Kerti kártevők

Ez a kép még májusban készült, de akkor nem mertem nyilvánosságra hozni. Most, hogy letelt az elévülési idő, íme. Sanyi Klárinagyi veteményesében is kipróbálta a biciklit. Nagy kárt azért nem tett benne, mert jelenleg a veteményes helyén egy őserdő van, és Sanyi haja is jól megnőtt már.

Most viszont, hogy megjelentek a gyümölcsök, mindkét gyerek tud kárt okozni. Előszeretettel tépkedik az éretleneket is. Néhány éves barackfánkon mostanra már 7 db barack lenne, de Lóránt sajnos még zöld állapotban megritkította a termést. Sanyi is leszedi a szilvafáról a zöld szilvát, tartja a kezében, majd ordítva közli, hogy "Nem szabad leszedni! Nem lehet visszatenni!". A szilvafáról letépett levelet pedig úgy adja oda nekem, hogy közben azt mondja: "Sóska!"

Marikanagyinál is történhetett egy s más, ugyanis miután visszajött a 4 napos látogatásról, egyszercsak azt hallom: "Óóóó a petlezselyem! elment az esze?" Aztán nagyi elmesélte, hogy Sanyi meglátta a kaktuszokat, és azt mondta: "kukac!", majd rámutatott a bimbózó virágokra, és így szólt: "főzelék!"

Lóránt nagyon sokat fejlődött az utóbbi két hónapban. Okos, értelmes lett, a kis motorjával is halad, közben nagyokat nevet - és ő is imádja kiszedni a jelölő táblácskákat.

Eksztázis a Balatonon

Sanyi tavaly nem szerette a Balatont, így kíváncsian vártam, mi lesz idén. A Dunában nagyon élvezte a fürdést, de hát ott nem ment be, csak legfeljebb derékig, utána már: "Inkább kitolat Saji abból a vízből".

De idén a Balaton néha olyan meleg volt (30fok), hogy mi felnőttek is inkább a levegőn száradtunk, mert a víz egyáltalán nem jelentett enyhülést. Sanyi és Lóránt viszont imádták. Lóránt rengeteget kacarászott és pancsolt. Sanyi ki-be rohangált, nyakig érő vízben ugrándozott, kergetőztek Márianagyival, dobálást kért, halacskázott, fröcskölt. Sőt, olyannyira feloldódott, hogy idegen gyerekekkel is játszani szeretett volna. Egy rózsaszín fürdőruhás, jóval idősebb szőke kislánnyal kergetőzni kezdett, (megkapom a kisfiút=elkapom) de sajnos a kislány nem nagyon vett tudomást a játékról. Aztán egy kisfiúnak akart homokot adni, de az nem fogadta el, mert vízből akart építkezni, igaz, később a vizet sem fogadta el. Aztán volt egy idősebb kisfiú, aki hajlandó volt kergetőzni Sanyival, de búvárszemüvegben a víz felszínén, és sajnos Sanyinak ez nem tetszett.
Fürdés közben természetesen végig ment a karattyolás. Egy bácsi elordította magát, hogy Bálint, gyere ide! Innentől kezdve Sanyi is ezt ordítozta, még itthon is.

Két napig "rossz idő" is volt, a változatosság kedvéért elmentünk egy majorba, ahol különböző háziállatok szobrai voltak kitéve a gyerekeknek. Sanyi ezt meglátta, és követelőzni kezdett: "Megnézzük a tigrist!" Így aztán másnap elmentünk a veszprémi állatkertbe is, hogy átismételjük az állatokat.
A majort imádta Sanyi, voltak itt traktorok, kocsik is, de azért az állatok között is eleget szaladgált és ordítozott folyamatosan. Az állatkertben már fáradtabb volt, az aranyhalak érdekelték, amiket csak dísznek tettek ki, és folyamatosan traktort keresett. Az állatsimogatóban láttam egy kis mosolyt az arcán, illetve a teknősbéka mellől is nehéz volt elráncigálni, de az a gyanúm, hogy nem a teknős miatt, mert az 10 percig meg sem mozdult, hanem a kerítést rágta Sanyi titokban. Lóránt ezt jobban élvezte, ő az állatsimogatóban inkább verte a kecskéket, és onnantól kezdve mindenhova be akart menni egy kis paskolásra.

Voltunk még Balatonedericsen az Afrika múzeumban is, itt volt egy hatalmas zsiráf alakú légvár, amin gyerekek szoktak ugrándozni. Sanyi végig a citlomsága zsiláfhoz akart menni, hogy nézze. A végén leültettem előtte, ő meg nézte. Senki nem ugrált bent, de Sanyi csak nézte.

