Lóránt kezd szobatiszta lenni. Úgy kezdődött, hogy reggel, mikor leszedtem róla az éjjeli pisis pelenkát, és egy ideig nem adtam rá másikat, egyszercsak szólt, hogy pisilnie kell. Ha adtam neki nadrágot, abba gond nélkül belepisilt.
Aztán eljött az az idő is, mikor már a nadrágba sem pisilt bele. Agyon dícsértem, hogy milyen ügyes, és gondosan választottunk neki bugyit. Ő a labdásat akarta, de hát az Sanyié, így meg kellett ígérnem, hogy majd veszünk neki saját bugyikat. Ennek nagyon örült. Vettem Thomasos bugyikat, Lóránt nagyon boldog volt, fel-alá járkált benne a lakásban, és énekelte, hogy neki már bugyija van, és ráadásul Thomas-os. Érdekes, hogy hogy flancolt, Sanyit annak idején nem lehetett ilyesmivel motiválni.
A délelőtt folyamán gyakran megkérdezem, hogy ugye tudja mit kell csinálni, ha pisilni vagy kakilni kell? Boldogan kiabálja: Anya, anya, menjünk a bilile!
Ettől függetlenül, egyszer csak azt hallom, hogy morfondírozik magában: Nahát, most mit csináljak? Nem nagyon figyeltem oda, mondtam neki, hogy játsszon. Aztán észrevettem körülötte a tócsát a parkettán...
Olyan is volt, hogy nem szólt, hanem csak állt, nézett, és azt mondta: Elfelejtettem szólni. Most már nagyjából ügyesen szól mindig, de néha még most is megkérdezi játszás közben: Anya, most pelenka van rajtam?
Alváshoz, vagy utcán még pelenkát hord.
Nemrég írtam, hogy Lóránt vagy tündéri aranyos, vagy nagyon rosszcsont. Mostanában szerencsére inkább tündéri. Megint szeretgombóc.
Anya, te alanyos vagy. Imádlak. Balátok vagyunk.
vagy:
-Úgy szeletlek, mint a nyű!
-óó..nem mint a pinty? (régen ez volt a szava járása.)
-nem... mint egy hatalmas... nagy...CÁPA!
Azért szokott most is durcáskodni, de már nem olyan kitartó. Ha valami nem tetszik neki, pl nem olyan pohárba öntöm a teát, amire gondolt, fogja magát és elszalad. Még odadob egy Viszlát-ot! Vagy Csókolom! De van, hogy csak fordul egyet a szobában, és már jön is vissza, hogy jó lesz az a pohár is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése