Sanyi 2 éves - bővített változat

A teste: Húsos, jó illatú, zabálnivaló. Kb 13 kiló, bár itt van némi bizonytalanság, ugyanis a védőnéninél nem hajlandó mérlegre állni, így nagy nehezen 11 kilót mért, ami még neki is gyanús volt, ugyanis 4 hónappal azelőtt meg 14-et. A 13 kilót az itthoni vacak mérlegen mértük.
A haját nem engedi levágni, így azt gondoltam, minden nap vágok egy tincset, és majd hozzászokik. Ebből az lett, hogy most meglehetősen hülyén néz ki a sérója, mondhatni egy szalmakazal, én viszont felhagytam a próbálkozással.

A lelke: Nem tudom azt írni, hogy boldog kiegyensúlyozott, persze lehet, hogy az. Csak hát, ez a rengeteg hiszti! Ha valami nem tetszik neki, ordít, vagy, ha az utcán vagyunk, egyszerűen leül, vagy lefekszik a földre. Karácsony után még a szepara-para második felvonását is felidéztük egy kicsit, ez hál’ Istennek, már múlóban van. (Heves zokogás, ha anyától el kellett válni.)

Alvás: Egy ideje már újra szépen alszik az ágyában, csak néha jön át hozzánk. (Talán mégis boldog, kiegyensúlyozott…) Ha éjjel nem jött át, reggel jön és odabújik hozzánk. Ilyenkor néha még visszaalszik. Ha közöttünk ébred, összehasonlíthatatlanul boldogabb, fülig ér a szája, osztogatja a puszikat, kapcsolgatja a lámpákat, rámászik mindenkire, játszik, mutogat, stb.
Egyik este, még altatás előtt, Sanyival hancúroztunk a nagyágyon. Sanyi egyszer csak fogta magát, és elment a szobájába lefeküdni. Aztán visszajött, mert a takarója nálunk maradt, és magával vitte a takarót is. :)
A délutáni alvás azonban egy kínszenvedés. Igyekszem úgy intézni, hogy valaki itt legyen, vagy a szomszéd nénihez átvihessem Lórántot, amíg Sanyi elalszik – rendszerint ¾-órás műsor. De van, hogy nem alszik el. Érdekes, hogy ha alszik, gyakran 3 órát is alszik egyhuzamban, de ha nem, akkor is simán kibírja este 9ig. Eddig egyetlenegyszer sikerült Sanyit úgy elaltatni, hogy Lóránt közben csöndben játszott a mobilommal.

.

Evés: Válogatós lett, de ugyanakkor mindenbe szívesen belekóstol, amit más eszik. A joghurtot már egész jól meg tudja enni egyedül is. A tésztaféléket inkább szereti, a húsokat inkább nem.

Szeret önállóan kanalazni. A kekszet is ráteszi a kanálra, és úgy próbálja megenni. Egy ideig rajongott a tojásért, nem volt úgy reggel, hogy ne főztünk volna neki egy tojást, sőt már korlátozni kellett a napi mennyiséget. A főtt tojásból a fehérjét ette meg, a tükörtojásból a sárgáját, kenyeret mártogatva bele. Ma már csak inkább szétvágni szereti.

Mióta látta, hogy Lórántot etetem, gyakran kezembe adja a kanalat, és kéri, hogy őt is etessem. De van, hogy átveszi, és ő etet engem. Hihetetlen pontosan leutánzott: számba egy falat, utána kapargatja a szám környékét (ahogy én szoktam nála a mellékenődött részeket összegyűjteni), majd újra belenyomja a számba a kanalat.

.

Játék: Sanyi szépen játszik egyedül. Szeret tornyokat építeni és szétszedni, különböző formákat a megfelelő lyukakba dugdosni, bármit bárhová betenni, autót gurítani, játék ételeket csámcsogva enni, fejjel-lefelé lógni, hintázni, motorozni, hajszárítóval az ajtót ütögetni, kalapáccsal a földet, dunyhába belehuppanni.

Gyakran hozza a mesekönyvét, beül az ölembe, és kérdez. Lefekvés előtt rendszeresen mesélünk neki, ezért aztán plüssmacik helyett a mesekönyvet szorongatja, vagy teszi a feje alá elalváskor.

Gyakran azt játssza, hogy eldug valamit a háta mögé, aztán nagy nevetés közepette megmutatja. Egyszer, hogy biztos legyen benne, nem jövünk rá, hol van az a játék, megfordult, és elszaladt, de közben a háta mögött maradt az eldugott játék, így nagy okosan rájöttem.

