Ma este a Kiskakas gyémánt félkrajcárját meséltem Sanyinak. Eleinte elakadtunk ott, hogy szerinte: "Azt énekelte...kiskakas.... Kakukk!" Mondom neki, nem kakukk, hanem Kukurikú törökcsászár! "Kukulikúú kakukk!"
Lámpaoltás után újra elkezdtem mondani a mesét, és nagy meglepetésemre és örömömre Sanyi figyelt rám. Nem rúgdosott, nem forgolódott, hanem nyugodtan feküdt, nyitva volt a szeme, és szépen végighallgatta az egész mesét. Úgy örültem neki, hogy beleadtam apait-anyait, igyekeztem szépen beszélni, utánozni a szereplők hangjait, elmutogattam a Szívd fel begyem a sok vizet, megmutattam, hol van a kiskakasnak a begye, stb. A végén még hozzátettem, ahogy az igazi mesélők szokták, hogy itt a vége fuss el véle, minden jó, ha jó a vége, és odáig voltam, milyen jó anyuka vagyok ma este. Egy darabig Sanyi még csöndben feküdt, aztán azt mondta:
"Nem...kél.. kakukk...tojtát.."
Ezzel hirtelen nem tudtam mit kezdeni, sőt, most sem tudok. De nem sokáig csüggedtem, mert átkarolta a nyakamat, és azt mondta: "Jajde alanyos". Aztán még piros gőzmozdonyokról is beszélt, majd mégegyszer átkarolta a nyakamat, és megint: "Jajde alanyos!"
Mondanom sem kell, hogy olvadoztam a gyönyörűségtől, egészen addig, mígnem a harmadik átölelésnél befejezte a mondatot: "Jajde... alanyos... Saji"
2010. április 26., hétfő
2010. április 22., csütörtök
Lóránt áll
Lassan 2 hete, hogy Lóránt tud állni. Elengedi, amiben kapaszkodott, és akár egy percig is áll, kicsit ingadozva, terpeszben, kezét széttárva, hősiesen. Aztán putty, popsira esik.
Nagyon szeretne már járni, néha megyünk is vele sétálni, úgy hogy fogom a két kezét, ő meg rakja a csámpás sonkáit egymás után előre. Ezt Sanyi is imádja, állandóan úgy szeretne menni, hogy én fogom Lóránt egyik kezét, Sanyi meg a másikat. Csak sajnos Sanyi nem mindig hajlandó lassan menni, így aztán húzza maga után öcsit, aki ezt nem nagyon szereti és nyüszít.
Egy fogzási időszakon túl vagyunk, 4 foga van jelenleg, ebből 2 teljesen kibújt, egy félig, egy meg épphogycsak. Voltak furcsa piros kiütései, de elmúltak. (Mindenesetre nem eszem több epret, brühühü.)
De azért nagyon vidám kis teremtés, sőt egyre vidámabb. Most már nagyon könnyű megnevettetni, ilyenkor Sanyi mondja is, hogy Lólátt nevet, vagy Lólátt mosolyog. Ez különösen akkor aranyos, mikor valójában Sanyi nevet valamin.
Lóránt is szeret most már az ablakon kinézni, ha nagyon sír, ez eddig mindig bevált. És nagyon szeret pancsizni. Hatalmasokat fröcsköl, amin Sanyi nagyon tud nevetni. (És mondja rögtön, hogy Lólátt nevet.) Sanyinak is elmúlt már a fürdési fóbiája.
Lóránt most már eszik, azaz mindent megkóstol. Pogácsát nagyon szépen és eredményesen tud szopogatni, banánt úgy szintén. És egy gerezd naranccsal is mindig meg lehet nyugtatni.
Szépen eljátszogat magában egyedül hosszú perceken keresztül, de egyre többször fordul elő, hogy együtt játszanak Sanyival. (Bár Sanyi gyakran elveszi Lóránt kezéből a játékot, csak azért, hogy ne legyen nála, aztán eldobja.) Ma pl Sanyi kiszedte az álomkonyhájának a hátsó falát, és a keletkezett lyukon mászkáltak ki-be felváltva, hatalmas kacagás és visongás közepette. Sanyi néha még dobott is egy-egy kukucsot öcsinek. (Lólátt nevet.)
