Jancsika óvónénije örömmel újságolta nekem, hogy Jancsika mondja a legszebben, leghangosabban, leglelkesebben az anyáknapi verset az oviban. Persze büszke voltam az én legkisebb kisfiamra, és mindenttudó (tapasztalt) mosollyal mondtam, hogy nagyon örülök, hát majd meglájuk... tudom, hogy az oviban gyakorlás nem ugyanaz, mint a nyilvános szereplés. Az anyáknapi ünnepségen kettesével köszöntik a gyerekek az anyukákat, nincs is bent ilyenkor más a kisszobában, csak az érintettek. Jancsika tündéri aranyosan ült az óvónéni ölében, és csak a fejét rázta, ahányszor megkérdezte az óvónéni, hogy van-e esetleg kedve segíteni a kislánynak verset mondani, és ha lehet még szorosabbra préselte a kis száját. Otthon aztán hallottam néhány foszlányt "édesanyám", "szívemből", stb.... de ahányszor odanéztem Jancsira, mérgesen rámmordult, hogy menjek el. :)
Lóránt és Sanyi már vasárnap felköszöntöttek. Először Lóránt mondta el a versét, amire Sanyi csak annyit mondott, hogy "Hát ebből semmit nem lehetett érteni", erre Lóránt rámozdult Sanyira, de még időben megállítottuk. Aztán Sanyi mondta el, Lóránt rávágta, hogy "Ebből semmit nem lehetett érteni", és akkor elkezdtek veszekedni, hogy kiéből mit lehetett érteni. Tündériek voltak.
Az oviban Lóránt megilletődve mondta a verset, egy kicsit csodálkoztam, hogy vajon miért, de ettől függetlenül csak gyönyörködtem benne. A tavalyi karácsonyi ünnepségen ugyanis ő volt a gyerekszínész-sztár, de most nem így alakult. Ünneplés végén aztán elmondta mi zökkentette ki:
-Anya, egy lánnyal kellett mondanom!!! A Sanyinak is lánnyal kellett? Miért kellett lánnyal?
Pedig nem irtózik a lányoktól, már mondta is, hogy xy-t veszi majd feleségül, mert az a kislány mindent megeszik rendesen.
Sanyi csodálatosan szerepelt. A legvagányabb bandavezérrel volt párban, és abszolút uralta a terepet. Bandavezér kisfiú végig csak követte Sanyit, és a nyomában motyogott valamit, míg az én kisfiam ékesszólóan szavalt, és gyönyörű tiszta csengő hangon énekelt. (Azért nem kis elvárás, melyik felnőtt énekelne gond nélkül 5-6 ember előtt?) Az óvónéni odajött hozzánk az ünnepség után, meghatottan nyomott egy nagy puszit Sanyi fejére, és azt mondta: Megérett. Istenem, mennyi minden volt ebben az egy szóban az elmúlt egy évből!