Néhány napja az a mániája, hogy a játék síneket bedugdossa a szőnyeg alá, majd a kidomborodó szőnyeget tapossa. Egyik alkalommal föl-alá rohangálás közben megbotlott ezen a kis halmon, és jó nagyot esett. Próbáltam neki elmagyarázni, hogy ezért most csak önmagát okolhatja, stb, de nem ért rá, sok dolga volt még.

Másik fő szórakozása, hogy föláll az ablakpárkányra - felnőtt segítségével - és nézi az utcát. Különösen a garázsajtó nyílását és csukódását kísérő lámpa villogását szereti, de minden egyes autóra, buszra, villamosra felhívja az ember figyelmét.

Mindenkivel szeret kukucsot játszani. Ezt még hiszti közben is. Legutóbb állt a lépcsőházban (még állt, nem feküdt), és sírt, hogy értsük, ő nem jön fel. Elbújtam a fal mögé, majd kiugrottam, hogy szia, aztán vissza. Láttam, hogy a nagy durcában is elmosolyodik.

Szeret rajzfilmet nézni. Kedvence a kisvakond (és az óra, telefon, gramofon, festés, nyalóka). Próbáltunk áttérni olyan mesére, ahol magyarul beszélnek, állítólag az jobban hat a beszédfejlődésre, de nem lehet. Kisvakond marad.

Séták alkalmával eleinte jól megvolt a testvérfellépőn ücsörögve, de sajnos hamar ráunt. Egy darabig még sikerült úgy közlekedni, hogy Sanyi a fellépőn áll, és kurjongat, mint a római kocsihajtók, de folyton be akart mászni öcsihez. Most már inkább kismotoron jön mellettünk.

.

Beszéd: Erről szerintem még rengeteget fogok írni, úgyhogy most csak annyit, hogy Sanyi lelkesen utánozza a szavainkat, de egyelőre csak az első szótagokra figyel.

.

Okosságok: Sanyi rengeteget utánoz minket. Mobilt a füléhez teszi, vagy Lóránt füléhez, kéziseprűvel söpörni próbál, porszívózik, kulcsot próbálja a kulcslyukba tenni, szemetet kidobja a szemetesbe (ezt akár kérés nélkül, mikor pl egy használt pelenkacsomag a fürdőszobában maradt, Sanyi meglátta, és rohant vele a szemeteshez), mosógépet, CD lejátszót próbálja elindítani, CD lemezt ki-betenni (akár a nyomtatóba), húzza a bevásárlókocsit, és persze imád locsolni. Sőt egyszer már tejet is megpróbált fejni a hasából. Azon azért egy kicsit ledöbbentem, mikor elindította a laptopot. Vagy amikor betett egy csomag diót a mikróba 2 percre... és és és...

.

Fürdés: Fürdéskor a nagykádban nem ül le, állva játszik. Ezért inkább visszatettük a kicsibe. Locsol és dobál, megmutatja, hogy rugdos Lóránt, fröcsköl. Gyakran próbál a vízből inni, illetve itatja a kis állatkákat. Szereti a szappanbuborékokat. Utálja a hajmosást, a hajvágást már említettem. Szereti beszappanozni a hasát, akkor is, ha van rajta ruha.

.

Végül, de nem utolsósorban: Öcsi és játszótársak

Szereti Lórántot ölelgetni, ilyenkor követeli, hogy emeljük fel neki, hogy átölelhesse. Jobb, ha megtesszük, különben ő próbálja meg. Szereti Lórántot hintáztatni, néha igyekszik kiborítani a hordozóból. Majd ő mászik be, és hintáztatja magát. Azt nem szereti, ha Lórántot szoptatom, olyankor el akar vinni onnan.
Idegen gyerekeket rövid ismerkedés után (akkor már ugye nem idegen) átölel és megpuszil.

.

Most már lelövöm magam, mert senki nem bírja végigolvasni a bejegyzést. Egy évben egyszer lesz csak ilyen hosszú. (gyerekenként)

Fürdés

(Látszik, hogy levizsgáztam, folyamatosan itt ficánkolok a blogon. :)

Még nem beszél úgy?

Mit is várok én egyáltalán, mi az az úgy? Az volt az elképzelésem, hogy akkor beszél a gyerek, amikor
- azért mond valamit, hogy közöljön valamit (pl kér valamit, nem jó valami, stb.)
- azért mond valamit, hogy válaszoljon egy kérdésre (pl mutattam neki András fényképét, és kérdeztem, hogy ki ez? Csak hallgatott. Ha azt kérdezem, hol van apa, azonnal megmutatja. Erről jut eszembe, kb 1 hónapja egy fényképet mutattam az én családomról, és kérdeztem, hogy hol van anya, erre Sanyi rámutatott a húgomra.)
- magától mond egy szót, nem csak ismétli a hallottakat.
Sanyi pedig az esetek nagy részében - kb tegnapelőttig, úgyhogy előbb kellett volna írnom a bejegyzést - saját szórakozására beszél, utánozza a szavakat, játszik velük, énekli őket.
András szerint, ha őrá ütött, akkor ez így is fog maradni. :)

Nos, örömmel jelentem, hogy nem egészen őrá ütött, ugyanis az utóbbi két napban megszaporodtak azok az esetek, amikor Sanyi értelmesen válaszol, kérdez, közöl...
A második mondata, ma reggeli apa hiányolás: "Apa...itt" (Szerintem varázsolni akart.)

