Pancsoló kisfiú

"Imádok így vidáman labdázni.... Most megyek, élvezem a labdázást a vízben!"

Az idei nyár volt az első, amit végig a Dunánál töltöttünk, a telken. (Leszámítva azt a két borzalmas hetet Holvátolszágban.) Nyár vége felé nagyon alacsony volt a vízállás, olyannyira, hogy kb 20-30 métert be lehetett gyalogolni bokáig érő vízbe, aztán egyszer csak hopp, ott volt a hajóárok. A gyerekeknek ez nagyon ideális volt, mert ők úgysem mennek be 2-3 méternél tovább, addig meg teljesen nyugodtan lehetett játszani. Még a fölszintes Jancsikát is bátran elengedtem, hogy mászkáljon négykézláb. Élvezte is nagyon, és mohón fogyasztotta a kagylókat. Lóránt meg gyűjtötte az üvegszilánkokat és az ezüstös köveket (fehér kavicsokat), visszadobálta a partra vetett kétoldalas kagylókat.



Sanyi sajnos nem volt olyan felszabadult, sokat szorongott ezen a nyáron. Minden nap, szinte óránként kérdezett valamit a halálról, pl hogy odafent tudnak e járni az emerek, csukva van-e a szemük, hogyan lehet az égben reggelizni, stb... Találkoztunk Feri bácsival, Sanyi gond nélkül megkérdezte, hogy ugye Feri bácsi sokára fog meghalni. Volt, hogy sírva követelte, hogy meghalás után csak háromig kelljen számolni a feltámadásig.

Sokat eveztünk, a gyerekek kaptak saját gyerekevezőt, és egész ügyesen bánnak vele. Vicces volt, mikor Sanyi dícsérte Lórántot: Jól van, Lóránt, ügyesen evezel, megdícsérlek. vagy pedig: Lóránt ne csináld ezt, mert fékezed a hajót!

Sajnos nagyon sok a jetski és a motoros ezen a szakaszon, pedig elvileg itt tiltva van ez a fajta vízisport. Apa néha a gyerekek füle hallatára káromkodta el magát, mikor egy-két nemkívánt hullámot kaptunk. Így történt aztán, hogy mikor a partról nézegettük a hajókat, Lóránt egyszer csak felkiáltott: Nézd anya, ott egy kulva motolcsónak! Lorcsinak egyébként szokása lett, és ezzel egész nyáron az idegeimre ment, hogy ha jött egy uszály vagy kirándulóhajó - ami nem ritka, elkezdett ordítani: Anya, ott egy uszály, de annak milyen lászlója van? Addig ordította ezt, amíg nem válaszoltam. Ez azért volt bosszantó, mert sokszor akkor is ordított, ha nem voltam jelen. És addig, amíg oda nem rohantam, és nem válaszoltam. (A zászlót egyébként makacsságból mondja mindig lászlónak, nem hajlandó jól mondani. De tény, hogy nem szereti a z hangot, mert az "az"-t se nagyon mondja. Helyette pl: ilyen a élet.)

Lóránt szóalkotása még a csalánka. Ez egy növénynek a magja, ami beletapad az ember ruhájába, zoknijába, nehéz kiszedni, és egy picit szúr. Tele van vele a telek egész nyáron, így aztán a gyerekek nagyon hamar levesznek minden ruhát alsótestükről, mert a csalánkák miatt nem bírják viselni.

-Menjünk a Duna-partra!
-Most főzök Sanyi, majd utána.
-Neeem! Előbb menjünk le, és majd ebéd után főzöl!