Szilveszter

Ma délután Sanyi is önként és boldog izgatottsággal aludt, mert tudta, hogy ha alszik, akkor éjjel fentmaradhat megnézni a tűzijátékot. Jancsikát sem ébresztettem fel két óra után, hanem egyhuzamban aludt 3 órát. Azért így is csoda, hogy éjjel egykor még a Gellért hegyen kurjongott és tűzijátékot akart nézni. No de ne szaladjunk ennyire az események elébe...
Reggel lehoztuk a padlásról a tavaly félretett dudákat, és megállapítottuk, hogy használhatatlanok. Lementünk, hogy vegyünk új dudákat a néninél, aki csak nekünk mindent olcsóbban ad, mert ismer minket, és a gyerekek miatt, no... Vettünk dudákat kedvezményesen, kaptunk egy törött hercegnői koronát ingyen, meg szerencsepénzt, aranypatkót aranyáron. A gyerekek odáig voltak a sok kincs beszerzése felett érzett örömükben. Otthon még készítettünk is egy-két dudát a tavalyi roncsokból.

Balázsékkal töltöttük a Szilvesztert, őszintén szólva nem csináltunk semmi különöset. (Vagy csak engem hagytak ki?) András gitározott, Balázs énekelt....tavaly emlékszem, a felnőttek tudtak társasozni, de most semmi... Ja, megvan! Apukák rácuppantak a karácsonyra kapott hatalmas versenyautópályára, és abból építettek egy még hatalmasabbat, méég több hurokkal, mééég több híddal. Így viszont néhány hibás elektronikájú elem miatt nem mentek körbe az autók, úgyhogy Jancsika élvezte a legjobban, ő még hajlandó tologatni az autókat. (Egyébként nem maguktól mennek, hanem a gyerek/apuka tekerget egy kart, és így állítja elő az áramot.) Ezzel ment el az idő.

Éjfélkor koccintottunk, majd fölmentünk a Gellért-hegyre tűzijátékot nézni, meg fellőni tűzes lepkéket, amit Balázsék hoztak. Jancsika eleinte meg volt ijedve a nagy zajtól, de hamar megszokta.
A tüzes lepkéket nagyon élvezték a gyerekek, bár Gréti némileg kiakadt azon, hogy nem szedjük össze, hanem szennyezzük vele a környezetet. (Lerepültek a Gellért-hegyről, nem volt módunkban lemászni és keresgélni őket a sötétben.) Lóránt fel akarta szedni az összes eldobott dudát - ő nem környezetvédelmi okokból, hanem, hogy jóóóó sok legyen nekünk. Jancsika alig akart hazamenni, és még napokig úgy mentünk le az utcára, hogy azt mondogatta: Keresünk....tüzijátékot...

Karácsony

Érdekesen telt a Szenteste. Klári nagyi elvitte a gyerekeket, és mivel a délutáni séta Tasi kutyával kicsit hosszabbra sikeredett este 6 körül érkeztek csak vissza hozzánk. Mi már feldíszített fával és elkészült ünnepi vacsorával vártuk őket, ez utóbbitól Sanyi már jó ideje retteg. Utálja a halat és a halászlevet, és noha mondtam neki, hogy nem kell megennie, kap helyette paradicsomlevest, ő attól is irtózik, hogy egy asztalnál üljön ezekkel az ételekkel.
No de a lényeg, hogy megérkeztek. Szerettek volna megijeszteni engem, de én botor módon kimentem eléjük a lépcsőházba és ezt öntudatlanul is megakadályoztam. Nagy hiba volt, mert innentől kezdődött a hiszti. Sanyi nagyon nyűgös és sírós volt, úgyhogy hamar eldöntöttük nem próbálkozunk azzal, hogy a gyerekekkel asztalhoz üljünk, és kultúráltan megvacsorázzunk, hanem kezdjük rögtön az ajándékozással. Ez rendben is lett volna, de Jancsika meg nagyon éhes volt, és fogalma nem volt arról, hogy izgatott is lehetne az ajándékok miatt. Így aztán, mikor bementünk körülállni a fát, ő kezdett el ordítani. Mit volt mit tenni, leültettem a konyhába enni, és még azt is megengedtem neki, hogy azt egyen, amit akar, csak végre csünd legyen. Jancsika karácsonyi vacsorája: vitamin rizzsel.
Mi bementünk énekelni. Sanyi hirtelen csöndben maradt, és szép nyugodtan, már-már áhítattal az arcán hallgatta végig az éneklést. Mint kiderült, azt hitte, éneklés közben egyszer csak meg fognak jelenni az ajándékok a fa alatt, és azt várta. Így aztán csalódott volt, mikor éneklés után ki kellett menni a nagyszobába és megvárni, míg a Jézuska odateszi az ajándékokat. Lórántot apa kezelte, és együtt gitároztak, ő viszonylag nyugodt maradt.