Itt van egy kép, ahol Öcsi valami vicceset olvasott:
2010. április 14., szerda
Sanyi világa
Apa buszt rajzolt Sanyinak még abban az időszakban, mikor csak bupp-ot vagy autót lehetett rajzolni. És a buszba rajzolt sofőrt is, kalapban, oldalnézetből, erősen stilizálva. Az orra kicsit nagyra sikeredett, azóta Sanyi világában a buszt a rigó vezeti. Vagy a nagymamák, akik busszal járnak haza.
A kirakóban a földdel megrakott teherautó (teleautó) pedig nem földet szállít, hanem kakaót. (kajojo). A csigaházban méz van, a földön talált üvegszilánk tulajdonképpen jég, és a pillangó motorral száll rá a virágra. (vigal)
Sanyi világában szótagnyelvet beszélnek, és önmagunkat is te-vel kell megszólítani, ha csak nem kívülállóként beszélünk magunkról, és akkor egyes szám harmadik személyben.
Pl. Föl.Mett.A.Buk.Sífejedre.Aautó.Kiki. - a kicsi autót fölrakta a fejére, Ne essél le - mikor valahova felmászik. Ffááj - beveete - dőzsöli - beveri valamijét, és utána megdörzsöli.
Azért tud egyes szám első személyben is beszélni, pl mikor azt mondja nekem esdeklő tekintettel: Fölveszlek!, vagy Hoztam.Neked.Valamit! Hát még amikor közli velem, hogy Ne akal megszoptatom Lóláttot.
Az igen-re még mindig nincs szó, és a nemet is csak a legritkább esetben mondja ki, de olyankor látom rajta, hogy nagyon koncentrál, hogy a helyén legyen az "m" is. (Kb, mikor a franciák megállnak egy pillanatra a beszédben, hogy lehelni tudjanak egy "h"-t.) Kismilliószor elmondja egy nap, hogy "Ne akal", tulajdonképpen mindenre az első megközelítés a ne akal. Dögönyözés közben két hatalmas nevetés között: "Ne akal apa szeleti Sajit." Ja igen, a szelet. Bizony, ezt is mondta már nekem Saji. :)
A ragozás és a múlt idő Sanyi nyelvében rendkívül bonyolult, amit a következők is alátámasztanak: megnézhesdtettem, kivesztt. Viszont abszolút logikus felépítésű nyelv: a kivesz ellentéte a bevesz, a beragadt-é a kiragadt. Hát még a tagadás: A "Na most már elég" ellentéte a "Nem na most már elég."
Vicces lehetett a Kárinagyival megesett történet: Sanyit felültette a WC-re, közben megjött a szomszéd Erzsike néni. Klári néni megkérdezte tőle, hogy megkóstol-e egy kis almalevet. Sanyi a WC-n ülve ordította: "Nem megkóstoooool!!"
Egy másik eset, mikor teát adtam neki, tartotta a poharat, és szeretett volna inni. Én még gyorsan raktam bele mézet, és elkevertem. Erre Sanyi elkezdett ordítani, nem értettem miért. Nagy nehezen kinyögte, hogy "nem megkeverem". Megpróbálkoztam azzal, hogy elmondtam neki, hogy a mézet el kell keverni, de már egyébként sem tudom visszacsinálni, ő meg csak zokogott. Na jó, mondtam neki, hogy jó, akkor visszakeverem, és látványosan megkevertem a másik irányba. Sanyi megnyugodott, és megitta a teát.
Nehezebb volt, mikor Marika nagyi egy citrom alakú flakonból tett a teába citromlevet, Sanyi meg zokogva tiltakozott: "Nem kérek ... paladicsomot!"
Az odaadom és az adduda között nincs különbség. Sokáig úgy adta a kezembe a dolgokat, hogy közben azt mondta adduda. Jó sokszor elmondtam, hogy ilyenkor inkább azt mondja, hogy odaadom. Na, ebből az lett, hogy mikor a játszótéren elvették az autóját, Sanyi szaladt a kisfiú után, és azt mondogatta neki: Odaadom. Az anyukák odáig voltak, és mondták Sanyinak, hogy nahát, milyen aranyos vagy, köszönjük. Sanyi pedig egyre hevesebben: odaadom! Nahát, nagyon aranyos vagy, milyen aranyos ez a kisfiú, köszönjük szépen.
