Sanyi tavaly nem szerette a Balatont, így kíváncsian vártam, mi lesz idén. A Dunában nagyon élvezte a fürdést, de hát ott nem ment be, csak legfeljebb derékig, utána már: "Inkább kitolat Saji abból a vízből".
De idén a Balaton néha olyan meleg volt (30fok), hogy mi felnőttek is inkább a levegőn száradtunk, mert a víz egyáltalán nem jelentett enyhülést. Sanyi és Lóránt viszont imádták. Lóránt rengeteget kacarászott és pancsolt. Sanyi ki-be rohangált, nyakig érő vízben ugrándozott, kergetőztek Márianagyival, dobálást kért, halacskázott, fröcskölt. Sőt, olyannyira feloldódott, hogy idegen gyerekekkel is játszani szeretett volna. 
Egy rózsaszín fürdőruhás, jóval idősebb szőke kislánnyal kergetőzni kezdett, (megkapom a kisfiút=elkapom) de sajnos a kislány nem nagyon vett tudomást a játékról. Aztán egy kisfiúnak akart homokot adni, de az nem fogadta el, mert vízből akart építkezni, igaz, később
a vizet sem fogadta el. Aztán volt egy idősebb kisfiú, aki hajlandó volt kergetőzni Sanyival, de búvárszemüvegben a víz felszínén, és sajnos Sanyinak ez nem tetszett.
Fürdés közben természetesen végig ment a karattyolás. Egy bácsi elordította magát, hogy Bálint, gyere ide! Innentől kezdve Sanyi is ezt ordítozta, még itthon is.
Két napig "rossz idő" is volt, a változatosság kedvéért elmentünk egy majorba, ahol különböző háziállatok szobrai voltak kitéve a gyerekeknek. Sanyi ezt meglátta, és követelőzni kezdett: "Megnézzük a tigrist!" Így aztán másnap elmentünk a veszprémi állatkertbe is, hogy átismételjük az állatokat.
A majort imádta Sanyi, voltak itt traktorok, kocsik is, de azért az állatok között is eleget szaladgált és ordítozott folyamatosan. Az állatkertben már fáradtabb volt, az aranyhalak érdekelték, amiket csak dísznek tettek ki, és folyamatosan traktort keresett.
Az állatsimogatóban láttam egy kis mosolyt az arcán, illetve a teknősbéka mellől is nehéz volt elráncigálni, de az a gyanúm, hogy nem a teknős miatt, mert az 10 percig meg sem mozdult, hanem a kerítést rágta Sanyi titokban. Lóránt ezt jobban élvezte, ő az állatsimogatóban inkább verte a kecskéket, és onnantól kezdve mindenhova be akart menni egy kis paskolásra.
Egy rózsaszín fürdőruhás, jóval idősebb szőke kislánnyal kergetőzni kezdett, (megkapom a kisfiút=elkapom) de sajnos a kislány nem nagyon vett tudomást a játékról. Aztán egy kisfiúnak akart homokot adni, de az nem fogadta el, mert vízből akart építkezni, igaz, később
a vizet sem fogadta el. Aztán volt egy idősebb kisfiú, aki hajlandó volt kergetőzni Sanyival, de búvárszemüvegben a víz felszínén, és sajnos Sanyinak ez nem tetszett.Fürdés közben természetesen végig ment a karattyolás. Egy bácsi elordította magát, hogy Bálint, gyere ide! Innentől kezdve Sanyi is ezt ordítozta, még itthon is.
Két napig "rossz idő" is volt, a változatosság kedvéért elmentünk egy majorba, ahol különböző háziállatok szobrai voltak kitéve a gyerekeknek. Sanyi ezt meglátta, és követelőzni kezdett: "Megnézzük a tigrist!" Így aztán másnap elmentünk a veszprémi állatkertbe is, hogy átismételjük az állatokat.
A majort imádta Sanyi, voltak itt traktorok, kocsik is, de azért az állatok között is eleget szaladgált és ordítozott folyamatosan. Az állatkertben már fáradtabb volt, az aranyhalak érdekelték, amiket csak dísznek tettek ki, és folyamatosan traktort keresett.
Az állatsimogatóban láttam egy kis mosolyt az arcán, illetve a teknősbéka mellől is nehéz volt elráncigálni, de az a gyanúm, hogy nem a teknős miatt, mert az 10 percig meg sem mozdult, hanem a kerítést rágta Sanyi titokban. Lóránt ezt jobban élvezte, ő az állatsimogatóban inkább verte a kecskéket, és onnantól kezdve mindenhova be akart menni egy kis paskolásra.Voltunk még Balatonedericsen az Afrika múzeumban is, itt volt egy hatalmas zsiráf alakú légvár, amin gyerekek szoktak ugrándozni. Sanyi végig a citlomsága zsiláfhoz akart menni, hogy nézze. A végén leültettem előtte, ő meg nézte. Senki nem ugrált bent, de Sanyi csak nézte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése