óvoda, óvoda, óvoda

Nehéz még az elválás. Reggelente megbeszéljük, hogy ki megy értük ebéd után, ezerszer elmondom, hogy tényleg már ebéd után ott lesz, stb.

Sanyi:
-Aranyos az Eszti, csak az a baj, hogy nem ő az anyukám... megszoktam már vele, anya?
-Igen, Sanyi.
-Akkor jó.

Lóránt így fogadja az érte megérkező Klári nagyit:
- Anyát szeretem.
Sanyi:
- De anya most elment egyetemre, úgyhogy most a Klári nagyit szeressük, Lóránt!

Azért reggelente néha még Sanyinál is eltörik a mécses. Sokszor csak átragad az egyikről a másikra. Mielőtt elindulna apával, szipog egy kicsit az ajtóban, apa hívja, hogy menjen már.
- ... csak még megmutatom anyának, hogy nem sírok...

Egyik reggel apa különösen korán ment el dolgozni, mire felébredtünk, már nem volt otthon. Pontosabban kortolni ment, és csak utána be a munkahelyére. (Lóránt mondta így a sportolni-t.)
Sanyi: Miért ilyen sokat kell dolgozni ennek a losszapának? (mindenki rossz, akire Sanyi haragszik valamiért.)
Lóránt: Miért nem fogtuk meg apát?

Minden nap visznek magukkal valami "időgyorsító" játékot, hogy gyorsabban teljen az idő, és minél előbb hazajöhessenek. Eleinte Lóránt panaszkodott, hogy nem is telt gyorsabban az idő, de most már ragaszkodik ehhez a lelki támaszhoz.

Én IMÁDOK nem menni óvodába

A beszoktatás hete alatt betegesek voltak a gyerekek, Jancsika meg nagyon beteg volt, így aztán megint egy héttel később kezdtünk, mint a többiek. Lóránt első ovis napján egész bátran viselkedett, bár fognom kellett a kezét, meg mellette lenni. De beszélt mindenkivel, hangosan válaszolt a kérdésekre, az udvaron meg már egyedül szaladgált, én csak ültem egy padon (és két sírós kislánynak meséltem).
Egyedül az evés előtti imádkozásnál volt egy kis fennakadás, akkor Lorcsi hangosan kijelentette, hogy ő nem imádkozik.

Aztán, amikor ott kellett hagynom, iszonyatos sírásban tört ki. Pedig számíthattam volna rá, ismerve Lóránt temperamentumát. Első alkalommal kb tíz percig hallgattam az ordítást a kerítés mögül (anyával akalok menni, én imádok vásálolni!), aztán elmentem. Amikor Sanyi csoportja is kiment az udvarra, Sanyit odaengedték Lóránthoz, Lorcsi elpanaszolta, hogy Anya elment dínót venni, aztán vidáman játszottak. Mikor én megérkeztem, már nevetve szaladtak elém.
Sanyi másnap nem akart átmenni Lóránthoz (pedig elvileg a nagyobb gyerek mehet a kisebbhez), mert Sanyi nem bírja a környezetváltozást, meg az idegen gyerekeket. Másnap is hangos sírás volt, sőt még kb két héten keresztül. A beszoktatás utolsó napján, ahogy kijöttem a teremből, a következőket hallom:
-De én fáladt vagyok, aludni akalok! (Lóránt sírva, ordítva mondja ezeket.)
-Dehát otthon sem alszol ilyenkor - mondja az óvónéni, aki közben ölbe vette Lórántot, és próbálja csitítani.
-El akalok menni valahová! Haza akalok menni pihenni! Valahol pihenni szeletnék, az óvodában nem lehet pihenni...!....Én beszélgetni szeletnék valakivel!
-Jól van, szívesen beszélgetek veled.
-De én nem veled akalok beszélgetni, én más gyelekekkel akalok beszélgetni!
-Itt vannak a gyerekek, beszélgetni fogunk.
-De én nem ezekkel a gyelekekkel akalok beszélgetni, én aludni akalok.
Azon csodálkoztam, hogy micsoda indokokat talál ki az én kisfiam. A többi gyerek meg egyszerűen csak sír, igaz a többiekre nem jutott ennyi figyelem, mert egyszerre szokott be 24 gyerek.

Lóránt egy kicsit alacsonyabb, mint a többi gyerek, de sokuknál tisztábban beszél. Ebédnél mindent megeszik, még akkor is, ha úgy kezdi, hogy: Nincs benne husika, nem eszem... A leves végét kiissza a tányérból, ezt néhányan eltanulták tőle. :) Még ebéd előtt, imádkozásnál már fölteszi a kezét, és mondja, hogy kér levest. Egyébként elég keveset adnak enni...
Beszél a többiekhez, pl a kis asztalánál a lányoknak: Te is úgy eszel, mint egy disznó.
Mikor a vizet hozták, akkor pedig: Most kivel koccintsak?

Kb két hétig minden reggel ment a cirkusz, Lóránt amint kinyitotta a szemét az ágyban, elkezdett sírni, hogy nem akar óvodába menni. Egy hónap után már nem ordít, de azért elmondja, hogy nem szeretne menni, mikor lesz már szünet, mikor nem kell menni, stb. De azt is mondta már, hogy Panni néni az óvónéni balátom.

Beszélget a két óvodás

S: -De, ez nagyon vicces.
L: -Nem, nem vicces.
S: -De, nekem nagyon vicces, hogy az autók a sínen mennek.
L: -Nem, nekem nem vicces.
S: -De. Vicces. Sajnos vicces.

S: -De Lóránt, mikor kapálhatok már én?
Lorcsi eltűnődik, majd lassan válaszol:
- Háát... sajnos te nem kapálhatsz. Mert én vagyok a főnök.

Óvoda után kérdezem Lórántot:
-És találkoztál az udvaron a Sanyival?
-Igen. Mondtam, hogy megölelem, és megöleltem. És adtam neki puszit.... Ezt úgy mondják, hogy összeházasodtunk.

Veszekednek:
-Nem!! Te vagy a balátom!
-NEM!! Te vagy az én balátom!

Lorcsi:
-Menj a miaaffancba! Menj a miatúlóba!
-Anyaaaaa! A Sanyi megint visszaütött!
Lorcsi szeretne valamit széttörni:
-De inkább véletlenül fogom letölni..Bocsánatot fogok kérni.

Sanyi is valami rossz fát tett a tűzre, könnyen ki lehet találni, hogy mit:
-Apa, neked ide nem szabad bejönni!... meg ne lássam....nehogy ide begyere.... olyan mérges leszek, ha meglátom, hogy bejössz ide.... mérges leszek, mint te... ha például meglátod, hogy befestettem a parkettát.