Sanyi karattyol

Be nem áll a szája. De tényleg nem. Magában, magának is folyamatosan beszél vagy énekel, nagyon aranyos. :) Vannak kedvenc idézetei mesékből, mondókákból, dalokból, vagy megismétli, amit éppen hall a környezetében. Nagyon vicces, mikor az ühüm-öt is megismétli.

Néhány szó, amit még mindig a saját nyelvén mond:
teleautó - teherautó, bár néha már úgy mondja, hogy teleautótehelautó.
bikiki - ezt időközben már mondja jól is, csak túl sokat vártam a bejegyzéssel.
jokákedili - nokedli, imádja.
sohaha - soha. Ezt valószínű azért mondja így duplázva, mert a si-hu-hu-hu-t veszi alapul, amit a gőzmozdony mond.
facciakulcs - franciakulcs :)
Az ő-vel és az ű-vel még vannak gondok, így aztán gyakran hallom: Nem kó, hanem kó.

Ragozás: Egyre gyakrabban ragoz helyesen. Pl, add ide a kezedet-re nem az a válasz, hogy egyszerűen megismétlim hogy kezedet, hanem néha már jól mondja, hogy "kezemet". De a sláger még mindig: Anya fölvesz téged. Pedig ezt biztos, hogy nem így szoktam mondani neki. A kedvenceim pedig: odamegyem anyához, fölülöm a székre, ebédelem.

...És amit továbbra sem tudunk:
- Ki az a Fatija bácsi?? Egy időben sokat emlegette. Tegnap Apa rákérdezett, hogy ki az, és annyit árult el róla, hogy kék házban lakik.
- Mi az a melasz? Mármint, Sanyi vajon mit ért alatta? Annyi biztos, hogy valami ennivaló, mert úgy szokta mondani, hogy "eszik melaszt", de az is biztos, hogy igazi melaszt nem ettünk.
- iscsá???? Ezt már nem is fogjuk megtudni, mert jó ideje nem mondja.
- Kendekikopp. Ezt viszont tegnap megfejtettem! A Bob mester kezdődalában ezt a részt elég nehezen lehet érteni, szerintem "Gyertek, hipp-hopp", Apa szerint "Gyertek, és most", Sanyi szerint Kendekikopp.
- Elment a kék busszal. Ez a látszattal ellentétben azt jelenti, hogy Sanyi valamit nagyon nagyon nem szeretne. Pl, gyere Sanyi menjünk kezet mosni - ra az a válasz, hogy nem, nem, aztán egyszercsak Elment a kék busszal. Ugyanez akkor is, ha nincs kedve megkóstolni valamit, vagy WC-re ülni, vagy hazamenni, vagy bármi. Nem tudom miért, de ő ezt úgy használja, mint egy szólást, pl spongyát rá, vagy ilyesmi. Már szólása is van az én kisfiamnak!!!

Egyéni gondolatai:
-Egyszercsak hallom, hogy ezt motyogja a hátsó ülésen: Kutyatej...kutya otthagyta a..tejt.... Nem értettem, mi ez, de aztán folytatta: Kutyakaki...kutya otthagyta a kakit.
- Irtó aranyos, mikor megfogja Lóránt lábát, a talpát saját füléhez nyomja, és azt mondja: Halló, kivel beszélsz? Ezt biztos, hogy nem leutánozta, hanem ő maga jött rá, hogy Öcsi lábával is lehet telefonálni. Egyébként sokáig nem értettem, hogy miért úgy játszik a telefonommal, hogy kinyitja, és azt mondja bele: "Szia Bogááár!" Aztán rájöttem, hogy azért, mert a háttérképen egy katicabogár van.
- Az "enyém" helyett a pszichológiakönyveknek megfelelően azt mondja, hogy "tiem", illetve amikor azt akarja mondani, hogy "engem", de önmagára gondol, arra meg azt, hogy "enged". Itt pont fordított a logika, de aranyos. (Pl: Hogy hívnak engem? Anya! - vágja rá, majd ő kérdezi meg, hogy "hogy hívnak enged? Sanyi!" - de lehet, hogy valamit félreértettem, nem egyszerű. :))
- magától képez szavakat, pl: menjünk be az aludóba, söprűzöm, kicsire emelem a söprűt, órázik, a tigris elernyődött (elfújta a szél, míg az ernyőbe kapaszkodott.)
- Mikor megjöttem a fodrásztól tüsire nyírt fejjel (kánikula volt, nem bírtam tovább), elmosolyodott - bár ezt utólag letagadta (Nem mosolygott!!!) - és miután többször is elmondtam neki, hogy Anya volt fodrásznál, nézd nincs hajam, levágta a hajam a fodrász, azt mondta: "Levágta anya fejét a forgács".
- Mindennek mondja a színét is. Az emberek olyan színűek, amilyen ruha épp rajtuk van. (Pilos Tibolbácsi, Zöld Attila biciklizik) Egy-két szokatlan szókapcsolat: cit-lomsága bor, sötétbalna leggeli (kakaós gabonapehely), citlomsága sárgarépa