ODAADOM!!!!!
A kirakóban a földdel megrakott teherautó (teleautó) pedig nem földet szállít, hanem kakaót. (kajojo). A csigaházban méz van, a földön talált üvegszilánk tulajdonképpen jég, és a pillangó motorral száll rá a virágra. (vigal)
Sanyi világában szótagnyelvet beszélnek, és önmagunkat is te-vel kell megszólítani, ha csak nem kívülállóként beszélünk magunkról, és akkor egyes szám harmadik személyben.
Pl. Föl.Mett.A.Buk.Sífejedre.Aautó.Kiki. - a kicsi autót fölrakta a fejére, Ne essél le - mikor valahova felmászik. Ffááj - beveete - dőzsöli - beveri valamijét, és utána megdörzsöli.
Azért tud egyes szám első személyben is beszélni, pl mikor azt mondja nekem esdeklő tekintettel: Fölveszlek!, vagy Hoztam.Neked.Valamit! Hát még amikor közli velem, hogy Ne akal megszoptatom Lóláttot.
Az igen-re még mindig nincs szó, és a nemet is csak a legritkább esetben mondja ki, de olyankor látom rajta, hogy nagyon koncentrál, hogy a helyén legyen az "m" is. (Kb, mikor a franciák megállnak egy pillanatra a beszédben, hogy lehelni tudjanak egy "h"-t.) Kismilliószor elmondja egy nap, hogy "Ne akal", tulajdonképpen mindenre az első megközelítés a ne akal. Dögönyözés közben két hatalmas nevetés között: "Ne akal apa szeleti Sajit." Ja igen, a szelet. Bizony, ezt is mondta már nekem Saji. :)
A ragozás és a múlt idő Sanyi nyelvében rendkívül bonyolult, amit a következők is alátámasztanak: megnézhesdtettem, kivesztt. Viszont abszolút logikus felépítésű nyelv: a kivesz ellentéte a bevesz, a beragadt-é a kiragadt. Hát még a tagadás: A "Na most már elég" ellentéte a "Nem na most már elég."
Vicces lehetett a Kárinagyival megesett történet: Sanyit felültette a WC-re, közben megjött a szomszéd Erzsike néni. Klári néni megkérdezte tőle, hogy megkóstol-e egy kis almalevet. Sanyi a WC-n ülve ordította: "Nem megkóstoooool!!"
Egy másik eset, mikor teát adtam neki, tartotta a poharat, és szeretett volna inni. Én még gyorsan raktam bele mézet, és elkevertem. Erre Sanyi elkezdett ordítani, nem értettem miért. Nagy nehezen kinyögte, hogy "nem megkeverem". Megpróbálkoztam azzal, hogy elmondtam neki, hogy a mézet el kell keverni, de már egyébként sem tudom visszacsinálni, ő meg csak zokogott. Na jó, mondtam neki, hogy jó, akkor visszakeverem, és látványosan megkevertem a másik irányba. Sanyi megnyugodott, és megitta a teát.
Nehezebb volt, mikor Marika nagyi egy citrom alakú flakonból tett a teába citromlevet, Sanyi meg zokogva tiltakozott: "Nem kérek ... paladicsomot!"
Az odaadom és az adduda között nincs különbség. Sokáig úgy adta a kezembe a dolgokat, hogy közben azt mondta adduda. Jó sokszor elmondtam, hogy ilyenkor inkább azt mondja, hogy odaadom. Na, ebből az lett, hogy mikor a játszótéren elvették az autóját, Sanyi szaladt a kisfiú után, és azt mondogatta neki: Odaadom. Az anyukák odáig voltak, és mondták Sanyinak, hogy nahát, milyen aranyos vagy, köszönjük. Sanyi pedig egyre hevesebben: odaadom! Nahát, nagyon aranyos vagy, milyen aranyos ez a kisfiú, köszönjük szépen.
ODAADOM!!!!!
2010. április 6., kedd
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)