Lóránt megindult és kakukk

Igazság szerint már több, mint egy hete történt (feb 10), hogy Lóránt elkezdett mászni. Azóta fel is tud ülni, és ülve játszik. A kiságyában, vagy a fürdőkádban pedig kapaszkodva feláll. És nagyon kövér. :)

Sajnos az evés még nem nagyon megy, csak szopi, szopi, szopi és szopi, éjjel-nappal és szopi. De már nem lakik mindig jól, közben mindenfelé figyel, és nemegyszer csúnyán harap azzal az egyetlen fogával. Ezért aztán szigorítottam a napirenden, és a nappali szopit sikerült rendszabályozni. (Ez azt jelenti, hogy én jól viselem, ha Lóránt nyűszít, és nem enyhülök meg, hanem az "itthagylak, csinálj, amit akarsz" módszert.... ja nem.... szóval a figyelemelterelés módszerét próbálom alkalmazni.) Éjjel nem vagyok szigorú. Akkor bármit szabad, csak csönd legyen, és aludjon a család. Meg aztán, nagyon jó érzés úgy aludni, hogy közben szagolgathatom. És az is nagyon jó, mikor felsír, megsimogatom, ő is megtapogat, és már alszunk is tovább.

Sanyi pedig egyre többet beszél. Leírok néhányat a kedvenc szavaiból, illetve csak azokat, amikhez tolmács kell: aati (autó), píp (piros), ságh, sághi (sárga), tosa (tojás), jokku (joghurt), főp (szörp), ebi (ebéd), kís (kisvakond), mo-o (motor), ápáj (eper), kikk-kakk (tikk-takk, ez az óra hangjára vonatkozik, nagyon aranyosan billeg hozzá), ütő (öcsi). A kakukk kultuszról már írtam (jan 20). Nos, tanultunk még egy madarat: babgukk (bagoly).

Egyébiránt kiegyensúlyozott az életünk. Most már Sanyi is egyértelműen az, annak ellenére hogy a "bárhol leülök a földre, ha nem az van, amit én akarok" c. darab még műsoron van, illetve, ha ez sem használ, "akár le is fekszem a sájba is".
Sanyival tulajdonképpen az élet minden területén lehetnek más nézeteink. (Ekkor jön a hiszti.) Emiatt aztán nála is szigorítani kellett a napirenden, és biztos vagyok benne, hogy ezért lett könnyebb.
Ez azt jelenti, hogy Sanyi 8ig befejezi a reggelit, utána ebédig nem ehet semmit. De tényleg! (csak gyümölcsöt.) Ez azért lett szükséges, mert a hiszti és a finnya belopakodott az ebédlőnkbe is, hogy szép költőien fejezzem ki magam. De ha sikerült ezt tartani, és a szomszédnéni "csak egy kis csoki"-ját is elhárítani, akkor délben biztos, hogy éhes lesz, vagyis valószínűleg enni fog. Délelőtt lent vagyunk a játszón, vagy sétálunk. Azért szeretem jobban a játszóteret, mert - ha épp nem üres - akkor rendszerint csupa olyan anyukák vannak, akik hasonló gyermekkori nehézségekről számolnak be (nem eszik, nem alszik, anyásabb lett, stb), amiből következik, hogy nincs a Sanyival semmi baj. Szóval, játszótér után - ahol Lóránt alszik egy nagyot - megyünk ebédelni.

No, és itt nagyon el kell találni Sanyi hangulatát. Naat! Jaj túl nagy a falat, jó, ez kisebb - tiltakozik - ja, hogy a nagy kanállal akarod, tessék - nyitja a száját, majd meggondolja magát, inkább tiltakozik - Sanyi, nem forró, egyed nyugodtan - most már megfordul, jelezve, hogy nem kell - jó, akkor nem kell, eltettem, kész - még jobban ordít - jó, mégis kell, tessék, itt egy jó nagy falat - bekapja, fele kijön, túl nagy volt, de neki csak ilyen hatalmas falatokat lehet adni.... Szóval, az a legbosszantóbb, mikor látszik rajta, hogy akar enni, többször is megragadja a kanalat, szájához veszi, aztán mégis leteszi, elfordul, nyűszít... valami nem stimmel... néha rájövök, hogy mi. Volt, hogy attól félt, hogy forró, hiába mondtam, hogy nem az, nem fújtam meg, ezért nyilván forró. Volt, hogy egy kis sajtdarab zavarta. (Amit aztán később gond nélkül megevett.)

Persze, ha a kedvence van, akkor magától gyönyörűen megeszik mindent. (hortobágyi palacsinta, sonka-gombás palacsinta, finomfőzelék)

Ha túl vagyunk az ebéden, megyünk aludni. Bevonulunk hárman a szobába, elsötétítek, becsukom az ajtót. És megvárom, míg Lóránt álmos lesz, amire nem kicsit kell várni, mivel a játszón ő aludt. Amint álmosodik, befekszünk hárman Sanyi ágyába. Lórántot altatom, Sanyi ilyenkor még tornázik, de minimum keresztbe fordul, lába a nyakamban. De egy idő után Sanyi is elalszik, és az a jó, hogy most már nem idegeskedem, hogy mikor, mert mindegy. Ha mégsem, hát akkor aznap nem alszik. Estére ugyan ő lesz a Rettenetesen Szófogadatlan Kisfiú, de legalább este már csak bedől az ágyba. De ilyen csak akkor van, ha nem tudom én altatni, ugyanis senki mással nem hajlandó elaludni.

Befejezésképpen egy vidámabb történet. Egyik este Sanyi fürdetés előtt addig tornázott a fürdőszobában, míg végül ruhástul beleesett a kádba, ahol már volt egy kevés fürdővíz. Nagyon megijedt, hápogott, majd természetesen ordított. Apja csak nézte a mutatványt, gondolta, ha már bent van, maradjon is bent, levetkőztette. Sanyi közben megnyugodott, sóhajtott egyet, majd annyit mondott: Kakukk!