Testvérek

Sanyi és Lóránt nagyon szépen tudnak együtt játszani. Általában hajósat vagy autósat. Egy idő után persze elfajul a dolog, Lóránt szeretne azzal játszani, ami Sanyinál van.
-És mikol adod oda?
-SEMMIKOL!
Erre Lóránt elkezd üvölteni.
-Anyaaaa! Sanyi azt mondta, hogy semmikol nem adja odaaaaa!!!!
Lassan megtanulják, hogy ilyet nem szabad mondani. Ezúttal Sanyi kérdezi:
-És mikol adod oda?
-Később... után!
Ebből aztán komoly konfliktus is lehet. De mielőtt igazán verekedni kezdenének, eljátsszák a verekedést. Ezt úgy kell, hogy Sanyi hadonászik a kezével, és azt mondogatja: Üt, üt, üt!
Ha ez nem elég, akkor jön az igazi összecsapás. Lóránt megpróbálja megharapni Sanyit, Sanyi meg ellöki Lorcsit. Sírás, üvöltés.
Lóránt panaszkodik: Meg vagyok sélülve... melt bántottál!

Jancsika sem marad ki sokáig a testvériességből. Most már Lóránt is sokat szeretgeti, simogatja az arcát. Sanyi rázza Jancsika lábát, kezét, ráfekszik, a nyakát fogdossa. (Szeletem a nyakakat!) Jancsika meg csak néz csöndben a hatalmas szemeivel.
Egyszercsak valami koppanást hallok a földön. Sanyi szalad, fölszed egy golyót, amit ezek szerint ő dobott el. Szalad vissza, és hallom, hogy ezt motyogja magában:
-Jaj, hát nem sikelül eltalálnom Jaccsika fejét.

Sanyi bizony kisördög mostanában. Egyik délután, mikor már minden fenyítési módszer csődöt mondott, kimerülve könyörögtem neki.
-Sanyi, legyél már egy kicsit jó gyerek!
-Jó, de csak játékból!
Elfogadva.

Szinte egész februárban betegeskedtünk. A gyerekek születési sorrendben kapták el egymástól a vírusokat, aztán lassan minket is megtiszteltek velük. Így aztán Sanyi lemaradt a farsangról is. Nem bántam, mert nem nagyon akarta, hogy az óvodában bármi a megszokottól eltérően történjen. Tűzoltóautónak szeretett volna beöltözni. Nem tűzoltóbácsinak, hanem tűzoltóautónak. Marika nagyi csinált neki egy tűzoltóautó-szerelő jelmezt, amibe Sanyi gyorsan beleszeretett, mert tűzpiros poló tartozott hozzá.

Nem sokkal később a szülői értekezleten kiderült, hogy valami vízzel kapcsolatos jelmezbe kell öltözni. Nagyszerű, gondoltam Sanyi horgászbácsi lesz, úgyis azt játsszák otthon egész nap. De nem, Sanyi csak és kizárólag kígyó szeretett volna lenni. Hiába mondtam neki, hogy ez egy vallásos óvodában nem túl szerencsés választás. Kígyó, kígyó, kígyó. Nem sikló, nem gyíkó. KÍGYÓ.
Végül megbetegedett és nem ment farsangolni.

Menjünk a bilile!

Lóránt kezd szobatiszta lenni. Úgy kezdődött, hogy reggel, mikor leszedtem róla az éjjeli pisis pelenkát, és egy ideig nem adtam rá másikat, egyszercsak szólt, hogy pisilnie kell. Ha adtam neki nadrágot, abba gond nélkül belepisilt.
Aztán eljött az az idő is, mikor már a nadrágba sem pisilt bele. Agyon dícsértem, hogy milyen ügyes, és gondosan választottunk neki bugyit. Ő a labdásat akarta, de hát az Sanyié, így meg kellett ígérnem, hogy majd veszünk neki saját bugyikat. Ennek nagyon örült. Vettem Thomasos bugyikat, Lóránt nagyon boldog volt, fel-alá járkált benne a lakásban, és énekelte, hogy neki már bugyija van, és ráadásul Thomas-os. Érdekes, hogy hogy flancolt, Sanyit annak idején nem lehetett ilyesmivel motiválni.

A délelőtt folyamán gyakran megkérdezem, hogy ugye tudja mit kell csinálni, ha pisilni vagy kakilni kell? Boldogan kiabálja: Anya, anya, menjünk a bilile!
Ettől függetlenül, egyszer csak azt hallom, hogy morfondírozik magában: Nahát, most mit csináljak? Nem nagyon figyeltem oda, mondtam neki, hogy játsszon. Aztán észrevettem körülötte a tócsát a parkettán...
Olyan is volt, hogy nem szólt, hanem csak állt, nézett, és azt mondta: Elfelejtettem szólni. Most már nagyjából ügyesen szól mindig, de néha még most is megkérdezi játszás közben: Anya, most pelenka van rajtam?
Alváshoz, vagy utcán még pelenkát hord.

Nemrég írtam, hogy Lóránt vagy tündéri aranyos, vagy nagyon rosszcsont. Mostanában szerencsére inkább tündéri. Megint szeretgombóc.
Anya, te alanyos vagy. Imádlak. Balátok vagyunk.
vagy:
-Úgy szeletlek, mint a nyű!
-óó..nem mint a pinty? (régen ez volt a szava járása.)
-nem... mint egy hatalmas... nagy...CÁPA!

Azért szokott most is durcáskodni, de már nem olyan kitartó. Ha valami nem tetszik neki, pl nem olyan pohárba öntöm a teát, amire gondolt, fogja magát és elszalad. Még odadob egy Viszlát-ot! Vagy Csókolom! De van, hogy csak fordul egyet a szobában, és már jön is vissza, hogy jó lesz az a pohár is.