2012. augusztus 24., péntek

Lóránt írni tanul

Sanyi érdeklődni kezdett a betűk iránt, néhányat már felismer. Van apabetű, anyabetű, családtagok, ismerősök betűi, de van egy horgászbottartó betű is (Y). Lóránt is megtanult már néhányat, így gyakran rajzol nekem feliratot.

Egyik reggel próbáltam összeírni, hogy mit kell vásárolni, Lorcsi kiveszi a kezemből a papírt:
-Nem, nem! Én írom rá!..... Keeeee.....nyér.. (húz egy csíkot).... csíkkal írtam rá.
A közértben, mikor a kenyeret vettük, még emlékeztetett is, hogy ő írta fel a papírra.
Eszembe jutott még a tej, szeretném leírni, de Lóránt közbeszól:
-Én írom fel! Milyen tejet vegyünk?
-öö..sima tejet... tehén tejet..
-Tehén tejet.... (csíkoz valamit) ... meg a borjútejet is felírtam.

Rajzol egy macskát (inkább egy zárt görbe).
-Ez egy cica betű... Ott a farkincája!.... csak én nem tudtam semmijét se rajzolni (fület, bajszot)....csak a fenekét.

Egyik reggel Lóránt nagyon hosszan dünnyög. Kb tíz percen keresztül betűzgette a szavakat, ami eszébe jutott a következőképpen:
-To betű, az a Thomas betű... Vö betű, az a vödör betű.... Cé betű, az a cédé betű.... Szé betű, az a szék betű... egyszercsak:  Ku betű, az a kulva betű....
(ühüm...villamoson hallottuk, ugyebár...)

-Mi van a pólódon, Sanyi?
-Felirat van rajta.
-És tudod mi van odaírva?
-Az, hogy .... legszebb ruha.

2012. augusztus 20., hétfő

Pancsoló kisfiú

"Imádok így vidáman labdázni.... Most megyek, élvezem a labdázást a vízben!"
Az idei nyár volt az első, amit végig a Dunánál töltöttünk, a telken. (Leszámítva azt a két borzalmas hetet Holvátolszágban.) Nyár vége felé nagyon alacsony volt a vízállás, olyannyira, hogy kb 20-30 métert be lehetett gyalogolni bokáig érő vízbe, aztán egyszer csak hopp, ott volt a hajóárok. A gyerekeknek ez nagyon ideális volt, mert ők úgysem mennek be 2-3 méternél tovább, addig meg teljesen nyugodtan lehetett játszani. Még a fölszintes Jancsikát is bátran elengedtem, hogy mászkáljon négykézláb. Élvezte is nagyon, és mohón fogyasztotta a kagylókat. Lóránt meg gyűjtötte az üvegszilánkokat és az ezüstös köveket (fehér kavicsokat), visszadobálta a partra vetett kétoldalas kagylókat.

Sanyi sajnos nem volt olyan felszabadult, sokat szorongott ezen a nyáron. Minden nap, szinte óránként kérdezett valamit a halálról, pl hogy odafent tudnak e járni az emerek, csukva van-e a szemük, hogyan lehet az égben reggelizni, stb... Találkoztunk Feri bácsival, Sanyi gond nélkül megkérdezte, hogy ugye Feri bácsi sokára fog meghalni. Volt, hogy sírva követelte, hogy meghalás után csak háromig kelljen számolni a feltámadásig.
Sokat eveztünk, a gyerekek kaptak saját gyerekevezőt, és egész ügyesen bánnak vele. Vicces volt, mikor Sanyi dícsérte Lórántot: Jól van, Lóránt, ügyesen evezel, megdícsérlek. vagy pedig: Lóránt ne csináld ezt, mert fékezed a hajót!
Sajnos nagyon sok a jetski és a motoros ezen a szakaszon, pedig elvileg itt tiltva van ez a fajta vízisport. Apa néha a gyerekek füle hallatára káromkodta el magát, mikor egy-két nemkívánt hullámot kaptunk. Így történt aztán, hogy mikor a partról nézegettük a hajókat, Lóránt egyszer csak felkiáltott: Nézd anya, ott egy kulva motolcsónak! Lorcsinak egyébként szokása lett, és ezzel egész nyáron az idegeimre ment, hogy ha jött egy uszály vagy kirándulóhajó - ami nem ritka, elkezdett ordítani: Anya, ott egy uszály, de annak milyen lászlója van? Addig ordította ezt, amíg nem válaszoltam. Ez azért volt bosszantó, mert sokszor akkor is ordított, ha nem voltam jelen. És addig, amíg oda nem rohantam, és nem válaszoltam. (A zászlót egyébként makacsságból mondja mindig lászlónak, nem hajlandó jól mondani. De tény, hogy nem szereti a z hangot, mert az "az"-t se nagyon mondja. Helyette pl: ilyen a élet.)
Lóránt szóalkotása még a csalánka. Ez egy növénynek a magja, ami beletapad az ember ruhájába, zoknijába, nehéz kiszedni, és egy picit szúr. Tele van vele a telek egész nyáron, így aztán a gyerekek nagyon hamar levesznek minden ruhát alsótestükről, mert a csalánkák miatt nem bírják viselni.

