Mit is várok én egyáltalán, mi az az úgy? Az volt az elképzelésem, hogy akkor beszél a gyerek, amikor
- azért mond valamit, hogy közöljön valamit (pl kér valamit, nem jó valami, stb.)
- azért mond valamit, hogy válaszoljon egy kérdésre (pl mutattam neki András fényképét, és kérdeztem, hogy ki ez? Csak hallgatott. Ha azt kérdezem, hol van apa, azonnal megmutatja. Erről jut eszembe, kb 1 hónapja egy fényképet mutattam az én családomról, és kérdeztem, hogy hol van anya, erre Sanyi rámutatott a húgomra.)
- magától mond egy szót, nem csak ismétli a hallottakat.
Sanyi pedig az esetek nagy részében - kb tegnapelőttig, úgyhogy előbb kellett volna írnom a bejegyzést - saját szórakozására beszél, utánozza a szavakat, játszik velük, énekli őket.
András szerint, ha őrá ütött, akkor ez így is fog maradni. :)
Nos, örömmel jelentem, hogy nem egészen őrá ütött, ugyanis az utóbbi két napban megszaporodtak azok az esetek, amikor Sanyi értelmesen válaszol, kérdez, közöl...
A második mondata, ma reggeli apa hiányolás: "Apa...itt" (Szerintem varázsolni akart.)
Nohát, a mondatokat tekintve nem olyan nagyok az elvárásaim. :) Pedig a játszótéri szintén 2 éves Andris azt mondta "Anya bekapcsolta a fűtést". Na jó, lehet, hogy jelen időben mondta.
VálaszTörlésDe szintén 2 éves Dorka - aki annak idején Sanyi esésbe torkolló ölelése után azt mondta MÉG - két dalt is elénekelt a libikókán.
A mosolygási versenyt azonban egyértelműen Sanyi nyeri.
anya