lóránt lábánál, Lóránt pedig kacagott. Sokszor idegesíti Sanyit, hogy Lóránt belekapaszkodik, meghúzza a haját, de továbbra is nagyon szívesen dögönyözi. Méghozzá pont úgy, ahogy mi őt. Lóránt legjobb esetben csodálkozva néz.

Egyébként Lóránt is szereti a dögönyözést, csak érteni kell a módját. Most már könnyen meg tudom nevettetni, pl jól magamhoz szorítom, vagy a cuppanós puszilavinát is értékeli, esetleg egy kis combmegmarkolás, stb.

A kiskádban felültettem, és kapaszkodva nézelődött. Nagyon élvezi a fürdést, folyamatosan rugdalózik, és sok sok hőhöhőőő.

Érdeklődve játszik majdnem mindennel, amit a kezébe adok, persze, jobb, ha csörög, vagy lifeg rajta valami, vagy legalább énekel. A legeslegeslegjobb a fekete mobiltelefonom. Ezt egyszerűen nem tudom semmilyen játéktelefonnal sem helyettesíteni, annyira imádja. Egy ideig odaadtam neki, gondoltam, csak nem tudja tönkretenni – gyenge anyai szívem túlságosan bízott a technikában – de sajnos zárlatos lett a sok nyáltól.

Vizsgálódás közben Lóránt gyakran gügyög vagy bugyborékol. Leginkább azt szokta mondani, hogy baaa-baaa-ba.

A játszószőnyegen szívesen fogdossa a vackokat, bár ő is inkább magára dönti az egészet. A hordozójában nagyon ügyesen hintáztatja magát, de az utóbbi hónapban megutálta a hordozót, és nem szívesen múlatja benne az időt, hogy úgy mondjam. :) Jóformán kinyomja magát hídba, így aztán tényleg ki kell venni belőle, mielőtt kicsúszik.

Ez egy kicsit homályos, de olyan aranyos:

És végül egy kép arról, hogyan telnek mostanában a hétvégék:

A kép még időben készült, ugyanis ezt követően Sanyi végig ordított, hogy nem akar szánkózni, hanem síelni szeretne.

Buupp

Egyik este Apa mesél Sanyinak a kisvakondos mesekönyvből. Ezt úgy kell elképzelni, hogy apa csak félig van eszméleténél, inkább horkol, Sanyi meg ül mellette, "előtte nagy könyv", és azt kiabálja, hogy "Buuupp!"
Egy idő után benézek - és rájövök, hogy a mesélést a fent leírt módon kell elképzelni - majd kérdő tekintetemre apa annyit mond.
- q%§xx idegesítő ez az állandó bupp, és, hogy nem bírja megmutatni, mi az a bupp, hiába kérem.
Ránézek a nyitott könyvre.
- Hát persze, mert a képen nincs busz.
- A buupp az a busz?............ Lehet, hogy süket?

Mai sétán szembejött velünk két kisebb kutya. Sanyi ül a motoron, nézi őket. Majd lassan előrehajol, és azt mondja a kutyáknak: Hamm-hamm.
A kutyák - nem hiszem, hogy emiatt - félreugrottak, és amennyire csak lehetett a szűk utcán, kikerülték Sanyit. A gazdi szerint a motortól ijedtek meg.

Fürdetem Sanyit és valami olyasmit motyogok közben, hogy jól meg kell mosakodni, mert csupa kosz vagy. Egyszercsak feltűnik, hogy nagyon ki van nyomva a pocakja (ez gyakori), de hogy nagyon kemény is. Kérdezem:
- Hát ez meg micsoda?
Sanyi:
- Koosz!

+Hihetetlen újdonság: Sanyi megáll a motorjával, ha azt mondom neki (kétszer), hogy álljon meg!