Lóránt 1 éves

Lóránt 1 éves lett, és az első, ami eszembe jut, hogy nagyon jó evő. Mindent megeszik. Ma reggel például mindkét gyerek hozta a formáját: Sanyi egy hatalmas tepsi meggyes sütiből lakmározott, Lóránt pedig a tegnapi csilisbabból, ami kivételesen pirospaprikás volt, nem csilis. Néha megpróbálom Lóránt falánkságát kihasználni, és, ha Sanyi nem hajlandó valamit megenni, akkor nagy pátosszal odafordulok Lóránthoz, és azt mondom, jól van, akkor Lóránt eszi meg. És amíg Lóránt szájában eltűnik a falat, Sanyi eldönti, hogy válogatós vagy féltékeny legyen. Néha bejön, és Sanyi is elkezd enni.

Továbbá akaratos. Akárcsak Sanyi annak idején. Ha valami nem úgy történik, ahogy elképzelte, nagggyon tud visítani. Például fürdés közben egy pohárból öntöttem ki neki vizet, mert imád ő is locsolni. Csodálattal nézte. Aztán elvette a poharat, hogy ő is szeretné ezt a mutatványt megismételni, de azt még nem tudta, hogy előtte kell bele vizet tenni. Így aztán csak fogta a poharat, és nem jött semmi. Ezen nagyon bedühödött, és egyre jobban erőlködött, szorította a poharat és morgott, de csak nem jött víz. :) Aztán, ahogy látta, hogy nevetek, ő is nevetett. Sanyival nagyon jókat tudnak így nevetgélni, hogy az egyik elkezdi, a másik meg kedvet kap. Lóránt nevetése még olyan ééédes kis kuncogás, nem rosszcsont hahotázás. :)

Lóránt szeret tapsolni is, integetni különösen. Táncol a zenére. Azt már írtam, hogy Sanyival ellentétben szereti a plüss állatokat (Sanyi ma is autókkal alszik), és szintén a bátyjával ellentétben labdázni is szeret. Jól tud már labdát dobni, és kavicsokat dobálni a Dunába.
És bizony okos is. Rámutat dolgokra, és megkérdezi, hogy ü? Vagyis, hogy mi az. Leginkább a lámpát kérdezi meg, érdekes ezt Sanyi is elsők között tanulta meg, de egyik alkalommal rámutatott a bilire.
-Ü?
-Bili.
-ÜÜÜÜ!? - Lóránt nem volt elégedett a válasszal, közelebb ment, és rámutatott a bilin lévő kacsára. Nekem meg leesett az állam. Ezek szerint már megértette a bilit, és tudta, hogy nem erre volt kíváncsi.
Egy másik eset: Lóránt odajött hozzám, az ölembe ült, én meg megkérdeztem tőle, hogy hol van a Lórántmaci? Már egy ideje nem játszottunk vele, de ő emlékezett rá, hogy melyik széken volt, odament érte, és odahozta nekem. Néha megdöbbenek azon, hogy már mennyi mindent ért.

Még mindig meglehetősen vastag a teste. (11kiló) Sanyi nagyon szívesen megmarkolja Lóránt combját, és mondja, hogy ez a husikája. A strandon azt mondták Lórántot látva, hogy bárcsak ilyen lábakon állna az ország. Ennek ellenére még fejnehéz, sokat elesik. Különösen, ha valahonnan lefelé mászik. Azt már megtanulta - egy-két fájdalmas esés után - hogy lépcsőn nem indul el lefelé, vagy csak kapaszkodva. De inkább megáll és segítséget kér. A gond az, hogy ha látja, hogy közeledem, boldogan elindul felém, mintha már ott is lennék, és puff.

Még ez jutott eszembe, hogy altatásnál az orrom markolássza, vagy a torkom szurkálja. Esetleg a számba teszi a kezét. Dünnyög magának altatáskor, tulajdonképpen magát altatja el. Egyszer nagyon nehezen ment az elalvás, Lóránt fölült az ágyban, és elkezdett térdelve rugózni és dünnyögni. Megértettem, föl kellett venni, és elringatni ezt a kis finombabát.
És van egy kis szőke tincse a vörösesbarna hajzatában.