Szavak, szavak...

Gondoltam, megvárom Sanyi 2 éves születésnapját az általános állapotfelmérő végett, de mégsem bírom ki. Sanyi az utóbbi néhány hétben nagyon sűrűn ismételgeti a tőlünk hallott szavakat, minden nap mond valami újat. Ugyan még mindig nem beszél úgy - de már megvan az első mondat, és már telefonon is beszélgettünk.

Történt ugyanis, hogy a Kisvakond és az óra c. mesefilm nagyon megtetszett Sanyinak. (Az óra a mesében egy kakukkosóra.) Sanyi a film alatt folyamatosan kakukkhangot hallatott (hu-hu). Aztán megmutattuk neki a saját (!) kakukkosóránkat, és, hogy ott is hogyan kakukkol a kakukk, és egyszer csak Sanyi is mondta, tökéletes kiejtéssel, mézédes babahangon, hogy "kakukk". Aztán volt, hogy ordítva, szótagolva: KA-KUUUU-kk, a végét meg suttogva. Ilyenkor rendszerint követelte is, hogy a házi kakukkot kapcsoljuk be, amire sokszor az volt a válasz, hogy a kakukk most alszik. És ebből lett a mondat: "Kakukk alszik."
És ez biztos, mert Sanyi napjában meglehetősen sokszor elmondja.

Sanyi imád telefonálni. Szerez valahonnan egy mobilt, megnyomja valamelyik gombot, felvillan a lezárt képernyő, és ilyenkor gyorsan a füléhez teszi. Volt már, hogy tényleg próbáltunk vele telefonon beszélni, de olyankor megilletődötten hallgat. Tegnap azonban beszélgettünk! Igaz én irányítottam a beszélgetést, úgy hogy a kedvenc szavait mondhassa, és bizony mondta is: ág, pumpa, hász (=ház).
(A kakukk ugyan az egyes számú kedvenc, de azt csak ő mondhatja, és csak akkor, amikor kedve van. Ha nem jó időben említem fel előtte, hogy kakukk, heves fejrázás, és makacs hallgatás a végeredmény, ezért úgy gondoltam, a kakukk nem telefontéma.)

Hamm hamm

Sanyi eleinte szabályszerűen játszotta a hamm-hammot. Játék gyümölcsöket, kenyeret, stb a szájához vett és hamm-hamm. Aztán az állatkáknak is odatette a szájához, és hamm-hamm. Hamar kibővült azonban az alkalmazások köre: párnát, könyvet tett a szájához hamm-hammni, majd odahajolt az ágy rácsához, és hamm-hamm, végül az én fejemet is belenyomta a párnába, hogy legyen hamm-hamm.

De tegnap, végre megint okosan játszottunk. Apa odamászott négykézláb Sanyihoz, és valami olyasmit mondott neki, hogy jön a Sárkány, és megeszi Sanyit. Erre Sanyi átkarolta apa nyakát, és hamm-hamm.

Lóránt viszont még nem érti ezt a játékot. Nem tudom, kiről írhattam, hogy eszegeti a sütőtökpürét, mert az a baba, aki itt lakik nálunk, nem nagyon díjazza, ha kanállal turkálok a szájában. Illetve, a turkálást még lehet, hogy szereti, végül is ő is mindent belerak, amit csak elér, de csak véletlenül nyel le valamit. Tárolni meg nem sokat tud a szájában, így a fölösleges falatokat kicsurgatja a nyakába. :)

Karácsonyi képek

Gyors beszámoló:

Lóránt még anyatejes, de az alábbi esemény emlékeztetett arra, hogy talán ideje lenne egyéb finomságokat is bevezetni. Arra ugyan nem gondoltam, hogy a naranccsal kezdjem... A sütőtökpürét mindenesetre már eszegeti.

Ajándékbontás:

Végre volt kivel hintázni

Sanyi álomkonyhája, ahol szabad a késsel játszani. Kb egy óráig, ennyi idő alatt ugyanis eltörte a vadiúj műanyag kést, brühühü...

(A gyerekeket az alkalomhozz illően öltöztette a másik Mama)