-Menjünk a Duna-partra!
-Most főzök Sanyi, majd utána.
-Neeem! Előbb menjünk le, és majd ebéd után főzöl!

2012. augusztus 17., péntek

Mindennek mértéke...

Sanyi definíciói:
-Olyan mély a víz, hogy leér a tenger fenekére.
-Ez annyira érdekes volt, mint a víz.. mint amilyen sok víz van a Dunában.
Másik alkalommal:
-Annyira vicces volt, mint amennyi levegő van ebben a világban.

-Anya, mérges vagy rám, hogy nem alszom?
-Háát...egy icipicit igen.
-Az nem baj. Olyan picit, hogy nem is érzem.

Sanyival kibékülítjük magunkat. Azt mondja nekem:
-Nem haragszom, nem kell büntibe menned. Nem kiabáltál olyan hangosan, mint amilyen a hangja, mikor lezuhan az ég a földre.
(Már értem, miért nem vesz komolyan...)

Sanyi:
-Anya, most sokára van nagyon?
-Nem, most pont most van.
Lóránt továbbkérdez:
-Anya, most nagyon van?


2012. augusztus 14., kedd

Kaka kultusz

Egy fél éve már biztos tart. Butakaka, Tejbekaka, Kakástej... és van tűzoltóautó is, ami kakával oltja a tüzet....számolásnál is egyszercsak jön a tízenkaka... és ez mind NAGYON vicces. Néha már okosan hozzáteszik, hogy csak gyereknek vicces.
A múltkor büntetésben voltak, és beküldtem őket a gyerekszobába, és mondtam, hogy nem szabad kijönni. Sanyi áll az ajtóban, és hangosan sír, Lorcsi rosszcsont megszólal:
- Sanyi, van egy ötletem! Bekakálok!
Ezen persze már Sanyi is elkezdett nevetni. Azóta Lóránt így próbálja felvidítani Sanyit, hogy azt mondja, bekakál.

Sanyi unatkozva fetreng a földön.
-Lóránt! Mondjál vicceset, én meg nevetek!
-A kakapudingnak...nincs más neve.
-De Lóránt! Ez nem annyira vicces, erre csak aranyos vagyok.

Lóránt mosolyogva megjelenik az ajtóban, és azt kérdezi:
-Na, ki találja meg, hogy hova pisiltem?

Sanyi a nyáron nem mindig a tanultak szerint pisilt. (bilibe, WC-be, fához) Horvátországban például a strandon, ahogy mentünk hazafelé, Sanyi menet közben hatalmas hullámokat csapott... Itthon is előfordult, hogy nem volt kedve otthagyni a homokozót, és csinált magának nedves homokot.
Egyik alkalommal lent voltunk a Dunaparton, látom, hogy Sanyi megint magának pisil, és kérdezem hangosan:
-Sanyi, hová szabad pisilni?
-Bilibe, meg a fához... meg a Dunába, ha nem látják az emberek!

2012. augusztus 10., péntek

A kis dühös

Dühös kisfiú, aki a gatyáját nem tudja felhúzni, de a legyeket partvissal kergeti.
A Jóisten egye meg!!! Te lódalázs!! Mióta kelülsz ide??