Ajándékozás után Lóránt pótolta az elmulasztott hiszti lehetőséget. A várva várt főajándék (Lego űrállomás) felett mindkettőnek átsiklott a tekintete. Sanyinak megtetszett Lóránt ajándéka, Lórántnak meg Sanyi másik ajándéka, amiről Sanyi nem mondott le, mert neki is tetszett. Kis sírás után elővettem Lórántnak az elrejtett pótajándékok közül a kalózkampót és kalózkardot, így nála is helyreállt a béke, és le tudtunk ülni az asztalhoz. Addigra persze Jancsika befejezte a vitamint meg a rizst, és odajött az ölembe huncutkodni, úgyhogy megint együtt volt a család, gyerekeim könnyes szétkent arcára kiült a fáradt megnyugvás.

Jövőre mostmáraztántényleg máshogy lesz. Az óvodában ugyanis megtudtam, hogy a Jézuska a kisgyerekes családokhoz délután érkezik.

Karácsonyi ünnepi öltözetben a család. Jancsika a konyhában eszi a vitamint rizzsel, Lóránt mindenáron a fejére akarta tenni a csokornyakkendőt, Klári nagyi a csillagszórókat gyújtja éppen.

Karácsonyi vásárlások

Egy leleményes játékbolt elküldte nekünk postán a karácsonyi akciókat tartalmazó prospektust. Én, gyanútlan, leültem a fotelba, és megmutattam a gyerekeknek. Gondoltam, majd figyelem a reakciójukat, hogy mi tetszik nekik. Az egyik oldalon játékfegyverek voltak, amik szivacslabdákat lőnek ki. Ijesztően sokféle, és döbbenetesen jól megmintázták a legkegyetlenebb géppuskákat is.
Gyermekeim extázisba jöttek, innetől kezdve csak erről tudtak beszélni.
-De gyerekek, ilyet biztos nem kaptok. Ezek undorító gyilkos fegyverek! Annyi más értelmes és jópofa játék van, vagy mesekönyv...
És akkor elhangzott a 6 évestől az a mondat, amit korábban csak egy amerikai alkoholista családba tudtam volna elképzelni:
-Én gyilkos fegyvert akarok! Könyvet SOHA!
(Kérem az olvasót, ne botránkozzon nagyon meg, hiszen én adtam a gyerek szájába a szavakat.)

Sanyival boltba megyünk, és próbálom elmagyarázni neki, hogy miért nem veszek neki üdítőt. Drága, nincs pénzem, stb.
Sanyi: Apának sincs már pénze.
Én: Uhhh ... tényleg?
Sanyi: Igen, mert mindet elköltötted.

Lóránt azon elmélkedik, meg tudnánk e venni egy igazi helikoptert.
- Az már iszonyat drága... Egész éjjel ott kell állni az automatánál, egész éjjel adja a pénzt. Olyan drága a helikopter.
- Dehát nem ad egész éjjel az automata pénzt, csak amennyi van benne a számlánkon.
- Miért? 
- Mert elfogy. Egyszer csak azt mondja, hogy nincs több.
- Igen, és akkor el kell menni egy hegedűshöz, és ha annak is elfogyott, egy másik hegedűshöz, és így tovább.
- Hegedűshöz??
- Igen. Annak a tokjában van pénz.

Valamiért nagyon dühös voltam a gyerekekre, dúltam-fúltam. Sanyi látta, hogy gőzölög a fejem, aggódva kérdezi:
- Most nem kapunk ajándékot?
- Hát tőlem nem....(megenyhülök)... de a Jézuskától igen.
Lóránt:
- Hagyjad csak Sanyi, úúúgyis elfelejti addig!