Lóránt 1 éves

Lóránt 1 éves lett, és az első, ami eszembe jut, hogy nagyon jó evő. Mindent megeszik. Ma reggel például mindkét gyerek hozta a formáját: Sanyi egy hatalmas tepsi meggyes sütiből lakmározott, Lóránt pedig a tegnapi csilisbabból, ami kivételesen pirospaprikás volt, nem csilis. Néha megpróbálom Lóránt falánkságát kihasználni, és, ha Sanyi nem hajlandó valamit megenni, akkor nagy pátosszal odafordulok Lóránthoz, és azt mondom, jól van, akkor Lóránt eszi meg. És amíg Lóránt szájában eltűnik a falat, Sanyi eldönti, hogy válogatós vagy féltékeny legyen. Néha bejön, és Sanyi is elkezd enni.

Továbbá akaratos. Akárcsak Sanyi annak idején. Ha valami nem úgy történik, ahogy elképzelte, nagggyon tud visítani. Például fürdés közben egy pohárból öntöttem ki neki vizet, mert imád ő is locsolni. Csodálattal nézte. Aztán elvette a poharat, hogy ő is szeretné ezt a mutatványt megismételni, de azt még nem tudta, hogy előtte kell bele vizet tenni. Így aztán csak fogta a poharat, és nem jött semmi. Ezen nagyon bedühödött, és egyre jobban erőlködött, szorította a poharat és morgott, de csak nem jött víz. :) Aztán, ahogy látta, hogy nevetek, ő is nevetett. Sanyival nagyon jókat tudnak így nevetgélni, hogy az egyik elkezdi, a másik meg kedvet kap. Lóránt nevetése még olyan ééédes kis kuncogás, nem rosszcsont hahotázás. :)

Lóránt szeret tapsolni is, integetni különösen. Táncol a zenére. Azt már írtam, hogy Sanyival ellentétben szereti a plüss állatokat (Sanyi ma is autókkal alszik), és szintén a bátyjával ellentétben labdázni is szeret. Jól tud már labdát dobni, és kavicsokat dobálni a Dunába.
És bizony okos is. Rámutat dolgokra, és megkérdezi, hogy ü? Vagyis, hogy mi az. Leginkább a lámpát kérdezi meg, érdekes ezt Sanyi is elsők között tanulta meg, de egyik alkalommal rámutatott a bilire.
-Ü?
-Bili.
-ÜÜÜÜ!? - Lóránt nem volt elégedett a válasszal, közelebb ment, és rámutatott a bilin lévő kacsára. Nekem meg leesett az állam. Ezek szerint már megértette a bilit, és tudta, hogy nem erre volt kíváncsi.
Egy másik eset: Lóránt odajött hozzám, az ölembe ült, én meg megkérdeztem tőle, hogy hol van a Lórántmaci? Már egy ideje nem játszottunk vele, de ő emlékezett rá, hogy melyik széken volt, odament érte, és odahozta nekem. Néha megdöbbenek azon, hogy már mennyi mindent ért.

Még mindig meglehetősen vastag a teste. (11kiló) Sanyi nagyon szívesen megmarkolja Lóránt combját, és mondja, hogy ez a husikája. A strandon azt mondták Lórántot látva, hogy bárcsak ilyen lábakon állna az ország. Ennek ellenére még fejnehéz, sokat elesik. Különösen, ha valahonnan lefelé mászik. Azt már megtanulta - egy-két fájdalmas esés után - hogy lépcsőn nem indul el lefelé, vagy csak kapaszkodva. De inkább megáll és segítséget kér. A gond az, hogy ha látja, hogy közeledem, boldogan elindul felém, mintha már ott is lennék, és puff.

Még ez jutott eszembe, hogy altatásnál az orrom markolássza, vagy a torkom szurkálja. Esetleg a számba teszi a kezét. Dünnyög magának altatáskor, tulajdonképpen magát altatja el. Egyszer nagyon nehezen ment az elalvás, Lóránt fölült az ágyban, és elkezdett térdelve rugózni és dünnyögni. Megértettem, föl kellett venni, és elringatni ezt a kis finombabát.
És van egy kis szőke tincse a vörösesbarna hajzatában.